Bevallom, azt sem tudom hol kezdjem, mivel a témában jártas vagyok, de olykor hányingerszerűen kerülöm. Persze ne essék félreértés, én nem egy pap vagyok, aki most prédikálni fog arról, hogy a csúnya beszéd rossz és helytelen! Én pont ugyanolyan átlag senki vagyok, mint Ti. Ám valamiért, csak engem izgat a trágár beszéd használata, illetve annak updatelt, továbfejlesztett verziója. Na jó, ilyen nincs is, csak átvitt értelemben. Vagy úgy sem? Mindegy. A lényeg, hogy a mai téma, nem a virágnyelv használatának bájos konfigurációja, hanem a bazmegelések netovábbja. Pontosabban azoknak a szituációkba és bizonyos emberekkel való diszkurzusba beillő használata. Netán eddig bonyolult? Akkor lapozzunk!

 Régebben a trágár beszéd megtűrhetetlen volt, legalábbis sok családban, de ezt olykor-olykor maguk e "törvény" megalapozói is megszegték. Az évek pörögtek, az emberiség változott, "modernizálódott" és valamiért eme csúnya szavak a kor haladtával egyre normálisabbnak tűntek. Vagyis, ha 50 évvel ezelőtt azt mondtad kurva, akkor azt nagyon nem nézték jó szemmel, főleg, ha kiskorú voltál. Ma viszont a 'kurva' szó már nem is számít trágárságnak, sőt, inkább dögösségnek! Például, ha azt mondjuk: De kurva jó ez a játék! - szerintem ebből a szempontből tényleg nem róhatjuk fel trágárságnak, már-már inkább szlengnek. Ám, ha mondjuk azt halljuk, hogy: Te büdös kurva - ezesetben már csattanhat a szíj az ártatlan popóalapú tini, esetleg még fiatalabb hátsó felületen. De akkor miért is "modernizálódott" a trágár beszéd?

 Ez a kép csak szimuláció a 'kurva' szóra, de attól még nem jó. :)

 Nos én sem tudom megmagyarázni, hogy a kor előrehaladtával miért lesznek egyre megszokottabb a trágár szavak használata. De ez van, tetszik vagy sem, el kell fogadnunk. Ám azt akkor sem értem meg, hogy például a fiatalabbik korosztály, miért tartja szükségesnek ezeknek a szavaknak a használatát? Talán dögösebbnek, felnőtebbnek, esetleg hatásosabbnak érzik magukat ettől? Mert, ha így gondolják, akkot nagyon nagyot tévednek, és ezt saját tapasztalatból mondom. Az emberek nem a vagány és szabad beszéd miatt fognak minket tisztelni, hanem kizárólag a tetteink miatt! Vagyis, ha belépsz egy kocsmába és azt mondod: - Egy italt vagy lerúgom az összes köcsög f@szfejét, bazmeg! - akkor a "dögös" dumáddal csak leminősíted magad, még ha a többiek berosálnak és egy szót sem szólnak neked. Viszont, ha úgy mész be, hogy: - Egy italt mindenkinek, bazmeg! - Akkor máris fölugrik a tekintélyed és az irántad való tisztelet. Ez persze csak a példa legparasztabb változata volt.

 Káromkodni bárhol lehet és bármikor, de vajon ettől jobbak vagy nagyobbak leszünk? Naná, hogy nem! Akkor egyesek miért gondolják így? Nyilván azért, mert eddig csak a szüleik, idősebb korosztályú szomszédaik engedhették meg maguknak ezeknek a szavaknak a használatát. Minket gyerekkorunkban ezért leordítottak, de leginkább megbüntettek szüleink. Tehát ez amolyan tiltott gyümölcs volt számunkra. Ma valamiért már nem így van, és sok családnál már az is normális, ha a kiskorú gyerek is így beszél. De ne felejtsük el, hogy ezt leginkább a szüleiktől tanulják. Vagyis már az iskolában is megszokottnak nyilváníthatóak ezek a szavak. Mindenki használja, kortól függetlenül. Ez ma már normálisnak számít. És tényleg? Ha Te felnősz és szülő leszel (vagy már vagy), vajon azt teljesen átlagosnak tekintenéd, ha például a gyerekedet lehívnád reggelizni és a 'Most nem vagyok éhes' helyett azt mondaná, hogy: 'Nem vagyok kajás bazmeg!'? Én itt amcsiban ismerek ilyen szülőket, ahol a 8 éves gyereke úgy beszél az anyjával, mint egy sarki kurvával és ez náluk teljesen normális. Vajon Én vagyok ennyire lemaradva a világtól???

 Gúnyoljatok ki, de szerintem nem velem van a baj. Úgy vélem a trágár szavak használata olyan, mint egy meztelen női test, vagyis felhasználhatjuk művészi célokra is, de ugyanakkor perverziónk sátáni szabadságát is kiélhetjük általa. Igen, jól értetettétek, szerintem a trágár beszéd olykor már művészetnek számít. Egy-egy cikknél, vagy esetünkben játéktesztnél ügyesen és érzéssel beillesztett ilyen szó akár könnyeket vagy legalábbis érzéseket képes kiváltani belőlünk. Néha tényleg annyira odapasszol egy 'bazmeg' vagy egy 'kurvára', mint Al Pacino arcára a sebhely. Persze ezeknek a szavaknak a megfelelő helyen való beillesztésére születni kell, különben csak egy hólyagos köcsögnek fogunk látszani a többiek szemében. Akárcsak a rajzolásnál. Bárki tud kakkintani egy rajzot, de ugyebár nem mindegy, hogy milyet. Lehet szép vagy csúnya grafikai megvalósítása, a lényeg, hogy olyan mondanivalója legyen, amelyet még egy egyszeri kőműves is átlát. Én is lefirkanthatom Mona Lisa-t, vagy valaki más egy szinte tökéletes kópiát csinálhat róla, de ha az eredetit mellé tesszük, akkor a lelkünk fogja csak megkülönböztetni a valóditól. Tehát mindenben, legyen szó festészetről, sportról, zenéről vagy táncról, ott van a lélek, a művésziesség. Bármit fellehet használni eme cél érdekében, de ahhoz tényleg egy bizonyos tudás szükségeltetik. És bizony így van ez a cenzurázott szavakkal is.

 Tehát ebből a szempontból számomra hányinger és utálatkeltő, amikor a kiskorú pöcsök azzal akarnak nagyoknak látszani, hogy elkezdik a másikat ilyen szavakkal oltani. Ezzel csak maguknak akarnak bizonyítani, ugyanis, ha szüleik vagy neagyIsten barátnőjük előtt is ugyanilyen vehemenciával csinálnának ezt, akkor nagyon hamar lelennének járatva a közösség előtt. Vagyis ez azt jelenti, hogy csak a számítógép előtt, ahol az ismeretlen bácsit játszhatják, ilyen héroszok. Akkor minek a felhajtás? Ennyire senki sem lehet szerencsétlen, hogy csak a neten legyen ember! Ez a szánalom csúcskategóriájának elsőosztályú végzettsége, amire még egy troll is csak akkor lenne büszke, ha lefizetnék...ja akkor se. A legszomorúbb pedig az, hogy olykor a normális kategóriába sorolható emberek is leállnak vitatkozni az ilyenekkel, de ennek nyilván az lehet az oka, hogy még nem ismerik az illetőt és azt feltételezik róla, hogy egy eltévedt bárány.

 Itt a GK-n is gyakran belebotolhatunk/belebotlunk az ilyen kiskorú, eltévedt bárányokba. Én megértem azokat, akik bizonyítani akarnak nekik, hisz tapasztalatunkat szívesen osszuk meg másokkal. De Hölgyeim és Uraim, olykor be kell látnunk, hogy a legtöbb esetben nem a mi szavunk a gyógyír, hanem az idő. Bizony Ők is felnőnek és benő a fejük búbja, helyükre pedig mindig jönnek majd újjak, akik tapasztalatlanok, de "férfinak" akarnak majd látszani. Bizzuk őket a korosztályukra! Mert átnevelni, a trágár szavak jelentőségének súlyát úgysem fogjuk tudni rájuk erőltetni. Ez nem a Mi dolgunk és sajnálatos módon hamarosan már senkié sem lesz. Haladunk a korral és jó irányba vagy sem, bele kell törődnünk, mert csak rosszabb lesz. Az egyik kedvenc mondásomat tudom csak beilleszteni ide: 'Mosolyogj, a holnap rosszabb lesz a mánál!' Vicces, de nagyon igaz! Tehát én nem ellenzem az ocsmány szavakat, csak érzéssel csináljuk és lélekkel, mert bármilyen hülyén is hangzik, ezeket úgyis lehet!