Jó reggelt, jó kockulást!

 Úgy döntöttem kihalászok egy örökzöld témát a régebbi bejegyzéseim közül, és hát szinte teljesen újraírom. Az eredeti blogposzt 2013 február 2-án készült, s így utólag visszaolvasva, átfaragnám a 4 és fél éves írást. Plusz sokan vannak kik akkor még nem voltak tagok a GK-n, ergo ez az írás mindenki számára vérfrissítés.

 Azon gondolkodtam, hogy mekkora móka volt már gyerkőc korunkban belevágni ebbe a hobbiba, a videójátékok nyújtotta világba. Ez egy olyan dolog, ami valami oknál fogva már a kezdetektől megbabonáz minket, és sokunknak egészen mostanáig sem engedte el a kezét. Egyszerűen azon kapjuk magunkat, hogy már az egyetemet rójuk, vagy dolgozó emberek lettünk, plusz kinél család/gyerekek, de időnként még mindig a kontrollert szorongatjuk/egeret nyomorgatjuk. Ilyenkor folyton felmerül bennem a kérdés:

- Meddig? Mikor hagyunk fel ezzel a hobbival?

 Ugyanakkor egy hobbi nem azért van, hogy felhagyjunk vele. Ott van például a horgászat, vadászat, billiárd, póker, stb, - ezeket életük végéig csinálják az emberek, vagy legalábbis ameddig nem dönti ágynak őket az öregkór és annak minden baja, esetleg míg nem purcannak ki. Akkor miért lenne más a videójátszás? Nem más, csak nincs akkora múltja, mint a felsoroltaknak, ezért sem látunk nyúgdíjas trotlikat CoD-ozni, MK-ban nyomni ki egymás belét, vagy LoL-ozni, netán a Dark Soulst-t csípőből lenyomni.

                                      "Nem lettünk öregek, csak szintet léptünk."

 Az viszont egyáltalán nem kizárt, hogy már a közeljövőben más lesz a helyzet. A nyúgdíjzabáló bácsikák és nénikék a horgolás, pletykálás, tv-visszabeszélés és pelenkanézegetés helyett bizony nagyban fogják tolni a videójátékokat. Ha a magam nevében beszélhetek, azt mondom, végre eljönnek a nyúgdíjas évek, amikor is bőven lesz idő a pótolandó játékokra! Ha már most ennyi összegyűlt, képzelem mekkora lesz a lista addigra! Gondolom nem vagyok ezzel egyedül, így kis túlzással azt mondom, bárcsak már nyúgdíjba vonulnék! :)

 Akkor ez már nem lesz téma, amiről érdekes beszélni. A sok öreg a telefonját, konzolját vagy épp pc-jét fogja nyúzni. Türelmetlenül fogják várni a nyúgdíjukat, hogy ”fussanak” megvenni a legújabb játékokat! De miről is beszélek! A digitalizálódás addigra már mindenkit megfertőz, így biztosan senki sem fog majd az üzletbe rohanni, főleg nem járókával és magas vérnyomással. Új játékokra pedig hótziher, hogy nem adja ki féltett pénzét az öregember nem vénember. Ti is tudjátok milyen smucigok a vének! Na mi is majd pont olyanná válunk. :) Jönnek még napok, amikor nagy dilemmában leszünk, hogy a megmaradt filléreinkből az utóbbi GTA-t, vagy egy pakk leértékelt felnőtt pelenkát vásároljunk.

                             "Nézzed mán asszony, pofánlőttem a nácikat!"

 Legszebb napjaink közé tartoznak majd azok, amikor gyermekeink/unokáink meglátogatnak, és friss zöldségek, szuvenírek vagy nyakkendők helyett, vadiúj platformokkal és videójátékokkal fognak megajándékozni. Milyen szépen mutat majd a családi fotón, ahogyan szívünkhöz szorítjuk a piros masnival átkötött új játékunkat, miközben hülyén vigyorgunk, ám titokban már alig várjuk, hogy eltűnjön a galád család, és nekieshessünk a legfrissebb kalandoknak. Aminek viszont lehet nem fogunk annyira örülni, ha a fiatalok több napra ránkhagyják piciny unokáinkat, s így ugrott a kemény kampány vagy épp multi móka. Bár az is előfordulhat, hogy levesszük a szekrény tetején porosodó őskori konzolunkat, és megmutatjuk neki(k) mivel kockultunk mi annak idején.

 Ez persze mind szép és jó, de vajon bekakilós korunkban még mindig fűteni fog minket a videójátékok iránti szenvedély? Esetleg szószoros értelemben is megöregszünk és ily módon kiöregszünk ebből a tevékenységből? Nem mondom, hogy abban a korban nem lesz más dolgunk, mert biztosan akad, de mivel megszázszorozódik a szabadidőnk, így ennek megfelelően erre a hobbira is bőven sort keríthetünk a leszármazottainkal való szórakozás, a gyógyszerek bevitele, az asszonnyal való veszekedés, és az öreg barátunkkal vívott sakkpartik mellett. Ami engem illet, én azt mondom igen, eltudom képzelni magam bácsika koromban is videójátszani, amolyan öregesen, kissé retrósan. És ti mit gondoltok, a mostani generációt tényleg végigkíséri majd ez a hobbi egészen a végletekig?