Az ezredforduló után a DC szerette volna felfrissíteni, és a 21. századra modernizálni Superman eredettörténetét egy minden kontinuitástól külön eső, önálló minisorozatban. A projekttel Mark Waid-et bízták meg, akinél aligha létezik bárki, aki jobban ismerné és szeretné az Acélembert. Waid munkájáról mindent elmond, hogy az eredetileg független sorozat hamarosan felváltotta John Bryne 1986-os The Man of Steel-jét mint Superman hivatalos eredetörténete.

A történet a Krypton pusztulása idején kezdődik, amikor is Jor-EL épp népe pusztulásán mereng miközben, fia Kal-EL menekülését készíti elő. A bolygó felrobbanása előtti utolsó pillanatban a kis kabin a fedélzetén a Krypton utolsó túlélőjével elindul az ismeretlen felé. 25 évvel később (a jelenben) Afrikában járunk ahol Clark Kent, a szabadúszó újságíró épp egy Ghánai lap megbízásából készít riportot két nép, a Ghuri and Turaaba konfliktusáról. Épp egy ghuri polgárjogi aktivistával, Kobe Asuru-val találkozik, amikor fegyveresek támadnak rájuk és Clark kénytelen a testével felfogni a golyókat, azonban a támadás forgatagában képes elterelni a gyanút emberfeletti képességeiről. Ezután Clarkot látjuk amint a kietlen szavannán szabadon próbálgatja képességeit, többek között  madarakkal repül és oroszlánokkal birkózik, valamint az egyetlen emléket nézegeti amit magával hozott a földre a Kryptonról. A tablet szerű eszköz valószínűleg a szülőbolygója történelmét hivatott megőrizni, azonban mivel a nyelvet nem ismeri csak a képeket tudja nézegetni és abból leszűrni mi is történhetett az otthonával. Hamarosan azonban kíméletlen fordulatot vesznek az események. Miközben Clark Kobe húgával megakadályozza a Ghurik elleni népirtást, az eközben beszédet mondó Kobe-t meggyilkolják. Bár Abena Clark segítségével szinte rögtön a helyszínre ér, már nem tud segíteni bátyján. Clark elkapja a gyilkost és kiszedi belőle ki bérelte fel, a szálak pedig az egyik turaaba vezetőhöz érnek. A vezető ennek hatásra lemond, Abena pedig átveszi bátyja helyét és megesküszik Clarknak, hogy senkinek nem árulja el a titkát.

Clark ezután hazatér a szüleihez Smallville-be, hogy feldolgozza a történteket. Elmondja az anyjának, hogy szeretné kiásni az űrhajót amivel érkezett, hogy  megtudja, ki is ő valójában. Mivel a képeken rengeteget szerepel az „S” betűhöz hasonló jel, Clark ezt a szimbólumot felhasználva, úgy dönt eljött az ideje, hogy véget vessen a bujkálásnak és végre segíthessen az embereken. Bár maszkot nem hajlandó viselni, a civil énjét nem akarja felfedni, ezért az Martha, az anyja azt a megoldást találja ki, hogy Clarknak a hétköznapokban kell „álruhát” viselni, vagyis a lehető legjelentéktelenebb és legunalmasabb alaknak kell látszania.

Hamarosan Clark úgy dönt ideje továbbállnia, ezért Metroplolisba költözik, és állásinterjúra jelentkezik az egyik vezető újsághoz a Daily Planet-hez. Mikor megérkezik a városba, anti-terrorista robothelikopterek cikáznak az égen. Clark megérkezik a Planet épületéhez, belépve a szerkesztőségbe épp szemtanúja lesz amint az egyik veterán szerkesztő mindenki előtt megalázza a fiatal Jimmy Olsent, csak mert nem azt a joghurtot kapta amit kért, ekkor beviharzik Lois Lane és számon kéri az öreget. Ekkor ismerkednek meg Clarkkal, aki rögtön felfigyel a lányra. Clark végül bejut az interjúra ami finoman szólva se megy jól, amikor is az egyik helikopter váratlanul tüzet nyit a szerkesztőségre. Clark mikor senki nem figyel gyorsan felölti a jelmezét és szembe száll a gépekkel. Mikor végzett az egyik roncsból kiszedi a rádió adó-vevőt és képességeit felhasználva felderít a jel forrását, ami nem más mint a távolban épülő felhőkarcoló rajta a felírat: LexCorp.

Amit a DC és Mark Waid is nagyon jól látott, hogy a korábbi Superman koncepció már egész egyszerűen nem működött, az ezüst kor „nagy kék cserkészfiú” Supermanje felett eljártt az idő. Míg korábban Superman általában a fennálló rendet  védelmezte, sokszor bizony kritika nélkül, és egy tényleg sokszor azonosulhatatlan jófiú szerepében jelent meg. Azonban mára az emberek és főleg a fiatalok sokkal kritikusabban tekintenek a fennálló rendszerre, ezt felismerve Waid változtatott a koncepción. Superman olyan problémákkal találja szembe magát, mint az etnikai különbségek, a politikai és nagyvállalati korrupció, a terrorizmus-ellenes hisztéria. Mivel ezek a problémák elég fontosak manapság, ezáltal válik maga Superman mint sokkal összetettebb, komplexebb szimbólum is relevánssá, és azonosulhatóvá..

Ami nagy erőssége még a Birthright-nak az maga a főszereplő Clark Kent, Mark Waid remekül egyensúlyozik ezzel a kettős személyiséggel. Clark itt már nemcsak egy üres álca Superman számára, hanem igenis hatással van a történésékre, például az újságcikkeivel. Remekül ábrázolják a vágyát, hogy megismerje, hogy honnan származik, mit is jelentenek a „tablet” képei és szövegei. Érdekes egyébként, hogy már felnőtt, 25 éves férfi, mégis rendkívül szoros kapcsolatban van a szüleivel, főleg az anyjával, Marthaval, akinek „érdekes” módon az UFO kutatás  hobbija. Együtt készítik el a Superman jelmezt is, és miután Clark elköltözött Metropolisba is napi e-mail kapcsolatban maradnak. Clark kitaszítottsága is rendkívül átélhetően van bemutatva, egy alkalommal mikor a szerkesztőség tagjai vacsorázni mennek, Clarknak szándékosan rossz címet adnak meg, viszont ő a képességeivel hallja, ahogy több utcával arrébb rajta röhögnek és kibeszélik a háta mögött, egészen addig amíg Lois be nem állít, és el nem küldi őket a fenébe amiért így viselkednek. Lois karaktere is végre nem egy tipikus klisés női képregény karakter, bár kiáll azok mellett ,akiket igazságtalanul megaláznak, mégis végig meg van benne a  „megközelíthetetlenség” érzése. Ami nagyon érdekes volt még, hogy Waid Clark kitaszítottságát egy pontot kivetíti Supermanre is, ugyanis mikor Luthor elterjeszti róla, hogy földönkívüli, az emberek gyakorlatilag azonnal elfordulnak tőle.

Összefoglalva, a Birthright egy remek belépő azoknak akik most kaptak kedvet a Superman képregények olvasásához, de azoknak is akik kíváncsiak rá, hogyan vált Superman újra releváns és hiteles szimbólummá. Végül Leinil Francis Yu egyedi rajzstílusa teszi fel a koronát erre a klasszikusra.Verdikt:7.5/10