Jó reggelt, jó kockulást!

 Ma röviden összefoglalom eddigi gamerpályafutásom, és megpróbálom kiboglyozni a tényt, hogy miért éppen a Playstation konzol a favoritom.

 A videójáték utáni szenvedélyt nem lehet csak úgy ’’elkapni’’, ez nem egy vírus. Ezt már az első perctől imádni kell, bolondulni utána, akarni, mint egy darabkát az életből. Velem sem volt ez másképp. Kb 7 éves lehettem, amikor előszőr tartottam a kezemben egy ilyesfajta kütyüt, a kvarcjátékot. Nem tudtam letenni, több órán át dolgoztattam a farkast, hogy minél több tojást gyűjtsön be. Már akkor is csak a rekorddöntögetés járt a fejemben. Számomra ez jelentette egy új világ kezdetét, ekkor tett magáévá a Gamer szellem. Belémszállt, és azóta sem hagyta el testem. Most már a lelkem egy része, a véremben van, és halálomig velem lesz.

 De ez nem volt elég, éreztem, hogy kell lennie valami többnek, valami nagyobbnak. A Tetris ’’kézikonzol’’ és az Atari után, végre egy új csodát vehettem kézbe, amiről azt hittem ez maga a mennyország, és képtelenség überelni. Hát eljött amiről mindig is álmodtam, és egy pillanat alatt meghódított. Igen, a NES-ről beszélek. Hatalmas fejlődésnek lehettem szemtanúja! Amit ott és akkor a tv képernyőmön láttam, teljesen levett a lábamról. Többet tologattam Mariót (na nem úgy!), mint bármely más előtte lévő játékot. Nagyon elvoltam a NES-sel, és abszolut nem éreztem úgy, hogy még ennél is többre vágyok, teljes elégedettség vett körül.

 De mit ad Isten! Egy szép nyári napon, ahogy suli után a központba ballagtam, betértem egy technikai cuccokat árusító boltba, amely nem véletlenül csalogatott belsejébe. Itt került látókörömbe az, ami újabb lépcsőfokot jelentett számomra, mint egyszerű Gémernek. Négy tv készüléken tolták a korombeli gyerkőcök a Mortal Kombat 3-at. Hihetetlen kombók, brutálisan fatális kívégzések, véres, cenzurázatlan körítéssel, és mindezt addig soha nem látott grafikai szinten! Kezet ráztam a Sega Mega Drive II-vel, és egy hosszantartó barátság vette kezdetét. Tulajdonképpen azt kaptam, amit a NES is nyújtott, csak szebb kivitelezésben. Azt viszont nem tagadhatom, hogy sokkal több emlékezetes címet pörgettem ki rajta. Közben a SNES-hez is szerencsém volt, de csak rövidebb ideig, mert a Sega konzoljával valamiért komolyabb volt a románcunk. A több száz játék közül olyanok is tiszteletüket tették nálam, mint az Eartworm Jim, MK Ultimate, Jungle Strike, Jurassic Park (néhány féle), Comix Zone, Aladdin, Sonic (több is, de valami okból nem lett kedvenc), Adams Family, Wolverine... na jó, a lista baromi hosszú lenne, úgyhogy inkább megkímélek titeket. :)

 Komolyan mondom, nem gondoltam volna, hogy még ennél is van hovatovább. Ismét egy üzletben leltem meg az újabb lépcsőfokot, amely gyökeresen felfordította gamer életem. Csak arra lettem figyelmes, hogy az egyik tv-n valami elképesztően gyönyörű játékot demóznak. A Tekken 3 volt az! Előszőr láttam ilyen szép háromdés megvalósítást, pláne hogy a fighting játékokért éltem – haltam! Az állam keresésével elvoltam egy ideig, de azt tudtam, hogy KELL ez a játék, KELL ez a masina, aminek akkor még a nevét sem ismertem. Amikor beszereztem a Playstation-t, örökre rabja lettem, tehát a mai napig ezt a konzolszériát tartom a legjobbnak, persze csak számomra. Amint olyan játékokat kezdtem el játszani PS-en, mint a - Crash Bandicoot, Tomb Raider, Syphon Filter, Tekken, Soul Calibur, Ridge Racer, Gran Turismo, Dino Crisis, Oddworld, Resident Evil, Silent Hill, és nem utolsó sorban Metal Gear Solid -, teljesen háttérbe szorultak az oldalnézetes stuffok, és hosszú ideig nem is igazán érdekeltek. Mi tagadás, a kor haladása nekem baromira bejött, úgyhogy igyekeztem tartani vele a lépést.

 Mondanom sem kell, hogy ezután már vakon vetettem magam a PS2-re. Viszont a PS1-PS2 korszakában, szerencsém volt egyéb konzolokhoz is, arról nem is beszélve, hogy ekkor évekig toltam PC-n is a játékokat. Az egész úgy kezdődött, hogy soha nem volt számítógépem, és már kurvára akartam egyet. A szülinapomig kellett várni rá, amikoris egyenesen az üzletből szállítottak ki nekem egy új, $700 árértékű számítógépet. PII 400 Mhz, beépített grafikus szarral... ennyire emlékszem. Évekig elvoltam vele, de már az első hónapok után elkezdtek szaggatni rajta a játékok. El sem tudom mondani, mennyiszer újítottam! Gyakrabban cserélgettem az alkatrészeket, mint az alsógatyámat. A későbbiekben inkább csak progikkal játszadoztam rajta, de rohadt sokat! Párhuzamosan egy internet kávézó féleségben is dolgoztam, ahol rengeteget játszottam multis, meg egyéb játékokkal. Mázlim volt, mert a főnököm fingnyit sem értett a gépekhez, így rámbízta a háromhavonta friss játékok bevásárlását. Megneveztem egy összeget és irány az üzlet. Általában 7-8 új gammát szereztem be, ezekből pedig vagy 5 volt olyan, amit csak azért vettem, mert én akartam kijátszani. :D Ehhez egy GTA, CoD, és a jónép szépen elvolt velük. :) Tehát mindenki boldog volt.

 Amint szakítottam ezzel a melóval, úgy ért véget számomra a PC-s gamer korszak is. Ebben az időben már PS2-m volt, és egyáltalán nem hiányzott más platform. Egyrészt azért, mert konzolon játszani sokkal jobban tetszett, másrészt meg azért, mert TONNÁNYI játékom volt hozzá, és egyszerűen sokat ki sem toltam, mivel csak úgy jöttek és jöttek az újabbak. A PS2-nek sikerült überelni elődjét, és ekkor már biztos voltam benne, hogy mindörökké Playstation! Ha egyszer nem okoz csalódást, akkor miért nézzek másfelé? Olyan címek váltak örök emlékké, mint az MGS 2-3, God of War 1-2, Gran Turismo 3, DBZ Budokai 3, Tekken 4, Black, Indigo Prophecy, ICO, Neo Contra, Resident Evil 4, GTA San Andreas, Silent Hill 4, és még sok-sok más! Próbát tettem a Dreamcast-el, és egy picit a Gamecube-bal is, de úgyis mondhatjuk, hogy ezek inkább kimaradtak az életemből.

 Közben az életem is másfelé vette az irányt, ergo amerikába jöttem. A költözés előtt kénytelen voltam eladni a PS2-t. :( Olcsón ’’ajándékoztam’’ oda, és ingyen adtam hozzá féltve őrzött 70+ játékkollekciómat. Az ürge baromi jól járt. Az USA-ban eltöltött első néhány nap után elvonási tünetek léptek fel nálam, mivel nem volt min játszanom. A PS3 megjelenéséig még hónapokat kellett várni, elődjét pedig pont ezért már nem akartam megvenni. Szerencsémre a Sony gondolt rám, és piacra dobta első kézikonzolját, a PSP-t. Gondolkodás nélkül rohantam megvenni, mert tudjátok, még nem csalódtam PS-ben. És ezuttal sem lett ez másképp! Amint elkezdtem használatát, tudtam, hogy ezentúl egy ilyenre is szükségem lesz a továbbiakban. Itt is sok szép remek játék jelent meg: God of War Chains of Olympus meg Ghost of Sparta, MGS Peace Walker, Daxter, Tekken Dark Ressurection, Ridge Racer, Patapon, Syphon Filter Dark Mirror, LocoRoco, Little Big Planet, és rengeteg egyéb!

 Persze a PS3 beköszöntével, a PSP nálam a háttérbe szorult, és már csak a PES valamelyik részét toltam rajta egyfolytában. A kézikonzol ma is megvan, és hibátlanul működik, de gondosan el van ’’rejtve’’. Amióta megvan a Psvita, elő sem vettem. A PS3 népszerűsége, mint tudjuk nehezen indult be. Nekem már az első pillanattól fogva tetszett, és mindig volt mit rajta játszanom. A későbbiekben meg csak egyre jobb és jobb játékok kezdtek el megjelenni rá. Számomra most sem okozott csalódást a PS, sőt, mivel bővültek funkciói, ergo modernebb masina lett, több ficsőrrel megspékelve, szinte mindennap használatban volt/van. De persze ami a legfontosabb, az a játékok, amelyeket öröm volt végigvinni rajta. Csak néhány: Uncharted 1-3, The Last of Us, GTA V, Batman Arkham széria, MGS 4, God of War 3, Tomb Raider, Limbo, Journey, Bioshock Infinite, Devil May Cry, stb. Megjegyzem, hogy a szóbanforgó generációban visszatért az oldalnézetes játékok iránti szenvedélyem! A sok ilyen remake és új stuff mellett ez nem is csoda! Fenomenális élvezet volt ez a generáció, feledhetetlen! Közben szert tettem egy Psvitára, amelyet még most is napi szinten használok. Eleinte én is panaszkodtam a kevés exclusive cím miatt, de csak azért, mert egyéb játékokban szintúgy szegénykedett. Ma viszont bőséges a kínálat, és nem lehet okom több panaszra, eltekintve a továbbra is kevés egyedi játéktól. Szóval totálisan megvagyok vele elégedve! Beruháztam egy Wii-re is, ám időhiány miatt alig veszem elő, inkább PS-en játszok. De remek kis gép, annyi szent!

 Három sikeres PS generáció után nem volt kérdés, hogy a PS4-re is magabiztosan lecsapok! Mivel PS3-on még ma is sok bepótolandó játék vár rám, ezért úgy döntöttem várok a PS4-el, egészen az MGS Phantom Pain-ig. Csakhogy esélyem adódott kipróbálni rajta a Fifa 14-et! Tudniillik, én ’97 óta PES fan vagyok, a Fifa szériát csak 2002-ig bírtam néha. Utána végleg töröltem a listámról, mert a Konami fociszimulátora továbbra is hozta azt a megunhatatlan élményt, egészen 2009-ig. Utána elkurvult, én pedig 5 évig nem játszottam focival. Múlt éven beszereztem a Fifa 14-et PS3-ra, és eléggé megtetszett. DE! De a PS4-es változat annyira más, annyival jobb, hogy amint játszottam vele, már nem tudtam élvezni PS3-on, így mondhatjuk emiatt, a betervezett idő előtt kaptam le a polcról egy PS4-et. Nem bántam meg most sem, és jópár játékon már itt is túl vagyok. Bár jelenleg itt kevés még az exclusive játék, mint anno a PS3 esetében, de én bőven találok mit játszani rajta, a többi meg úgyis jönni fog. Remélem 5-7 év múlva ismét megemelhetem kalapom a Playstation előtt, és megköszönhetem a sok remek játékkal eltöltött időt!

 A fent leírtak alapján csak annyit mondhatok, hogy az exclusive címek és a soha nem csalódottság miatt vagyok a Playstation híve, és továbbra is leszek! Nem vetem meg a többi platformot, mert sikerük garancia arra, hogy sok ember bennük találja meg azt, amit én a Sony masináiban. Gaming Forever!