Olvasási idő: kb. 10 perc

Több blogötletem is akadt az elmúlt időkben, de bevallom, azért nem álltam neki egynek sem, mert egyrészt sok időt felemészt, – ez sem egy 30 perc alatt íródott cikk – másrészt pedig kevés aktivitást vált ki. Ezért általában csak akkor írom meg ezeket, ha amúgy is megakarom, függetlenül mindentől. Ez is egy ilyen.

A játékoknak a zene része általában nem különösebben értékelt. De nyugodtan beismerhetjük, hogy a legtöbbször nincs is mit. Viszont akadnak olyan helyzetek, amikor olyan jól sikerül azt eltalálni, ami fokozza a jelenet hangulatát, átélhetőségét. Nekem alapvetően ez a jó zenei album ismérve a videojátékokban.

Úgy gondoltam, hogy miért ne lehetne ezeket egy toplistába szedni? Úgyis divat, meg azt szeretik az emberek. Szóval belevágtam. De tisztáznunk kell néhány dolgot, mielőtt hozzálátunk. Igaz, tíz helyett tizenhárom lesz, mert annyi jutott eszembe, és minek vágnék ki bármit is? Elférnek itt.

A listában csak olyan játékzenék szerepelnek, amik nem licenceltek. Magyarul saját szerzemény kell, hogy legyen. Ezért is marad ki például a Life is Strange. A másik feltétel az, hogy értelemszerűen játszanom kellett vele, hogy tudhassam, valóban hozzátesz-e a jelenethez vagy sem. Ezért is nem fog feltűnni a Nier: Automata, mert bár belehallgattam youtubeon és tényleg piszok jó, nem játszottam még vele. Harmadszorra pedig PC játéknak kell lennie, aminek egészen egyszerű oka van. Nincs konzolom. Ennek hála marad ki például a God of War.
A legfontosabb pedig, hogy minden játékból csakis egy zenét választottam. Emiatt nem lesz az egész egy Witcher 3, Mass Effect 3 ömlengés. Tehát nem az a lényeg, hogy hány baromi jó szám van benne, hanem, hogy az az egy, mennyire dobta meg a játék adott jelenetét.

Most, hogy ezeket tisztáztuk, jöhet az én 13 kedvenc játékzeném, amik hozzátettek a jelenethez, a játékélményhez, ezáltal pedig sokkal jobbá tették azt. Mivel divat sorrendet állítani, ezért én is így tettem, bár voltak esetek, amikor egyenlően jónak tartottam azokat. Előbb a játék neve lesz olvasható, aztán a szám címe (amire rákattintva meghallgathatjátok azt), majd egy idézet belőle. Illetve lehetőség szerint olyan videót is linkelek, ami tartalmazza magát a konkrét jelenetet. De mivel időzített linket nem tud kezelni az oldal, ezért nektek kell odatekerni a videót. Fel fogom tüntetni az időpontot.
Mindegyikhez írni fogok a játékban található jelenetről és annak jelentőségéről, ha van, magáról a játékról is egy keveset, esetleg a történetéről is. Ha spoileres lenne, jelzem – bármennyire is régi a játék, hiszen simán lehet, hogy valaki még nem vágott bele. Lássuk.

13. C&C Red Alert 3 (2008) - Hell March 3

"Jöjjön, tábornok elvtárs. Egy új világrend vár ránk!"

Na most, ez kissé kakukktojás, hiszen ennek a számnak ez már a harmadik változata. Bár mindig újítottak rajta, alapjaiban hasonló maradt. Mégis, nekem ez tetszik a leginkább. Annak idején, ez a Red Alert volt az első, amit végig is játszottam, nem pedig csak 20-30 perce fértem oda hozzá unokatesóknál.
Az új és egyben eddigi legutolsó résszel bekerült a játékba egy új frakció, a Felkelő Nap Birodalma. A játék eleje pedig azzal kezdődik, hogy az időutazás után ez a szovjeteket is meglepetésként éri, ezért a japánok ellenállás nélkül viszik ellenük sikerre az inváziójukat. Ennek kibontakozása közben csendül fel a dal. Ma már nem játszanék vele, de a maga idejében óriási volt, a története meg oké, B filmes, de az élőszereplős átvezetők miatt nagyon szórakoztató.

12. Far Cry 3: Blood Dragon (2013) - Blood Dragon Theme

"Nem vagyok hős, doki. Csak egy átlagos, Mark négyes kiborgkommandós. "

A Far Cry a harmadik részével új életet lehelt a sorozatba, ami rá is fért. Azóta több folytatást is kapott, én mégis egy kiegészítőjét szánom ide. Ez is egy olyan játék, amit stílusparódiának szántak, ahogyan sok más társát is. Ám ez a többséggel ellentétben egy gyöngyszem lett. Az egész a nyolcvanas évek filmjeit, rajzfilmjeit, videojátékait figurázza ki kiválóan. Tele olyan klisés jelenetekkel, amiket el is várunk tőle. Az én kedvencem, amire azóta is emlékszem, hogy egy óriási harc közepette, ahol mellékesen egy egész bázist kell ismét felrobbantanunk, meghal egy nevenincs társunk, akit addig meg sem említettek, de a narráció ennek óriási nagy feneket kerít. Ő egy igazi hős volt, a legjobb barátunk, és nélküle már semmi sem lesz ugyanolyan. Klisé, de nagyon jót röhögtem.

A szám a bevezetőben hangzik fel, miután az első tíz perc alatt gyakorlatilag felrobbantunk egy bázist (ez visszatérő dolog), benne több tucatnyi ellenséges katonával, mert ez már csak így megy.

A történet mellett a zene, a rendezés, de még a szinkronhangok is megágyaznak az egész milliőnek. A főszereplőt, aki részben ember, részben gép, de teljesen kiborgkommandó, a Terminátor Kyle Reese-e szólaltatja meg, miközben durrogtatja az egysorosokat. Kiváló hangulatbomba ez a játék, megéri kijátszani.

4:24-től

11. To the Moon (2011) - Piano (Ending Version)

"A vég nem számít jobban, mint az ahhoz vezető pillanatok. A lényeg az, hogy itt boldogok."

A játék, amiről itt, az oldalon lévő bemutatkozásomnál is írtam. Kb. négy-öt óra az egész, és hiába rövid, meg néz ki egyszerűen, pixelesen, egy végtelenül aranyos és szívbemarkoló történet az emberi szeretetről és szerelemről.

A történet Johnnyról szól, aki megkér egy vállalatot, hogy teljesítsék utolsó kívánságát, és juttassák el a Holdra. Ez pedig úgy lehetséges, hogy a társaság emlékmanipulálással foglalkozik. A cég két embert küld ki a feladatra, őket irányíthatjuk játék közben. Mivel Johnnynak már csak órái vannak hátra, ezért egyrészt az idővel is harcolnunk kell, másrészt hiába az a vállalat profilja, hogy emlékeket alakítson ki a páciensekben, ezt nem lehet csak úgy megtenni. Fel kell építeni, logikus módon megágyazni neki és kialakítani azt. Ám ahhoz, hogy ez sikerüljön, tudnunk kell, hogy miért akar eljutni a Holdra. Mik terelték őt ehhez a vágyhoz. Mi pedig néhány óráig elmerülünk Johnny életének emlékeiben, hogy kiderítsük ezt és olyasmit tapasztaljunk meg, amit mindenkinek megkellene. Csodálatos egy játék, próbáljátok ki.

A játékmenet videó spoileres. Csak akkor nézd meg, ha nem akarod kijátszani.

3:35:21-től

10. Mass Effect 2 (2010) - Suicide Mission

"Mint a régi szép időkben, Shepard."

A rész, amit sokan a sorozat legjobbjának tartanak. Általában erre az utolsó egy óra az egységes válasz, aminek a végén csendül fel ez a zene is. Hozzáteszem, szerintem is egy játéktörténelmi mérföldkő volt az öngyilkos küldetés, függetlenül attól, hogy összességében én a harmadik részt jobban szeretem.

Nem hiszem, hogy volna olyan, aki ne ismerné a történetet, ezért csak a végére térek ki. Több tucat órán át nyomozva és harcolva eljutunk ahhoz a ponthoz, mikor már elindulhatunk a Begyűjtők ellen. Ám ez mindenki szerint egy csak odaszóló út, nem lesz visszatérés. Innen is a szám címe. Mikor odaérünk, olyasmivel találjuk szembe magunkat, amit álmunkban sem hittünk volna.
SPOILER Itt elsősorban az emberi kaszásra gondolok. Nagyon meghökkentő volt és ígéretes, hogy kezdenek vele valamit, ám a harmadik rész történetének kiszivárgása miatt módosítani kellett az egészen, ezzel ledegradálva ezt a szálat. Kár érte. SPOILER VÉGE

A játék kiválóan alapozta meg a hangulatot, megkedveltette, megismertette velünk a társainkat, hogy aztán egy olyan utolsó órába dobjon, ahol egy rossz döntés és bármelyikük elhullhat. Sőt, akár mindegyikük is. Amikor pedig a legvégén újra, ezúttal már teljes hosszában felhangzik a zene, miközben a Hírnök beszél hozzánk, libabőrös lettem. Óriási volt.

19:05-től

9. Outer Wilds (2019) - Timber Hearth

"A jövő mindig a múltra építkezik, még úgy is, hogy mi azt már nem láthatjuk."

A játék, amiről magyar nyelvű tesztet nem lehet találni, se videót, pedig idén megkapta a legjobb játék és dizájn díját a British Academy Games Awards-on. Én is ennek kapcsán hallottam róla először, utána is néztem, hogy micsoda és hol lehetne beszerezni. Korábban Epic exkluzív volt, ám e hónaptól már a Steamen is beszerezhető.

A játékra bővebben nem térek ki, mert később akarok írni róla egy beszámolót, de azért röviden felvázolom, miről is szól.
Tehát egy másik naprendszer idegen lényét irányítjuk, egy úgynevezett Hearthian-t. Képesek az űrutazásra, ám mégis kissé szedett-vedettnek tűnik a technikai fejlettségük. Ez a nép megalapította az Outer Wilds Társaságot, aminek az a feladata, hogy egy korábban a rendszerben élő nép (Nomai) kultúráját, tárgyait, történelmét derítse fel. Idetartozunk mi is, a legújabb tag.

Kezdésként szülőfalunkat járhatjuk be, ennek a témája a linkelt zene, csak itt hangzik fel. Baromi jól megalapozza a hangulatot, az ember szívesen járja be tőle a környéket. Tipikusan az a szám, amit a csillagokat nézve hallgatnánk.
Miután végigpásztáztuk a környéket, nekivághatunk az űrnek, ahol olyasmi történik, ami pusztulást hozhat minden élőlényre. A játék abból áll, hogy kiderítsük megállítható-e ez. Természetesen itt van egy csavar, de nem tudom, hogy ezt érdemes lenne-e elárulni. Biztos felcsigázná az olvasót, de kissé talán spoileres. Örök dilemma, elárulj-e olyasmit, ami sokkal több mindenkit sarkallna a kipróbálásra vagy ne, mert akkor aki így vág bele, annak sokkal nagyobb élmény. Egyelőre nem fedem fel, mert a hivatalos előzetes sem tette, de ne olvassatok utána, ha elkerülnétek a spoilereket, mert a steam leírás sem titkolja el ezt a fordulatot, ami egyébként az első fél, egy órában megtörténik.

A naprendszer bolygói kézzel készítettek, mindegyik teljesen egyedi megközelítést és felderítést igényel, a fejtörők nagyon jók, az információk pedig érdekesek. Azoknak ajánlom, akik anno hinni akartak a No Man's Skynak. Az Outer Wildsban viszont nincs multi, csak egy roppant ötletes és elképesztő környezetben zajló felfedezés és kutatás, remek történeti utazással és kiváló zenékkel. Mert igen, többet is linkelhettem volna.

1:44-től

8. Kingdom Come: Deliverance (2018)- Poverty and Famine

"Ez egy olyan sötét időszak, mikor a lovakba több kedvesség szorult, mint az emberekbe."

Ennek a középkori játéknak nehezen álltam neki tavaly. Tudtam róla, hogy a realizmusra helyezi a hangsúlyt, a földhözragadt valósághoz, és ez fel is keltette az érdeklődésemet, csak túl sok egyéb tényező is volt, ami befolyásolt. A folytonos étkezés a főhőssel, a harcrendszer nehézsége, illetve, hogy ebben bizony tanulni kell. Még a főzeteket sem lehet automatikusan kikeverni, hanem meg kell jegyeznünk a folyamatot (persze később fejleszthetünk egy képességet, amivel már magától is megy). Magyarul időigényes.

Mégis belevágtam és nagyon kellemeset csalódtam. Van egy utánozhatatlan hangulata ennek a játéknak, ami egyértelműen a valósághűségéből fakad. Mindemelett jó történetet kapott, remek karakterekkel. Bár főhősünk, Henry motivációja az egyszerű bosszú, de míg végighaladunk ezen az úton, rendesen megkeverednek a lapok.
A zene azután a jelenet után hallható, mikor is nyomozásunk során, Goodwin atyával találkozva kisebb „balhéba” keveredünk a községben. Mikor ezt megoldottuk, egy éjszakai mulatozás veszi kezdetét a helyi csehóban, ami alatt hallható a nóta. Baromi jól sikerült érzékeltetni ezzel és a jelenet képsoraival is, hogy néha bizony csak szórakoznunk kell ahhoz, hogy jól érezzük magunkat, még akkor is, ha a falu elöljárója ezt nem így gondolja. A Goodwin atyához tartozó főküldetés egyébként az elejétől a végéig egy gyöngyszem, SPOILER hiszen az éjszaka után a pap olyan részeg még másnap is, hogy nekünk kell megtartani helyette a misét. SPOIRLER VÉGE Oltári jó.
Látszik a játék történetén, hogy köze volt hozzá a Mafia készítőinek is.

58:45-től

7. Dragon Age: Inquisition (2014) - The Dawn Will Come

"Szeretem az olyan történeteket, ahol a gonosz valójában végig melletted volt."

Szegény Inquisition. Páratlanul jó főtörténete van, ami tovább mélyíti a világának a hátterét és a karaktereit is, mégis, a nyílt világba bújtatott folytonos farmolás miatt az emberek nagyobb része utálja ezt a részt. Én a kisebbségbe tartozom, mert szeretem. Tényleg sokat kell benne botorkálni, ráadásul ez nagyon meg tudja akasztani a történetet, viszont végül kárpótol mindenért. A világot ért hatalmas csapás árnyékában olyan évszázados dolgok kerülnek felszínre, amikről addig csak a kódexben olvashattunk. Ezeknek a részesévé válni pedig páratlan élmény volt nekem.
Ráadásul a Trespasser dlc-vel olyan fordulatot kaptunk, amivel az egész harmadik részt teljesen másképp fogjuk már végigjátszani, mint előtte.

A zene, amit választottam, Menedék bukása után hallható (a magyarítás tesztelői között vagyok és megszoktam már a magyar neveket), miközben vándorolunk, menekülünk a gonosz elől valahová… a reménybe.
Természetesen ebben szinte senki sem hisz, mikor a Káptalan egyik tiszteletesnője rákezd erre a dalra, ami szép lassan végigsöpör a táboron és azt vesszük észre, hogy már mindenki énekel. Amikor először játszottam, kirázott a hideg, annyira jól rendezték meg ezt a jelenetet.
Végül pedig ugye rátalálunk a reményre egy új erősség képében, de szükség volt arra, hogy az emberek el akarjanak jutni odáig. Ha pedig ezt egy dallal lehet elérni, akkor azzal kell.

Ebbe a cikkbe most ennyi fért bele. Eredetileg mind a tizenhármat fel akartam sorolni, de nem akarom, hogy a cikk hosszúsága miatt ne kezdjenek bele egyesek. Nemsokára jön majd a folytatás.

Nektek van kedvenc zenés jelenetetek? Linkelhettek, írhattok nem PC-s játékot is, azokat úgysem ismerem. Még örülnék is neki, ha mutatnátok pár jót.