Bevezető

A Csillagkapu: Univerzum – továbbiakban CSk:U - cselekménye a szupertitkos Icarus kutatóbázison kezdődik, ahol egy katonákból, tudósokból és civilekből álló legénység a bolygók közötti átjárásra alkalmas csillagkapuk eddig fel nem tört tárcsázási lehetőségeit kutatja. Miután pusztító támadás éri a bázist, a csapat a helyi csillagkapun át kénytelen elmenekülni. Egy már kihalt, magasan fejlett faj, az Ősök által készített, üres hajó, a Destiny/Végzet fedélzetén találják magukat, ami a Földtől több száz galaxisnyi távolságra lévő pályán kering bezárva. Élelem, víz és levegő híján szinte reménytelennek tűnik a túlélés, főleg, hogy a csapat a hajó vezérlését sem ismeri.

A fő(bb)szereplők

Történet

A fenti rövid leírás felvázolja az alaphelyzetet, illetve a pilot epizód történéseit. Könnyedén kitalálható, hogy az elején az alapvető problémák köré pontosul a sorozat, honnan legyen víz, levegő, energia, élelem, egyebek. Tekintve, hogy a szereplők egy hajón tanyáznak, ezek a problémák nem megkerülhetőek. Mire is célzok ezzel? Arra, hogy szükséges volt a bemutatásuk, még ha az úgynevezett főszálat nem is mozdították előre. Viszont fillereknek sem nevezném ezen epizódokat.

No de, nem egy részenkénti leírás készítése a célom. Annak idején a sugárzással egy időben követtem, még nem régiben fejeztem be a Csillagkapu: Atlantisz-t, ami egy remek spin-offja volt a fősorozatnak, annak ellenére is, hogy az elsődleges csapat négy fője – tehát a főszereplők – közül, kettő szinte hasztalan volt. Érezhető is a részekben, hogy nem igazán tudtak velük mit kezdeni az írók…de ne kalandozzak el – igény esetén arról is készülhet beszámoló.

Néhány hete másodszor is végignéztem az előbbi mind a 40 részét, és bevallom, jobban tetszett, mint annak idején. Egyrészt, anno friss volt a viszonyítási alap, másrészt mivel a sugárzással egy idejűleg követtem nyomon, rengeteg véleményt volt szerencsém olvasni, és azok is befolyásoltak. Tudniillik, sokkal könnyebb olyan írást találni, ami szerint pocsék volt a CSk:U, mint olyat, amelyik szerint nem. Sokan attól sem tudtak elvonatkoztatni, hogy a SyFy csatorna nem akarta mindkét sorozatot támogatni, ezért választásra késztette a készítőket. Ők pedig az új mellett határoztak.

A legjobb kifejezés talán az volna, hogy más, mint az előzőek. Több újítást is tervbe vettek a készítéskor, ilyen volt például, hogy fiatalabb karakterekkel akartak dolgozni, emiatt ugye érzelmileg mozgalmasabb lett a cselekmény. Illetőleg, szerettek volna egy „sötétebb tónust” megütni, a korábbi könnyedebb, kalandosabb helyett.
Már pusztán ezekből is kivehető, hogy az alapsorozattal, vagy az Atlantisszal való összehasonlítása nem igazán helyes.

Talán emiatt, de végre a főszál sem az volt, hogy rögtön az elején találkoztak egy hihetetlenül erős fajjal, ami el akarta pusztítani őket, és a Földet is. Természetesen mindkettő veszélybe kerül, de más okból.

Nem ez a legjobb kifejezés, de próbáltak „reálisak” lenni a történet során. A menekülés során, mellyel a Végzetre jutottak, mind civilek, mind katonák jelen voltak, köztük is kialakul egy konfliktus – álá BSG -, emellett felbukkannak még idegenek, időutazás, és az otthoniak áskálódása is.

A Végzet/Destiny

Karakterek

Mint írtam, újítottak e téren. Egyrészt nem a korábban megszokott négy, öt, maximum hat főkarakter van jelen, hanem minimum nyolc, de a mellékszereplők is sokkal nagyobb teret kapnak. Rengeteget mozgat a sorozat, ám ezt sajnos nem sikerül olyan jól kihasználni, mint mondjuk a Lost-nak. A legtöbbet nem sikerül elmélyíteni, az elején megszabott tulajdonságokkal és szemlélettel rendelkezik a végig.

A főszereplőkkel kevesebb probléma van, természetesen ott is van, aki sokáig egy tuskó változékonyságát produkálja, de ez már inkább szórakoztató, mert erre is hegyezték ki a jellemét – tökéletes katona.

A csillagkapu sorozatok sajátossága, hogy mindig próbáltak egy „húzónevet” szerezni az újabb szériához. Ami a Csillagkapunak Richard Dean Anderson – MacGyver – volt, az a CSk:U-nak Robert Carlyle. Ő Dr. Rush-t alakítja, és megkockáztatom, hogy a legjobb karakter a sorozatban, függetlenül attól, hogy a folyamatos titkolózását és az ezredessel való szembenállását – BSG áthallás - rendkívül erőltetettnek éreztem. Annak egyszerűen semmi értelme nem volt azután, hogy szembeszálltak egymással a civilek és a katonák. Viszont eszméletlen, milyen jól játssza el a szerepét Carlyle, egy élmény nézni.

Rajta kívül még Eli az, akit személy szerint érdekesnek tartottam, az otthonülő kocka, akire egy MMO-ban elrejtett feladványon keresztül figyelt fel a kormány.

Jópofa volt, ahogy mindenre rácsodálkozik, mégis tudja, mihez kezdjen az új ismeretekkel, ugyanakkor néha átmegy naiv kisgyerekbe, ami viszont bosszantott.

Emellett van még ifjú hadnagy; szenátor lánya – akinek a szinkronban valami borzasztóan idegesítő a hangja -. olykor bizonytalan szanitéc; a karizmatikus, de néha tétova ezredes; idealista HR-es, akinek vannak kapcsolatai, és így tovább.

A kaputerem

Összegezve

Két évadot ért meg, vagyis 40 epizódot. Tipikus, de éppen a vége felé kezdett bonyolódni, érdekesebb lenni. Több új fajjal is találkozott a csapat, a hajó célja, amiért létrehozták, ami miatt folyamatosan szelte át a galaxisokat évezredek óta, is roppant érdekes volt, ám sajnos nem nézték elegen a sorozatot, így kaszát kapott. A CGI is korrekt, ritkán érződik úgy, hogy "kilóg a lóláb".
Egyes részleteiben hasonló a BSG-hez, ami a legzseniálisabb sci-fi sorozat, amihez eddig szerencsém volt. Az abszolút kedvencem.

A készítők tudták ezt, az az elvileg lett volna lehetőségük olyan lezárást készíteni, ami nem egy folytatás lebegtetne be. Viszont nem zárták le a történetet, hanem egy ügyes csavarral – mely szerint több év is eltelhet a cselekmény során, nem számítana – vetettek véget neki.

Azóta eltel négy év, de jelenleg nem valószínű, hogy folytatódni fog egyszer. Amondó vagyok, hogy az első évad nem igazán izgalmas, legalábbis az első harmada biztosan, utána már kezd beindulni, a végére pedig egész frankó lesz.

A második évad viszont végig nagyon jó, és a színvonal csak emelkedik a részek múltával. Egyre érdekesebb problémák kerülnek előtérbe, egyre több idegen faj, és az időutazást is csípem, szóval nekem kifejezetten tetszett.

Sajnáltam, hogy véget ért. Akit esetleg az tántorított el eddig, hogy szükséges hozzá a korábbi sorozatok ismerete, az is nyugodtan vágjon bele, hiszen az alapvető infókat a sorozat elmondja, elvégre Eli-nak minden új, tehát ő kissé a megtestesülése azon nézőnek, aki nem látott eddig még egyrészt sem a korábbiakból.

Azt viszont rátok bízom, hogy szinkronnal vagy anélkül kezdenétek-e neki. Mindegyik jó, Rush-nak például Végh Péter kölcsönzi a magyar hangját, akit én egy igen igényes választásnak tartok. Ellenben van olyan szereplő, akinek a magyar hangja egész egyszerűen bosszantó, ismerve az eredetit. Anélkül még rá is mondanám, hogy igen, illik hozzá. Szóval, szerintem mindegy, melyik változatot próbálja meg az ember. Amennyire észrevettem, a fordítással sincsenek problémák, talán csak annyi, hogy egyes mozaik szavak jelentését nem tudjuk meg. Egyébként rendben van.

Free Web Counter