Jó reggelt, jó kockulást!

 Személyes üdvözletem nektek a 61-ik vasárnapi blogban! Hiszen a 100-iktól már nem vagyunk messze és akkor fog véget érni eme sorozat. De ha elérem azt a számot, boldogabb leszek, mint Steven Spielberg, aki a tucatnyi Oscardíj átadás után csak ennyit mondott: - Már megint? Mint azt észrevettétek, ez a vasárnapi bejegyzés sori inkább a humorosabbik énemre koncentrál, de azért jócskán akadnak kívételek. A mai téma is inkább komolyabb vízekre evezne, de azért nem hagyhatom ki a jópofiskodást sem, különben nem lennék Yanez. :) Tehát mivel a héten nem írtam semmi bejegyzést, ezért most két részre osztom az irományt: Komolyabbra és nem olyanra. :) Remélem így mindenki megtalálja a neki tetsző stílust! Ha nem, hát nem.

 A komolyabbik rész:

 Mint gamerember, bátran elmondhatom, hogy a videójáték világ nem csak a "bugyuta" ugrabugra játékokból meg online lövöldékből áll. Olyan stílusnak is boldog részesei lehetünk, mint a szimuláció. Mit is jelent ez? Semmi komplikált nem rejlik e kifejezés mögött! A szimuláció nem más, mint az életünkben közrejátszó események virtuális megfelelője. Ebbe beletartozik a sport... és most már minden egyéb. Valami, amit tökéletesre akarnak lemásolni, amitől azt akarják, hogy akkora élményt kapjunk, mint az életben. Olyan szimulált játékokban, mint a sakk, ezt nem nehéz elérni, de amikor fizikai mozgást ígénylő tevékenységeket próbálnak átadni nekünk a képernyőn, az sohasem lesz az. Vagyis soha nem lesz akkora élmény gólt rúgni egy focijátékban, mint az életben. Ugyanakkor pont akkora élmény lehet az a gól, mint egy tv-ben közvetített meccsen, ahol semmi közünk a játékhoz. Szóval érdekes dolog ez. És minél reálisabb a játék, annál jobban tudjuk beleélni magunkat. Ezzel nincs is gond, amíg csak játék a játék.

 Rengeteg ilyen témájú játékot kapunk minden évben: Leginkább a sport minden oldalát próbálják átadni virtuálisan, de akadnak kívételek is, mint a Sims vagy a stratégiák, amelyek valamilyen értelemben szintén szimulációknak tudhatók be. Ez eddig okésan is ment, amíg nem köszöntöttek be az olyan stuffok, mint a kecske; - meg kőszimulátor. Speciel nekem nincs bajom ezekkel, mivel abszolút nem érdekelnek, feléjük sem nézek. De ahogyan észrevettem, ezek a játékok komoly rajongótábort kezdenek begyűjteni. Erre a legegyszerűbb példa a szponzorálás. Ha a kickstartert nézzük, az emberek mindenre vevők, még a krumplisalátára is, aminek semmi köze a videójátékokhoz. Emellett újabb és újabb ’’zseniális’’ ötleteket látunk hétről hétre! Ilyen a már említett kőszimulátor vagy a Tescoféle hoppáré, esetleg... hát minden hülyeség. Valójában nem ezen játékokkal van a gond!

 A gond szerintem abban rejlik, hogy ha már a nép minden szarságra vevő, akkor miért nem csinálnak olyan szimulátort, amely hasznos és tanító lenne az emberek számára? Mit értek ezalatt? Mondjuk egy orvos szimulátor, ahol a játékos sok, a témához kapcsolódó dologra tehet szert, amellett, hogy valójában csak játszik. De még egy egyszerű üveges szimulátor is megtenné! Az ember rengeteg mindent megtudna az üveg művészetéről és annak munkájáról, anélkül, hogy észrevenné, hiszen közben játszana! Milyen hasznos lenne ebből a szempontból egy ügyvédszimulátor, mondjuk! Megtanulnánk a törvény által előírt dolgokat meg minden velejáróját, közben meg úgyanúgy élveznénk a játékot, mint bármely más szimulátort. Vagy akár egy cukrász szimulátor is szóba jöhet! Receptek százait fújnánk kivülről és akár otthon is megvalósíthatnánk! De mit kapunk ezekhelyett? Kecske;- kő;- meg hasonló bugyuta, időrabló, semmirekellő szimulátorokat. Látjátok a gondot? Az embereket nem okítani, hanem inkább butítani próbálják, holott ugyanez siker célja egy úton véghezvihető. Miért??? Nem hiszem azt, ha egy kőszimulátorra annyian vevőek, akkor egy építész szimulátorra kevesebben lennének, mégis inkább a semmirekellő ötleteket valósítják meg. Csípjetek meg, mert biztos álmodom!

 A nem komolyabbik rész:

 Hasznos ide vagy oda, szerénységemnek is megvannak a fantáziái! Ha a már felsorolt agysejtromboló szimulátorok ekkora népszerűséggel bírnak, akkor miért nem adnak ki olyakat, amelyek tényleg odab@sznának? Én könnyen elképzelek egy pornófilm forgató szimulátort! Mekkora élmény lenne! És mondjuk aki online a legtöbb pontot éri el, annak a játékban kreált filmjét az életben is megvalósítják. Emellett részt vehet a forgatáson is, na persze nem mint színész! :D

 Szintén senki sem gondolt még egy buliszimuátorra, pedig mekkora buli lenne! Te szerveznéd az évszázad party-ját, mindenféle jóval, amit csak ellehet képzelni. Online bárki csatlakozhatan rá, legyen az barát vagy szomszéd nőci, akit már rég stírölünk, de mindig ott az a hernyózabáló férje. Persze közel sem lenne akkora hűha, mint élőben, de ugyanakkor többszáz emberrel lennénk együtt, mégha mikrofonnal meg kamerával is, de társalognánk és közben úgyanúgy piálnánk. Elvégre erre vitorlázik világunk.

 Mivel gyakran szeretek a magány falai közé vonulni, ezért egy magányszimulátort is örömmel kezelnék. Mik lennének a játék céljai? Számold meg a repedéseket a falon, maszturbálj, álmodozz, feküdj céltalanul, megint maszturbálj, rágd a körmöd, bányássz az orrodban, tenyérjósolj magadnak, ismét maszturbálj, olvass újságot, lélegezz mélyen, nézd meg a Baywatch valamelyik részét... na erre megint maszturbálj, stb. Szerintem magányos emberek nagyra értékelnének.

 A témáról még ezerféle variációt lehetne vésni, de teljesen fölösleges, hisz Ti is nap, mint nap látjátok vagy tapasztaljátok azt, amerre haladunk. A szimulátorok már közel sem a sportról szólnak, sőt, hamarosan csak az élet idióta dolgait fogják képviselni, a többi meg háttérbe szorul... sajnos. Még pár év és egyáltalán nem fog meglepetést okozni az, ha mondjuk egy fighting szimulátort,  tízszeresen sarokba szorít egy seggvakargató szimulátor. Most még röhejesnek hangzik, de hamarosan siralmas lesz.

 Köszönöm a figyelmet és további szép vasárnapot!