BEVEZETŐ:

 Furcsa helyen találja magát néhány GK tag, és ami még furcsább, azt sem tudják hol vannak és miként kerültek ide. Ám hamarosan mindenre fény derül. Equinox elsőként szólal meg:

-Hol a francban vagyunk?

 Fojesz sem bírja szótlanul:

-Én semmire sem emlékszem! Mi ez a fehér, ködös hely?

- Hol a kijárat? – kérdezte RangerFox. – És mellesleg válaszolna valaki hogyan kerültünk ide? Az én memóriám is kihagy valamiért.

 A tagok egymásra néztek, de mindenki hallgatott. Egyértelművé vált a helyzet: senki nem tud semmit. Névtelenség felmérte a szitut, majd így szólt:

-  Ok emberek, - pödörte meg bajszát hősünk – úgy néz ki nekünk kell kiderítenünk mi történt, és hol a csudában vagyunk. Azt ajánlom, hogy előszőr keressük meg innen a kijáratot. Minden csupa fehér körülöttünk, valaki lát valami mást is?

-Ez jó ötlet!- szólalt meg InGen – Ez a helyzet teljesen kiborít, találnom kell némi alkoholt!

- Erre mintha lenne egy keskeny járat! – vette észre Yanez.

 A többiek közelebb mentek szemügyre venni Yanez észrevételét, és valóban egy kis folyosónak látszó átjárat volt ott.

- Na jó, - keltette magára a figyelmet Daks – elindulunk szép lassan, mégpedig egymás mögött kettesével. Remélem így nem tévedünk el!

 Ahogyan haladtak a GK tagok, egyikük, azaz Maktub, hirtelen felkiáltott:

- Egy pillanat! Hol vannak a többiek?

-Miféle többiek? – kérdezte InGen – pont annyian vagyunk, ahányan az imént elindultunk.

Maktub tovább magyarázott:

-Nem-nem! Többen voltunk! Biztosan tudom, nem vagyok hülye!

-Ugyan már, ne tarts vissza minket! – ordított Daks.

- Te csak ne dirigálj! – háborodott fel Maktub – Ki vagy te itt, a főnök? Ez neked nem a GK! ...hoppá! Gamekapocs!

- Mi van vele? – kérdezte RangerFox.

- Valami dereng! Több GK taggal voltunk együtt... valami réten vagy hol... nem emlékszem pontosan. – mondta Maktub.

 Valamivel ezelőtt:

 GK tagok mulatnak egy nagyobb parkban. Iszogatnak, táncolnak, kajálnak, stb. Daenath pityókás állapotban vonul közelebb Daks-hoz:

- Jó ötlet volt ez a bazi nagy GK tali! Szinte mindenki itt van aki számít, még én is! Ez a vodka pedig mesés! Ódákat fogok zengeni róla!

- Vagy zsömléket fogsz okádni. Mindegy, a lényeg, hogy mindenki jól érzi magát. Nem láttad Zoenn-t? Ő a pia és kaja felelős, ami pedig hiánycikk kezd lenni.

- Kevés a pia? – rémült meg Daenath – majd én megkeresem azt a lókötőt! Csak előbb iszom még egy hubival!

 Yanez épp Drakecsajt fűzi egy fűzfa alatt.

- Ó édes, csak a neved zavar kicsikét. Drake nem egy csaj név, nálad mégis aként szerepel. De nem olyan nagy problem, legfeljebb cuncikának hívlak majd. A cunci úgyis majdnem úgy hangzik, mint a p...

- Nem! – vágta közbe Drakecsaj- Egyáltalán nem vagy az esetem, és amúgyis keveset ittam még. 4-5 feles után újratárgyalhatjuk a dolgot.

 Daks végre megtalálta Zoenn-t:

- Hol a fészkes fosban voltál? Nézd mennyi ember van itt, mégis hogyan képzelted megitatni mindet ennyi piával?

- Nyugi Daks! Már úton van egy újabb, bőséges adag! A fél banda amúgysem iszik. – mondta Zoenn.

- Mert már részegen alszanak a fűben! – jelentette ki Daks. – Mindjárt ők is talpra állnak, és bőgni fognak a ’’cumisüveg’’ után.

 Most pedig térjünk vissza a nagy fehérségbe. Equinox jut szóhoz:

- Már emlékszem! Gamekapocs találkozón voltunk egy parkban! Hát ennyi jutott az eszembe...

- Hmm... – gondolkodott el Daks. – Biztosan jól berúgtunk, és itt kötöttünk ki. Netán valakinek egyéb is eszébe jutott még?

 Ám a hallgatás megint egyértelmű volt.

- Na akkor menjünk tovább, szerintem nemsokára minden kiderül.

 A fiúk úgy is tettek. Néhány perc elteltével InGen megáll, felnéz, és ezt mondja:

- Atyaég! Ez nem lehet igaz!

 Ismét visszatekintünk egy picit a park felé. A buli nagyban zajlik, miközben fent a kék égen egy utasszállító repülő kerül a figyelem központjába. Épp az egyik stewardesst hívatták be a pilóták. A lány kérdez:

- Mi történt Uraim? Csak nem éhesek? Mert hozhatok valami harapnivalót.

- Nem, Kate. – mondta az egyik pilóta. – Akadt egy ’’kis’’ gond. Valami nagy baj van a géppel, mi pedig még nem jöttünk rá mi, de elég nagy lehet a baj, mert kezd irányíthatatlanná válni a vasmadár.

 A másodpilóta hirtelen megszólal:

- Jack, kigyulladt egy piros lámpa! Mit jelent ez?

- Nem tudom! Rég tanultam már erről. De te friss vagy a szakmában, hogyhogy nem tudod?

- Hát, ellógtam pár óráról. Még az is csoda, hogy a vezetőfülkében ülhetek.

- Hülye! Hoppá! Rohamosan csökken az üzemanyag, biztosan kifolyt valahogyan!

- Na az jó, így legalább már tudjuk mit jelent a piros lámpa.

- Idióta! Megfogunk halni!

 A stewardess közbevág:

- Te szentséges jánosbogár! Mit tegyünk?

- Semmit. Beszólok a központba, de kétlem, hogy tudnának segíteni. Menjen és közölje az utasokkal... valahogyan. Ez szörnyű...

- De mit mondjak nekik? – pánikszerűen kérdezte Kate.

- Most már leszarom. Mondjon amit akar.

 Kate az utasok elé állt, kezébe vette a mikrofont, és megszólalt. Nagy pánikban volt szegény, és hiába próbálta elfolytani.

- F... f... figyelem mindenki! Vegyék elő az útleveleket. Szakítsák ki azt a lapot, amelyen a fényképük van, majd csavarják össze és dugják föl maguknak.

 Az egyik utas nem bírja ki, hogy ne kérdezze meg:

- Mondja aranyom, minek?

- Nemsokára qrva nagyot b*szódunk, és akkor odalent óriási lesz a fejetlenség!

 Közben a pilótafülkében:

- Zuhanunk Jack, zuhanunk!

- Köszönöm az infót, Larry! Leszel szíves szólni majd akkor is, ha már becsapódtunk? Törődj bele, hogy ütött az óránk! Itt a vég!

- De én még olyan fiatal vagyok! És... és jövőhéten kellett volna nősülnöm... Jézusom, te lennél a tanúm... ennek most vége! – könnyezve mondta Jack.

- Ugyan már, az a nő úgysem illett hozzád, és te sem hozzá. Gondolj erre úgy, hogy szívességet tesztek egymásnak.

- Anyucit akarom, és a finom húslevesét!

- Nyugi, Larry! Hátha sikerül valami puhán landolni, és akkor...

- Nézd Jack, ott egy bazi nagy park, tele fákkal! Hátha sikerül ezek közé a fák közé valahogyan bevágódni... amolyan biztonságosan.

- Hülye vagy Larry! Csomó ember van ott! – ellenezte az ötletet Jack.

- Na és? Nekik már úgyis mindegy!

- Mi van? Neked pánikrohamod... jaj ne!!!! Végüüüüünk!!!!!

 Térjünk vissza főszereplőinkhez, amikoris InGen az imént észrevett valamit. Yanez kíváncsian kérdi:

- Mi van InGen, mi történt?

- Tudom hol vagyunk!

- Na végre! – lélegzett fel Daenath. – És hol?

InGen furán a többiekre nézett:

- A mennyországban.

- Azt a, haver! – mondta Daks. – Te már akkor is berúgsz, amikor nem iszol? Mégis honnan vetted ezt a sületlenséget?

 InGen magyarázatot ad:

- Nos előszőris, elkezdtem logikusan gondolkodni, majd levontam a következtetéseket. Utána összeraktam a darabkákat... és megpillantottam azt a nagy kaput (mutatta az újjával), amelynek a bejárata fölött nagy betűkkel kiírva ez áll: Welcome to the Heaven. Ami magyarul annyit tesz: Üdv Tesó a Mennyben.

Maktub mosolyogva fordult a társasághoz:

- Ugyan már, mindenki tudja, hogy nem létezik túlvilág! Ez is csak egy buta tréfa, amit valami marha talált ki, hogy jól megszívasson minket. Pont, mint a kandikamera! Hehe!

- Márpedig ez sokmindent megmagyarázna! – mondja Arell. – Például az amnéziánkat, ami lehetetlen, hogy mindenkinél egyszerre lépett fel! Továbbá ezt a nagy ködöt, amiről jogosan lehet azt feltételezni, hogy valójában felhők.

- Nem érdekel, csak legyen pia! – hangoskodva mondta InGen.

- De, - folytatta Maktub. – akkor miért van emberi testünk, és még azt is érzem, ha magamba csípek?

 Kisebb vita vette kezdetét, egészen addig, míg egyszercsak kinyílt a kapu, és egy fura öltözetű alak lépett ki rajta. Az igazság, és a nagy titkok csak most jönnek! Következő vasárnap jön tehát: A Túlvilágon című sztori folytatása! Addig is további kellemes napot és hetet mindenkinek!