Halihó GK rajongók!

 Rég volt már, hogy interjúmmal zaklattalak titeket, de most ismét itt vagyok. Visszatértem, hej! Az volt a gond, hogy eddig 3 hónapot töltöttem kórházban. De nem vészes, csak melót kaptam ott, plasztikai sebészet terén (ala dr Yanez), úgyhogy bár ott nem humorizálhattam, de azért jó pofákat ”vágtam”. Mostanra már kirúgtak, mert állítólag nem megfelelően végeztem a melót, de ennek ellenére volt bőr a pofájukon. Ám semmi vész, mert hamarosan a tűzoltóknál is kipróbálhatom magam! Csajok is akadnak ott bőven, valami ”tűzről” pattant mennyecskék.  De hagyjunk most engem, hisz más miatt vagyunk itt!

 Mint a címből már kideríthetéttek, mai témánk a videójátékok és a valóság közötti határokat fogja feszegetni. Vagy valami ilyesmi. Senkinek sem újdonság ez a téma, de bővebben nem nagyon volt alkalmunk szemügyre venni. Vannak akik simán játszanak és semmilyen hatással nincs rájuk ez a hobbi. Sok emberről ez viszont nem mondható el. Egyesek lövöldöznek az utcán, mások kenyérmorzsákat csipegetnek a földről, miközben szögletesen haladnak előre, de olyan is volt, aki megevett egy mérges gombát, gondolván, hogy erősebb lesz tőle. Nyugodjék békében. Tehát mindenképp szemügyre kell vennünk ezt a témát.

 Arra gondoltam, hogy ráduplázok a műsorra, vagyis nem egy, hanem máris két alanyt fogok meginterjúvolni! Ez azért is fasza, mert előszőr is, két szakértő véleményét is meghallgathatjuk. Másodszor pedig azért, mert nekik is készültem egy kis meglepivel. Megintcsak előszőr is, egyik sem tudja, hogy még egy tag fog szerepelni. Másodszor pedig, mert jártam náluk otthon, miközben ők munkában voltak és megvicceltem őket. Az egyiknek a habfürdőjét szőrtelenítő habra cseréltem. A másiknak pedig rajzszögeket csempésztem az óvszerjeibe. :D Ezeknek az eredménye is kiderül nemsokára.

 Most pedig köszöntsétek szervezettel a két főszereplőt!:

-Üdv a studiómban! Gondolom nagyon örültök, hogy bekerültetek és ezáltal világhírűvé váltok. Én sem tudom, hogy több millió izéből, miért pont rátok esett a szerencse. Na mindegy! Kezdetnek mutatkozzatok be, ahogyan azt illik. Rajta! Mi lesz már?

Szolid Szék1984:

 Helló- beló Yánoskám!

 A nevem Görgő és majdnem 30 éves vagyok, már csak egy óra van hátra. Szeretek játszani, de ki nem! Legtöbbször a homokozóban meg a játszótéren, de azért videójátékokkal is tolom rendesen. Ennyi! Mellesleg a rajzszöges húzásod durva volt! Most 10 helyről spriccel a pisa. :( De az asszony meg köszönetét küldi.

FrancBa:

 Köszöntelek téged is, meg a redves olvasókat!

 FrancBa vagyok, de mindig. Korom 34 év és veterános izé vagyok...na...az aki sokat játszik videójátékokkal, hogyishíjják!? Na! Mindegy! 11 éve vagyok házas, nemrég pedig megnősültem. 16 éve ismertem meg a fejem, azután a nejem, mégpedig a videójátékok iránti rajzásunknak köszönhetően. Én szerettem tolni, Ő is, ennyi. A játékokhoz való rajzásom még születésem előtt kezdődött, azóta is nyomom. 

 Elsőként vizipisztollyal, keljfeljancsival és feküdjlejulival kezdtem a játszást. Ezután még sok mindennel, de az első ilyen szerelmem a kocsmai arcade gépek voltak. Főleg azért, mert kocsmában lehetett velük játszani, ahol a rendes halandóember piálhatott, mint állat. És ne tudjátok meg, részegen támasztani ezeket az arcade gépeket, maga volt a kánaán! Aztán az egyik haveromnak Nintije lett, a másiknak számítógépe, én pedig ezt ki is használtam. :) Aztán Kőmodor 64, PS1 és PS2, az már nekem is volt. A kőmodor-ral nagyon sokáig elvoltam, néha be is kapcsoltam. Sok játékot játszottam rajta. Kártyáztunk rajta a haverokkal, sakkoztunk meg dámáztunk, remek alátétnek szolgált! Ezért is bánom, hogy megváltam tőle. De megkellett, mert az idő ment és jöttek a DDD (három ’D’) külsejű játékok.

 PS-1-en ismerkedtem meg velük előszőr. Nekem sosem jöttek be, valahogyan olyan bénák voltak. A grafika akkor még fika volt és egy DD-s játék sokkal szebben nézett ki, mert mindenki ezt mondta. De azért sok jó címet pörgettem ki rajta. Végül elcseréltem egy doboz cigire és egy fából készült mellbimbó piercingre. De nem azért, mert meguntam a játszást vagy, mert akkora dohányos és piercinges állat voltam, hanem mert megjött az igazi szerelmem, a PC-m. Szinte csak azon toltunk az asszonnyal. Aztán 2006-ban lett egy PS2-m is, de végül azt is elcseréltem egy pár használt zoknira meg egy üveg kolbászízű pálinkára. És nem vagyok csóró, sem pedig piás, csak akkoriban már PC-n kivül máson nem játszottunk. És ez máig is így van.

 Ami a szörtelenítő habos dolgot illeti, egyrészt hálával tarozom. Nem csak a hajam meg egyéb szőr tűnt el a testem felületéről, hanem a fanszőrzetem is lement. Végre meglett a himbilimbim, a kis Francika! Már évek óta kerestem, azt hittem örökre elveszett, de most ismét kezet foghattam vele. Másrészt viszont, a kutyámnak, Bodrinak is jutott a ”jóból”  és most úgy néz ki, mint egy rákos macska. :(

-Érdekes bemutatkozásnak lehettünk szemtanúi. És akkor lássuk az első kérdést. Szerintetek tényleg lehetséges az, hogy a videójátékok kihatnak mindennapi életünkre is?

Szolid Szék1984:

-Igen.

FrancBa:

 Még szép! Hiszen mindennap játszunk, tehát kihatnak a mindennapokra. De, ha más szemszögből vizsgáljuk meg a dolgot, akkor van benne valami. Saját tapasztalatom az, hogy mondjuk a filmek kihatnak. Például én megszerettem a hagymásbabot, de a Bud Spincér filmek előtt utáltam. Direkt felszedtem néhány kilót, hogy úgy nézzek ki, mint ő. Már szakállat is elkezdtem növeszteni, de ekkor jöttél te a szörtelenítő habbal. Vagyis azt akarom mondani, ha a filmek is lehetnek ekkora hatással az emberre, akkor a videójátékok meg pláne. Hisz abba jobban éljük bele magunkat. De erre is van példám. Amióta GTA-zok, azóta vezetés közben mindig ügyelek arra, hogy áthajtsak néhány gyalogoson. Néha nem sikerül, mert elugrálnak a dögök! Kocsim amúgy nincs, úgy szerzem meg, mint az említett játékban. De ez csak átmeneti élvezet volt nálam, ma már nem művelek ilyesmit, mert megértettem, hogy a játékoknak a monitorban a helye.

 De olvastam már olyat is, hogy valaki madarakat dobált a szálkás deszkákba. Hogy miért teszik ezt az emberek, az rejtély. Lehet, hogy betegen születnek, vagy hogy egyszerűen hülyék? De még az is van, hogy ezt a dolgot szándékosan felfújják, hogy másra fogják bűneiket. Például, a hírekben volt, hogy egy nyúgdíjas kiesett a balkonról, erre azt mondták, hogy a Márijó játékok a hibásak. Az volt a legjobb, amikor kitört egy vulkán, akkor a Szim Sziti volt a ludas. Személyes kedvencem pedig, amikor az egyik férfi tiszta erőből arcon csapta a nejét. Ott magyarázkodott a zsaruknak, hogy ő csak kinect-ezett. Közben meg nem is volt Xboksza. :) Na, ha valaki ezekután azt mondja nekem, hogy a videójáték a hibás valamiért, azt fatálisan kivégezem, és akkor én win.

-Tetszetős válaszok! Elő a második kérdéssel! Ha ennyi eset történik, ahol a videójátékokat okolják, akkor mit lehetne tenni ezügyben, anélkül, hogy beszüntessék ezt a szórakoztatási ipart?

Szolid Szék1984:

-Semmit!

FrancBa:

 Hát nem sokat, az tény. Mégha bizonyítani is tudnának valamit, akkor sem szüntetnének be, mert a videójátékozás annyira pazar dolog, hogy csak na. Csak próbálják meg, bullet time-ban fogom őket kinyírbáni! Maximum csökkenthetik a videójátékokkal eltöltött időt. Mondjuk, hogy napi 20 óra helyet, csak 19-et játszon a gyerek meg a felnőtt gyerek. De hogyan tudnának ezt leellenőrizni? Megfigyelő kamera minden házba? Akkor engem hamar lecsuknának és nem a videójátékok miatt. Időszámláló a konzolokba meg PC-kbe? Most is van, órának hívjuk. Ez valójában egy nehéz kérdés és nem vagyok én az az alak, aki tudja erre a választ. Főleg, hogy inkább a játékokért vagyok.

 De most elképzelem, hogy egy zsémbes zsaru vagyok vagy valamiféle törvény embere és mindenképp a videójátékok ellen vagyok. Na akkor...lelőnék mindenkit! Több áldozat, több bodycount, több kippattant pénz, több trófea meg miegyéb! Csak adnának egy stukkert a kezembe! Én lennék Ólom Man! Akkor nem csak a játékok szűnnének meg, hanem minden. Egyszerre több problémát is megoldanék, ilyen egy jó polgár. Komolyra fordítva a szót, a szép csajokat nem lőném le.

-Mivel erről a témáról nem is lehet olyan hosszasan fecsegni, ezért az utolsó kérdésem következik. Az esetek többségében, vagyis inkább mindig, az erőszakos játékokat hibáztatják. Ha Ti játékfejlesztők lennétek, akkor tennétek-e valamit azellen, hogy a kezeitek közül kevésbé erőszakos játék kerüljön ki, és ha igen, mit?

Szolid Szék1984:

-Nem tudom!

FrancBa:

 Megint egy nehéz kérdés, ettől olyan morcos leszek. Vááá! Előszőr is, ahhoz hogy én játékfejlesztő legyek, tízszer több egyetemet kéne végigjárnom és nem itt, hanem külföldön. Mondjuk Grönlandon. De mondjuk, hogy ez megtörtént és felvettek a Rockszarhoz, hogy épp ezzel foglalkozzak. Első teendőm az lenne, hogy felcsípnék egy pár grönlandi leányzót. Ja nem, én nős vagyok. Akkor srácocskát. Utána megtömném a zsebem dohánnyal, mert ugye a R* biztosan búsásan megfizetne. Utána pedig...hazamennék. Na persze azért a dohányért tennem is kéne valamit, ez logikus. Ezért gondoltam a lopásra. Kirabolnám őket. De az nem jó, mert megkaphatom az 5 csillagot és koponyán lőnek. Akkor...nem is tudom, valamit csak kitalálnék.

 Egye fene! Tételezük fel, hogy ott dolgozom és, hogy én felelek azért, hogy ne legyen annyira erőszakos a legújabb GTA. Mekkora baromság! Ilyen állás nincs is! Persze, persze, tudom, csak hipotetikusan. Ok. Betiltanám a vért. Az mondjuk gáz lenne egy GTA-ban, ezért csak a színét változtatnám meg. Mondjuk narancssárgára. Akkor nem is úgy nézne ki, mint a vér, hanem mintha narancslé folyna a lepuffantott emberekből. Na, ez rögtön családbarátibb lenne! Azután a legfontosabb, a trágár beszéd. Legtöbbször a ’fuck’ szó hangzik el benne, de szinte minden szó után. Ezt lecserélném, mondjuk ’duck’-ra. Máris jobb lenne. Duck you! You motherducker! Problem? Szerintem, ha már csak ezt a két dolgot megcsinálnánk, akkor nem is lehetne azt mondani a GTA-ra, hogy erőszakos. De ott van még a meztelenkedés, a sztriptízbárban táncoló csajok. Robotokkal helyettesíteném őket. Arra senki nem mondhatná, hogy ez nem gyerek kezébe való. Bár furcsán nézne ki egy privát tánc, ahol egy iron man-hez hasonló figura dörgölné a seggét az emberünkhöz, dehát le az erőszakkal!

 Ez volt az elmélet. Az igazság az, hogy erőszak rules, fuck yeah! Megölnék minden nyomit meg fegyvertelent, mert olyan bénák! Le a bénákkal!

-Ennyi volt mára! Köszönöm, hogy studiómba fáradtatok, ami nem volt könnyű, hiszen itt van a szaharában. A kijárat előtt egy limuzin van, két gyönyörű csajjal! Az állomás pedig Las Vegas! Na, az a limó rám vár. Ti pedig találtok két bicajt a falnak támasztva, jó tekerést! És ne feledjétek: a homokban szar ügy a bicajozás!