Ismét egy újabb Vasárnap, amely nem telhet el bejegyzés nélkül. Egy GK-n belüli történetre invitállak ma titeket. Mint azt nem is olyan rég megtudhattuk - amikor cikkírót/szerkesztőt keresett a GK -a fizetés, amelyet felajánlottak a munkáért cserébe, nem pénz, hanem gamer relikviák, kabalák, GK-s cuccok meg hasonló dolgok. Érdekes lehet, hogy mi történik akkor, ha ‘’fizetésemelésről’’ van szó. És akik már több éve szerkesztenek? Azzal ugye tisztában vagyunk, hogy az itteni stábtagoknak nem ez a főállásuk, de akkoris melónak számít. Szóval most megtudhatjátok miként zajlanak az ilyesmik a GK stábjának keretein belül. A végén pedig kiderül még egy-két érdekes dolog is!

2014 Júniusában rengeteg dolga volt a Gamekapocs szerkesztőinek, úgyanis ekkor köszöntött be megint az E3. Temérdek hírt, cikket meg miegyebet kellett írniuk. Még magukra is alig volt idejük a stábtagoknak – volt aki borostásan járt melózni, volt aki borosan. Szóval jogosan érezték azt, hogy ennyi gürizés után fizuemelést kérjenek egyesek. Jelenlegi sztorink helyszíne a Gamekapocs főhadiszállása, amely nem messze a központtól helyezkedik el. Az egész pedig egy tágas lakás, amely zseniálisan van álcázva hivatalos helyiségként. Néhány szoba = néhány iroda, akinek pedig nem jutott ilyesmi, az a konyhában vagy a fürdőszobában vert ’’sátrat’’. Épp InGen-t ’’látjuk’’, aki az egyik szob... irodába tart, mégpedig a főgóré, Daks ajtajához. Hirtelen benyit.

Daks ijedten reagált. –Jézusom! Nem tanítottak kopogni?

-Miért, mi a fenét csinálsz? Polirozod a kopaszt? – kérdezte mosolyogva InGen.

-Nem, -felelte Daks. –csak pont egy horrorfilmet nézek, ami miatt eléggé parás hangulatba kerültem. A film címe... nézzük mi is... aha itt van, Rambo. A legutóbbi.

-Mi abban a horror?

Daks csodálkozva kérdezte: - Láttad, hogy néz ki benne Stallone? Amúgy mi járatban vagy itt?

-Ezen a helyen ’’melózok’’ már... nagyon sok éve, szerinted? Itt az ideje, hogy megemeld a fizumat. – tette hozzá halkan InGen.

-Minek neked több? Úgyis folyton eliszod.

-Nekem ez is elég nagy indok. – jegyezte meg InGen.

 Tudniillik cikkírónk általában eladja a cuccokat, amiket kap, így pénzt csinál belőle.

-Rendben van. – egyezett bele Daks. – Mennyi is a béred jelenleg?

 InGen az újjain kezdett el számolni, majd nemsokára kibökte:

-2 GK póló és egy bögre, no meg havi 4 dobozos játék.

-Akkor egy pillanat!

 Daks a laptopján nyomogatott, számolgatott valamit. Kis idő elteltével már jött is a válasz:

-Igen InGen! Régóta csinálod már ezt, tényleg kijár neked az emelés! Mától 1 db bögrével többet fogsz kapni.

Emberünk arcáról a boldogság fénye súgárzott:

- Köszi Daks! Tudtam, hogy számíthatok rád!

-Ugyan-ugyan! Látom távozni készülsz. Szólj Zoenn-nek, hogy jöjjön be egy pillanatra. –mondta Daks , a kifelé tartó InGen-nek.

 1 óra elteltével meg is érkezett a hívott személy. Daks csodálkozva kérdezte:

-Már vagy egy órája itt kellett volna lenned! Hol a csokigyárban voltál?

-Vicces, hogy így kérded, mert épp a klotyón trónoltam. Ja ne aggódj, közben a tabletemről csináltam a munkám is! Elkapott az ihlet és írtam pár szar játékról.

-Épp ebédelni készültem, de most már szarok rá. –hangulatcsökkentően mondta Daks. – Figyu Zoenn! –folytatta a főnök. –Jó rég húzod itt az igát és én arra gondoltam, hogy nem ártana, ha csavarnánk egyet a fizetéseden.

-Imádom a csavarokat! – mondta mosolyogva Zoenn.

Daks folytatta:

-Úgy látom jelenleg 3 gamer bögrét, 3 játékot és egy Conker embernagyságú plüssfigurát kapsz havonta. Basszus, mit csinálsz annyi egyforma plüss Conker-rel? Ne válaszolj, nem érdekel! A lényeg, hogy akkor most jön a csavar, 1 bögrével kevesebbet fogsz kapni.

Zoenn megdöbbent:

- Micsoda? Nem többet kellene, hogy adj?

-Nem. Tudod, ez most egy ilyen újfajta nyugati módszer. Ha ezt alkalmazzuk, nemsokára nagyon felmegy a dolgunk! Hidd el, működni fog ez!

Zoenn simán bevette a szöveget:

-Húha, ha ez beválik, akkor nemsokára vehetek a nejemnek egy bundát, magamnak egy verdát, a kölyköknek pedig iskolatáskát!

-Zoenn, Te a szüleiddel élsz, akik eltartanak...

-Mi van, már álmodozni sem lehet? Te reményromboló kommandó!

 Emberünk elhagyta Daks irodáját. Eképpen oldotta meg főszerkesztőnk, hogy amit az egyiknek ad, azt a másiktól elveszi, így ő maga, tulajdonképpen jól járt. Később ismét megzavarták Daks-ot, ezúttal az egyik újonc szerkesztő, Arell volt az ajtókopogás okának tettese. Daks kedvesen kérdezte:

-Szia Arell! Mi újság van veled mostanában? Sikerült végre megtalálnod az igazit?

Arell vidáman válaszolt:

- Naná! Nagyon elegáns és kifinomult szerzemény! Mindig ott vár, amikor hazaérek és mindennap kielégít, a kis huncut!

-Nahát, gratulálok! Mi a neve?

-PS4.

-...

-Azért jöttem, mert van egy kis gond. Ugye már közel 1 éve robotolok itt és eddig még nem kaptam semmit, ha nem számítjuk a múltkori náthát, amit a nyitott ablakok által létrejött húzat okozott. Pedig egy gyönyörű polcot is szereztem a relikviáknak meg a többinek, de jelenleg az egyetlen dolog, ami visszakacsint onnan, az a porból álló réteg. Legalább valamit adj, hogy lássam van értelme annak, amit csinálok. A barátaim például trógernek neveznek már emiatt.

 Daks arcát a kellemetlenség ábrázata fedte be. Nem is tudta mit mondjon vagy csináljon, ami arra utalt, hogy eddig teljesen megfeledkezett a srácról, ami a díját illeti. Körbenézett az asztalán, majd kinyította a fiókokat is. Mintha valamit keresne. Valamit, amit nem talál. Utána a zsebébe nyúlt és kivette a kulcstartót, amin egy golyó lógott. Megemelte egyik szemöldökét és mosolyogva vette le azt a golyót. Ezt mondta Arell-nek:

-Tessék barátom, az első fizetésed! Gratulálok hozzá!

 Daks megrázta a srác kezét. Arell kézbevette a tárgyat és csodálkozva kérdezte:

-Ennek meg mi köze a videójátékokhoz?

-Hogyhogy mi? Ejnye, egy szakmabelinek igazán illene tudnia! De ne aggódj, nem árulom el senkinek tudatlanságod. Ez bizony...

Daks hirtelen elbizonytalanodott, de gyorsan feltalálta magát:

-Ez bizony Pacman titkos öccse... ööömmmm....Facman!

Arell nagyon csodálkozott:

- Facman, a titkos öccs? Ez zöld és se szeme, se szája...

-Igen! –szakította félbe Daks. – Mert...izé... nem egy az anyjuk...nem egyszínű! Szem meg száj? Hát ezt sem tudod? Facman nyomorékon született, csak gépek tartják életben. Épp ezért nem hallani róla...szinte semmit. De attól még videójátékhős!

Arell tovább hitetlenkedett:

- Szerintem ez egy kis billiárdgolyó.

-Nem, NEM az!

-De igen, még a a 6-os szám is rá van festve.

-Az...az...azt azért rajzolták rá, hogy legalább valahogyan kinézzen. Hidd el, ez Facman!

Arell-t nem olyan könnyű meggyőzni:

-Most nézem az okostelefonom netjén, hogy még a Gugöl sem ad ki rá találatot.

Daks viszont nagyon makacs fickó:

-Ember, mégis mit gondolsz, szerinted miért mondtam azt, hogy TITKOS öccse?

 Arell végül elhitte és dalolva távozott:

-La-la-la! Van egy gamer relikviám! Subi-dubi-dúúú!

 Rövidesen a másik újonc, Barackostej is beállított:

-Hé főnök! Arell megkapta az első fizuját! Én miért nem?

Daks levette az egyik zokniját, persze úgy, hogy Barackostej ne lássa:

-Tessék, ez Duke Nukem kabalazoknija!

Barackostej nagyon megörült a cuccnak. Jól bele is szippantott és ő is elégedetten ment el.

Na így mennek a dolgok a GK-n, fizetésemelés ügyben. Még nincs vége. A nap végefelé Daks irodájában megcsörren a telefon. Felveszi:

-Gamekapocs főszerkesztőség, jó napot! – szól bele a boss.

-Halló, Daks? Itt a szponzoruk! Bocsánat a tegnapi pénztámogatás késése miatt! Az összeget már átutaltuk a számlájára, mint mindig! És akartam kérdezni, elég ez a stábjának? Mert piszok jó munkát végeznek!

Daks nem habozott:

- Tudja, most kértek néhányan fizetésemelést...

-Ok, vettem az adást! Akkor ezentúl havi 85 ezer dollár helyett, 100 ezret fogok átutalni. További jó munkát nektek!

Ezzel véget is ért a telefonbeszélgetés. Daks arcán a vigyorgás elérte a maximum szintet. Nemsokára kiment a többiekhez és így szólt hozzájuk:

-Figyelem emberek! Sajnos el kell utaznom 2 hétre. Az egyik rokonom halt meg a Hawaii szigeteken. Meg kell adnom a kellő tiszteletet. Addig rátok bízom a GK-t. Tudom, hogy nem okoztok csalódást!

 Daks visszament az irodájába. A stábtagok szomorúan folytatták munkájukat. Fojesz megjegyezte:

-Hát fiúk, elég rondán rájár a rúd szegény Daks-ra! Idén már a 4-ik rokona hunyt el.

InGen is megszólalt:

-Ja. A Kanári szigeteken, Olaszban, Nápolyban, most meg ugye Hawaii-on. És ez szinte minden évben így van.

Zoenn felállt:

-Várjunk csak? Hé skacok, jól figyeljetek, most mondok valamit!

A nap végén, amikor Daks kijött az irodájából, a többiek egybegyűlve eléálltak. Barackostej megszólalt:

-Nem szeretnél valamit mondani nekünk, Daks?

Daks szemei durván kigömbölyödtek, érezte...hogy lebukott?

-Oké emberek! Bevallom...

Barackostej folytatta:

-Mondd csak ki mekkora bunkók vagyunk! Mindig temetésre mész, mi pedig sohasem támogatunk. Tessék, összedobtunk egy kis pénzt neked az útra, mert nyilván rengeteg kiadásaid vannak, hisz folyton külföldre kell utaznod emiatt a tragikus események miatt. Nem sok, 100 ezer forint, de ez is valami. Tessék!

Daks nem veszi el a pénzt, helyette ezt mondja:

-Nézzétek fiúk! Nagyon rendesek vagytok, de ezt nem vehetem el.

-Ugyan már! – folytatta Barackostej, miközben Daks ingzsebébe dúgta a dohányt. – Vedd csak el nyugodtan! Amúgysem fogadunk el nemleges választ!

-Arról van szó, hogy félreértitek. –magyarázta Daks. –Ez szép, de kevés. Külföldön ennyivel nem sokat érek, úgyhogy ha nem túl nagy kérés, nyúljatok mélyebbre azokban a zsebekben.

 A stábtagok elszégyelték magukat és gyorsan kitettek minden pénzt, ami a tárcájukban volt. Végül 345 ezer forint gyűlt össze. Daks rájuk mosolygott:

-Na ez már valami! Kösz barátaim, ez jólesett! Na akkor két hét múlva ugyanitt!

 A történet folytatása innen már felesleges, mert gondolom minden világos. Ennyi lett volna a mai Vasárnapi blog! Köszönöm mindenkinek, aki elolvasta! És a GK szeretettel várja az adományokat, ami Dakspapa következő nyaral... rokonainak drámai eltávozása alkalmából szükséges. Tudjátok, évvégén a Bahama szigeteken fog kipurcanni a nénikéje unokaöccsének, a felesége barátnőjének a nagyapjának a nagyapja.