Hangulatjelek. Amióta létezik a virtuális levelezés, chatelés, azóta a köztudatban van ez a szó. Mit is értünk pontosan az alatt, amikor leírjuk őket? Mikor használjuk és mikor ne? Mennyire tükrözi a valóságot az éppen elküldött smiley?
Elég sokat gondolkodom a témán. Helyesbítek, viszonylag sokat. Nem igazán beszélünk róla, de mégis naponta használjuk őket. Magamból kiindulva, a helyzetek túlnyomó részében egyáltalán nem olyan hangulatban küldök el egy nevető, vagy vigyorgó arcot imitáló karakterpárost. Persze, amikor tényleg nevetek, vagy mosolygok egy adott üzeneten, képen, szövegen, bárakármin, magától értetődő, hogy kimutatom a reakciómat. Gondolom mindenki küldött már el egy mosolygó fejet, amikor éppen szar napja volt. Amikor egyáltalán nem volt jó kedve. Csak éppen ezzel akart a cimborája kedvére járni, ugyanis azt könnyebb, mint beszélni a problémáinkról.
Ha valaki nem küld hangulatjelet, akár túl nyersnek is találhatjuk, nem annyira jó vele beszélni. Természetesen a leányzó fekvése függhet a beszélgetőpartnerülnkkel, komoly témák közepette nem fogunk nevető fejet küldeni, vagy amikor épp részvétet nyilvánítunk egy rokonunknak. Viszont, ha egy baráttal csevegsz, lazább munkatárssal, barátnővel, feleséggel, kiskutyával, akkor szinte már kötelező elküldeni ezeket a sárga jeleket. Direkt kipróbáltam, hogy mi van akkor, ha nem így kommunikálok egy barátommal. Rögtön rákérdezett, hogy van-e valami gond. Érdekesnek találtam, és eljátszottam még két emebrrel a szituációt. Az eredmény mindig ugyan az volt.
De akkor mégis miért használjuk? Miért találkozunk vele mindenhol az interneten?
Nos, én úgy gondolom, így jobban ki tudjuk mutatni az érzéseinket attól függetlenül, hogy fizikailag nem az csináljuk, amit legépelünk. Lehet, hogy olvasunk egy jó poént, képet, de attól még nem fogunk fetrengeni a földön a röhögéstől, még is odaírjuk, hogy "LOL, XD, :DDDXDD és társaik). Szerintem ezt mindenki tudja, csak senki sem hozza fel a témát. Van, amikor már csak szúrja az ember szemét, hogy a beszélgetőpartnerével minden mondat végén kirak egy smileyt, de még is folytatja, mert akkor elrontaná a hangulatot.
Röviden talán ennyit tudok erről a témáról írni, képeket valamiért nem tudok csatolni, ezért elnézéseteket kérem. Kíváncsi vagyok a Ti véleményetekre is, szóval ne legyetek lusták használni a hozzászólás adta lehetőségeit. :)
Aloha :DDLOL
░░░░░░░░▌▒█░░░░░░░░░░░▄▀▒▌
░░░░░░░░▌▒▒█░░░░░░░░▄▀▒▒▒▐
░░░░░░░▐▄▀▒▒▀▀▀▀▄▄▄▀▒▒▒▒▒▐
░░░░░▄▄▀▒░▒▒▒▒▒▒▒▒▒█▒▒▄█▒▐
░░░▄▀▒▒▒░░░▒▒▒░░░▒▒▒▀██▀▒▌
░░▐▒▒▒▄▄▒▒▒▒░░░▒▒▒▒▒▒▒▀▄▒▒▌
░░▌░░▌█▀▒▒▒▒▒▄▀█▄▒▒▒▒▒▒▒█▒▐
░▐░░░▒▒▒▒▒▒▒▒▌██▀▒▒░░░▒▒▒▀▄▌
░▌░▒▄██▄▒▒▒▒▒▒▒▒▒░░░░░░▒▒▒▒▌
▀▒▀▐▄█▄█▌▄░▀▒▒░░░░░░░░░░▒▒▒
▄▄░░░░░░░▄▄▄▄░░░░▌▄▄▄▄▄░░░░░▐▌ ▒▀█▌░░░▐▀▀▄▄▐▌▒░░▒▀▒▄▒█▄░░░░▐▌ ░░▀█▒░░▓░░█▐█▌▌░░▒░▐▌█▌▐▌░░▐▌░ ░░░░░░▓▀░░▒▐▀▄▀▀▀▀▒▒▀▀░░▀▌▒▀░░ ░░░░░░▌░░░░░░▀▄▄▄▄▀░░░░░░▌░░░░ ░░░░░▄▌░░░░░░░░░░░░░░░░░░▒░░░░
░░░░░░░░▄▄▄▄░░░░░░░░
░░░░░▄███░░███▄░░░░░
░░░▄█████▄▄█████▄░░░
░░░██████░░██████░░░
░░█░█▀░░▀██▀░░▀█░█░░
░░█░█░░██░░██░░█░█░░
░░░▀█░░▄▄▄▄▄▄░░█▀░░░
░░░░░▀▄▄▀▀▀▀▄▄▀░░░░░
░░░░█░░░▀▄░▄▄▄▄▄░▄▀░░░█▀
░░░░░▀▄░░░▀░░░░░▀░░░▄▀
░░░░░░░▌░▄▄░░░▄▄░▐▀▀
░░░░░░▐░░█▄░░░▄█░░▌▄▄▀▀▀▀█
░░░░░░▌▄▄▀▀░▄░▀▀▄▄▐░░░░░░█
░░░▄▀▀▐▀▀░░░░░░░▀▀▌▄▄▄░░░█
░░░█░░░▀▄░░░░░░░▄▀░░░░█▀▀▀
░░░░▀▄░░▀░░▀▀▀░░▀░░░▄█▀
░░░░▓▓▀▀██████▓▄▒▒░░░
░░░▀░░░░░░▀▀▀████▄▒░░░
░░▌░░░░░░░░░░░▀███▓▒░░
░▌░░░░░▄▄▄░░░░░░▐█▓▒░░░
░▄▓▀█▌░▀██▀▒▄░░░▐▓▓▓▒░
░█▌░░░░░▀▒░░░▀░░░▐▓▒▒░░
░▌▀▒▄▄░░░░░░░░░░░░░▄▒░░
░▒▄█████▌▒▒░░░░░░░▒▌▒░
░░▓█████▄▒░▒▒▒░░░░░▐░
░░▒▀▓▒░░░░░░░▒▒░▒▒▒▄░
░░▓▒▒▒░░░░░░▒▒▒▒▒░▓░░
░░████▄▄▄▄▓▓▓▒▒░░▐░░
░░░▀██████▓▒▒▒▒▒░▐░
- XD.
- Azt vágom, hogy jó kedved van, de milyen kártya kell ehhez a géphez?
Ugye, amikor szemtől szemben beszélünk valakivel, a szavak és mondatok csak a témát, és a szöveg tartalmát árulják el nekünk. A szándékot, a beszélgetőpartner hangulatát, érzelmi világát a hangsúly, hanglejtés, az arcmimika, a gesztusok, és különféle egyéb nonverbális jelek alapján rakjuk össze tudatosan és tudat alatt.
Értelemszerűen ez mind nincs jelen chatelésnél, viszont sokszor fontos, hogy tudassuk a másikkal, miért és hogyan gondoljuk azt, amit írunk, illetve milyen hangulatban. Ennek az a kényelme, hogy nagyon könnyen hamisítani lehet az érzelmeket, egy sima kettőspontdé-vel elhitethetjük, hogy viccesnek találtuk a másik irományát, holott a valóságban hótunalmasnak és fárasztónak is hihettük akár.
Többnyire udvariasak akarunk lenni ilyenkor, nem akarunk megbántani másokat, illetőlegesen jó benyomást akarunk tenni valakire azzal, hogy pozitívan reflektálunk az üzenetére. Egyfajta íratlan, a netes világban jártas emberek között világszerte ismert protokoll- és nyelvrendszerré nőtte ki magát napjainkban, aminek fontossága szerintem egyre csak nő.
Én anno folyton lol-t írtam mindenre, már a valóságban is lol-lal reagáltam sok dologra. XD már nem annyira divat, de én még mindig imádom, a :3 és :/ -vel egyetemben.
De amúgy semmi bajt nem látok bennük. Az internetet nagy részben szórakozásra használjuk, tehát jól beleillenek a közegbe.
Jó kis blog. Lényegre törő. Nem túl hosszú, nem túl rövid.
Ennek fokozása, és ha valamin nagyot nevetek, hatalmas poén, akkor nálam ez így néz ki :)))))))))))
A másik pedig a :( ha szomorú vagyok.
Nem vagyok híve sok XD-nek, sem LOL, és a rengeteg DDDD. Ez utóbbiról ugyanis mindig az jut eszembe, hogy dadog az illető :)) amikor pedig miden mondat végén :D van, akkor ösztönösen összeolvasom, és olyan mintha mindig lenne ott egy "De" szócska, csak lemaradt az "e" betű :)
Az XD-ről pedig nekem mindig az XD Cam jut eszembe :)
Ezért tehát engem zavarnak ezek a dolgok, és épp ezért nem is használom, csak azt a két legalapvetőbb hangulatjelet. Nyilván régimódi vagyok, de én ilyen vagyok :) Viszont semmi bajom nincs azokkal akik használják ezeket. Sok nyelvészt láttam, hallottam már nyilatkozni erről, és még zömében ők sem gondolják, hogy probléma lenne a netes beszélgetéseknél ezek használata.
Most is p. fentebb szinte minden mondatom végén :) volt. Azért, mert még én is mosolygok magamon, hogy mit gondolok erről a témáról, és örömmel olvastam, és szintén örömmel írom soraimat :) Ezért sok a :)
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.