Fagyos hétfő délután volt, mikor olyan fél kettő tájban a romantikus családi tocsnisütést finom, de határozott kopogtatás törte meg. Télapó? Az lehetetlen, már nincs szezonja. Néhány másodperc félénk tétovázás után kitártam az ajtót, nagy meglepetésemre pedig az előző bolondos megjegyzésemmel nem is jártam oly messze az igazságtól. A dörmögő hang stimmel, még a deresedő szakáll is megállja a helyét, piros gúnya helyett viszont zöld egyenruhát viselt a jótevőm, és az ajándékkal teli zsákot is kopott bőrtáskára cserélte.
Csomagot hoztam, itt és itt írja alá – morogta fáradt hangon, majd átnyújtott egy dobozt, rajta a gyermeki precizitással odakanyarintott nevemmel. Tudom kitől jött, tudom mi van benne. Szívem mégis őrülten dobogott, az átvétel után pedig egy perc is alig telt el, én máris megszabadultam az olcsó csomagolópapírtól. Megvan hát. A cipős doboz mélye eredeti rendeltetésétől eltérően ezúttal nem egy díszes báli topánkát, hanem egy eredeti Lips-et rejtett magában. Zoenn, hálámat nem kerülheted el, amiért rám hagytad örökül eme becses tárgyat!
Negyven zeneszám, több játékmód, letölthető tartalmak, és még sorolhatnám. De haladjunk szépen sorjában. A vulkanizált polietilén védőtasaktól való megszabadulás után egy eredeti játék, egy pár multilanguage kézikönyv, valamint két mikrofon landolt az ölemben. Mindent alaposan végigtapogattam. Az egyik kiegészítő fehér, míg a másik fekete színben pompázik, alján bekapcsoló gombbal, alsó harmadában mindenféle színes ledekkel, a tetején pedig egy karakteres, ám diszkrét Xbox 360 felirattal. Közepesen nehezek, mégis jól kiegyensúlyozottak, a kínai ipar remekei, válogatott anyagokból készült hardverelemek. Megérik a pénzüket.
Deine Musik, deine Party
A játék a különböző régiókban eltérő zenei felhozatallal büszkélkedhet, az amerikaiak, a britek, a franciák, a németek, és a hozzájuk hasonló nagyok egyéni kiadást kaptak, természetesen a helyi slágerlistákból összeállított, részben anyanyelvi tartalommal. Hazánk három más szovjet utódállammal együtt birtokol egy ránk optimalizált verziót, az enyém valamely oknál fogva mégis a germán nyelvterületről származik. Modern Talking, 99 Luftballons, Augen Auf, Ein Stern, Frauen Regier in die Welt, és egyéb borzalmak csúfítják a zenei listát, szerencsére azonban nem maradok magamra ezekkel – de erről csak később!
Szóljon hangosan az ének!
A játék az InGen barátom által már részletesen bemutatott SingStar alapjaira épül. Megy a zene, a háttérben egy klipet látunk, alul fut maga a dalszöveg – a játék pedig pontozza, hogy milyen ügyesen énekelünk. Szűk szavúan így lehetne összefoglalni, a Lips azonban több ennél, lássuk hát, hogy mennyivel!
A vezeték nélküli mikrofon nem csak hangunk orgánumának növelésére jó, hanem egyben kontrollerként is funkcionál. Mozgásérzékelő van benne, csörgődobként vagy tapsként használható, ezen kívül a játék pontozza a színpadi fellépésünket is. Ha a kellő pillanatban felkapjuk a mikrofon végét, akkor bónuszt kapunk, de van, hogy egyik kezünkből a másikba kell ejteni azt, a fejünk fölé kell tartani, vagy kitárt karokkal a magasba kell vele ugrani. Nem elég tehát, ha jó hangunk van, az achievementek és az elismerő gratulációk bezsebeléséhez keményen eggyé kell válnunk a popkultúrával.
A főmenüben öt lehetőség fogad minket. A Sing a quick playnek felel meg, egyszerűen csak rábökünk egy vagy több számra, és már mehet is a karaoke. Dönthetünk, hogy eredeti, vagy egy rajzolt videoklipet akarunk-e látni alatta, sőt itt választhatjuk ki a különböző party játékmódokat is. Az egyszerű éneklésen kívül van The Bomb, Kiss és Vocal Fighters mód, melyek közül az elsőnél egy bomba felrobbanását kell megakadályozni tehetségünkkel, a másodikban szerelmi duettet kell énekelni, míg az utóbbi a csatározásra jó. Jópofa mindegyik, a The Bombnál például úgy működik a dolog, hogy minél jobban éneklünk, annál több víz kerül egy virtuális pohárkába, amit a mikrofon oldalra rántásával ráboríthatunk az égő kanócra.
A Jukebox menü a házibulikon jöhet jól. Playlist módban egy előre összeállított zenei listát énekelhetünk végig barátainkkal, míg a Faves-t választva a program a gépen található számokat random módban játssza le, sorban egymás után. Ennek érdekessége, hogy nem kötelező mindegyiknél énekelni, egyszerűen csak mennek a klipek, és akinek a buliból kedve támad karaokézni egyet, az a mikrofon bekapcsolásával bármikor felrázhatja a társaságot.
A Get Music menü a géphez csatlakoztatott MP3 lejátszó vagy pendrive zeneszámait importálja a játékba, így gyakorlatilag végtelenre bővíthető a zenei repertoár. Az egyénileg felrakott számokhoz viszont nincs se dobozfotó, se eredeti klip, se feliratozás, valahogy el kell adni ugyanis a LIVE-ra feltett fizetős tartalmakat. A gépre varázsolt Hungária, Republic, Hooligans, Edda, Bonanza Banzai és egyéb számokat így jobb híján fejből, vagy papírról kell nyomni, de hát annyi baj legyen, a kedvenc zenéinket úgyis kívülről fújjuk. A főmenü két utolsó lehetőségére viszont nem térnék ki ilyen részletesen, a My Lips egy közösségi LIVE szolgáltatás, az Options meg a beállítások színtere, nem érdemel komolyabb kommentet.
A nagy finálé
Hogy a Lips odaver-e a SingStarnak? Igen, erősen úgy néz ki. A mikrofonok jobb minőségűek, a játék a mozgásunkat is pontozza, van egy csomó letölthető tartalom, sőt egy egyszerű USB eszköz segítségével mi is bővíthetjük a felhozatalt. A zenék alatt viszont nagyon hangos az eredeti szöveg, és kamera támogatás sincsen, pedig milyen jó is lenne, ha a gagyi rajzolt klip helyett magunkat láthatnánk, miközben sörrel a kezünkben, magatehetetlenül dülöngélünk a TV előtt!
Negyven zeneszám, több játékmód, letölthető tartalmak, és még sorolhatnám. De haladjunk szépen sorjában. A vulkanizált polietilén védőtasaktól való megszabadulás után egy eredeti játék, egy pár multilanguage kézikönyv, valamint két mikrofon landolt az ölemben. Mindent alaposan végigtapogattam. Az egyik kiegészítő fehér, míg a másik fekete színben pompázik, alján bekapcsoló gombbal, alsó harmadában mindenféle színes ledekkel, a tetején pedig egy karakteres, ám diszkrét Xbox 360 felirattal. Közepesen nehezek, mégis jól kiegyensúlyozottak, a kínai ipar remekei, válogatott anyagokból készült hardverelemek. Megérik a pénzüket.
Deine Musik, deine Party
A játék a különböző régiókban eltérő zenei felhozatallal büszkélkedhet, az amerikaiak, a britek, a franciák, a németek, és a hozzájuk hasonló nagyok egyéni kiadást kaptak, természetesen a helyi slágerlistákból összeállított, részben anyanyelvi tartalommal. Hazánk három más szovjet utódállammal együtt birtokol egy ránk optimalizált verziót, az enyém valamely oknál fogva mégis a germán nyelvterületről származik. Modern Talking, 99 Luftballons, Augen Auf, Ein Stern, Frauen Regier in die Welt, és egyéb borzalmak csúfítják a zenei listát, szerencsére azonban nem maradok magamra ezekkel – de erről csak később!
Szóljon hangosan az ének!
A játék az InGen barátom által már részletesen bemutatott SingStar alapjaira épül. Megy a zene, a háttérben egy klipet látunk, alul fut maga a dalszöveg – a játék pedig pontozza, hogy milyen ügyesen énekelünk. Szűk szavúan így lehetne összefoglalni, a Lips azonban több ennél, lássuk hát, hogy mennyivel!
A vezeték nélküli mikrofon nem csak hangunk orgánumának növelésére jó, hanem egyben kontrollerként is funkcionál. Mozgásérzékelő van benne, csörgődobként vagy tapsként használható, ezen kívül a játék pontozza a színpadi fellépésünket is. Ha a kellő pillanatban felkapjuk a mikrofon végét, akkor bónuszt kapunk, de van, hogy egyik kezünkből a másikba kell ejteni azt, a fejünk fölé kell tartani, vagy kitárt karokkal a magasba kell vele ugrani. Nem elég tehát, ha jó hangunk van, az achievementek és az elismerő gratulációk bezsebeléséhez keményen eggyé kell válnunk a popkultúrával.
A főmenüben öt lehetőség fogad minket. A Sing a quick playnek felel meg, egyszerűen csak rábökünk egy vagy több számra, és már mehet is a karaoke. Dönthetünk, hogy eredeti, vagy egy rajzolt videoklipet akarunk-e látni alatta, sőt itt választhatjuk ki a különböző party játékmódokat is. Az egyszerű éneklésen kívül van The Bomb, Kiss és Vocal Fighters mód, melyek közül az elsőnél egy bomba felrobbanását kell megakadályozni tehetségünkkel, a másodikban szerelmi duettet kell énekelni, míg az utóbbi a csatározásra jó. Jópofa mindegyik, a The Bombnál például úgy működik a dolog, hogy minél jobban éneklünk, annál több víz kerül egy virtuális pohárkába, amit a mikrofon oldalra rántásával ráboríthatunk az égő kanócra.
A Jukebox menü a házibulikon jöhet jól. Playlist módban egy előre összeállított zenei listát énekelhetünk végig barátainkkal, míg a Faves-t választva a program a gépen található számokat random módban játssza le, sorban egymás után. Ennek érdekessége, hogy nem kötelező mindegyiknél énekelni, egyszerűen csak mennek a klipek, és akinek a buliból kedve támad karaokézni egyet, az a mikrofon bekapcsolásával bármikor felrázhatja a társaságot.
A Get Music menü a géphez csatlakoztatott MP3 lejátszó vagy pendrive zeneszámait importálja a játékba, így gyakorlatilag végtelenre bővíthető a zenei repertoár. Az egyénileg felrakott számokhoz viszont nincs se dobozfotó, se eredeti klip, se feliratozás, valahogy el kell adni ugyanis a LIVE-ra feltett fizetős tartalmakat. A gépre varázsolt Hungária, Republic, Hooligans, Edda, Bonanza Banzai és egyéb számokat így jobb híján fejből, vagy papírról kell nyomni, de hát annyi baj legyen, a kedvenc zenéinket úgyis kívülről fújjuk. A főmenü két utolsó lehetőségére viszont nem térnék ki ilyen részletesen, a My Lips egy közösségi LIVE szolgáltatás, az Options meg a beállítások színtere, nem érdemel komolyabb kommentet.
A nagy finálé
Hogy a Lips odaver-e a SingStarnak? Igen, erősen úgy néz ki. A mikrofonok jobb minőségűek, a játék a mozgásunkat is pontozza, van egy csomó letölthető tartalom, sőt egy egyszerű USB eszköz segítségével mi is bővíthetjük a felhozatalt. A zenék alatt viszont nagyon hangos az eredeti szöveg, és kamera támogatás sincsen, pedig milyen jó is lenne, ha a gagyi rajzolt klip helyett magunkat láthatnánk, miközben sörrel a kezünkben, magatehetetlenül dülöngélünk a TV előtt!
Kapcsolódó cikk
Lenne pár észrevételem és kérdésem is a játékkal kapcsolatban.
MIvel természetesen semmi magyar nyelvű tájékoztató nem volt a csomagban,lehet lemaradtam pár dologról :)
A játékról annyit írnék azoknak ,akik gondolkodnak rajta,hogy szerintem nem éri meg megvenni.
A 40 szám szinte semmi, alig van belőle olyan,amit szívesen énekelnék egy házibulin.
Egy része ismeretlen német, másik része rock vagy olyan amit nem csípek annyira.
A bővíthetőség sem teljesen igaz,hisz az usb-ről feltöltött számokhoz nem lehet szöveget rendelni, így aztán olvashatod papírról,vagy pár számot tud fejből az ember,de nem az igazi, egyáltalán nem!
Ami még nem tetszik, és a kérdésem ezzel kapcsolatos lenne,hogy valakinek sikerült levenni az eredeti hangot a számokról?
Mert szerintem elég hangos alapból és a karaoke lényege,hogy én éneklem a számot nem a Rihana :)
Ha ezt sem lehet levenni,akkor pláne nem tudok megbékélni vele.
Egyébként kinézetre tökjó bulis, a mikrofonok is rendben vannak,de összességében nagyon sok hiányossága van a játéknak.
Nekem megvan ez a játék és nagyon jó.Van rajta egy csomó jó szám és lehet állítani a mikrofon hangerejét meg más egyebet!
Ha csak énekelgetni akarsz vagy ilyesmi akkor számodra nem fontos a kameratámogatás!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.