Több, mint egy fél éve írtam egy bejegyzést a kedvenc  sorozataimról. Akkortájt kihagytam egy párat, de nem azt, amelyikről ma írni fogok. Annál a posztnál és azelőtt, páran beajánlották az ’Így Jártam Anyátokkal’ című sorozatot. Megannyi füles után úgy véltem, ideje beletekintenem, főleg hogy imádom az efajta fiataloknak és középkorúaknak szóló komikus történeteket. Mondjuk merész dolog azt állítani, hogy imádom, mert csupán egyetlen hasonszőrű szériát voltam képes elismerni, és ez a ’Jóbarátok’ volt. Utána tucatnyi sorozat született, amely sorsjegyet húzott a siker megközelítéséhez, de mind megbukott, ha komoly szemmel nézzük. Vajon végre világra jött az az alkotás, amely bátran kiemeli középső újját és hahotázva suhan el a múltbéli hős mellett? Nézzük!

 Nem könnyű spoilerek nélkül írni róla, de 'elfogadom a kihívást!'. A szériának pozitív elvárásokkal ugrottam neki, mivel többen is ajánlották. Az első 2-3 rész után nagy kételyek merültek fel bennem, szinte biztos voltam benne, hogy az évadot sem fejezem be. Azt meg kell hagyni, hogy a sztori felkeltette az érdeklődésemet, ám ugyanakkor kissé csalódtam is benne, hála a magyar cím fordításának. Ugye a sorozat nem arról szól, hogy ’így jártam anyátokkal’, hanem arról, hogy ’Így találkoztam anyátokkal’, ahogyan az eredeti cím is. Engem a cím megtévesztett, de ez még nem ok arra, hogy elítéljem a sorozatot. Sőt, szinte csak jót mondhatok róla! És hogy miért gondoltam úgy, hogy csak pár részig fogom húzni, az az erőltetett póénoknak volt köszönhető. Szerencsére a széria humora és története segített abban, hogy túltegyem magam ezen.

 Ha valaki még nem látta vagy nézi a sorozatot, annak dióhéjban leírnám a sztorit. Adott a főszereplő, aki a közeljövőben meséli tinédzser gyerekeinek, hogy hogyan is találkozott az anyjukkal/feleségével. Mi ennek a történetnek lehetünk szemtanúi, amit képesek voltak 9 évadon keresztül húzni, ami mellesleg nem baj, mert a végefelé inkább azt akarjuk majd, hogy a főhős még ne találkozzon a nejével, csakhogy tovább élvezzük a sorit. Azt azért nem árt tudni, hogy bár elvileg a mesélő srác a sorozat középpontja, valójában 5 darab főszereplőnk van. Ezek figuráknak egyenlő figyelmességet nyújtottak a készítők, vagyis nem érezzük azt, hogy egyik főbb lenne a másiknál. Akárcsak anno a ’Jóbarátok’-ban.

 Viszont az említett példával ellentétben, a szóban forgó széria meg sem közelíti a annak sikerét. Nem a színészekkel van a baj, hanem azzal a rengeteg jelenettel, amelyet akaratlanul erőltettek rájuk. A 'tesókódexre' esküszöm, néha olyan szinten próbálnak humorizálni, mintha óvódásokat bámulnánk. Ennek ellenére mégis sikerül zseniálisan elsütni még az ilyen kategótiájú póénokat is. Máskor viszont csak csodálkozunk, hogy ezek 30 év körüli emberek. Ezekután sajnos képtelenek vagyunk mélyebben is átérezni a drámai és romantikus pillanatokat, de azért akad kívétel! Ne essék félreértés, nem a humorral van a baj, hanem a komolysággal, ami még egy ilyen sorozatban is elengedhetetlen. A ’Jóbarátok’-ban bizony nem volt ezzel gond, ott minden karakterrel eggyé tudtunk válni.

 Az ’Így Jártam Anyátokkal’-ban minden részben találunk abszurd humort, ami nem lenne baj, ha a sorozat többi részletét is erre építenék, de ehelyett egy ’Csupasz Pisztoly’ kategóriájú póénsorozat után, egy érzelgős jelenetet próbálnak belénk tunkolni. Ez így unstabilan működik. Néha már-már átérezzük a dolgokat, amikor egy újabb baromsággal ráznak ki a körből. Pedig egy ilyen kategóriájú sorozatban is kell, hogy legyen helye a komolyságnak, akárcsak az említett ellenpéldában.

 Mint mondtam, a negatívumok ellenére is megkedveljük a sorozatot, mert a humora és a sztorija nem hagy minket mosoly és érdeklődés nélkül! 9 évad a garancia arra, hogy jól fogunk szórakozni! Bár a Jóbarátok-at 3-szor néztem végig, ezt egyszer is bőven elég, de az az egyszer semmiképp sem maradhat ki! Ha eddig elsuhantál mellette, vágj bele, nem fogod megbánni, hisz valamit úgyis kell nézni azon a nyamvadt képernyőn. Nem csak mindig a játékokat! :) Na akkor 'önpacsi!'.