Már vagy 20 éve írok,de eddig mindig csak humoros elbeszéléseket alkottam.Vagy fél éve a fejemben van egy aprócska sztori,amit a haverommal megfilmesíteni terveztünk.Nem tudom összejön-e,ezért itt van egy ízelítő.Jó lenne a véleményetek,mert eddig még nem írtam pont ilyesmit.És elég érdekfeszítő?

Vörös alkonyat ereszkedik le New York szívére,Manhattan-re.A véres színektől pompázó város egyik felhőkarcolójának peremén egy férfi emelkedik ki az építmény tetején.Arca komor,de tekintete mégis mindent elárul.Szándékai az arcára vannak írva.De vajon hihetünk-e a szemünknek vagy a látszat ismét csal?Vajon a kép valóban egy kép,vagy csak egy keretre feszített vászon?Szembe merünk-e nézni a félelemmel vagy menekülni próbálunk,mint egy sarokba szorított patkány?Emberünknek egyáltalán nem ezek a dolgok mardossák lelkét.Az ő válaszai már rég megvannak.Háta mögött egy kisebb,üvegekkel falazott építmény szúr szemet.Az üvegfalak mögött emberek tömkelege táncol,iszik és mulatozik.De ő csak meredten néz előre,ahol a város épületei az alkonyat adta színekben pompázik.Ám számára a látvány egy nagy semmi,pusztaság az,ahova ő bámul.Miközben szándéka egyre jobban közeleg a megvalósítás pillanatához,hirtelen a zsebében lapuló mobil rezgése próbálja elvonni figyelmét.Sikerrel.Felveszi.A vonal másik végéről egy izgatott férfi hang szólal meg:

-Sikerült!Megvan!Miénk az üzlet!Tudod mit jelent ez?Most kerestünk egy rakás milliót!Érted?Egy zseni vagy!Egy zseni!...Hallod,amit mondtam?Hallod?

 -Igen.Ez...remek.-válaszolt a férfi halálnyugodtan.

-Mi van?!Nem örülsz?Most mi bajod?

-Minden a legnagyobb rendben van.-ezzel leteszi a kagylót és kikapcsolja,majd zsebrevágja.

 Rezzenéstelen arccal bámul tovább.Néhány perc múlva széttárja karjait és a mélybe néz,majd ismét előre.Behúnyja szemeit.Ekkor a háttérben lapuló tetőépület ajtaja kinyílik és egy gyönyörű lány,könnyekkel a szemeiben fut ki onnan és torkaszakadtából ordít:

-Neee!Várj!Ne csináld!Szeretlek!Szükségem van rád!

 A srác mintha süket lenne,számára az egész világ elnémult.Elengedi magát,eleget tesz a gravitáció törvényének. Írányíthatatlan teste a mélybe veszi írányát.Most már hiába minden.Megtörtént a visszafordíthatatlan.Vajon mi lehet az oka annak,hogy egy jóképű,sikeres és egy meseszép hölggyel megáldott ember ilyen tettre kényszerült?Lehet-e egy ilyen élet mellett okot találni az efféle cselekedetre,vagy egyszerűen csak az épelme álarca esik le és ilyenkor már nincs visszaút?Esetleg valami egészen más és egyszerű, váratlan dolog a magyarázat?Elérkezett hát az igazság pillanata.

 Folyt.köv.,ha egyáltalán valaki kiváncsi rá.