Jó napot, jó sorizást!

 A rossz egy olyan dolog, ami nélkül a jó nem létezne, és ez fordítva is igaz, ergo kiegészítik egymást. A kettőnek tehát fontos szerepe van, és jelenlétük szinte mindenütt szükséges. Nincs ez másképp a videójátékokban, a filmekben és a sorozatokban is. Különben alig lenne említhető alkotás. Míg a filmekben ezek mindig is a helyén voltak, a sorozatokban valahogyan soha nem adtak nagyobb jelentőséget a gonosznak (tisztelet a kívételnek). Mindig a főszerepelő(k) volt(ak) a történet középpontjában, ami okés, de csak ő(ke)t próbálták megszeretettni a nézővel, illetve emlékezetes karakterré formálni. Például a Knight Rider Michael és Kitt-je, a Bud Spencer filmek két pofozó gépe, Columbo a detektív, vagy akkor már Kojak is, stb. A mai szériák többsége sokkal komolyabb karakter kidolgozást fordít a rosszban sántikálóknak is. Hála ennek, nekem is több ilyen kedvencem született, akiknek van jellemábrázolásuk, a maga értelmében szerethetőek és az őket alakító színészek is tökéletes munkát végeztek. Az ilyen szereplőkre sok-sok év után is emlékszik majd az ember.

                                                  Wilson Fisk (Daredevil)

 A legfrissebb felfedezettem egy hidegvérű fickó, akit a véres múltja formált olyanná amilyen. Nem gyilkol céltalanul, de nem is húzza az időt, ha valami nem tetszik neki, és közben dühös is. Senkitől és semmitől nem fél, és ha van rá lehetőség, maga szereti intézni a piszkos munkát. A nép előtt viszont magát tünteti fel jóként, a jót pedig fordítva. Elvégre célja is van, melynek eléréséhez bármit megtesz, ha kell. Ugyanakkor ő is ember, aki szeretni képes, és emiatt nem élvezi amit tesz, de hát a cél szentesíti az eszközt. Megállíthatatlan, akit még a hatóságok sem tudnak kordában tartani. Ahhoz, hogy megfékezzék, többre van szükség, de soha semmi sem biztos!

                                       Gustavo ’Gus’ Fring (Breaking Bad)

 Ebben a sorozatban több emlékezetes rosszfiú is volt, de tetszésemet leginkább Gus nyerte el. Előszőr a Revolution-ben találkoztam ezzel a színésszel, ahol szintén nem a jók oldalán viaskodott. Azt a szériát abbahagytam, de a figura abban is a favoritom volt. A BB-ben nagyon nagy arcnak számított, és szinte elképzelhetetlennek bizonyult a legyőzése. Mindent tökéletesen kontrollált, számításai precízek voltak, jelleme pedig ennek megfelelő. Viszont bármilyen híggadtan próbált viselkedni, már a kínézetétől is frászt lehetett kapni. Erre persze okot is adott. Egyedül Walter mert szembeszállni vele, aminek a vége még látványos is lett!

                                       Dr. Harrison Wells/Eobard Thawne (Flash)

 Szintén a frissebbik élmények közül való a fickó. Ez mellesleg különleges eset, mert számomra ő mentette meg a sorozatot a szürkeség karmaiból. Annyira tökéletesen megalkották, hogy amikor jobban megismeri a néző, szinte szemrebbenés nélkül figyeli minden mozdulatát. Mindez ahhoz képest, hogy a múltjáról nem sokat árultak el! Wells szószoros értelemben zseni, akinek a célja mellett észrevétlenül lett Flash megteremtése élete legnagyobb ”munkja”. Ha pedig nem árulják el a nézőnek, hogy ő a húnyó, mindvégig kételkedne az ember. Az említett zsenialitása segít abban is, hogy folyton mindenki előtt legyen egy lépéssel. Az érdekesség pedig, olykor képes elhitetni, hogy talán mégis szállt bele némi jóság. Azt nem tudom, hogy látjuk-e még a folytatásban, de nélküle sokat veszítene a sorozat. Egy ekkora negatív karaktert hiányolok az Arrow-ból is, mert Slade Wilson vagy Ra’s al Ghul, közel sem hozták ezt a teljesítményt.

                                     Joffrey Baratheon (Game of Thrones)

 Hát igen, az adott szériában csak úgy nyüzsögnek a negatív karakterek, sőt több olyan is van, akit nehéz lenne valamely oldalra állítani, mivel cselekedetükből ítélve, a franc tudja, hogy meginnánk velük egy korsó hideg sört, vagy kézfogás helyett inkább lenyesnénk a fejüket. A képen látható fiú viszont kétsételen, hogy melyik táborba tartozik. A színész (Jack Gleeson) annyira jól hozza a figurát, hogy esküszöm sajnáltam, amikor meghalt, pedig biztosan ez volt az, amit mindenki kívánt neki. Az okot erre a hidegvérű kegyetlensége adta, elég csak arra gondolni, hogyan bánt Sansa-val, és milyen vigyorral osztotta a gyilkos parancsokat, végignézve azokat. A legegyszerűbb példa a gonoszságára az a jelenet is lehetne, amikor az udvari bolondnak vágatta le a nyelvét, csak azért, mert nem tetszettek annak poénjai. Ám akkor is jó volt nézni a játékát, és azt kívánni, bárcsak megfizetne mindezért. Végül mégis kár lett érte, talán azért, mert a néző szerintem teljesen más bukást/halált képzelt el számára. Azért valljuk be azt is, királynak semmiképp sem volt megfelelő.

                                                       John Locke (Lost)

 Eleinte pozitívan, majd szinte már hősként tekintünk rá, aki bármilyen éles helyzettől sem hátrál meg, ha embertársai biztonságáról van szó. Végül mégis belőle válik a legyőzhetetlen genya. Talán vannak, akik Ben-t tekintik favoritnak ebből a szempontból, számomra Locke vitte a pálmát. Ennek a sorozatnak az egyik erőssége, hogy részletesen adagolják a karakterek múltját a nagyérdeműnek, s ennek hála, bárkivel könnyű azonosulni. Ha pedig a végét nézzük, nehéz bárkit is gonosznak nevezni, de ez van. Igazából néhány részlet már nem dereng jól, mivel rég láttam a szériát, de még így is rengeteg szereplőre tisztán emlékszem, ami újabb bizonyítéka annak, mennyire volt zseniális a Lost!

                                      Arthur Mitchell/Szentháromság (Dexter)

 A Dexter majdnem mindegyik évadjában volt egy főgonosz, akivel a főszereplő a végén állt ki szemtől szembe. S ezek mind emlékezetes karakterek, de nálam kétségtelen, hogy Artur lett a favorit. Ahogyan hozta a hétköznapi munkás ember és családapa szerepét, amellett, hogy egy hidegvérű kegyetlen gyilkos volt, páratlan! Aztán a Dexterrel való barátsága, zseniális húzás volt! Nem tűnt annyira nehéz prédának, mégis sok fejfájást okozott. A színészt (John Lithgow) már több filmben is láttam, de a szememben mindenképp ez lett élete legjobban hozott figurája. Tulajdonképpen nincs is komolyabb jelleme, mégis feledhetetlen! Szerintem egyszerűen eltalálták, de kísértetiesen mesterien!

 Ezek perpillanat a favoritok, de a lista korántsem teljes, csak ugye a többi nem hagyott bennem mélyebb nyomot, legalábbis ilyen szinten. Ha viszont mindenképp bővítenem kéne, akkor besorolnám még a Gotham-ből Pingvint és Fish Mooney-t; a The Walking Dead-ből a kormányzót és Shane-t, esetleg a Smallville-ből Lex Luthort. Plusz rengeteg sorozat van még, amit nem láttam, szóval ha valakit hiányoltok, az ezért. Érdekelne, hogy nektek kik a kedvenceitek ezen a téren!