Jó reggelt, jó kockulást!

 Képzeld el, hogy az emberi fantázia nem ér véget az agy által kreált keretek közt, és valahol, valamiképp életre kel mindaz, amit elménk megszül(t)! Képzeld el, hogy videójátszás közben egy villám röpül be az ablakodon és pont beléd csap, de ahelyett, hogy egy rakás hamuvá válnál, valami teljesen új dolog történik veled! Valami, amit józan ésszel sohasem tudnál elképzelni. Egy jelenség, amely elvarázsol és egy különleges helyre repít. Talán meghaltál és valójában a mennyországba kerültél? Ez egyenlőre maradjon rejtély! Nézzük mi lenne, ha az történne, amit most leírok!

 Tehát egy gamer vagy, aki épp a szóbanforgó szenvedélyének élt, ám egy pillanat alatt minden megváltozott körülötted (hála a villámnak), és egy olyan helyen találtad magad, ahova mindig is szerettél volna betekintést nyerni. Vagy nem? A lényeg, hogy egy nagy teremben ocsúdtál magadhoz, amely káprázatosan festett. Minden csillogott-villogott és tele volt mindenféle emberekkel meg...lényekkel? Igen haver, a videójátékok világába csöppentél. Ám nem valamely játék jelenetébe, hanem egy bankettre, ahol kedvenc videójáték figuráid tartottak estet. Immár Te is az egyik vendég lettél. Csakhogy kivülállóként kaptál az alkalmon, hogy végre szembenézz velük, az általad irányított hősökkel. Képzeld el, hogy végre megtennéd azt, amire oly gyakran vágytál (?): odamennél hozzájuk egyenként és feltennéd neki(k) kérdésed, mert biztosan lenne. Én ezt tettem. Lássuk kitől mit kérdeztem, illetve egyesek miként válaszoltak!

 Nyilván azért van, mert férfiből vagyok, de nem tudtam nem észrevenni Lara Croft-ot, aki egy lélegzetelállító estélyiben állt magányosan és a koktélban lévő kis ernyőt próbálta kiemelni a poharából, hogy ne szúrja a szemét, miközben szürcsöli a nedűt. Feltűnésmentesen odabandukoltam, köszöntem bemutatkozás nélkül (helló!) és imigyen szóltam:

-Figyelj már! Miért kell neked folyton ostoba és életveszélyes kalandokba nyomulnod? Miért nem mész hozzá álmaid pasijához, nem szülsz neki kölyköket és nem éled boldogan és gondterhelten az életed??? Annyi fölösleges ugrálás és nyögés után már biztosan az agyadra mentek az uncsi barangolások. Ne légy egy hülye picsa, légy...normális, mert sokan vannak, akik annak szeretnének látni. Az amazon nőci szerepe már lejárt lemez.

 Na ezt szerettem volna kérdezni tőle! Sajnálatomra lemondott a józan eszem, amint megpillantottam lehengerlő szépségét. Azt hittem álmodom és mindenféle gátlás nélkül, ennyit kérdeztem:

-Megfoghatom a csecseidet?

 Mondanom sem kell, akkora pofon csattant a pofámon, hogy a pincér kezében lévő zselé életre kelt a hanghullámtól. A fél pofám elzsibbadt és a Maják gyűrűjének lenyomata diszítette bal orcám. Ekkor esett le, hogy talán nem is álmodom, hanem tényleg az emberi agy által alkotott fantáziavilág kelt életre egy érdekes univerzumban...én pedig részese lettem. Vajon lehetséges ez? Tán egy párhuzamos világ, amelyet az agyszüleményeink uralnak? Akárhogyis van, nem tudhattam biztosan valóság-e, mint azt sem, meddig leszek itt: örökre? Ha pedig nem, akkor szeretnék még találkozni és "elbeszégetni" egyes kedvenceimmel. :)

 Balra tőlem helyezkedett el a svédasztal. A gombatálnál pillantottam meg őt, gyerekkorom hősét, aki kézenfogva vezetett be a videójátékok világába. Füleim közt szelíd mosoly lett urrá rajtam. Végre kezet foghatok vele és feltehetem neki kérdése(i)m, amely oly régóta bökdösi oldalam. Habozás nélkül sodródtam oda, fogtam meg vállát, rávigyorogtam, majd megszólaltam:

-Szervusz Marió! Yanez vagyok, az egyik rajongód és lenne hozzád néhány kérdésem.

-Ok, de ne habozz, mert mindjárt kihűl a forrógombás szendvicsem!

-Nem vagyok sör, hogy habozzak. Szóval...dilis vagy bazmeg? Előszőr is, miféle vÍzvezetékszerelő vagy te, hogy SOHA nem látja senki, ahogyan a szakmádat végzed? De komolyan, magadra öltöd a melós hacukát, közben meg biztos még csövet sem láttál. Explain please!

-Bonyolult ez az egész! Apám nagy vizvezetékszerelő volt és azt akarta, hogy én is az legyek. Anno Donkey Kong-ék elődjeivel voltak partnerek, akik azelőtt mindig elrabolták a feleségét és valami vasrúdak tetejére vitték. Na mindegy! Én kényszerből hordom ezt a göncöt, hogy megbékült faterom büszke lehessen rám. Valójában azt sem tudom mi az a vÍz, nemhogy maga a szakma! Én mindig tejet iszom.

-Vagyis minden gémerből bolondot csinálsz! Szép, pedig szegény Norbiii, aki imád téged, vÍzvezetékszerelőnek ment, hogy tiszteletét mutassa irántad. Rendben, evezzünk! A másik kérdésem, hogy mi a turót művelsz Te??? Minek mész a hercegnő után? Nem azért, de minimum 100-szor "rabolta" el őt Bowser. Már egy fogyatékos lónak is leesett volna, hogy itt nem rablásról van szó.

-He? Te miről beszélsz? Az az átkozott Bowser folyton elviszi hőn szeretett hercegnőm, mert nem tud megbékélni azzal, hogy a szépséges leányzó engem szeret, nem pedig őt. Csakhogy én soha nem fogom hagyni neki, hogy alattomos terve célba érjen!

 -Nem szeretném ripityára törni ártatlan lelked, de muszáj. Bowser nem kényszerül rá, hogy elrabolja a hercegnőt, mert a kurvája önszántából megy hozzá. És tudod miért? Köztudott, hogy a vízvezetékszerelők "szerszáma" kétújjra fogható, míg a Bowser féléké két marokra. Vagyis nem tehetsz róla, te kispöcsű. Most pedig elnézésedet kérem, de szemeim megláttak valakit, akit egyszerűen imádok, de hozzá is van egy-két kérdésem. Na szia Mario! Ja és üdvözlöm Luigi-t, aki gondolom a salátáknál vert sátrat!

 Egy másik kedvencemhez siettem. Hátam mögött Mario épp a puncsos tálba folytotta bánatát, bár fura volt a nyakában lógó szikladarab. Ideértem, a favorit szereplőmhöz. Vajon életben is olyan kemény és higgadt?

Jövő vasárnap innen folytatjuk, ha lesz rá ígény! :)))