Nem titok, hogy számomra a Witcher 3 fő történeti szála nagy csalódást okozott. Több mint 60 órányi csicskáztatást magában tömörítő fetch-quest hadművelet eléggé kiábrándított ebből a játékból. Ehhez képest még a jóval kisebb és lineárisabb második rész is felüdülésnek hatott miután újra ránéztem. Gondoltam dühös felindultságomban készítek gyorsan egy videótesztet a játékról és jól kiadom magamból ezt a csalódottságot.
Ehelyett inkább elszámoltam magamban 10-ig, és beleraktam még 15 órát, hogy MÉG alaposabban körbenézzek a játékban, és rájöjjek, van igazi értéke a Witcher 3-nak. Mert, hogy van neki, az nem is lehet kérdés. Összeszedve a gondolataimat még így is csak a felszínt kapargatva tudtam elmondani amit a játékról gondolok, mert ha nagyon belementem volna a részletekbe akkor nem 25, hanem 75 perc lett volna (azt meg aztán végképp senki se nézte volna meg). Így született meg az alábbi videó, amiben remélhetőleg sikerült elmondanom, hogy mi az amivel elégedett vagyok és mi az amivel nem. Mivel számítok arra, hogy inkább nem találok egyetértésre, szívesen fogadnám a kommenteket a játékkal kapcsolatban. Akinek ez az év játéka, az miért gondolja így? Akinek pedig nem, annak miért nem?
Mivel elég későn kezdtem el játszani a W3-mal, a befejezése után rögtön az MGS5-tel kezdtem el játszani. 30 óra után azt gondolom, hogy nekem eddig az a GOTY, a hihetetlenül kipolírozott gameplay miatt. Semmiképp se hagyd ki, az nem kérdés, hogy megéri-e megvenni és játszani vele.
Azt írtad, hogy a W3 előtt RPG szűz voltál. Érdekelne, hogy ezt azt jelenti-e, hogy pl. a Mass Effect is kimaradt?
Nekem eddig az év játéka,de azt hozzá kell tennem hogy a MGS V el sajnos még nem játszottam,és a W3 elött RPG szüz voltam.Ezenkivül nem tudom miért de én imádtam a fö történet szálat,de tiszteletben tartom mások véleményét is természetesen.
UI: Imlerith-nél én is vért izzadtam de rég volt részem ilyen élvezetes Boss Fight-ban.
Oké, hogy maga az első fejezet, ami gyakorlatilag a játék tetemesebb részét képezi, azaz Ciri megtalálását, olyan mint egy macska-egér játék. De ez logikusan végiggondolva azért van így, mert Ciri-nek ott az ősi vérből fakadó képessége, hogy el tud tűnni egy szemvillanás alatt. Geralt-nak ez a hatalom nem adatik meg és éppen emiatt tűnik úgy, hogy Ciri mindig jóval előttünk jár. Viszont, ha jobban megnézed az első fejezetet, láthatod, hogy nem is Ciri-re fókuszálnak elsősorban. A nyomok elvezetnek azokhoz, akikkel Ciri korábban kapcsolatba került és az ott levő helyi problémák további bonyodalmaiba folyunk bele, mely során egy olyan részletességgel és élethűséggel feltárt világképet adnak át nekünk, amire nem nagyon volt példa. A többi szereplővel való kapcsolataink kiteljesedése is jelentős mértékben hozzájárul ehhez az élethűséghez. Ezért is volt számomra olyan a játék, mintha szó szerint benne lettem volna.
Nekem főként az tetszett, hogy bizonyos dolgokba már nem volt muszáj belefolynod, mégis ezek a részek tökéletesen illeszkedtek a történet fő szálaihoz. Például a varázshasználók segítése és Radovid kiiktatása. Vagy akár mondhatnám a Véres Báró feleségének megmentését is. Mindezek nem képezik részét a fő feladatainknak, mégis általuk sokkal élettel telibb, színesebb és kerekebb lesz a 3. rész, mintha csak odatoltak volna olyan mellékküldetéseket, hogy ölj meg 10 fojtólidércet... Tulajdonképpen, én nem is tennék különbséget fő és mellékküldetések között. Ezek összessége maga a játék története.
Geralt egy marionett bábunak tűnhet, vagy csicskának, akit mindenki saját céljaira használ fel. A való életben is sokszor adódik olyan, hogy egy-egy cselekedetünk nem fizetődik ki, vagy csak pusztán a jó szándék által vezérelve segítünk valakinek. Ettől még nem leszünk csicskák. De, ha segítséget akarsz, méghozzá gyorsan, akkor kénytelen vagy másokra támaszkodni és megalkudni, üzletet kötni. Máskülönben, nem lesz esélyed a továbbjutásra. Persze itt az a helyzet áll fenn, hogy mindig mindenkinek szívességet kell tennünk, mielőtt kapnánk valami infót a küldetésünkkel kapcsolatban. A való életben is sokkal több az olyan ember, aki inkább hezitál és csak húzza időtlen-időkig a problémák megoldását, mintsem cselekedne. Próbálja másokkal elvégeztetni a piszkos munkát. Geralt pedig találékony és tipikusan egy problémamegoldó személyiség, aki lehet naiv, lehet könyörtelen, vagy eszes is - függően a játékos választásaitól. Ott van például Keira Metz... hagyhatjuk, hogy kihasználjon, vagy akár véget is vethetünk a tervének. Szabályosan befolyásol minket az a nő, képes hatással lenni ránk, kétségek közé szorítva, mintha tényleg egy valós szituációt élnék meg.
Vagy ott van még Priscilla támadója, a sorozatgyilkos. Ha hirtelen cselekszünk, akkor nem a valódi gyilkost fogjuk elkapni. Előbbi az eszességre, másik a naivságra fókuszál. Mi ez, ha nem élethű? Számomra ebben rejtőzik a Witcher 3 igazi ereje, az élethűségben és a mesteri történetmesélésben.
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.