Nem tudom mit találtam, de ez nem hétköznapi ez nem mindennapi...
miközben e sorokat írom minden idegszálammal arra próbálok koncentrálni, hogy ne fogjon el a rettegés. Fiam, elindultam felkeresni származásunk, létezésünk titkát, az őseink emlékét ,itt hol ezrek haltak kutatva mi céltalan.  Kutatva mi tévútra csal s hol csak a jó kényszerítheti térdre azt ami romlott. De félek... félek mint bárki más ki született élt és halt, mert ki nem fél hazudik.

1786  Ryan Green

Aden Green vagyok... ki őseit kutatja, s mint minden kaland az enyém is egyetlen lépéssel kezdődött.

1789  Japán, Kitakyushu   

          Egyedül vagyok.. nincs kiút, egyszerre vagyok gyáva és bátor  s mint aki elvesztette látását vakon bolyongok a sötétben.. egyedül vagyok.

 2 nappal később

Hiko!(Gyerünk) , mondta a furcsa őr miközben az ajtó felé taszigált

hol vagyok? mi történt velem? kérdeztem tőle, de ő csak egyre erősebben és erőszakosabban próbált az  ajtó felé terelni.

Zavart voltam , kétségbe esetten próbáltam válaszokat kapni, de nem értettem egyetlen szavát sem, mikor rájöttem, hogy nincs más választásom, sorsomba beletörődve lábaimat engedelemre bírva mentem végzetem felé.

Lassan már 2 órája gyalogoltunk egyfolytában és egyre inkább válaszokat akartam kapni...

Sziasztok:) kicsit kiegészítettem előző írásomat és szeretném megkérdezni, hogy mennyire tetszik nektek ez a vonal amin elindultam? nagyon sok ötletem van, de nem vagyok biztos benne, hogy jmindenkinek tetszene e  ez a keleti tartalom :D