Jó reggelt, jó korszakot!
Erről a témáról nem lehet elégszer írni, mivel ahogyan múlik az idő, úgy változik körülöttünk minden, de ezzel együtt a múlt is távolabb kerül, vele pedig az emlékek is egyre jobban szürkülnek, amit agyunk a törlés helyett inkább megszépít. Persze nem minden esetben, mert azért valóban léteznek gyönyörű emlékek is.
Régen minden jobb volt. – halljuk és olvassuk nem egyszer. Vajon tényleg így lenne? Gondoljunk csak bele, már a szüleink is ezt mondogatták/mondják, előtte meg a nagyszüleink, stb. Komolyan, kérdezzétek meg őket, biztosan ezer olyan mondatot tudnának előadni, amely úgy kezdődik, hogy: - Bezzeg az én időmben! – vagy valami hasonló. Tehát elméletileg, az élet egyre rosszabb, ergo régen minden olyan egyszerű és jobb volt! Nézzük csak meg mink van most! Porcelán wc csésze a lakásban, vagyis nem kell többé rohanni ki a húgyfagyasztó hidegbe, hogy a fabudi cári tálca méretű lyukába lógassuk valagunkat, reménykedve, hogy egy óvatlan pillanatban nem csúszunk bele, s közben a folyton felmerülő vécé papír hiánya miatti kemény újságpapírtól kell fanyalognunk, azzal nyugtatván magunkat, hogy legalább pofántörölhetjük azt a béna elnököt, a beszédével együtt. Ez persze még csak egy csepp a tengerben!
Nagyon hosszú íromány lenne, ha most felsorolnék mindent, ami napjainkban sokkal kényelmesebbé tette az életünket. Távirányító, mobilteló, net, ezerféle kaja, könnyű pornóhozzáférés, egy gépkocsi megengedése szegényesebb körülmények közt is, ezerféle munkalehetőség, és akkor még csak most indul a lista! Na de ne menjünk bele, s inkább beszéljünk a mai “kemény” időkről, ahol már semmi sem olyan jó, mint anno. Ami jelen pillanatban minket érint, mármint ezen az oldalon, az például a videójátékok és a filmek. Ezt a két dolgot szépen egybegyúrjúk, és megbolondítjuk egy jó nagy adag nosztalgiával. Voilá, a főfogás máris készen áll! Ha pedig lehet, most tálaljuk, mert akkor majd később együtt idézhetjük fel, milyen finom is volt!
Szóval a nosztalgiával az a baj, hogy MINDENT megszépít! Vannak tényleg jó dolgok, vannak nem jók, és van a többi. Például milyen kellemes érzés, amikor egy régi számot meghallunk a rádióban, amihez utoljára sok-sok éve volt csak szerencsénk. Csakhogy mondjuk ugyanilyen kellemes felidézni a haverokkal sört iszogatva egy bárban, a régi idők pillanatait. Értem ezalatt az olyanokat is, amikor nem voltak cd-k, és marha nagy videókazettákat dugdostunk egy szintén nem kicsi dobozba. Ha pedig két film volt rajta, és előre akartuk tekerni, perceket kellett tökölni vele. Ó és azok a tekerési hangok, meg ugráló képkockák, ha valahol épp megsérült a szalag. Netán a magnókazik? Hű milyen érzés volt szaladni haza a vásárból egy új kazival, és pattintani a magnónkba, majd mind a 10-12 számot sorban meghallgatni, méghozzá mindegyiket a VÉGÉIG! Apám, micsoda idők voltak! :)
Na látjátok? Tényleg kellemes felidézni ezeket, hiába van manapság torrent, mp3 meg több GB-nyi adattároló. Kedvet kaptunk egy filmhez? Nem kell rohannunk a haverokhoz, reménykedve, hogy megvan nekik kazin. Az üzletbe sem muszáj eljutni! Egy kattintás, pár perc, és már nézhetjük, méghozzá magas felbontásban! Ezret tárolhatunk, és nem kell hozzá külön polc! Ugye mennyivel kényelmesebb így minden? Összehasonlítva a bárban megemlített korszakkal: Úristen, mennyivel bonyolultabb volt minden! Mégis mennyire jó felidézni! Fura, mi? :) Az van gyerekek, hogy szinte mindegy mi történt akkor, észre sem vettük, hogy az életünk részévé vált, s ez ma is így van. Csakhogy én a fiatalkorról beszélek! A gondtalan élet, amikor nem kellett nap, mint nap melóba sietni, esetleg egyetemre. Amikor nem vár otthon a feleség, kis gyerekek, akik külön energiát emésztenek fel. Milyen jó volt nem aggódni a számlák, vagy az étel miatt, mert tudtuk, hogy úgyis megoldódik. Ehh, még csak nem is gondoltunk erre, annyira alapszintű volt! Pozitívabbak voltunk, mint bárki, és mindent nagykanállal zabáltunk. Bizony ekkor történt meg! A gyönyörű korszak, amelyet agyunk a nehezebb időkre tárolt. Gyerekkorunk kedvenc filmjeit és videójátékait úgy tárolta el a kis ravasz, hogy az legyen számunkra mindigis a legjobb, hiszen vele együtt automatikusan a gondtalan élet fogalma is felcsörren. Emlékek.
Ám emiatt nem lesznek ténylegesen jobbak azok a cuccok. Rengeteg gyatra videójáték meg film volt akkor is, amelyekre emlékszem már akkor mondta nagyanyám, hogy: - Bezzeg, amikor én fiatal voltam, olyan szép filmeket adtak! Most meg mindenütt az erőszak meg a pucérkodás! Ugye? Ő is a fiatalkorából idézte fel e legszebb pillanatokat! Tetszik vagy sem, így működik a nosztalgia! Az is megemlítendő, amikor például a világ legjobb palacsintáit szolgálják fel neked, de hiába, mert egyik sem olyan finom, mint amit a mami készített kiskorodban. :) Pedig dehogynem jobbak! Persze nem nekünk, mert számunkra az a palacsinta sokkal több volt egy tojásos-lisztes-tejes tésztánál. Sokkal több.
Arra próbálok kilyukadni, hogy rengetegen tesznek régi ZS kategóriás akciófilmeket, meg két gombbal kitolható 1-2 órás videójátékokat, olyan alkotások elé, amelyekbe sokkal több energia, tartalom, alakítás, meg miegymás van. Egyszerűen nem fogják fel, hogy ők már egy másik korszakban élnek, más életvitellel, igazi gondokkal, nem pedig olyanokkal, hogy tegyek-e a suliban Juliska székére szöget vagy inkább ne. Felnőttünk gyerekek, felnőttünk! Amikor egy rossz munkanap után térsz fáradtan haza, és a családdal is kell törődnöd, utána hiába ülsz le játszani egy jó játékkal, vagy megnézni egy klassz filmet, azt soha nem fogod tudni nosztalgikusan felidézni, még akkor sem, ha tetszett! Hiába jó dolog a pálmafa, de a garázsban nem sokat ér!
Ide tartozik az a dolog is, hogy mivel anno sokkal keményebben kellett mindenért megdolgozni, addig ma már tálcán szolgálnak fel bármit. Mint mondjuk a fent említett videókazi-torrent dolog. Akkor leültél a film elé, és megnézted, mert nem egy perc volt letölteni. Pont így van ez a videójátékokkal is! Rengeten letorrentezik, tolják néhány percet, majd törlik a francba, utána pedig a játékkal eltöltött perceknél is több időt fektetnek bele, hogy kommentekben leírják mennyire szar. Arra célzok, hogy elkényelmesedtünk. Már semmi ilyenért nem kell “megdolgoznunk, csak klikkelünk, és naponta akár több tucattal is “mókázhatunk”. Egy hónap alatt megsasolunk vagy 20-30 filmet, játszunk ugyanennyi játékkal, majd véleményt nyilvánítunk. S a legtöbb esetben mindez egy fillérünkbe sem kerül, és pont ugyanennyi energiánkba. Naná, hogy nem fogunk semmit sem megbecsülni! Ez a színtiszta igazság, ebbe bele kell törődni. :( Úgy hívják ezt emberek: a bőség zavara! Sokaknak talán fel sem tűnt, de mind ebben “szenvedünk”. Ugyanakkor félre ne értsetek, természetesen akkor is voltak és ma is vannak minőségi és gyenge alkotások! Viszont a nosztalgia meg a bőség zavarának kombója, akkora szubjektivtást szült az emberekben, amelynek a folyamata immár visszafordíthatatlan! Igen ritka, aki képes még józanul látni, de néhanapján akad.
Az Első Rend erejére maximum következtetni tudunk a filmből. Lehet erős, vagy lehet kevésbé az, mindenesetre egyetlen egy csillagromboló alapján ezt nem lehet eldönteni.
Azt is megemlíteném, hogy Leia szintén csak a 4. részben megpuszilja Lukeot az arcán, pedig még akkor ismerte meg. Igaz, hogy megmentette, de itt meg épp együttes munkával rázták le az Első Rendet. Ezek után én simán elfogadhatónak tartom ezt a fajta reakciót, főleg ekkora adrenalinbomba után. (most eldönthetjük, hogy ez a reálisabb, vagy az hogy egy nő megpuszil valakit, akit épp, hogy csak megismert és mindezt egy menekülés/tűzpárbaj kellős közepén).
Nekem Finn karakterfejlődése kifejezetten tetszett (ahogy úgy dönt el kell hagynia a Rendet, majd inkább csak menekülni akar, nem harcolni, de végül az újdonsült barátjáért mégiscsak fel veszi a kesztyűt). Kylo karaktere is megfogott, érződik rajta, hogy próbál velejéig gonosz lenni, de még nem sikerült neki. Inkább egy ijedt gyerek, phsziopata hajlamokkal, mintsem egy igazi gonosztevő.
A végső csata kimenetele annyira nekem sem tetszett, bár azt meg kell említeni, hogy Rey láthatóan jól bánik a kézifegyverekkel, valamint Kylo-t konkrétan egy szép kis has lövés érte a balhé előtt. És igen, ezt nem kell magyarázni, mivel egyértelműen látszik a filmben (sőt a jelenet elején még direkt ki is emelik, hogy vérzik). Azért remélem, hogy a 8. részben kiderül néhány dolog Rey múltjáról.
Tény, hogy nem volt tökéletes film. Engem inkább az zavart, hogy a film végére érezhetően megfáradt a forgatókönyv és a Köztársaság főbolygójának, valamint flottájának (vagy legalábbis egy nagy hányadának) pusztulása nagyon kevés súllyal bírt.
Mindezek ellenére nekem nagyon tetszett a film és méltó folytatásnak tartom, a hibáival együtt is.
#91
Igaz, finoman is lehetne, kicsit Csernusra sikerült.
Akkor kezdjük a wall-of-text-et (tudom, hogy lesz elütés, így előre is kérem, hogy grammar nazik kiméljenek):
"Az is megemlítendő, amikor például a világ legjobb palacsintáit szolgálják fel neked, de hiába, mert egyik sem olyan finom, mint amit a mami készített kiskorodban. :) Pedig dehogynem jobbak! Persze nem nekünk, mert számunkra az a palacsinta sokkal több volt egy tojásos-lisztes-tejes tésztánál. Sokkal több."
Ebbe a témába totálisan felesleges volt egy abszolut objektíven mérhető, biológiai különbséget idekeverni. Minden egyénnek más az ízlelő berendezkedése, sőt, az ízlelés összefügg a szaglással is. Azok, akiknek rosszabb a szaglása, rosszabb az ízlelése. Nem velem kell vitakozni e téren, hanem biológusokkal. Nosztalgiába, meg úgy ebbe a témába, személyes ízlést és biológiai különbséget belekeverni hatalmas balgaság volt.
Aki azt mondja régen jobb volt, az "hülye". Aki azt mondja, hogy most jobb, az is. Aki azzal érvel, hogy a technikai fejlődés miatt minden jobb, az totálisan téved. (Aki szerint a filmek azért jobbak, mert fejlődött a technika, az most hagyja abba az olvasást és menjen játszon fakockákkal.) Más volt akkor, más most. És van egy igen komoly tétel: ugyan jobb az életminőség, mégis szarabbul érezzük magunkat. Ajánlott irodalom: Paradox of Choice (legalább a TED-es előadás, de ajánlom a könyvet elolvasásra).
Az élet felgyorsult, ellepi az embert az információ, körülvesznek a lehetőségek, emiatt hihetelen mértékben nőtt a depresszió. Van egy olyan jelenség, hogy valaki fél attól, hogy lemarad valamiről az Interneten, ettől "internet függővé" válik. Egy elszalasztot hír már katasztrófa. Akkora információ mennyiség zúdul az ember nyakába, hogy képtelenség nem hogy átlátni, de keresni is. Biztos észrevette már mindenki, hogy egyes Youtube videók alatt akár pár hozzászólásnyira, de ott a kérdés, hogy milyen zene szól a háttérben. Nincs se idő, se türelem keresni. Tavaly nyáron volt egy hír, hogy egy repülőjegyeket áruló oldal bevezeti, hogy az ember csak megadja hova és melyik nap akar repülni, minden mást a rendszer nem csak kiválaszt, de még ki is fizeti. Nincs olyan, hogy meggondolja. Annak az egyszerű ténynek a felismerése miatt, hogy ma annyi mindenben kell dönteni, hogy az ember egy olyan egyszerű kérdéstől, hogy "milyen fagyit szeretnél?" elküld a picsába, mert annyi a választék. És ezzel a választékkal jön egy fontos megfigyelés: véges az időnk, és ezt a véges időt nem akarjuk rossz döntésekre pazarolni. Így ha választok és mégis rosszul döntöttem akkor szarul fogom érezni magamat. Jobban kifejtve tessék megnézni a TED-es előadást. Nem akarom leírni azt, amit ott mond. Ha ez megvan utánna tessék ezt tovább olvasni.
Jön a kérdés, hogy ez miként kapcsolódik a filmekhez vagy játékokhoz.
Ahogy az helyesen lett megfigyelve, könnyen hozzá lehet jutni bármihez, nem kell videókazettákkal bohóckodni. Ám a következtetés téves, mert ahogy írtam, az időnk véges, ugyan akkor megnőtt a választék, és ha rossul döntök, akkor elpazaroltam az időmet, miközben jót is választhattam volna. Ugyan ezt a jelenséget elemezte ki az egyik neves filmes lap a Transformers 4 kapcsán (linket most nem keresek :) ). Mindenki tudta, hogy szar, mindenki tudta mit kap, mégis sikeres lett. Pont emiatt. Nagy választék volt, de nincs a filmekről egységes vélemény. Egyik ismerős szerint X film szar, másik szerint X jó. A Transformer 4-ről mindenkinek ugyan az volt a véleménye, ugyan az volt az elvárása (béka segge alatt két méterrel), vagyis a nagy választékban nem tudsz mellé nyúlni, tudod mit kapsz, nem kell rajta gondolkodni, nem tudja alul múlni az elvárásodat. Hasonló miatt sikeresek a sorozatok (Fast and Furious, Call of Duty, stb). Olyan nagyon nem kell változtatni. A többség tudja mit kap, mire számítson, és nem fog kisérletzgetni, hogy X cím jó-e vagy sem. Véges idő. Nem kell feleslegesen megtanulni/megismerni valami újat, hogy végül mégis csalódjál. Ugyan ez a jelenség áll a konzol háborúk mögött. Sokan vallási kérdést csinálnak belőle, hogy az a konzol, ami neki van, miért jó, mert a másik elérhetetlen (vagy véges idő, vagy véges pénz forrás miatt), így egy ideológiát kell saját magának legyártania, hogy igen is jól választott, a többiek választottak rosszul. (Nagyjából ez áll a teljes Marvel filmuniverzum mögött is. Nem azt mondom, hogy szarok, mert nem azok, igen is jók, de nem is filmtörténeti mérföldkövek. Tudod nézhető, tudod mire számítasz, tudod hova rakd az elvárásod, és azt tökéletesen szállítja állandó jelleggel, megfelelő időközönként, nem többet, nem kevesebbet, ahogy azt egy rendes telenovella teszi.)
Mivel ez a blog bejegyzés az Ébredő erő kapcsán keletkezett ezért arra is kitérek.
Akár tetszik, akár nem, vallási fanatizmus védi azt a filmet. Nem bűn rossz, de azért az kevés, hogy jónak mondjam. (Régen rossz ha annak kell örülni, hogy egy fos felhozatal között van egy szar.) Védik, hogy mese, meg kell magyarázni mindent, meg kell nézni tízsre, mert fenomenális. Valójában ha nem Star Wars lenne, akkor rohadt nagy bajban lenne a készítője, mert az erő az védett licensz. :) Szóval, izé. Tudod mit kapsz, egy látványos mesét, és meg lehet ideologizálni, hogy ez fantasztikus, mert kiemelkedik a jelenlegi mezőnyből.
Nem az a baj, hogy "mese", mert lehet mesét jól írni (lásd Momo című könyv). A baj, hogy saját részén belül inkonzisztens, ha hozzá csapjuk a többihez, akkor azokhoz képest is inkozisztens, nincs karakter építés, nincs merészség, nincs trilógia építés. Meg kell magyarázni, hogy Poe és Finn azért ugrik egymás nyakába, mert...lófaszt. Én mint egyszeri néző megkérdőjelezem, hogy 10 perc ismertség után úgy ugrik a nyakába, mint rég elvesztett ikertesvérének. Meg kell magyarázni, hogy Rey badass, mert meg kell. Leia-nál nem kellett, mert adta magát.
Rey legyőzi az erős, de a megingott Kylo-t könnyű volt, mert, hű, az erő. Egy korai Van Damme filmre hasonlít az a jelenet. A hőst a film végén lepofozza az ellenfél, mire az a földön fekve felidézi a régi mesterét, majd felpattan és leveri mint vak a poharat. Egy B kategóriás filmben kínos, nem hogy egy A-ban. Igen is, Rey-nek veszíteni kellett volna, ahogy Luke-nak az 5.-ben. Magyarázni kell, hogy az Első Rend valójában nem is olyan erős, ezért van csak 10 Tie a végső ütközetben. A film elején lévő Csillagrombolót (mindjárt jön valami SW nerd és lehord, hogy az nem az, hanem Pitypang, így szart sem ér az írásom) meg halucinálta mindenki. Hagyjuk, kínos. Egy üres látvány film. De Star Wars, és ennyi elég a többségnek. Nekem nem. Ha már van technológia, ha már fel van építve egy franchise, akkor legyen már koherens egész, normálisan felépítve, ne csak repkedünk 3d-ben, mert az jó.
Azzal vádolni egyeseket, a Star Wars kapcsán, hogy erős bennük a nosztalgia érzés, és emiatt nem élvezték annyira a 7-et, totális tévút. Igen, van aki másra számított, igen van, akinek megszépíti az emlékét az idő. De van, aki csak annyit kért, hogy ugyan, ha lehetséges, legalább hozzon egy minimális színvonalat, legyen már felépítve, legyen már koherens egész, ne csak rohanásba torkolló látvány orgia, amit még így is sikerült elcseszinteni.
Záró bekezdésnek a Die Hard 2 kép kapcsán.
Az a film egynormális ívvel rendelkezik, saját világában egységet alkot, normális karakterekkel. Van benne marhaság, fizikai képtelenség, de elnézzük (suspension of disbelief), mert kerek egészet alkot, élvezzük.
Ma kapunk a moziba Furios 7-et, ami inkább Lorenzo Lamas filmeji szintjén mozog, csak azokat kazettán adták ki, ezt meg moziba tolják. Ezek az agyatlan, lelketlen akció filmek. Van a másik véglet, a James Bond, Kingsmen, okos akció film, amik a titkos ügynök fantáziára játszanak. És közben hiányzik a kettő közül a Die Hard 2 által képviselt, "okos" (értelmesen megírt, normális ívvel rendelkező), atlétatrikós akció film.
Az Ébredő erő tizedik megnézése viszont jó ötlet.
Big Boss: Thanks, és egyetértünk! Azt hittem az a normális, ha nem a saját igazunkat bizonyítjuk, hanem a valóság igazát vagy mi. Szóval ilyen is van? :)
Másrészt a kritikát okosabban és emberségesebben is meg lehet fogalmazni hátha egy építő jellegű párbeszéd alakul ki a blogíró és közted amelyből mindannyian tanulhatunk.
Aham, ennyi hülyeséget összehordani.
Istenem, keverni a nosztalgiát az ízléssel, megfeledkezni a választási lehetőségek paralizáló hatásáról, összemosni a történet vezetését és karakter építést a látvány fejlődésével, sajnálkozni, hogy egyeseknek van igénye egy normálisan felépített történetre, keverni a való életbeli gazdasági történéseket az emlékek megszépítésével, elsiklani a technikai fejlődés által előídézett mentális bezárkózásról.
Összefüggések? Pha, még mit nem, a végén még megterhelné mindenki azt a 2 darab agysejtjét amilye van. Inkább irány megnézni tízedjére az Ébredő erőt, hátha most máshogy fordul az X-Wing.
Már csak a kurvázást kéne abbahagynod és a végén még üdvözülsz...
Jó legyél Yanez és vigyázz magadra,az Úr áldjon meg Téged! :)
http://kepfeltoltes.hu/160105/T_l__2__www.kepfeltoltes.hu_.jpg
http://kepfeltoltes.hu/160105/T_l_www.kepfeltoltes.hu_.jpg
Ez van a nyomtatott könyvek piacán is. Egy magyar szerzőt megjelentetni általában csak egy bestseller (Harry Potter, Stephen King, stb.) bevételeiből lehetséges. Amíg az UBI, EA és társai nyereséges franchise-okat tudnak fenntartani, addig más játékokat is támogatni fognak. Legyen az akár csak egy Vailant Heart, vagy egy rétegjáték.
Egy Inquisition, egy Bloodborne vagy Forza sosem fog mobilon tarolni a nagygépek ellenében, ezekre a száz-kétszáz órás cuccokra mindig lesz igény.
Szerencsére vannak még olyan cégek, akik nem akarnak sodródni az árral, és mindennek ellenére, tartalmas produktumokat raknak le. Ám ôk is csak addig nyújtózkodnak, ameddig a takaró ér! Vagyis mivel van még arra is ígény, miért ne? Csakhogy minél tovább, annál népszerûbb kezd lenni a casual réteg, ami nekünk hc gémereknek egyre nagyobb brét fog a fenekünkbe nyomni.
Továbbá mivel a piac egyre csak tágul, még több játék és erre alkalmas kütyü fog létrejönni. Ennek következménye, hogy az ember ezekbôl minél többet szeretne majd kipróbálni. Vagyis egyre jobban lesz ígény az egyszerû, gyorsan kitolható gémekre. Végül már arra is lusták leszünk, hogy ezért most direkt gépet vegyünk vagy fejlesszünk. Minden mobilizálva lesz! Nemhiába már most kezd elterjedni a mobilokhoz csatlakoztatható kontroller, meg a teló tv-re kötése. Persze minôségi(tartalmas, idôt ígénylô) játékok még sokáig lesznek, csak mint mondtam, egyre kevesebb. Végül pedig ott fognak tartani, ahol most az indie játékok, vagyis még ott sem. :(
A Jurassic Wolrd-öt is, ha valaki túl komolyan akar venni és teljes realitást vár tőle, akkor persze, hogy a világ legszarabb filmjének fogja nevezni. Pedig az is csak egy családi mesefilm, élőszereplőkkel... ha el tudsz vonatkoztatni a valóságtól, még talán azt fogod rá mondani, hogy tetszett is valamelyest. Jó, persze nem egy többször nézhető kategória.
Legyenek olyanok, akik színészi játékot, komoly történetet és egyebeket akarnak.
De kérlek. Amikor beül a fickó egy F&F 7-re, vagy egy Edge Of Tomorrowra, és a kritikájában azt fejtegeti, hogy Ő bizony kiszámolta, hogy ha a 6. részben, az az autó a repülő után xy sebességgel halad, akkor xy kilométer hosszúságú kifutóra lenne szükség, de ő utánanézett és a világon nincs olyan. Ugyan már :)
Tehát ezektől a barmoktól borul ki az ember, nem attól hogy neki nagy igényei vannak. Na most, ha egy olyan társaságba csatlakozik, akik imádják a sültokrumlit, Ő meg alapból nem szereti a krumplit sem, és ennek minden nap hangot ad, akkor egy idő után kiborul a csapat, és biztosan meglincselik. Holott, ha egyszer elmondja, és a társaság megértő, valószínű nem kínálják azzal.
Nekem nem egyszer van, hogy biza nincs kedvem gondolkodni. Csak beülni a tv elé és megnézni egy Tengerészgyalogost vagy egy 12 menetet. (Azért hoztam fel ezeket, mert ezek is a sárba lettek tiporva, pedig szerintem nagyon jó akciófilmek)
Divat..divat...divat. Mint ahogyan a nagy Amerika utálat, az amerikai zászló szerepeltetésének köpködése (mondjuk ilyenkor megnézném ezeket az embereket, hogy mit szólnának egy Szabadság, szerelem-ben ha a magyarok Román zászlót lebegtetnének) Ezek mind olyan dolgok, amik fel sem tűnnének, ha nem lenne egy két lázító aki nincs kibékülve a világgal. Ugyan az, mint a Jurassic World-be a nagy magassarkúban futás. Szó se róla, hülyeség, na de ha nincs ezzel a szarral tele az internet, valószínűleg észre sem vettem volna, vagy nem is figyelem.
A második bekezdésre: Mit gondolsz, mikor ilyen sok a konkurens és ennyire nagy a túltermelés, vajon hogy oldják meg, hogy nyereségesek maradjanak a cipőboltosok? Csökkentik a minőséget, hogy minél gyakrabban vegyél új csukát. Az árak természetesen nem csökkennek. Ma már nem biztos, hogy minőségi terméket kapsz, csak mert mélyen a zsebedbe nyúlsz.
Amúgy meg a piackutatás mellett a cégek arra is ráálltak, hogy minél silányabb terméket minél többért el tudjanak adni a vásárlóknak és a vásárlók megveszik, mert ott van rajta a márkanév. Pl.: A kilencvenes években csak Adidas cipőket vettem, egyrészt mert a rendszerváltás után azt hú de menő volt, másrészt, mert 2 évig simán kibírta. Manapság meg azért nem hordok Adidas cipőket, mert 15-30 ezerért olyat kapok, ami max 1 évig bírja, pedig jóval kevesebbet sétafikálok, mint 20-22 éve. A legutolsó cipőt fél év után kellett visszavinnem a boltba, mert mindkét cipőnek levált a talpa. Szóval manapság nem azért szólom le ezt a márkát, mert vannak "elvárásaim", hanem mert nem felejtettem el, hogy anno ennyi pénzért milyen minőségi árut kaptam. Nem akarok általánosítani, de ez ugyanúgy lehet igaz másra is.
Star Wars 7 filmkritikánál láttam egy véleményt, ahol valaki ilyet szólt, hogy az embereknek 30 év után, igenis vannak ELVÁRÁSAI... hogy oda ne rohanjak! :D Ismét feltűnt ez a gyönyörű szó: Elvárások... Ebből csak azt akarom kihozni, hogy régen egyáltalán nem az volt a legfőbb szokás, hogy kinyalják az emberek valagát, hanem nemes egyszerűséggel létrehoztak valamit, ami, ha tetszett, akkor minden szivárványszínű volt, ha nem, akkor így jártál. Például leforgattak egy filmet, aminél nem volt kőbe vésve, hogy már pedig ennek ilyennek kell lennie, hogy minél több nézőnek tetsszen és legközelebb is eljöjjenek a folytatásra, hanem megálmodtak valamit és az vagy tetszett, vagy nem. De ma már okosodott az emberi faj... Hohó, de még milyen okosak lettek. "Mindenki" elkezdett piackutatást csinálni, hogy felmérjék, mire van igénye az ebereknek, miben van a nagy lóvé, meg hogyan lehet ügyes pszichológia trükkökkel és egy rakat pénzzel(marketing) rávenni másokat, hogy vegyék meg a "szarjaidat", amire igazából semmi szükség.... lásd.: okos óra, meg még nagyobb okosságok. Aztán, ha valami beválik, akkor többen elkezdik ugyanazt csinálni, csak más néven... Megindult a nagy versengés, a tömeggyártás és ezt az egészet, a fogyasztói társadalom, nagyon is megérezte! Olyannyira hozzászoktak ehhez a túlzott célirányossághoz, hogy már valósággal elvárják, hogy mindent az ő igényeik szerint csináljanak meg. De, ha ez nem így történik, akkor jön a felháborodás, meg az elégedetlenség, emellett repkednek a szar, fos, meg hasonló jelzők... Valljuk be, ez azért elég szomorú.
Egy idő után rájöttem, hogy felesleges túlzott elvárásokat lefektetnem valami elé, mert nem biztos, hogy azt fogom kapni, amire áhítozom. Képes vagyok elfogadni, ha valami olyan lesz, amilyen. Lehet, nem nyűgöznek le teljes egészében, mégis meg tudom látni az értéket abban a valamiben, mert van hozzá szemem. És ezzel nem azt akarom hangsúlyozni, hogy velem minden szart le lehet nyeletni, hisz engem az a valami érdekelt, kifizettem az árát, az én bajom, ha pofára esek. Legközelebb hanyagolni fogom. Viszont, ha nekem valami nem tetszik, nem fogok divatból érdeklődést mutatni iránta. Egész egyszerűen magasról teszek majd rá. Amiről nem tudom eldönteni, annál informálódom. Ennyi.
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.