Jó reggelt, jó kockulást!

 Amikor "fölösleges" pénz üti markomat, mint gamer, azonnal arra öszpontosítok, hogy ezt a vagyont bizony videójátékra fogom elverni. A választás azonban nem könnyű, mert ha már eldöntöttem, hogy zsebem tartalmát szenvedélyes hobbim kellékére költöm, akkor nem szeretnék hibázni. Ez azonban nem könnyű napjainkban... vagy mégis?

 Manapság sajnos azokat az időket éljük, amikor egy AAA játékért leperkált vagyonunkat szívesen viszontlátnánk, mert maga a stuff nagy csalódást tud okozni. De vajon hogy működött ez régen, és mi változott azóta? Elmondom. Anno bementünk az üzletbe, és újjainkkal lapozgatva a cd-ket választottunk játéko(ka)t, nagyon gyakran olyanokat, amelyekről semmit sem tudtunk. Hazavittük, és élevezettel nyüstöltük, mit sem tudván arról, hogy valójában ütős-e, vagy bukta. Ez jóformán annak volt köszönhető, hogy nem állt rendelkezésünkre a net, és sok gamerportál még nem is létezett online. Max az ezzel foglalkozó magazinokból meríthettünk tudást, de az sem volt teljesen elegendő.

 Cserébe a leggyatrább címet is gulu szemekkel élveztük, mert nem rendelkeztünk egyéb háttérinforációkkal. Nem olvastuk mások kommentjeit, leminősítő véleményét, nem láttunk pontozást, nem létezett számunkra pozitívum, és negatívum. Kizárólag a saját tapasztalatunkra építettünk mindent, és mivel olykor nem volt olcsó mulatság, nem válogattunk. Sőt, piti kis butyuta játékokkal is elvoltunk. Nem volt aki megmondja mennyire gagyi, mennyi hibája van, és milyen ócska a szavatossága. Milyen béna a grafikája, milyen lelketlenek a karakterek, mennyire unreális a fizika, és milyen béna az irányítás. Ezeket nekünk kellett megtapasztalnunk, de ahelyett, hogy számunkra eme tényezők levontak volna a játékból, inkább újabb kihívást jelentettek.

 Ám amióta a Szaturnuszon lévő amőbának is elérhetővé vált a net, minden megváltozott. Most már nem rohanunk az üzletbe random játékot venni. Előtte megnézünk vagy ezer trailert, és gameplayt, elolvassuk a jós tehetséggel megáldott, jövőbelátó gamerek véleményét. S ha ez nem lenne elég, megvárjuk míg kijön a játék, és más emberek által szubjektív tesztekben kezdjük keresni az ízlésünket. Ezenkivül még demókat is letöltünk, mert azt akarjuk, hogy 100%-osan meggyőzzenek minket: ez biztos kell nekünk. :)

 Ehh, mennyivel is egyszerűbb volt anno, amikor nem volt ízlésünk, és mindent nagy kanállal élveztünk. Amikor nem mások véleményére alapoztunk, és nem néztünk videókat a játékokról. Amikor a demót számunkra a cd tok hátulján lévő pici kis, randa minőségű képek jelentették. :) Csak betettük, és ment ezerrel, és felhőtlen móka vette kezdetét. Most pedig torrentre, tesztre, gameplay videókra, kommentekre, meg demóra van szükségünk ahhoz, hogy komoly döntést hozzunk a játék megvételében. Ám ez sem elég, hiszen még így is gyakran kell csalódnunk, majd azt hajtogatnunk, milyen alattomos módon vertek át minket. :) Hja, mindent megmutattak, és úgysem azt adták el nekünk! Pedig akkoriban semmit sem mutattak, mégis milyen jók voltak a játékok!

 Tényleg annyira jók voltak? Frászt! Csupán nem voltunk finnyásak, mint manapság. Senki nem volt, aki megmondta mennyire szar az adott cucc, és mennyi negatívuma van. Egyszerűen nem gondolkoztunk el ezeken a dolgokon, mert nem is volt okunk rá! A játékra játékként tekintettünk, épp ezért nem is kerestünk benne hibákat, illetve nem törődtünk velük. Bezzeg ma Istenments, hogy hibák legyenek benne! Még véletlenül se forduljon elő, hogy a fizika ne feleljen meg a valóságnak! És minden csillogjon-villogjon, fusson full hd-ban, és 60 fps-ben, különben adunk mi neki! Legyen első a látvány, és az fps, mert ezeknélkül nem game a game.

 De ne essék félreértés, mert senkit sem hibáztatok, senkire sem mondom azt, hogy ígénytelen, mert azóta sokat fejlődött a technika, és ezen a téren bizony lépést kellett tartani. Ami azt jelenti, hogy a gémerek ígényei is fejlődtek, és tetszik vagy sem, de a felbontást meg az fps-t is belénk szugerálták. Belénk vagy ránk, nézőpont kérdése. A lényeg, hogy haladtunk a korral, és választásunkat nem alapozhatjuk azokra a tényezőkre, mint akkoriban. Sajnos, vagy sem, de ez változott.

 És itt jön képbe a lényeg, a dolog, ami éredekfeszítő lehet, ergo ki hogyan választja ki a neki megfelelő játékot. Jómagam konzolos vagyok, és soha nem élek a torrent lehetőségével (glóriát a fejem fölé! :D ). Miként zajlott le ez a folyamat nálam anno? Kimentem a piacra, ahol volt egy gémekkel foglalkozó srác. Tonna játékkal rendelkezett. Én lapozgattam, nézegettem a cd-ket, majd találomra választottam ezt- azt. Sohasem panaszkodtam arra, amit hazavittem! És ma? Megnézek egy gameplay videót, és elovasok egy tesztet, ennyi bőven elég nekem! Gyakran azt is figyelembe veszem, ki a fejlesztő. Ha például Naughty Dog, akkor se videó, se teszt nem kell nekem; vakon megveszem. :) De sohasem nézek olyan infókat, hogy mennyi fps, és milyen felbontás. Milyen szép grafika, és milyen hosszú a játék. Mennyire jó a multi, vagy milyen plusz bónuszok vannak benne. Csakis az érdekel, milyen a játékmenet! Ezt bizony minimum látnom kell. Nem szükséges demó! Például a GTA V, The Last of Us, Max Payne 3, Rayman Legends, Limbo, Mortal Kombat, vagy The Evil Within rövid gameplay videói bőven elegendőek voltak számomra a biztos megvétel kérdésében. Persze előfordul, hogy megvárok egy tesztet, mert olykor annyira nem vagyok biztos a dologban. Tehát bizonyos értelemben, én is finnyás lettem, ez van. :)

 Vajon nálatok mi a döntő egy ilyen kérdésben? Mi a Ti módszeretek a nektek megfelelő játék kiválasztásában?