Az emberi faj oroszlánrészének egyik legnagyobb ajándéka az élettől, az egészség. Megvan a két szemünk, fülünk, kezünk, lábunk. Tudunk beszélni, hallani, szagokat érezni, járni, kezeinkkel tevékenykedni, és gondolkodni. Jelenlegi életformánk képviselő fajaként, szinte tökéletesek vagyunk. Mi alkotjuk bolygónk értelmes élőlényét, a tudatos elmét. Intelligensek vagyunk, és fogékonyak az evolúcióra. S habár agyunknak maximum 10%-át használjuk (legalábbis a többségünk), úgy tűnik, tökéletes életformát alkotunk a jelenlegi életviszonyokhoz képest. Mégis egy buta faj a populációnk.
Olyan csodáknak lehetünk szemtanúi, mint a technika rohamos fejlődése, ahol egy kézikészülék segítségével a teljes világgal tarthatjuk a kapcsolatot/ütemet. Jelenlétünk megtisztelve érezheti magát korunk orvostudománya mellett (is), ahol a szívátűltetéstől kezdve, egészen a nemiség teljes átformálásáig szinte minden kivitelezhető. Elértük azt a korszakot, amikor kis kék bolygónkon semmi sem akadályozhatja tevékenységünket, mert a civilizáció egy olyan szintre sarkallott minket, amelyen boldog boldogtalan is cárként élheti meg halandóságát. Talán még nincs meg a rák ellenszere, vagy a halhatatlanság széruma, de rengeteg más kategóriában elértük már azt a jövőt, amit évtizedekkel ezelőtt csak álmunkban remélhettünk. Ezeknek ellenére, még mindig az emberi fajt képviseljük... milyen kár.
Pontosabban, milyen kár, hogy nem jött egy másik faj, amely a kitaposott ösvényen tovább vezetett volna minket. Ehelyett az emberiség java része engedett a csábításnak, s kézen fogva jár(t) táncott az ördöggel. Egészséges emberek nyúltak/nyúlnak a drogok, cigaretta, és alkohol után. Mintha nem lennén(e)k megelégedve a természet, vagy Isten által nyújtott ajándékkal, az egészséggel. Vagyis, ha nagyon fasza minden, és nuku gond, az már unalmas, keressünk valami romboló hatású cuccot. Miért ne gyújtanánk rá? Hiszen ismerőseink, barátaink is ezt teszik. Ezzel kezdődik. Utána jönnek a drogok, mert, mint az előző példából kiindulva, ha a haveri kör is nyomatja, nehogy én legyek már a feketebárány!
Hiszitek vagy sem, ezzel nem is lenne semmi gond. A baj a függőségnél kezdődik. Kinőjjük kamaszkori marhulásunkat, de sokaknál tovább tart a szenvedély. Például a cigaretta. Ha tizenévesen hülyültünk a haverokkal, és időközönként elpöfékeltünk pár szálat, néhány évtized múlva azon kapjuk magunkat, hogy még mindig nem tettük le. S bár azzal nyugtatjuk szerénységünket, hogy nem drogozunk, vagy alkoholizálunk, a dohányzás semmivel sem jobb, sőt! Eme függőség néha annyira Urrá lesz rajtunk, hogy képesek vagyunk bemesélni magunknak: nagyapám, apám is szívt, mégis 100 évig éltek. Az ilyen, és ehhez hasonló ’’logikus’’ magyarázatok arra utalnak, hogy az illető már nagyban függő, és mivel a függőség szenvedélyét nehéz felfüggeszteni, ezért szándékosan találunk ki nyugtató példákat, kizárólag saját magunk megnyugtatására, habár tudatalatt tudjuk, ez nem így van. Az alkohol is ennek a megfelelője.
Mégis mi taszít minket az ilyen káros anyagok használatba vitelére? A barátok? A körülmények, és problémák? A depresszió? Netán az élet által gyomorba küldött boldogtalanság? Nem! Semmit, és senkit sem hibáztathatunk a negatív írányba terelt tevékenységünkért, csakis saját magunkat! Mert minden probléma, vagy ehhez hasonló morális jelenség, így vagy úgy, de megoldható, bármiféle szer bevitele nélkül. Ha rágyújtunk, tűvel szúrkáljuk testünket, vagy a sárga földig vedelünk, azt ne fogjuk semmire, és senkire, hanem kizárólag saját magunkra. Ez csakis a mi sarunk. Na de miért? Hiszen nem vagyunk egyedül.
Nem bizony! Bárki bármit mond, senki sincs egyedül! Mindig van valaki, aki gondol ránk, és a szeretet rabjaként, akaratlanul is segít rajtunk. A baj, hogy ezt sokan nem értik/értékelik, és nem képesek elfogadni, avagy megbékülni vele. Ezt makacsságnak hívjuk. Egyesek annyira makacsok, hogy már hülyék. Inkább kitartanak bugyuta elvük mellett, ahelyett, hogy beismerjék, nincs igazuk. Mások engedékenyek, és befolyásolhatóak, ez a jobbik, és ritkábbik eset. Az ilyen embereken könnyebb segíteni. Sajnos, vagy szerencsére – nem tudom – különbözőek vagyunk. Ám ez a különbözőség még mindig nem vezet minket sehová. Ugyanolyan emberi lények vagyunk. Ugyanazokat a hibákat követjük el, ergo ugyanabba a kőbe botlunk bele. Nem vagyunk, és talán soha nem is leszünk tökéletesek. Persze ez még nem magyarázat tetteinkre!
Még kamaszkorunk sem magyarázza azt, miért van szükségünk rágyújtani az első cigire, vagy szívni a ragis zacsiból, esetleg legúritani a soha nem ívott feleseket. Az élet néha kemény tud lenni, és próbára tesz, sőt, olykor durva tettekre késztet, de ezek nem tartoznak közéjük. Ezekre nem mondhatod évekkel később, hogy kellett a tapasztalat, vagy ilyesmi. Ez mind az emberi butaság, és meggondolatlanság. Teljesen más dolog a kocsmában ülve sörözgetni a barátokkal, mint hülyére inni magad egy klubban, diszkóban, vagy egyéb nyilvános helyen. Ettől nem Te leszel az est fénypontja! Legfeljebb az est bolondja.
Vajon miért iszol társaságban? Vagy miért cigizel? Miért füvezel? Ha azt mondod, másképp nem tudsz ellazulni, ez nagy ökörség. Ok, összeültök, jólesik meginni némi alkoholt. Kultúráltan. Ám gondolom előfordult már, hogy hülyére ittad magad. Miért??? Például dohányos vagy. Nem akarlak, és nem is foglak lebeszélni róla, mert leszarom. Csak arra válaszolj, miért gyújtasz rá? A cigi nem kábító drog, nem leszel tőle happy, vagy ilyesmi. Mi az oka? Függőség? Nem hinném, mert az ilyenek pszichológiai ágon magyarázhatóak, de a nikotin és kátrány adagolás nem tartozik közéjük. Ez amolyan kényszer, tudatos önpúsztítás, amely függőségnek sem mondható, hiába azzal kezelik. Például erről a legkönnyebb leszokni, méghozzá a fenti okok miatt, azaz mert semmi sem befolyásol a használatára, csak a képzeleted. Persze most lehetne azzal jönni, hogy nikotin függőség, de a mérték hanyagolható, csupán az ember gyenge. Sajnos még ennek leküzdésére is. Tisztelet a kívételnek!
A háború is önpúsztítás, de ott legalább vannak érvek; pénz, hatalom, stb. Milyen érvek szolgálnak a dohányzás, narkózás, és alkoholizálás mellett? Semmilyenek. Viszont az okosabbak ezeken keresik hülyére magukat... a hülyéken. Gondoljunk bele! Egészségesen születünk, és kis túlzással akár 100 évig is élhetnénk, látván unokáink felcseperedését, megállapodását, sikereit. Ehelyett úgy gondolkodunk, hogy ki akar öreg lenni, betegségekkel szenvedni, és inkább az élet jelenlegi élvezeteibe menekülünk, mert ugyan mi örömünk lesz, ha majd megöregszünk. A mának élünk. Sok ember szerint ez a boldogság kulcsa, de ők is csak addig mondogatják ezt, míg el nem érik azt a bizonyos kort. Ezt a környezetemben tapasztaltakból tudom.
Zárásként csak arra hívnám fel a figyelmet, hogy a történelmet tanulmányozva, anno rengeteg háború volt, emberek százezrei (minimum) vesztették életüket, és nem csak úgy, mint ma, balesetekben, vagy betegségekben, hanem mert muszáj volt. Ami azt jelenti: nem volt választásuk. Nektek/nekünk van, mégis inkább jobb a nyomorúság a természetadta életnél? Amikor karodba szúrod a heroinos tűt, gondolj bele, milyen körülmények vezényeltek rá? De előtte olvass történelmet, hogy emberek milliói mekkora kínokon mentek keresztül, mégis az ilyen szerek nélkül küzdötték végig magukat a poklon! Pedig a Te eseted az övékhez képest lepkefing a lószar fölött. Nem hiszem, hogy gyengébb lennél, inkább butább. És inkább ne legyen rád ez igaz!
Most már tényleg zárásként, én is dohányzom, és hétvégén megengedek magamnak néhány pohárfenékre nézést, de beismerem, én vagyok a gyenge, és befolyásolható. Évek múlva bánni fogom, de sajnos ilyen az emberi faj; a baj után tér észhez.
A baráti társaságomban is elég felkapott dolog volt az alkohol. Aztán, úgymond kinőttünk belőle. Senkiből nem lett alkoholista. Mindig figyeltünk egymásra, stb.
Sőt, mivel általában központi karaktert játszottam, mióta én nem iszok azóta nagyon minimálisra vitte a baráti társaságban is mindenki.
Elmúlt az a 16-24 éves korszakig tartó péntek-szombat sörözés.
Ma már az ember, maximum havi szinten összeül és megiszik két sört, két felest. Nagyban támogatnak is, pl nekem ha hoznak mindig alkohol menteset hoznak. Nem is hiányzik már. Tavaly egyszer ittam, előtte egy év alatt szintén egyszer.
Dohányozni dohányzok. Lakásban nem. Zárt térben nem. Ha fúj a szél, figyelek hogy másra ne menjen a füstje. De ha még így is naponta hallom egy embertől, hogy minek cigizek, akkor az már kiakaszt.
Tehát nem azért "védem" az egészet, mert én alkoholista vagyok vagy voltam, hanem azért mert ennek a használata vagy ellenzése is már skatulyázást, előítéleteket von maga után. Ismét ott tartunk, hogy neked, neki, nekik vagy nekem lehet igazam. Előfordulhat esetleg, hogy mindkettőnknek van.
Visszaolvastam a leveleket, de a múltkori privát szóváltásunkat nem találtam sehol. Kérlek világosíts fel mire gondolsz, mert kíváncsivá tettél. Akár Pm-ben.
Elfogadom, ha valaki szeret iszogatni, és mindezt szolidan teszi. Szerintem már így is többet írtam, mint kellett volna. Az fix, hogy egészen másként tekintek az alkoholra, mint Te. Én nemcsak az élvezetet és a lazulást látom az ivásban. Összességében, az eddigi életemben tapasztalt dolgok alapján állok ilyen szinten vele. Nálunk otthon, soha nem ivott senki csak úgy, miért is ne alapon, vagy mert épp lazítani akart. A rokonságban viszont már annál inkább. Rengeteget tudnék regélni arról, kikből mit hoz ki a pia, jó és rossz értelemben, de szerintem mások is ugyanúgy. Továbbá azzal is tisztában vagyok, hogy mindenki van olyan önálló és intelligens, hogy tudja, mi a jó számára. Nekem aztán mindegy, ki hogyan kezeli a nyűgjeit, vagy hogy mennyit iszik, pusztán csak leírtam a saját nézőpontomat. De mégis minek...?
Az a helyzet Godach, hogy ismerem már annyira az emberi reakciókat, hogy tudjam, egy érzékeny területet találtam el, mert némiképp offenzív lettél velem szemben az ellentétes vélemény miatt. Csakhogy itt más is van a háttérben. A múltkori privát szóváltásunkra gondolok.
Nővérem vőlegénye motorbalesetben halt meg. Azóta nem bír ránézni azokra aki motoroznak.
Szerintük hülye mind. Szerintem a vőlegénye volt felelőtlen. A baleseti helyszínelő szerint, a másik vezető is hibás volt. Az édesanyja szerint a motor. Az orvos szerint pedig a szerencsétlen esés.
Hasonló problémával állunk szemben, nálad is.
Csak vagy annyira beképzelt, hogy lehetetlennek tartod, hogy nincs igazad, vagy csak részben.
De felőlem...
Rák hagymával, Rákleves, Rák zsírban, Rák olajban, rákmártás, rákpörkölt, boros rák, pirított rák, rántottrák, rák mártásban, rák rizzsel, rák tésztával, rák hallal, rák csirkével, rák vajban, rák öntettel, rák sütve, rák pácolva, rák grillezve, ananászos rák, rák tejfölösen, rák makarónival, rákpite, rák.......
Még csak érteni sem akarod, mit ír az ember.
Részemről téma lezárva, makacs vagy.
Úgysem jutnánk dűlőre.
Amiről most is beszéltél, az az alkoholizmus.
Én nem erről beszéltem. Nem ezt írtam. Nem volt olyan mondatom, amiben azt mondtam volna hogy megoldja a piálás a problémákat.
Talán, el kellene olvasnod még egyszer.
A fő témára rátérve: függőség véleményem szerint nem csak a dohányzás és az alkoholizálás lehet. Ha megeszik valaki napi 20 tábla szelet jó minőségű csokoládét az hosszú távon ugyanolyan egészségkárosodást okoz. Nagy eséllyel annak sem lesz jó vége ha valaki pizzán és hamburgeren él.
Az nem lehet kibúvó, hogy nincs idő, meg pénz. Mert ha valaki meg tud venni két sajtburgert a mekiben, az meg tudna venni egy kefirt két kiflivel és egy almával. Ez árban sem több és időben sem tart tovább. Ha elfogadunk ilyen kifogásokat akkor az alkoholistát sem ítélhetjük el. Hiszen a "nincs más boldogságom az életben, csak az alkohol" ugyanolyan kifogás, mint a "nincs időm másra csak mekis hamburgert enni".
Szerintem a mértékletesség a fontos. Attól senki sem lesz alkoholista, ha hétvégenként összeül sörözni a haverokkal. De ugyanúgy attól sem lesz senkinek baja, ha heti kétszer elmegy a gyorsétterembe. Persze az a legjobb, ha egyikkel sem él az ember, de hát valamiben meg kell halni. ;)
Az ivás minden, csak nem problémamegoldás, egyszerűen azzal nyugtatja magát vele az ember, hogy egyfajta mentsvár, ami segít neki továbblépni. Az élet mindig tartogat meglepetéseket, negatív élményeket, borzalmakat, traumákat, amikkel meg kell barátkoznod, el kell fogadnod, hogy léteznek és mindig az életed részei lesznek. Senki nem gondolhatja komolyan, hogy elfuthat előle - kivéve, ha valaki úgy dönt, véget vet az életének. Mikor felöntünk a garatra a napi gondjaink miatt, azt gondoljuk, hogy ezzel előrébb vagyunk, pedig ha jobban meggondoljátok, semmivel nem vagytok előrébb. Egyhelyben toporzékoltok, költitek a pénzed, hogy könnyítsetek magatokon, de mindez valóban megéri? A megoldásra kell törekedni, még ha nehéznek, vagy lehetetlennek is tűnik. Az a helyzet, hogy minden fejben dől el. Nekem is ezernyi okom lehetett volna a piához nyúlni, mikor épp rossz irányba fordult az életem. Csakhogy nem láttam értelmét. Ez épp olyan, mint amikor valaki állandóan beoltatja a gyerekét influenza ellen, mert azt gondolja ezzel megóvhatja a betegségektől. Pedig nem is sejti, hogy többet árt vele, mint használ. A szervezet immunrendszere, nem lesz elég erős, ha más külső forrás helyettesíti annak munkáját. Elég sok mindent éltem már túl és még fogok is, de ha minden áldott alkalommal, mikor egy kis nehézség adódik, piálnék, még annak veszélye is fennállna, hogy később alkoholistaként végzem. Ki mennyire fogékony erre. Amúgy nincs még családom, de azt gondolom, pont a családos embernek kéne a legjobban megállnia a felesleges alkoholizálást.
De nemcsak a pia nevezhető eszköznek, ugyanúgy igaz ez a videojátékokra is. Én mára már csak hobbiból játszom, mértékletesen. Régen ebben kerestem a megnyugvást, csakhogy ugyanazt értem el vele, mint az, aki piált. A nagy semmit! Lehet várni a megoldást, csak ahhoz tenni is kell. Az a munkatársam, akiről beszéltem, szintén nem családos, csak van egy élettársa és nálam 9 évvel idősebb. Mindig mindent bevállal, fél nemet mondani a főnöknek, nehogy kirúgják, pedig nála sokkal haszontalanabb emberek is, akik állandóan kihúzták magukat mindenből, még mai napig is a dolgozóink létszámát növelik. Tudja jól, hogy nem tehet arról, ha a nagy hajtásban hibázik, de mikor lecseszik, úgy érzi a világ dőlt össze. Pedig nem. Zűrzavar van a fejében, amit a saját félelme keltett életre. Most komolyan, emiatt piálni? Röhejes. Nem piálni kell, hanem tisztán látni. ha ezt nem képes megtenni önmagáért, piálhat egész élete végéig, nem lesz könnyebb!
"Hozzá kell szokni a problémákhoz és nehézségekhez, mert mindig lesz rosszabb!"
Szerintem rosszul látod a dolog eme részét. A problémákat és a nehézségeket megoldani kell, nem pedig hozzájuk szokni. Egy kis nyugtató pedig jól jön néha, fôleg hogy a stressz rengeteg betegségnek lehet a kezdeményezôje! Valakinek ez a nyugtató egy kis pia, másnak a videójátékok, orvosságok, olvasás, mozizás, beszélgetés, édesség zabálás, stb. Nekem a szememben akkor zuhan egy ember, ha ez a "nyugtatós" módszere kivetül másokra, ergo átlépi a határt, ahol minimum magának kezd vele ártani. Amíg kordában tudja tartani, addig azt mondom, csak elônyére válnak eme dolgok. Az élet amúgyis, néha túl nehéz és könyörtelen, hát senki ne ítélkezzen, ha egy kicsit csiszolunk ezen. Ha csak egy kis idôre is.
Amúgy kösz a kommentet, nagyon sok érdekes dolog van benne! :)
Van családod, Apex? Mármint nem szülőkre, meg testvérekre gondolok.
Azért mert azt mondta, pia nélkül nem is lehet bírni?
Annyit is jelenthet, hogy csupán eltompítja az agyát. Azért, hogy egyáltalán, tudjon aludni és másnap tiszta, kipihent fejjel újult erővel tudjon munkába indulni.
Esetleg, a munkája minőségén észrevetted hogy előtte nap ivott?
Én feküdtem az ágyon. Néztem, a micimackós "festményt", amit kb két hónapig készítettem, a fiam érkezésére. Ekkor, már hetek teltek el a születése óta, és a várva várt nagy öröm, a teli ház sehol. Munka és látogatás után, hazajöttem és csak hogy legyen valami a gyomromba ettem pár falatot. Aztán lefeküdtem. Volt, hogy pléddel és rajzszögekkel próbáltam letakarni a festést, de akkor is tudtam, hogy ott van. És gondolkodtam, miért pont velünk történt ilyen.
Kimentem és bevertem két sört és két felest. Sosem kellett sokat innom, hogy benyomjak, így el is szenderedtem. Épp annyira voltam kábult, hogy reggelre kitisztultam, de legalább azt a pár órát nem gondolkozással töltöttem, hanem tudtam aludni végre. Megtehettem volna gyógyszerrel is. Ami biztos, hogy valamennyire olcsóbb lett volna. Egészségügyileg azonban az égvilágon senki nem fogja megmondani, hogy melyik a jobb.
És így ment ez, miden egyes nap, míg le nem ment a hatodik kemó és műtét. Reggel meló, du látogatás, este főzés, aztán pia és alvás. Én azt mondom, azt az időszakot pia nélkül nem bírtam volna. Nem lelkileg. Mentálisan. Ha nem tompítok magamon, akkor az első héthez hasonlóan még aludni sem tudok. Nincs belőlem a munkában semmi stb.
Persze, van aki ezt túlzásba viszi abban egyet értek. De ez a gyenge jellem miatt van és nem az alkohol miatt. Van aki képes a gép előtt meghalni, annyit játszik. Cigi, drog, egyebek. Mind veszélyes, mind függőséget okozhat.
Persze, több családot láttam már tönkremenni az ital miatt, mint amit megmentett, de ezek a szenvedélyek csak az 50%-át teszik ki a bajnak. A másik 50 a használójának a sara. Lehet egyezkedni, lehet érvelgetni, lényegtelen.
Az, hogy én valamit helyesnek látok még nem biztos hogy igaz is.
Én szoktam időnként iszogatni, mikor baráti társaságban vagyok, de csak szolidan, mert annak semmi értelme, hogy túlzásba vigyem, aztán jól kihányjam az egészet, meg ki legyek ütve másnap is. A haveri körömben, csak 1-2 ember tudja rólam, hogy legszívesebben nem innék. Szerintem elég gáz, ha segédeszköz kell a lazuláshoz, de van mikor részemről is elengedhetetlen. Mondjuk egy idegen társaságban, nem könnyű feloldódni, így nem jön rosszul a mértékletes pia. A legjobb barátom is utál inni, na nem mintha életében nem ivott volna és nem rúgott volna be igazán, csak ő azt mondja, akkor poén berúgni, mikor ott vannak a haverjaid. Látni, hogy mindenki "hülye" lesz... Hát kiből, mit hoz ki a pia. De már nem egy házibuliban voltam, ahol az esetek 80%-ban a nagyszájúság miatt verekedés alakult ki. Onnantól az nem buli, hanem szemétdomb. Nekem amúgy eszem ágában nincs, hogy otthon csak úgy legurítsak valamit egymagam. Ja, de várjunk, a pia egészen másról szól.
Sajnos én egyre több emberen látom, hogy nem tartják be... bocsánat, nem is akarják betartani a mértékletességet. Ők igenis várják azt, hogy újra és újra kiüssék magukat... ez számukra egy hatalmas élmény. Amúgy ők vannak a legjobban felháborodva azon, ha valaki jön ezzel az erkölcsi dumával, hogy a pia rossz dolog és veszélyes. Gyerekek igen... veszélyes, de csakis akkor, ha hagyjátok, hogy az legyen! Az emberi természet része, hogy szeretnek játszani a tűzzel. Na most, ha a pia nem lenne veszélyes, akkor nem értem a szülők, miért mondják, hogy ne csináld, vagy csak lightosan igyál? Ezen szülők között bőven van olyan is, aki fiatalabb korában ugyanúgy ivott, mint a gödény. Akkor mégis, minek a figyelmeztetés? Hisz, akkor is bajod eshet, ha nem iszol, nem? Valóban, csak ezzel növeled az esélyét. Oké, nem lehet beszari módon élni, hogy bármikor bajod lehet, mert akkor ki se szabadna menni az utcára, de pont a tűzzel játszásra akarok rávilágítani: nem érdekel senkit, hogy mi lesz! Tudják, hogy veszélyes, és pont ettől annyira vonzó a dolog. Nagy úr a kíváncsiság.
Meg hát a csapból is az folyik, hogy inni menő dolog. A médiában és a szórakoztató iparban, nagyon kezd fellendülni ez a téma. Van egy vígjátéknak nevezett film: a Ted... egy olyan film, ami majdhogynem arra buzdít, hogy igyál, füvezz, stb, mert ez az élet, ettől vagy felnőtt. Ha más megteszi, akkor én miért ne? Gyakorlatilag ezt az örökzöld trendet, tovább erősíti. Egyre jobban engedünk az élvezeteknek és egyre kevésbé érdekel minket, hogy mi lesz a végkimenetel. Szarunk rá a korlátozásokra, a figyelmeztetésekre, szarunk rá mindenre. Vannak nagyon durva végletek, amikkel a hírekben és persze a való életben is találkozhatunk, de akkor is, ez senkit nem izgat, mert velem úgy se történhet semmi. Sebezhetetlen vagyok!
Most jön az a védekező reakció, hogy igen, ja persze, a pia a sátán fegyvere, amivel az apokalipszist is el lehet hozni, mi? Ha ezzel védekeznél, akkor megint elsiklottál a lényeg felett. Arra akartam kilyukadni, hogy van a piálásnak egy normálisabb módja is, amit egyre kevesebben művelnek. Pontosan a mai trendek és elvárások miatt. De mi van a gyenge emberekkel? Akik azért isznak, mert nem bírnak a stresszel megbirkózni? Munkatársam, a nagy decemberi hajtásban, igencsak ki volt. Nem mintha én ne lettem volna, de őt jobban megviselte. Mindketten lelkiismeretesek vagyunk, de nála ez már túlzás. Több ember helyett kellett helyt állnunk, több tényező is akadályozta a munkánkat és jogtalanul lettünk lecseszve, ugráltatva, stb. Ő azt mondta, ezt az időszakot pia nélkül biztosan nem fogja túlélni. Na, számomra akkor zuhant egy nagyot a szememben. Mondom, ne már... ez most komoly? Persze az ő dolga, mindenki maga tudja, hogy mire van szüksége, de akkor is. Azért igyak, hogy pár óráig elmúljon a szorongás? Egyszer amúgy is elmúlik. Hozzá kell szokni problémákhoz és nehézségekhez, mert mindig lesz rosszabb! Akkor majd minden egyes alkalommal a piához fogok fordulni? Na ebből lesznek az alkoholisták.
Könyvet sem borítójáról!
Viszont mindezt úgy értem el, azért nem vágyok másra mert megtettem.
Hogy helyes volt e, amiket csináltam? Részben nem.
Az viszont valószínű, hogy két gyerek és közel tíz éves kapcsolat után, nem érzem unalmasnak az életet. Nem filózok azon, milyen lenne két nővel, nem filózok azon, milyen lenne három vagy 5 napig folyamatosan bebaszni. Milyen lenne valamilyen fesztiválon, vagy csavargóba egy hétig ide-oda bulizni.
Másra, ez akkor jön rá, amikor családja van. Nekem, már nem hiányzik.
Ettől azonban még nem áll jogomban álszenteskedni, mint egy mintaapa/mintaférj.
Pia. Mi van vele. Az emberek mindig is ittak. Mindig is keféltek, agyba főbe.
El kell olvasni a bibliát. Szodoma stb. Sőt. Ott van Lót, akinek a felesége sóbálvánnyá vállt, aztán a hegyekben egyik nap az egyik, másik nap a másik lánya keféltette szét magát.
A vallás és a bűn, mindig együtt járt. És mindig hatalmas pénz volt benne.
Egy valami biztos még. Mindig élvezetes is.
Amnéziásra inni magam, aztán átkefélni az éjszakát (lehetőleg olyannal akinek nincs ádámcsutkája) felbecsülhetetlen érzés. Sajnálom aki kihagyja. De ő tudja.
Én inkább megteszem és megbánom, mint hogy megbánjam hogy nem tettem meg.
Ő a zárkózott? nem mondom azt, hogy csak pia segitségével, de bammeg ne játszátok már itt a szűz kurvát de tényleg. Vagy akkor ti tényleg azok vagytok.
Aki lemegy egy szórakozóhelyre, vagy átjönnek hozzám pókerezni, bulizni, és elkezd almalevet inni, az meg is érdemli. Az egy prűd majom. Az ne jöjjön le.
Oké, elhiszem, hogy vannak antialkoholisták, nekem is van pár ilyen ismerősöm, de nem egész életében nem ivott, hanem valamilyen egészségügyi ok miatt vállt azzá.
Nem értem, annak mi a jó abban, ha nem iszik. Nem kell alkoholizálni, de hogy a saját szülinapodon nem koccintasz, vagy szilveszterkor, a nőd buliján, vagy amikor a gyereked megszületik, az nem ember.
Az alkoholok, drogok, stb-k évezredek óta társai az embernek és mindig is azok lesznek. Kísérői a társasági életnek, az ember pedig társasági életre vágyik mióta létezik és ezeket az eszközöket gyakran csekély lelkiismerettel veszi igénybe.
Ez sajnos így van. Ugyanakkor ott a másik véglet is. Pl; Norbiii életút terve, miszerint nem fog soha ilyen dolgokat felhasználni az élethez, a társasági kapcsolatokhoz. Ez valóban becsülendő. Mert azon kívül, hogy a kíváncsiság és a társasághoz való ragaszkodás természetes ösztönünk, tényleg nem lehet erre fogni a mértékletesség elvesztését. Nem ülhetsz részegen volán mögé és üthetsz el mást/másokat-veszélyezteted mellékesen esetleges utasaidat, önmagadat is-abból az okból kifolyólag, hogy te csak így tudtál elvegyülni mások között. Az én családom mezőgazdász, a bátyám a borászatot magas szinten űzi, tehát nincs nap, hogy ne kerülne bor az asztalhoz, ő mégse vezet soha ittasan, mert jogtalannak érzi, hogy másokat veszélyeztessen. Ez szerintem így van rendjén. Mindenkinek tisztában kéne lennie azzal mi az amit megengedhet magának, különben káoszba torkollik a világ és ez a mostani jólét majd elérkezik odáig, hogy romba dől. Persze kívánom, hogy ne legyen így, de sajnos a pazarlás és mértéktelenség mindenre tekintettel kizárólagos veszélyforrás. Autók, ruhák, bútorok, CD-k. Bármit túlzásba vihet az ember.
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.