A post egy közönséges hsz-ként akart létrejönni, de arra gondoltam, hogy inkább egy blogot kovácsolok belôle, amelyben mindenki elmondhatja a témával kapcsolatos gondolatait.

 A bejegyzés egyik fele leginkább Hajnal nevû felhasználónkhoz szól, míg a másik a nôi csodákhoz (is). Szia Hajnal, ki úgy hisz az AtyaúrIstenben, mint egyikünk sem ezen az oldalon!

 Tisztelem a hitet és elônynek tartom, mert akik hisznek valamiben, adott esetben Istenben, azok mind stabil szellemû emberek, mert nem céltalanul élik le keserves életüket. Akik pedig nem hisznek a halálutánban, azokat csak sajnálni tudom, mert reményük csupán a mának él, és a holnap számukra nem létezik. Hinni valamiben az életerô forrása! És igen, itt Istenre gondolok, vagy legalábbis a sokak szerint létezô felsôbb erôre!

 Mi az én véleményem a hittrôl? Elmondom. Hiszek Istenben és minden este elmondok egy imát, amelynek az egyik része a jól ismert Miatyánk, a másik pedig az általam generált ima, ami nem más, mint a saját szavaimmal való Istenhez fordulás. Ez persze szép meg minden, de 20 év alatt a kérelmeimbôl csupán 1 dolog teljesült. Ez nem is baj, met a legfontosabb valósult meg! A problem viszont nem velem van. Nem én vagy Te meg az ismerôseink vagyunk az egyetlenek akik imádkoznak, mégis mi várjuk el az Úrtól való segítséget. Mi van azokkal a családokkal, akik nap mint nap imádkoznak az általunk említett Istenhez, de továbbra is éheznek és szenvednek? Miközben Mi egy kis szívességet kérünk tôle és Ô gyakran teljesíti is azt. Ám afrikában továbbra is éheznek és éhen is halnak emiatt, pedig úgyanúgy imádkoznak Istenhez, ha nem jobban. Akkor miért Isten teljesíti a Mi piti kis ügyeinket, ôket pedig hagyja éhenhalni? Pedig ôk ugyanúgy imádkoznak a mindenhatóhoz, mint mi. Sôt, nekik több szükségük van rá, mégis szenvednek.

 Na és akkor mi van a katasztrófákban elhunyt emberekkel? Számtalan hívô családtagja meg ômaguk vesznek oda egy repülô vagy autószerencsétlenségben. És ha erre azt mondod azért, mert Isten így akarta, akkor inkább kussolj, mert Úrunk nem gyilkos. Vagy tévedek? Mert ha nem, akkor miért hal meg annyi ártatlan ember? Miért?

 A másik a nôk. Nem tudom ki hogy van ezzel, de egy olyan szabad srác esetében, mint én, a kurva vagy az alkalmi barâtnô egy húron pendül. Ne értsetek félre, szeretem a nôket és tisztelem, ha épp nincs komoly kapcsolatom, akkor teljesen mindegy, ha örömlányra vagy alkalmi csajra költöm a zsetont, hisz mindkét esetben ugyanaz a cél és mindkét esetben ez nyilvánvaló is az adott nô számára. Míg az egyiknek vacsorát vagy italokat fizetek, addig a másiknak rögtön leperkálom az összeget és a végeredmény ugyanaz. Ám van kivétel, mint esetemben is! Vagyis egy alkalmi barinôt nem feltétlen kell restibe vagy hasonló helyre vinni, mivel a kedves szintúgy élvezi társaságunkat, mint mi az övét.

 De abban egyetèrtünk, hogy mindkét esetben a szex a végcél. Ha nem az lenne, akkor azt már komoly kapcsolatnak nevezhetnénk. Tehát senki ne ítélje el azt a magányos embert, aki kurvára költi a pénzét, ahelyett hogy alkalmi barátnôjét vinné vacsorára. Mert egy férfi számára a szex a fontos! És most ne értsetek félre, mert ha van egy kapcsolatunk egy olyan emberrel, akit szeretünk, akkor ez a duma értelmét veszti. De ha nincs meg ez a szerencse, akkor nem kell elítélni a férfiembert! Mert a testi kapcsolat természetes dolog és mindenkinek szüksége van rá. A kurva pedig még keres is ezzel, tehát a jótett kölcsönös. Szabad emberek szabadon éljenek, a többiek meg legyenek hûségesek!

 Ennyit akartam ma mondani. Most pedig, egy ilyen témájú blog után, minimum 100 hsz az alap!