Napot!

      Nem csak itt az oldalon vannak olyan emberek, hanem a mindennapi életben is lehet találkozni olyanokkal, akik úgy gondolják, hogy írtak egy meglehetősen jó történetet, sőt akár kiemelkedőt is, de lássuk be, az emberek hajlandóak túlbecsülni saját igyekezetük gyümölcsét. Ezért szeretnék én felvilágosítást nyújtani.

     Az írói élet igencsak nehéz, nem lesz minden agyszüleményünkből bestseller. Ezt el kell fogadni. Sőt, Magyarországon az amatőr-, illetve pályakezdő szerzőknek több okból is nagyon nehéz dolguk van. Elsősorban aki hatalmas babérokra tör, az hamar szembesül vele, hogy egy olyan nyelven, melyet nem beszélnek nemzetközi szinten, elég korlátozottak a lehetőségek. Így aki nagyban gondolkodik, annak nem árt az anyanyelvi szintű idegennyelvtudás (pl: spanyol, német, angol). Viszont a nyelvtanuláshoz érzék is kell. A másik lehetőség a fordíttatás, ami újabb feltételt szab, vagyis már rendelkeznünk kell valamekkora tőkével. A nemzetközi könyvpiacra más úton is ki lehetne jutni, ez viszont még járhatatlanabb út ebben az országban.

      Nézzük ezt: van egy jó történetem, keresnem kell egy kiadót. Ha a kiadónak tetszik is, az nem feltétlen jelent megjelenést. Elsősorban az „egy műves” szerzők írásait nagyon kis valószínűséggel fogják bevállalni, hiszen nagy a bukás kockázata. Elvégre mi is gyakrabban vásárolunk könyveket, melyek már ismert nevek alatt jelennek meg. Ezért az újoncoknak jót tesz, ha beáldozzák első történetüket, vagy írnak egyet internetes (ingyenes) publikálásra. Ezáltal olvasói táborra tehetnek szert, és ha van érzékük az íráshoz, valamint jó történeteknek adnak életet, akkor már megvan a kezdőlökés, ami a kiadóknál is plusz pont.

      Oké van egy könyvünk, és van aki elválalja a kiadást. Még mindig ne örüljünk, mert ez itt nem Amerika. Itt nem fognak agyon marketingelni egyetlen művet sem, legyen az gyenge, középszerű, vagy akár kiemelkedő. Ezért is hasznos szert tenni a fentebb is említett rajongói bázisra, és korábban népszerűséget szerezni.

     Persze nem szórakozásból írtuk a könyvet, és próbáljuk kiadatni. Ebből mi bizony pénzt szeretnénk látni. A részesedésről két módon egyezhet meg a kiadó és a szerző. Első: a történet jogdíját adjuk el. Magyarországon nem kell egetrengető összegekben gondolkodni. Ha főállásban írunk a hazai közönségnek, eladható minőséget és mennyiséget, nem fogunk jobban keresni, mint más műfajban dolgozó emberek, sőt nagyobb a valószínűsége, hogy éhen halunk, esetleg a végelgyengülés végez velünk. Második: az eladott példányok után a fogyasztói árból kapunk százalékos részesedést. Ez az arány leggyakrabban 8%. Ez egy 3000 ft-os könyvből 240 ft. Tehát ha egy jó fizetést el szeretnénk érni, akkor havonta ezer példányt kell elpasszolni, ami nem hangzik soknak, viszont ez minőségi írás kell hogy legyen, amit nem lehet egy hónap alatt összedobni. Persze marketing hiányában megint nem megyünk semmire.

    Végül a Magyarországon az utóbbi időben nagyon elterjedt megoldás, a magánkiadás. Itt a szerző a kiadó. Ő intéz mindent: lektor és korrektor (szakember kell, nem eleg a barát aki jó helyesíró), tördelő, borító, nyomdaköltség, bla-bla-bla. Ha nekem annyi pénzem lenne, amennyivel kiadhatnák egy könyvet, az inkább másba fektetném. Itt egy példa: Adott egy 600 oldalas könyv, ez olyan 250 A/4-es. Lektor+korrektor+tördelés+borító az olyan 300.000 ft. Nyomdaköltség 1000 példányra minőségi puhafedeles könyv esetén nagyvonalakban 600.000 ft. És itt még a marketing is saját zsebből van finanszírozva, amit meg nem mondok mennyi, mert egy újsághirdetéstől plakátokon át weblapos informálásig bármi lehet. Ezekután meg kell szabnunk egy fogyasztóbarát árat, amit hajlandóak a népek kifizetni.

    Nagyvonalakban ennyi. Én sem vagyok szakértő, de ilyesmire lehet számítani Magyarországon. Ezért megkérnélek benneteket, hogy mielőtt ilyen mondatokkal dobálóztok, hogy „Kiadatom ezt.”, „Kiadatom azt”, gondoljatok bele, ez nem is olyan egyszerű. Nem akarom elvenni senki kedvét, lelkesedését, ezt azért írtam, hogy reálisabban álljunk a dologhoz.

Shannaro voltam. Köszöntem a figyelmet!