Jó napot, jó kockulást!

A gaming egyik legnagyobb problematikája a játékok szavatossága, ami nem meglepő, de ugyanakkor megkérdőjelezhető az elégedetlenség oka is. Ugye mindenkivel előfordult már, hogy épp belemerül az adott game világába és azonosulni próbál vele, amikor nem sokkal rá már vége is az egésznek. Ilyenkor a düh Istene szál belénk és legszívesebben megfojtanánk a készítőket. Eme probléma főleg akkor teljes, amikor előrendeljük valamely játékot, leperkáljuk a nem kevés zsetont, hazaérve nekiugrunk és voilá, pár óra nyúzásásval sajnos véget is ér. Megannyi játékot kritizáltak már emiatt és gyakran a pontszámukat is ezen okból húzták le. Ami érdekes, hogy ez a jelenség leginkább a játék single módjára érvényes. Néha úgy érezzük, hogy a csekély játékidő arra utal, hogy a fejlesztőknek ma már kizárólag a pénz számít, semmi más. Ezért ha nem félkész produktumot adnak ki kezeik közül, akkor épp egy rövidet. Vajon jogos-e a picsogásunk?

 Igen is meg nem is. Hozzuk felszínre az annyit emlegetett ’bezzeg régen’-t és tekintsünk bele, hogy akkor mi volt a helyzet a szavatossággal. Rengeteg remek játék gyarapította emlékünket, de soha nem húztúk a szánkat a játékidő miatt. És nem azért, mert ezzel nem volt probléma, hanem mert anno még kevésbé volt elkényeztetve a gamertársadalom. Gondoljunk csak a Duck Hunt-ra vagy a Contra-ra, ezek mind rövid játékok és a legtöbbjük is ilyen volt. Akadtak kívételek, de nagyjából ez a tényező mindigis egyformán hullámzott. És ami még fontosabb, hogy akkor még csak nem is volt online móka! Ma ezek a lehetőségek akár több száz órára is képesek megtoldani egy játékot. Az a baj, hogy temérdek videójátékkal látnak el minket és mi mindegyiktől azt várjuk, hogy annyit adjon, mint a másik. Az végképp röhejes, amikor azon megy a vita, hogy egy CoD-ban milyen rövid a kampány! Emiatt olyan dolgok is elhangzanak, hogy átvertek minket, mert az ember teljes árat fizet és 4-5 óra single-t kap érte. Arról meg szépen hallgatnak a szájukat tátogató gémerek, hogy a CoD meg a hozzá hasonló játékok szavatossága a multiban rejlik. Aki az egyjátékos mód miatt vesz meg egy CoD vagy BF című játékot, az valóban kárnak dobta ki a pénzét. De hogy így alakuljon ki a helyzet, ahhoz nagyon tapasztalatlannak kell lennie az illetőnek.

Viszont ha körbetekintünk, ma is akadnak jó szavatosságú játékok, akárcsak 2-3 generációval előbb. GTA, Batman Arkham, Bioshock, Uncharted, MGS és még jóval több! Az megintcsak más kérdés, ki hogyan játsza ki őket. Ha valaki végigfut egy játékon, akkor ne is panaszkodjon, az az ő hibája. Egy ilyen cuccnak nem az a lényege, hogy végigrohanj rajta. Nem véletlenül találunk egy csomó mai játékban mellékküldetéseket, gyűjtögetnivalót vagy a végigjátszás utáni újabb kihívásokat, amelyek arra ösztönöznek, hogy ismét belevágjunk a kalandba. Régen mindezekből hiány volt vagy éppen egyáltalán nem volt. Továbbá szinte már mindegyik játékban van online lehetőség is, sokukban pedig a co-op élvezetét sem zárják ki. Nem mondanám, hogy panaszkodhatunk, inkább azt, hogy minél többet adnak nekünk, mi annál többet akarunk. Ez persze nem azt jelenti, hogy mindig bőséges tartalommal látnak el minket, de az esetek nagyobb részében tényleg nem aprehendálhatunk.

 Őszintén szólva, ha nem sportjátékról, stratégiáról vagy rpg-ről beszélünk, akkor gyakran működésbe lép a ’jóból is megárt a sok’ elv. Szerintem minden gamer belebotlott már abba a dolgoba, hogy lassan az agyára ment az adott játék és már alig várta, hogy vége legyen. Sokszor csak a sztori miatt tolta végig vagy amiatt, hogy ha már eddig eljutott, akkor azért is befejezi! Előbb vagy utóbb monotonításba fulladnak a pazar alkotások is, épp ezért olykor nem is olyan rossz, ha a single nem hosszabb 10-13 óránál + a gyűjtögetnivalók és mellékküldetések. Például sokan panaszkodtak anno a GTA IV miatt (is), hogy túl unalmasak a küldetések és ezért nem bírták végig vinni. Ha viszont rövidebb lett volna a történeti szál, akkor jobb emlékekkel gondolnánk vissza rá, noha a szóbanforgó széria egyik erőssége pont a hossza. De ha jobban belegondolunk, a GTA sem lenne ebben különleges, ha nem a többi kihívás és lehetőség. Vagyis a sandbox műfaj ilyen és mi így szeretjük. 

 De ne hagyjuk ki azokat az alkotásokat sem, amelyek valóban rövidek és semmi extra tartalommal nem kecsegtetnek. Ilyen mondjuk a Limbo, Rain vagy Journey. Brutálisan rövid játékidejük ellenére is elismerést kaptak és igaz ami igaz, néhány megjegyzést leszámítva, kevesen szidták emiatt. Szerintem ez főleg annak tudható be, hogy az említett stuffokért nem kértek teljes árat, sőt, azoknak a negyedéért vesztegették őket. Gondolom, ha multilehetőségek is lettek volna bennük, akkor az áruk is ugrott volna. Én viszont még azt a negyedet is sokallom érte! Az tény, hogy hála nekik feledhetetlen élménnyel gazdagodtam, de ennyi. Semmi egyéb kihívás, ami időnkben már minimum elvárás lenne. Persze ott van a trophy/achievement opció, de az nem mindenki számára plusz tartalom és adott esetben nem is toldja meg annyival eme játékokat. Ennyi pénzért pedig sokkal tartalmasabb játékok is vannak. Tehát amíg teljes árért minden jóval megspékelt gémeket kapunk, kevesebbért már a tartalom is csökken, vagyis ha úgy vesszük, valahol még jól is van ez adagolva. Kívételek persze mindig vannak és lesznek!

 Játékok tömkelege tudható be rövidnek, ha nem vérbeli gémerként állunk hozzá. Aki easy fokozaton vág neki úgy, hogy közben csak halad előre, nem törődve semmi mással és még a cutscene movie-kat is átugorja, az ne csodálkozzon, ha rövid időn belül az ’end’ feliratot látja lebegni a képernyőn. Például a Batman Arkham City-t speedrun módban, kevesebb, mint másfél óra alatt vitték végig, ami még közel sem rekord! De még ha nem is ebben az ütemben haladunk, akkor is hamar kilehet végezni. Szerencsére az egyéb küldetések, kihívások és a történetet kiismerő szál, ezt alaposan megszorozza. Tehát az Arkham City esetében erősen attól függ a szavatosság, hogy hogyan játszunk, de mivel adott a lehetőség a hosszabb mókára, ezért nem csinálhatunk szemrehányást a fejlesztőknek, pláne, hogy nem monotonra sikerült mellékküldtésekről és keresnivalókról van szó! 

 Az imént említett nehézségi fokozat pedig egy másik alternatíva a játékidő megtoldásához. Ebben az esetben kizárólag a mi érdemünk, ha egy 12 órás kampányt 20 órásra kerekítünk. Senki sem kényszerít minket a hard meg annál is keményebb fokozatokra. Sokan nem szeretnek kínlódni egy-egy boss vagy keményebb ellenfelek legyőzésével, pedig a nehezebb fokozaton lévő legyőzésük, kellemes érzéssel és büszkességgel tölt el, a hosszabb szavatosságról már nem is beszélve. Egy másik dolog is van, ami segített abban, hogy ne tudjunk le idejekoránt egy játékot. Ez a mára már magát hiányzó elemmé kinövő fejtörők. Emlékszünk még arra, hogy anno egy Resident Evil-ben vagy Silent Hill-ben mennyi időt vett ígénybe, hogy teljesítsünk bizonyos puzzle-okat? Ami pedig meglepő, hogy nem úgy gondolunk vissza rájuk, mint idegesítően járkálós időveszteségre, hanem mint nagyszerű kihívásra és ötletes játékmenetre. Ez ma sajnos nem csak az említett címekből hiányzik, hanem még olyan játékokban sem jelentenek nagyobb kihívást, ahol jelen vannak. De sok játéknál a nehézségi fokozat növelésével sem lesz nehezebb a móka. Régen tehát ezek (is) biztosították a hosszú játékidőt, míg ma a gyűjtögetés, mellékküldetések és tartalmas sztorik teszik ezt.

Én azt mondom, hogy aki a mai AAA-s játékok többségében kevésli a tartalmat vagy inkább a szavatosságra panaszkodik, az lehet, hogy egyszerűen rosszul választott játékot vagy hobbipályát tévesztett. Időnkben minden játékban van elég tartalom, amelyikben meg nincs, az sokkal olcsóbb. Aki meg panaszkodik, abból legyen kritikus, de ne gamer!