A sorozat első részének sikere többek számára vitatott, az azonban kétségtelen, hogy a Ubisoft látott potenciált az ötletben és lám igaza lett.
Altair Ibn-La'Ahad a mester assassin bőrébe bújhatunk, akit hibájánal fogja megfosztanak rangjától és fegyverzetétől. A bevezető küldetések után egyszerű dolgunk van: mesterünk elküld minket különböző városokba, hogy az ottani Templomos vezetőkkel végezzünk. Ez talán túl egyszerűnek is bizonyul, hiszen ahhoz, hogy ezt megtehessük a város megadott részében előbb kissebb feladatok kell teljesítenünk: lopni, elverni egy szónokat vagy éppen segítenünk egy ismerős alaknak. Ez mind nagyszerűen működne, azonban ezek a feladatok korántsem változatosak. Gyakran ugyanazokat a feladatok kell végrehajtanunk csak éppen más környezetben. Ez eleinte könnyen tolerálható, ám a játék vége felé egyre jobban feltűnik, hogy a fejlesztők nem voltak túl kreatív egyéniségek.
Fegyverzetünk sem túl bonyolult. Az assassinok védjegye, a rejtett penge fog bennünket segíteni mikor célszerűbb halkan végezni a célponttal. Nyitott harcokban kardunk és egy kissebb tőr szolgál majd életünk megvédésére. Emelett kéznél lesz pár eldobhatő kés a távoli ellenségek csendes likvidálására, továbbá egyszerű ember módjára az öklünket is igénybe vehetjük, amennyiben nem célunk az ellenség meggyilkolása. Ez nem tűnik nagy fegyver arzenálnak, ám a játék közben egyáltalán nem hat hiányosnak.
A játék fejlődési rendszere a történetszállal párhuzamos, minden orgyilkosság után visszatérünk mesterünkhöz aki megjutalmaz minket különböző újításokkal, legyen az páncél (nagyobb életerő), eleinte fegyverek, vagy csak több dobókést hordozhatunk magunknál. Ezek után rendszerint újabb mozdulatokkal is gazdagodunk amiket a harcok során hasznosíthatunk.
A helyszínek szerencsére változatosabbak mint a küldetések. Bejárhatjuk az Assassinok erődjét Masyaf-ot, Jeruzsálemet, Acre-t, Damaszkuszt, valamint az ezeket összekötő határutakat. Minden városnak megvannak a maga jellgzetességei, hangulata és időjárása. Ezeket a helyszíneket lehetőségünk lesz többször is megcsodálni, ahhoz ugyanis, hogy a küldetések helyét megtaláljuk különböző kilátópontokra kell felmásznunk, majd ott szinkronizálni. Altair képes gyakorliatlag minden épületre gond nélkül felmászni, ennek legfőkébb a lopakodós részeknél látjuk majd hasznát. Lopakodásra nem egyszer lesz szükségünk, ilyenkor elbújhatunk az utcán is különböző helyeken, háztetőkön de olykor az is elég, hogy Altair fejét lehajtva imádkozva takarja el arcát.
A történet jól kidolgozott, ám a párbeszédek olykor unalmassa válnak. Ennek oka nem az, hogy unalmas a történet, hanem az, hogy minden párbeszéd ugyanúgy zajlik: Altair és egy másik szereplő áll egymással szemben és beszélgetnek ami eleinte nem zavaró, ám engem a játék vége felé lassan jobban érdekelt egy fogkefereklám. Ami viszont említésre méltó, az áldozataink utolsó szavai. Mind a kilenc a célpontunk megölése után Altair egy utolsó beszélgetést folytat velük és így érthető, hogy ezt az ötletet miért vitték tovább a sorozat összes részébe, ugyanis mi is jó párszor elgondolkodhatunk majd utolsó szavaikon.
A játékot nevezhetjük sandbox játéknak... de mégsem teljesen. A kissebb küldetéseket ugyanis, mi magunk választjuk ám ezek elvégzése után szó szerint semmivel nem tudjuk elfoglalni magunkat a városokban. Persze gyűjtögethetünk zászlókat de az mégsem annyira szórakoztató mint a játék többi eleme. Az sem segít sokat a beleélésben, hogy a főszereplőről nem tudunk gyakorlatilag semmit. Ezt döntse el mindenki maga, hogy mekkora gond, ám a szereplő jellemére így nem sokat lehet építeni a történet szempontjából.
A játék jó hangulatát nagyszerűen megalapozza a jó zene a játék alatt, valamint a szinkronhangok is jók. A látvány nem okoz majd gondot senkinek habár véleményem szerint az arcok kinézete már a játék megjelenésének idejében sem volt túl színvonalas.
Összességében tehát az Assassin's Creed egy jól sikerült játék ám erősen érződik rajta a kreativitás hiánya. Együtt véve olyan érzés vele játszani, mintha egy prototípust próbálgatnánk, mintha a Ubisoft direkt nem lőtte volne el az ötleteit a következő rész előtt.
ui:nade ezzel most nem azt akarom mondani hogy utálom eziot :D
A 2. rész engem is elvarázsolt, többször is kijátszottam, akárcsak a Brotherhoodot.
Belátom, a 2. résztől kezdve tényleg jobb zene szólt a játék alatt.
Igen, tudom milyen szórakoztató egy kis L4D közben berakni valami jó pörgős zenét.
Nekünk (a nejemmel együtt) óriási élmény volt az első rész (is). Teljesen elvarázsolt az a kor, a helyszín, és az egész játék kidolgozottsága.Újdonság volt akkor ez, amitől nagyon leesett az állunk... Egyébként is nagy sandbox játék rajongó vagyok :) Nagyon sokat játszottunk vele. Végigvittük 1x, de sok időt töltöttünk a fő story szálon kívül is.
Ezt már csak a 2. rész tudta felülmúlni. Enzio története a 2. részben még jobban tetszett. Azt 2x vittük végig (2x kb. 20 óra játékidő). A Brotherhood szintén. A könyveket is megvettük, és nagyon tetszett az is.
A zenével kapcsolatban: sok játék zenéje nem jön be nekem sem. Pl. az AC zenéje nekem is nyomasztó volt, így lecseréltem. Játék zene: off, és saját válogatást készítek a szerintem oda illő zenékből. Ezt más játékoknál is meg szoktam csinálni. Pl. tudjátok milyen poén a Dead island-ben a zombikat kaszabolni az AC/DC legjobb számaira? :)
A 2. rész sokkal jobb lett mint az első, a történet is sokkal kidolgozottabb, ahogy minden más. Tehát érdemes lehet kipróbálnod a 2. részt, persze garanciát nem tudok adni rá, hogy tetszeni fog.
A blog tetszik! Tényleg olyan a játék mint egy próbálgatás. De akkorsem kellett volna így kiadni. Mintha egy beta állapotú játék lenne, amiből már csak a lényeg hiányzik: a játék feltöltése tartalommal.
És: "A játék jó hangulatát nagyszerűen megalapozza a jó zene a játék alatt,"
Hát nem tom, néhány zene nekem olyan rossz közérzetet adott.
Pl.
http://www.youtube.com/watch?v=AnkFh-3iy7A
Innen a "The Creed" vagy a "Knives out" WTF akar lenni? (Leírásban ott vannak) De a többi se tetszett...
A nehézsége viszont tényleg nagyon könnyű, mert annyi akármikor bevehető gyógyszert kapunk, hogy Ezio egész Rómát leigázná vele egyedül.
- A küldetések sokkal de sokkal változatosabbak.
- A történet valamennyivel hosszabb és kidolgozottabb.
- Nem alszol el a felénél.
- Sok mellékküldetés.
- Nagyobb fegyverválaszték.
- Élvezhetőbb parkour.
- Emlékezetes karakterek.
- Hangulatos városok.
- Pénzrendszer bevezetése.
Nagyából ennyi. De szerintem nem annyira nagy szám. Az első részben volt nehézség, a 2 sétagalopp.
Miben jobb ennél a 2?
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.