Fable 2: Világok összeolvadása
2. rész: Az összeolvadt világok

Theresa:
A hatalmas, magányos toronyban az öreg jósnő a könyves polcot böngészte. Valamit keresett. Ám ekkor megfájdult borzasztóan a feje. Az emlékei megváltoztak. Mintha az az egy hős, hirtelen három lett volna. Egyszerre volt jó, gonosz és kapzsi. Albion által ünnepelt személy volt, de ugyanakkor mindenki által rettegett mészáros. A toronyban egyszerre választotta a pénzt, a családot és az áldozatot. Mintha három agya lett volna. Nem bírta tovább és összeesett ájultan.

King:
A hős az ágyon ébredt. Még a fogadóban volt. Az ágyától nem messze Ron és a szőke lány állt.
-Fölébredt! -szólalt meg a csapos, látván barátja nyitott szemeit.
-Darla, mit keresel itt? -kérdezte King, látván hogy a lány is itt van.
-Még láttam, hogy összeesel, visszajöttem gyorsan... Itt akartam lenni a halálodnál.
-Halhatatlan vagyok...
-Tudom... -a lány szégyenlősen elfordította tekintetét. A hős fölült az ágyon.
-Vissza kell mennem Lugaskőre. Keresek másik ügyfelet.
-Szerintem pihenned kéne még kicsit... -tanácsolta barátja, de King ignorálta. Kiment az előtérbe, ám valaki megszólította.
-Hékás! Maga mikor bérelt ki szobát? -egy másik csapos volt.
-Csak rosszul lettem és hátul lefektetett a kollégája, nem használtam sokáig.
-Nem láttam magát bejönni és nincs is kollégám!
Hamarosan előjött az ,,eredeti" kocsmáros. Meglepetten tapasztalta, hogy valaki betöltötte a helyét a pult mögött.
-Maga mit csinál itt, mikor engedtem a pult mögé?
-Itt dolgozom! Maga mikor vett ki hátul szobát?
-Én dolgozom itt egyedül! -a további beszélgetést a férfi nem hallotta, mivel távozott az ajtón. Szétnézett a faluban, szinte mindenhol emberek veszekedtek, egy ház ajtaján épp kilöktek valakit.
-Itt én lakom! Tűnj el innen! -kiáltotta az elkövető, majd bezárta magát az épületbe. King-et egyre inkább érdekelte, hogy mi történik. Úgy gondolta ha visszamegy Lugaskőre, talán rájöhet. El is indult. Rengeteg időn keresztül csak ballagott, az út mellett néhány bandita verekedett, nem ismerték fel egymást, azt hitték kém a másik. Aztán egy romhoz ért hősünk, minek kapuja fölé nézett. Egy vízöpő volt ott. Egy egész vízköpő.
-Lehetetlen... Hiszen már mindet széttörtem! -szólt magában, majd futni kezdett. Hamarosan viszonylagosan rövid távolságokat kezdett el teleportálni, mígnem a Lugas-tó környékére ért. Itt aztán kicsit lelassított. Egy fura csapatba botlott. Három páncélozott katona és egy nyitott kabátú, szinte félmeztelen nőszemély...

Dumpling:
A nő hamarosan kinyitotta szemeit. Föltápászkodott az asztalról, kicsit még szédelgett, de megállt a lábain. Hadvezérei ijedten néztek rá.
-Jól vagy? -kérdezte a legfiatalabb.
-Persze... -válaszolt a fehérnép.
-Szóval, hol is találtad azt a követ?
-Lugaskőn jártam, mikor az égen láttam fényesen elrepülni. Olyan volt mint egy hullócsillag, csak sokkal nagyobb. Végül Lugas-tó környékén ért földet. Mindössze ez volt ott.
-Nézzük meg. -szólalt meg a monoklis, majd fel is állt.
-Várj! A főnök... -állította meg a fiatal, de időközben a lány a kijárat felé fordult és az öreg is felkelt.
-Nincs szükségem az aggodalmadra. Nem most először estem le a lábamról és nem is utoljára. -mondta szemrehányóan az ifjoncnak a királynő, majd intett a szolgáknak, hogy kövessék. Kiléptek a pavilonból, majd a kijárat felé vették az irányt, a tömegen keresztül. Kinyitották a kaput, mire a túloldalról egy bőrig ázott fiatalember sétált be. A bajszos és a rövid hajú gúnyosan elmosolyodtak, az öreg csak szemrehányóan nézett a fiúra, aki besétált mellettük, kissé idegesen figyelve az anyját, majd elhagyva őket berohant a tömegbe. A kis csapat kilépett, majd megkezdte a láp átszelését. Eseménytelen séta volt, az összes mocsárban lakó szörnyeteg jól ismerte, és félte szagukat, így bölcsen meghúzódtak a föld alatt. A négyes egy bő fél óra után egy kriptához ért.
-Már innen érezni Vérkőt. -jegyezte meg undorodva a középkorú, de végül követte a többieket az apró építménybe, ahol aztán egy titkos folyosó végigjárásába kezdtek bele. 1 órája járták a nyílegyenes koromsötét átjárót, mikor végre egy ajtóba botlottak. A nő rátette mindkét szárnyra a kezeit, majd egy finomnak látszó lökést csinált rajtuk, mire kitárultak és mögülük fény ömlött be. Mindenki hirtelen megvakult, de hamarosan kezdtek hozzászokni az új viszonyokhoz. Föllépkedtek a régi megrepedezett lépcsőkön, majd eléjük tárult a nem éppen bizalomgerjesztő kikötőváros. Lesétáltak a dombról, majd végig a rakparton, a sok bajkeverő között. Néhányan utánanéztek a lánynak, de ennél komolyabbat nem mertek tenni, ők is tudták az etikettet. Egy asztal mögött üldögélő hajóskapitányhoz érkeztek, majd az egyikük elővett egy zsák aranyat és letette elé az asztalra.
-A Lugaskövi kikötőbe vigyen. -közölte vele szándékát a fehérnép, mire a kapitány kinyitotta kicsit a zsákot, belenézett, majd elvigyorodott.
-Kövessenek. -azzal felsétált a hajóra, a négy elit harcos utána. A hajó a szükséges előkészületek után végül útnak indult. Lassan mozgott együtt a hullámokkal, lomhán haladt előre. Már két órája szelték a tengert, de a kikötő még mindig látható volt. A szőke hajú nő odament a kapitányhoz.
-Pontosan mennyi idő alatt fogjuk elérni Lugaskőt? -kérdezte meg.
-Még 3 hét talán. Ha viharos lesz a tenger 4 is lehet.
-Mi lenne, ha ebből 3 órát csinálnék?
-Ne vicceljen. Ez lehetetlen.
-Fogadjunk? -azzal a szolgái felé fordult. -Gyertek ide és alkossunk kört! ...Jó, most fogjuk meg egymás kezét. Mindenki vezesse belém a varázserejét! -hamarosan a bandita körül a levegő láthatóan megkékült. Remegni kezdett, majd eleresztette társai kezeit és a hajóra tette. A következő pillanatban a kék aura eltűnt. A hajó hirtelen felgyorsult.
-Az istenit! -kiáltott ijedten a tengerek veteránja, miközben megkapaszkodott a kormányban. 1 óra múlva eltűnt Vérkő. Újabb óra múlva pedig a messzeségben egy város kezdett láthatóvá válni. Kis idő múlva Lugaskő kikötőjében voltak. Bár a hajó már megállt, az öreg még mindig rémülten markolta a kormány kereket, mintha az élete függene tőle. A négyes leszállt, majd felsétált a főtérre és a hídon keresztül a város falain kívülre távozott. Könnyed gyaloglás után letértek az útról és egy lyuk előtt álltak meg.
-Ide csapódott be. -mutatott rá a lyukra a királynő. A szakállas behunyta a szemét, majd az ég felé fordította a fejét.
-Még érzek néhány apró szemcsét a levegőben. Egy vonalat alkotnak, amiből kirajzolódik az útvonal. -szólalt meg. A bajszos leült a földre.
-Remek. Akkor kezdjük is meg a keresését.
-Hogyan? -kérdezte meg a legfiatalabb tag. A középkorú homlokát kezébe temette, majd sóhajtott egyet. Az öreg a tudatlan felé fordult.
-Meg fogjuk vágni az ujjunkat, majd a vérző sebeket összeillesztjük. Aztán a seben keresztül a hegyére vezetjük az összes energiánkat. Össze fognak gyúródni, egy szellemi madárrá, ami mi vagyunk és érzékeljük merre megy. Így visszakövetjük a részecskéket egyenesen az eredetig.
A fiatal bólintott egyet, ezután az öreg előkapott egy kést és megvágta az ujját, majd ugyanezt csinálta a bajszos és az újonc is. Leültek a földre és összedugták a sebeket. Lecsukódtak szemeik, a körülöttük lévő füvön egy apró szellő söpört végig. A nő csak várakozott, amikor meglátott egy alakot sétálni az úton.
-Nocsak, egy gyanútlan kalandor... Tökéletes célpont. -mondta félhangosan, majd futásnak eredt. Elővette a pisztolyát és leakarta teríteni a termetes férfit, de az egyszerűen ellépett útjából. Az útonálló egy bukfenccel újra lábra került, majd felkelt és a fegyvert az áldozatára fogta.
-Pénzt vagy életet! -kiáltotta fenyegetően, de erre a szakállas csak kissé lejjebb húzta a szemére a varázslókalapot a fején.
-Egy harcosnak nem szabadna ilyen lengén öltözködnie. -szólt mély hangján, majd csak egy kis villanás látszódott a két harcos közt a levegőben és a nő kebleit takaró ruhadarab kettéugrott, ám a támadó még időben összehúzta a kabátját.
-Mégis hogy...?! -csodálkozott a nőszemély, ám ekkor az ellenfél eltűnt szemei elől és csak egy lépést hallott a háta mögött. -Időlassítás?! -utánanézett a kalandornak, de az már többszáz méterre járt. Lugaskő felé ment. A banditakirálynő gondolataiba merült.
,,Hogy tudja ilyen profin használni a mágiát?! Csak a hősi vérrel rendelkezők tudják ilyen szinten művelni. Ha eddig is itt lett volna Albion-ban, akkor megérezhettem volna az erejét. Talán a hegyeken túlról származik. De a ruhái Albion-iak. Legjobb lesz, ha utánajárok...” Azzal utánarohant az előbbi kalandornak.

Desperado:
A gyilkos lassan kinyitotta szemeit. Lánya éppen háttal állt neki és a rúnakalapácsot fényezte. Fölkelt a földről. Egyből feltűnt neki az első gond. A Lugas-híd.
-Hogy...?! -lepődött meg, mire a lánya hirtelen megpördült és elakarta törni pár bordáját a kalapácsával, de anyja sikeresen hárított. -Enyje! Csak nem megakarod ölni édesanyád?
Az ördögfióka leeresztette a kalapácsot. De csak azért, hogy utána egy nagyobb ütéssel a falnak vágja szülőjét. Ezután elrakta a nehéz fegyvert, Desperado pedig vigyorogva felkelt.
-Látod, ezért fogsz sokkal többre menni, mint a bátyád. -ezután felsétált a lépcsőn a főtérre, a kicsi utána ment. Újabb meglepetés érte őket. Emberek sétáltak az utcán. Zavartalanul, boldogan, napi rutinjukat végezve.
-Itt mi a fészkes fene történt?! -tört ki a bűnözőből, de válasz nem volt kérdésére. Ekkor lekapta a hátáról a kardját. -Sebaj. Legalább többet tudok lemészárolni. -Ám ekkor egy őr belépett elé.
-Asszonyom, kérem rakja el a fegyverét, egy város közepén van! -kérlelte a hölgyeményt. Annak válasza egy ördögi vigyor volt, majd egy mély vágást csinált a tüdején, amitől hörögve összerogyott. Minden polgár megállt, feléjük fordult. Dermedten álltak, majd mikor az első három ember fejetlenül esett össze, felismerték a helyzetet és rémülten menekülni kezdtek. A hídon keresztül akarták elhagyni a várost, de ekkor Abbie eléjük pattant és egy ütéssel a folyóba zúdította a hidat velük együtt. Miután a még felszínen lévő romokon kiugrált a szárazföldre, anyja egy villámot lőtt a fuldokló szerencsétlenek közé, mire azok görcsös összerándulások közben elmerültek. Desperado elvetemült kacagásba kezdett, ám hirtelen egy golyó keresztülszálguldott a fején. Látszólag holtan belehullott a vízbe, majd néhány volt az Ő testén is átszaladt. Nem mozdult.
-Ne színlelj. Tudom, hogy még élsz! -szólalt meg a férfi a híd túloldalán, majd ráugrott a romokra. Egy erőhullám valóban a falba nyomta, közvetlenül ezután a nő felé repült, karddal előre, de mikor elég közel ért, a szakállas kirúgta a kezéből a fegyvert, majd a továbbra is felé közeledő nőt megfogta és áramot vezetett belé. Ellenfele arcát közelebbről szemügyre véve vette észre a Pengék kultuszának tetoválását a jobb szeme alatt.
-Micsoda?! -a meglepetés megállította egy percre a harcost, ami pont elég idő volt a másiknak, hogy egy tűzgolyót lőjön az arcába. A varázskalap lángra kapott, King felismerhetetlenségig összeégett arccal belezuhant a vízbe. Desperado elrúgaszkodott a falról és visszajutott a romokra, ahol megtalálta a kardját egy kőbe beleszúródva. Felvette, de egy másik kard kettőbe törte a kovácsmunkát. Egy időben ismét elektromos érte.
-A Daichi?! -ismerte fel a legendás pengét a sötét hölgyemény, ezután ugyan az a kard egy méretes vágást ejtett a gyomorszáján, mire öklendezve összeesett. A másik hős fejéről leégett a haj és a szakáll, arca hegekkel telített volt.
-Remek, most miattad mehetek megint fodrászhoz... Remélem őt nem ölted meg. -lenézett a hullák vízen úszó rengetegére, de a borbély pont a sziget mellett úszott el. -Báhh... Ez az én szerencsém. -azzal leült egy sziklára, elővett egy fiolát és meghúzta, mire a hegek eltűntek az arcáról. Az ördögi asszony eközben a földön vérezve nyőgdécselt, próbált felkelni, de meglepően gyenge volt.
-Ne erőlködj, akit a Daichi feldarabol, az egyhamar nem kel fel. -szólt unott hangon a szenvedőnek, ám ezután rájött, hogy hiba volt leülni. Egy kalapács szétzúzta a fejét, amitől holtan elborult és a vízbe gurult. Abbey földet ért. De mellette valaki más is. Érezte, hogy valamit a fejéhez nyomnak.
-Dobd el a kalapácsot, kislány. Nem akarlak megölni. -hallatszódott egy női hang a háta mögül. Habozás nélkül megfordult és csapott egyet a kalapácsával, de az illető hátrébb ugrott. A kislány előre lépett és ismét csapni akart, de a kezébe nyilaló fájdalom miatt elejtette a hatalmas fegyvert. Egy lyuk volt a kézfején. A szőke nő kezében a pisztoly füstölgött.
-Mondtam, hogy dobd el! -ismételte magát. A torz leány dühösen üvöltött egyet, majd ököllel akart nekimenni a lövésznek, de az a lábaiba lőtt, mire elesett. Mászott egy kicsit a földön, de elájult. A következő pillanatban a hölgyemény leguggolt, feje fölött egy szikrázó tenyér haladt el. Desperado talpon volt, ám az új ellenfele az állához nyomta pisztolyát és meghúzta a ravaszt. A golyó keresztül ment a fején és ismét padlót fogott. Mielőtt elsötétült volna előtte a világ, még felismerte a legendás pisztolyt a nőszerkezet kezében. A Vörös Sárkány...

Folytatása következik...