Kanye West volt az, aki miatt rájöttem, hogy nem a hörgős-hányós metálzene az, amit én igazán szeretek, hiába próbálom magammal elhitetni magammal már évek óta
A My Beautiful Dark Twisted Fantasy volt az az album, ami elindított a rapzene irányába, akármilyen cink is ez
Kanye West a hősöm, és leszartam hogy mit csinált a magánéletével, nem érdekelt hogy Kim Kardashiant kúrja, hogy akkora az egója hogy nem fér be egy stúdióba se
Mert tudtam, hogy a zene, ami kikerül a kezei közül úgyis különb lesz, mert vállalhatatlan méretű erekcióm lett a Watch the Thronetól is, mert a Cruel Summert is egész élvezettel hallgattam
Tudtam, hogy egyszerűen nem fog cserben hagyni
Nagyon rosszul tudtam.
Ez az egész album Kanye West egója
Ez az egész album annak a bizonyítéka, hogy amikor átesett a ló másik oldalára egy gödör fogadta, ami Kínáig vezetett
Ez az egész album egy kínszenvedés
Pedig próbálkozom, úgy szeretném megszeretni, olyan nagyon szeretném megszeretni és annyira nem megy
A korábban kiadott két dal (a New Slaves és a fenti) más volt, mint bármi, amit eddig csinált, pedig csinált már nagyon sok mindent de esküszöm elhallgattam őket, gondoltam ezek a művészi ambíciók, kiéli magát és az album többi része az a zsenialitás lesz, amivel elkapott magának a MBDTFn
Ehelyett eltorzított recskahangok és fingok szólnak szintetizátorokból, autotuneolt, pitchshiftelt nyávogással és nyekergéssel rajtuk
10 számon keresztül
ja a New Slavesben van egy Gyöngyhajú lány sample is
meg a Bound 2 majdnem olyan mintha a Graduationről maradt volna le, mert túl szar rá
MIÉRT
Az album bizonyítja, hogy West kísérletezik. Azaz nem abból akar meggazdagodni, hogy lenyom a torkokon 6 ugyanolyan kis albumot. Ez azért valamilyen szinten nyugtató tény.
A csávót még mindig nem bírom, de el ismerem van tőle szám a lejátszómban. :/
#2: az a vicc hogy iróniának indult, kijött a POWER szerintem eszméletlenül vicces klipje (ő valószínűleg komolyan gondolta, de ez már megint az egó csak), és abból kiindulva sikerült belemásznom először a MBDTFba, aztán a College Dropoutba és mire észrevettem magam már NWA-t meg Wu Tanget hallgattam (Cannibal Corpse pólóban a 4-6oson)
Az biztos hogy valami történt a fejében a Graduation után, az meg nyilván rátett egy lapáttal hogy az 808s tingli-tanglijával sikerült egy új vonalat elindítania kb
lehet ez volt a célja a Yeezusszal is, valami újat hozni a mainstream zenébe vagy én nem tudom, de az biztos hogy gecire nem jött össze neki
szenvedek hogy találjak rajta 1-2 számot, ami miatt legalább az ipodomra jó szívvel átmásolnám a lemezt, de nincs (Bound 2 maximum, de az is csak arra emlékeztet, hogy még mindig tudna jót csinálni)
és az interneten olvasva a reakciókat rengetegen el vannak ájulva tőle, amit azért a dickriding magasiskolájának érzek
#3: áhh, nem tudom, szerintem volt valami hatalmas hangulat a Watch the Throneon végig (bár már közel sem hallgatom annyit mint amikor kijött, de Balatonra pl biztos elő fogjuk szedni), mondjuk nyilván benne van az is, hogy én Jay-Z-t is bírom
Az én véleményem az, hogy az "egyetem" trilógia ( The College Dropout,
Late Registration, Graduation ) a maga nemében zseniális volt, sorolhatnám a kedvenceket ezekről az albumokról, aztán valami történt vele. Tehát kb. 2007-iga szinte minden amit csinált nagyon tetszett,szerintem ez után ütött be végleg az egója.
Bár sok minden tetszik amit azóta csinált, bár csak ilyen 2-3 szám albumonként amire azt mondom, hogy bejön. Nekem ezek már kevésbé hiteles zenék mint a korábbiak, de mondom elég sok bejön ezek közül is.
Ez az új viszont borzalom.
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.