Kivételesen nem egy videóval jelentkezem, hanem egy (vélhetően) vitaindító poszttal amely engem is érint, ezért egyfajta önreflexiónak is felfogható.

A kritika megfogalmazása bárminemű formában az elmúlt években hatalmas teret hódított magának. Az internetnek, a technológiai fejlődésnek hála ma már nem sok dolog akadályozza meg az embert attól, hogy valamiről véleményt alkosson és azt publikálja. A téma elég szerteágazó, de én maradok az egyszerűség kedvéért annál a példánál amikor valaki a lehetőségeinél fogva kritikát alkot valamiről. És ennek esetleges következményeiről.

Az én olvasatomban a kritika akkor állja meg a helyét ha célirányosan a vizsgálandó dolog legfontosabb erényeit és hiányosságait a vizsgáló felismeri, és kontrasztba tudja állítani őket. Itt azonban nincs vége, ugyanis a kritika legfontosabb és elmaradhatatlan része a javaslattétel. Hiába kritizálok valamit és hiába van igazam, ha nem teszek javaslatot arra, hogy hogyan és milyen irányban kell változnia szerintem, akkor nem sokat ér az egész. Éppen ezért jól kritizálni nehéz. Kell hozzá a tapasztalat, a téma alapos ismerete, intenciózus rálátás, de emellett egyfajta kompromisszum készség is.

Mi a tendencia most? Hazai viszonylatban leginkább az a jellemző (nem fogok senkire sem burkoltan, sem nyíltan célozni), hogy az emberek többet látnak bele abba ami kevés, és kevesebbet látnak meg abból ami nyílvánvaló. Az én tapasztalatom szerint azok akik kritikát fogalmaznak meg, inkább hallgatnak az érzéseikre mint a racionális meglátásokra, és mindez torz megállapításokat eredményez. Torz értékítéletről tesz tanúbizonyságot, de ami a legfontosabb, az ítélet alá rendelt tárgyat körülvevő piacot is alapvetően formálhatja. Legyen az film, videojáték, vagy bármi más, a visszajelzéseknek nagy hatalmuk van, és egy általánosan pozitívan fogadott dolog (még ha a józan szemek látják is, hogy hamis értéket képvisel) alapvető szereplővé léphet elő az árnyékból a közegében.

Kritizálni valamit tehát nagy felelősség, mert mi csak a végeredményét látjuk annak amiről a mi véleményünk szól. De vajon igazságos-e az, hogy mindezt úgy tesszük meg, hogy nem vagyunk tisztában sok részlettel? Hogy az alkotó mekkora utat járt be annak érdekében, hogy létrehozzon valamit, hogy mennyit küzdött érte, mennyi energiát, pénzt ölt bele abba, hogy végül (bármilyen minőségben is, de) sikerrel járjon? Vajon amikor kritizálunk mindezt figyelembe kell-e vennünk, és bele kell-e számítani ezeket a tényezőket az értékítéletbe?

A válaszokat rátok bízom.