Jó reggelt, jó kockulást!

 Kisebb szünet után visszatért a Vasárnapi blog! Mai témám a saját videójátékos ízlésvilágommal kapcsolatos. Gondolom minden gamer életében akadnak olyan játékok, amelyek a nagyérdemű számára nem kérdés, hogy pazar alkotások, de mi mégsem látjuk bennük a potenciált, minket mégsem tud lekötni, vagy érdekelni. Nos én is ehhez hasonló címeket gyűjtöttem össze, plusz olyanokat, amelyek némileg megtetszettek, de bizonyos okokból mégsem vittem végig őket. Íme, a bűvös 32:

Far Cry 3

 Valójában sosem voltam nagy FC rajongó, de ezt a részét annyira beharangozták, hogy muszáj volt adnom neki egy esélyt. Szépen bele is lendültem, de csak kb 3-4 óra erejéig, azután ráébredtem, hogy nekem nem nagyon jön be az fps-ekben a sandbox stílus. Na meg az is közrejátszott, hogy valahogyan unalmasak voltak a küldetések, ám a sztori azért jól indult, sőt, de egy idő után az is ellaposodott. Hát nem jutottam benne túl messzire, és már töröltem is. Azért a 4-ik részt tán egyszer majd...

NFS: Most Wanted

 Sokat csalódtam az Underground utáni részekben, de gondoltam itt az ideje újra kipróbálni egy NFS játékot! Hát nem kellett volna. Azt hiszem velem van a baj, mert már nem kötnek le az ilyen túlzottan arcade jellegű racing játékok.

Castlevania: Lords of Shadow

 Mivel csak jót hallottam róla, idő kérdése volt, hogy mikor vetem bele magam én is. Mi tagadás, nagy élvezettel kezdődött számomra a kaland, de jónéhány harc után, egyszerúen ráuntam. Nem jött be a bunyó tálalása, és tudom, hogy ez a God of War-ok utáni hozzászokottságtól van. Amúgy látszik, hogy minőségi játék, de kinek a pap, kinek a paplan.

MGS: Peacewalker

 Na ilyet is ritkán hallani, hogy egy MGS rajongónak nem tetszett meg egy, a széria elég jó része. Na de ez van! Néhány küldetés erejéig bírtam csak, de annyira korlátozottnak tűnt az egész játékmenet, hogy kénytelen voltam feladni. A collection disk még itt figyel a polcomon, úgyhogy ki tudja, egyszer talán még előveszem.

Assassins Creed

 A legelső AC játék, amit annyian dícsértek. Hogy is mondjam, nem tudom mi volt vele a bajom, de kb 3-4 óra után azt tapasztaltam, hogy semmi kihívást nem találok benne, és nagyon el van húzva az egész. Ezután többé nem toltam AC játékot.

GTA 4

 Különösebb bajom nincs vele, de ezt sem tudtam végigvinni, mert olyan szinten unalmassá váltak a küldetések, hogy ilyet még nem láttam GTA-ban. Különösen a Sa után! A grafika akkortájt viszont mesésen tetszett, NY kifordított másolata is megnyerő volt, főleg mert itt élek, így még reálisabban hatott rám. Sajnos ez nem volt elég ahhoz, hogy mindvégig fentartsa érdeklődésem.

Enslave: Odyssey to the West

 Pazar sztori, szeretnivaló főszereplők, és apokaliptikus világ! Mi kell még? Kellően lebilincselő játékmenet. Messzire merészkedtem eme jó kis játékban, de a monoton harcok, és faék egyszerű platformerelemek túl gyengének bizonyultak ahhoz, hogy türelmem a folyosó végéig kísérjen. Talán már ki kellett volna bírnom azt a pár órát, de minek erőltessem?

Mirrors Edge

 Na az ilyet szeretem, amikor a fejlesztők valami újjal kockáztatnak előrukkolni, és sikerül is nekik! Bátran állíthatom, hogy eme játék esetében ez a kockázat beigazolódott! Fantasztikus, de inkább különc látvány, és eddig soha nem látott parkour játékmenet. Nem mondom, hogy félbehagytam, mert még folyamatban van, csak kisebb szünetet tartok, de azért lehet, hogy nem tolom ki. Legutóbb az volt a baj, hogy jónéhány pálya kipörgetése után, rohadt monotonná vált az egész. Hiába lehet olykor lőni, meg ’’bunyózni’’ is, egyfolytában ugyanaz a nóta megy. Remélem a pihentető után újra képes lesz majd lebilincselni, ha pedig nem, hát nem.

Red Dead Redemption

 Most aztán jöhet az anyázás, meg hogy nem is vagyok gamer, ha ez a játék nem tetszett, de tényleg nem. Nagy esélyt adtam neki, és több órára is ’’rabja’’ lettem, de annyira nem fogott meg az egész világa, annyira nem jött át, mint még soha más játéknál. Higgyétek el, a hiba bennem van. Talán.

Stranglehold

 Az első PS3-as játékom, ha jól emlékszem. Eleinte lenyűgözött, és eszméletlen akcióorgiába rángatott, de mint sok más cím esetében, itt is felülkerekedett a monotonítás, legalábbis több pálya után. Nem volt hát türelmem a végére járni.

Call of Juarez

 Képek, és videók alapján nagyon megtetszett, ezért hát nem kellett sok, hogy én is beszerezzem kópiámat. Nem tudott hosszú időre lekötni, mert baromira nem érdekelt. Olyan semmilyen lett a szememben, és tökre unalmas. Elismerem, hogy voltak benne jó ötletek, de ez nekem nem elég.

Bioshock

 Az Infinite ugyan az egyik kedvencem, de az első részének csak az eleje kápráztatott el. Bár akárcsak az előbbi, ez is átment hentbe egy idő után, de itt már nem érdekelt annyira a története, hogy folytassam.

Rayman

 Mielőtt félreértés történne, az új Rayman-ek beteges kedvenceimmé váltak, ám a régi részek marhára nem jöttek be. A sok CB, Mario, és DK után, olyan üresnek tűntek. Meg aztán az irányítása sem tetszett anno valamiért.

 Sonic széria

 A Sega konzol nagy favorit volt az életemben, de Sonic az egyetlen olyan népszerű hős, akinek a kalandjai nem tudtak tartósabb időre lekötni. Annyi szent, hogy minden részét toltam, mint az is, hogy egyik sem maradt meg bennem. Talán az az izometrikus nézetű rész, na az még sörrel elment. :)

 Final Fantasy

 Itt is jó sok tökönrúgást fogok kapni. :D Tulajdonképpen az első rpg játékom, ergo itt jöttem rá, hogy ez a műfaj nem az én világom. Ha így nézzük, mindegy mely rpg került volna kezem alá. Mellesleg a 7-ik részéről beszélek, amely a széria egyik legsikeresebb darabja!

Hitman

 Hiszitek vagy sem, de én, mint tps rajongó, méghozzá olyan, akinek bejönnek a sunnyogós, taktikus játékmenettel bíró cuccok, a Hitman mégsem ette be magát szívembe. Haverral toltuk ki az első 3-at, és ő óriási rajongója a sorozatnak! Sosem értettem, miért él-hal érte ennyire. Az Absolution-t már rég kiakarom próbálni, de félek, hogy az sem fog tetszeni, főleg a kapott kritikák után.

Metro: Last Light

 Gondban vagyok, mert ez a játék nagyon tetszett. Rég nem láttam már ilyen szórakoztató fps-t, ahol nem az agyatlan lövölde a lényeg. A világa, a sztorija is megfogott. Hogy miért nem vittem végig? Jó kérdés! Egy idő után valahogyan erre is ráuntam. Most komolyan, veletek nem fordult elő, hogy egy jó játékra, csak úgy hirtelen ráuntatok?

Street Fighter széria

 Sohasem értettem a sorozat körüli őrületet. Akárhányszor ugrottam neki, fél óra után ment a kukába. Szavakba sem tudom önteni, mennyire unalmas számomra a játék, holott nagyon kedvelem a verekedős stuffokat. Az újjal még nem toltam, de úgy hallottam az nagyobb közönséget kebelezett be.

Wii Sports

 Az egyik, ha nem a legsikeresebb Wii játék! Jónéhány alkalomra engem is elvarázsolt, de az az igazság, hogy olyan egyszerű, mint a citromos víz. Lehet a Sport Champions után tűnt túl amatőrnek, de véleményem szerint az is. A SC-hoz képest pedig a kihívás is a béka hátsója alatt van. Nem mondom, haverokkal jókat lehet vele mókázni, de ilyen egy party cucc. Nekem viszont fontos, hogy az egyjátékos módban is legyen kakaó.

FEZ

 Egy aranyos kis játék, amely szintén sok új ötletet vonultat fel, és különösebb bajom nincs is vele, csupán egy, de az nagyon: túl bonyolult a felépítése. Olyan labirintusszerű a világa, és baromi sok idő tud elmenni, mire ismét megtalálod azt, amit kell. Nekem el is ment a kedvem a rengeteg barangolástól. Pedig jó messzire jutottam.

 Prince of Persia (2008)

 Tán az egyetlen PoP, ami nem tetszett meg. Ne kérdezzétek miért, de egy idő után dögunalmassá vált. Kimaradt még 1-2 rész a szériából, de nemsokára pótlom. Amúgy tudom, hogy ez egy eléggé korrekt rész volt, csak sajnos nem nekem.

Wolverine Origins

 Kevés azon filmadaptációk egyike, amely jópofára sikeredett. Engem is sokáig a képernyő elé szegezett, ám az ellenfelek adagolását itt is úgy elcseszték számomra, mint a Max Payne 3 végén. Értsd úgy, hogy a nehézségi fokozatot a rosszfiúk mennyiségének növelésével próbálták meg adagolni. Ez az ötlet pedig nálam nagyon ritka, ha bejön. Itt sem sikerült megkedvelnem ezt a megvalósítást.

Stryder

 Sokat nem fűznék hozzá, csak annyit, hogy imádom az ilyen sílusú játékokat, itt viszont valamiért azonnal kiütést kaptam. Olyan... semmilyen, persze nekem.

 Trine 2

 Tudom, hogy zseniális, és páratlan alkotás, de számomra már túlságosan is lassú a játékmenete. Én az oldalnézetes játékokban a platformer stílust szeretem, nem pedig az ilyen puzzle-féle megoldásokat. A látványa viszont meseszép, és ha nem játszom sokáig egyhúzamban, akkor még el is megy. Na de akkor sem azt kaptam, amire gondoltam.

Worms 3D

 Nagy kedvencem a Worms játék, és a top 100-ban is ott csücsül az Armageddon, így hát nem csoda, hogy nagy érdeklődéssel vártam az első 3D-s részt. Gondoltam ez nagy előrelépés lesz a széria életében, és végre számtalan új ötletet fognak tudni megvalósítani. Hát nem. Rövid időre tudott csak érdekelni, sajnos.

Jak and Daxter

 Hiába bírom a 3D-s platformerek világát, ez a széria soha nem tudott megfogni. Többször is adtam neki esélyt anno, de mindhiába. A PSP-s Daxter viszont az egyik nagy kedvencem! Ugyanez a helyzet a következő címmel is:

Ratchet and Clank

 Bűn azt mondani erre a sorozatra, hogy nem jön be, de ez van. Pedig sokat játszottam vele, és szórakoztató is volt, de ha felidézem, nulla nyomot hagyott bennem, és soha nem venném elő megint.

Obscure

 Egy elég jól összerakott túlélő horror, csak ugye túlságosan tinis beütésű, de ami a legnagyobb gáz számomra, hogy klisétenger. Ezt a játékot végigvittem, egynek elment, de túl sok jót nem mondanék róla. A 2-ik részét nem is emlékszem toltam-e, de úgy tudom az is egy húron pendül az elsővel.

ICO

 Tudom, hogy epic game, és azt is tudom miért nem jött be nekem annyira. Azért mert akkor kimaradt PS2-n, és csak most jutottam hozzá. Sok órát öltem bele, de vontatott, és kész. Végigvinni már nem akartam. Amúgy van egyfajta varázsa, amit nem tudok szavakkal leírni.

Lara Croft and the Guardian of Light

 Az ilyen nézetű játékokat nem kedvelem, de ennek sikerült lebilincselnie, méghozzá jó sokáig. Végül kiábrándultam belőle, a sok egyforma tevékenység miatt, vagyis monotonná vált ez is. Mondjuk úgy, hogy már csak amiatt is tovább toltam a kelleténél, mert hát Lara Croft. :D

Little Big Planet

 Nahát – nahát! A platformer játékok nagy rajongója vagyok, de a LBP számomra csak egy aranyos külsejű közepes játék. Nem tudtam meglátni benne azt, amit mások, és bevallom, hamar le is mondtam róla. Pedig mennyi jópofa új ötlet látott napvilágot benne!

Killzone 2, 3

 Az első KZ örök kedvenc, de az utána lévők inkább csalódást okoztak nekem. A jól megszokott hangulat kihalt, mintha soha nem is lett volna. Persze remek shooter, semmi kétség, de ilyenekből is van több tucat. A PS4-es rész kimaradt, de gondolom attól sem esnék hanyat. :)

 Ha azt gondoljátok, csupán ennyi befejezetlen játék van a listámon, meg olyan amely csalódást okozott, hát nem! Akad még szép számmal, de kizárólag ma 32-t akartam bepréselni!!! TALÁLÓS KÉRDÉS: Miért pont ennyit? A helyes megfejtőnek bekeretezett pacsi jár! Nos, Ti milyen hasonló címeket tudnátok felsorolni a szennyesbe küldött kategóriából? :)