Kinect bemutató és előteszt

Még a szerkesztőségen belül is komolyan megoszlanak a vélemények a Kinecttel kapcsolatban: valaki szerint ez a jövő, míg páran úgy gondolják, hogy maximum a casual réteg szórakoztatására készül. Nos, a Microsoft biztosított minket arról, hogy az utóbbi nem fordulhat elő, hiszen eddig is nagyon fontosak voltak számukra a keményvonalas játékosok, s ezt a Kinecttel sem változik meg. Akárhogy is lesz, most végre igazából, élőben próbálhattuk ki, mit is tud a kütyü, s élesben tesztelhettük az induló játékfelhozatal egy részének egy részéből a már nagyjából elkészült részeket.


De előbb kezdjük az unalmasabb, ám fontos infókkal. A Microsoft, s persze velük együtt mindenki nagyon örül annak, hogy hosszas küzdelem után a 16990 Ft-os játékok árait sikerült leszorítani 12990 Ft-ra, ráadásul a kifejezetten Kinecthez készülő családi- és partycuccok még ennél is olcsóbban, 9990 hazai pengőért kerülnek majd a boltokba. Az eszköz megjelenése után kétféle új felirattal szembesülhetünk majd az Xbox 360-as játékok dobozain: az egyik arra hívja fel a figyelmünket, hogy a futtatáshoz mindenképp szükséges a Kinect, míg a másik, a “Better with Kinect” arra utal, hogy az adott anyag tartalmazhat néhány olyan spéci feature-t, mely támogatja ugyan az új technikát, de a játékmenet sima kontroller is teljes és sértetlen marad.


Nézzük a fontosabb dolgokat. A kérdés, ami valószínűleg mindenki gondolatait birizgálja már egy ideje: mi a helyzet a laggal? Ez volt az egyik pont, ahol az internetre felkerült videók és bemutatók közül szinte mindegyik mást mutatott. Valahol nagyon pontosnak és válaszképesnek tűnt a mozgásérzékelés, valahol pedig hatalmas késéseket lehetett látni. Nos, a helyzetet segített tisztázni, hogy megnézhettük az egyik fejlesztői "demót", ahol egy képernyőn láthattuk a Kinect által beszkennelt csontvázat, mellette a hőképet (ami nem tudom miért fontos, de jól nézett ki), felette pedig a végleges avatárt, ami átveszi a mozgásunkat. Meg kell hagyni, ezen a felületen nagyon jól látszott, hogyan is működik a kamera, s hogy valójában mennyi a késés, ha teljesen közvetlenül ültetik át a mozdulatokat a tévén megjelenített képre. Nos, egészen minimális, de tényleg. Én olyan 100 és 200ms közé tippelném, ami ugyan a kontrollerhez képest soknak tűnik, de valójában egy nagyon durva Call of Duty meneten kívül nem nagyon fog számítani, s valószínűleg a kifejezetten Kinecthez készített anyagokat már ezt szem előtt tartva fogják megtervezni.


Az Xbox 360 magyar marketingese egy prezentációban elmondta, hogy néhány játék esetében pedig direkt késleltetik a mozgást. Jó példa erre a Kinect Sportsban látott gátfutás, ahol a kis avatárunk csak jóval utánunk hajtja végre az ugrást. Erre azért volt szükség, mert nem várhatják el a játékostól, hogy otthon a nappaliban centire pontosan kivitelezze a szökkenést, ezért úgy oldották meg, hogy ahogy közelítünk az aktuális gáthoz, annak színe úgy változik: a sárga még nem okés, de több méterrel az akadály előtt már zölddé válik, így ha ekkor elugrunk, akkor karakterünk mindenképp túllendül majd a gáton, amikor odaér. Persze azt sem várhatják el, hogy a gátugrást másfél méter magasságban ollózó mozdulattal tegyük meg a tévé előtt, éppen ezért elég csupán egy picit felugranunk egyhelyben, egyáltalán nem kell utánoznunk a valódi mozgást. Ami csak annak függvényében ciki egy kicsit, hogy előtte ugyanebben a prezentációban a srác azt mondta, hogy azért jobb a Kinect, mint Wii és a többi konkurens, mert nem elég valami apró mozdulatot tennünk, ami aztán a játékban aktivál egy mozgást, hanem itt a saját mozdulataink teljesen pontosan kerülhetnek be a játékba.


Ami egyébként teljesen igaz, mert láttuk és tudjuk, hogy a technika képes rá, csak jelenleg ezt a játékok nem mutatják be, legalábbis azok nem, amiket tesztelhettünk. Kipróbálhattuk például a már sokszor bemutatott labdavisszaütős mókát is, ami pont ugyanannyira kaotikus, mint amennyire a Youtube videók alapján tűnik. A raftingolás mondjuk mókás, mert ott a csónak tökéletes tereléséhez a két játékosnak jól együtt kell működnie, hogy minden kapun megfelelően átmenjenek, és minden felvehető érmét megszerezzenek. A Joy Ride ezek után kissé csalódás: az avatárokra építő laza kis autóversenyben úgy kell tennünk a kezünkkel, mintha a kormányt fognánk, a kocsi magától megy, s egy előre ütős mozdulattal aktiválhatjuk a nitrót, ám az egész kicsit túl érzékenynek, túl kontrollálhatatlannak tűnt, bár valószínűleg a fejlesztés végéig sokat finomodik majd. Mégis, a legtöbbet talán a bowlinggal toltuk: itt először egy jobbra nyúló mozdulattal fel kell venni a golyót a tartóról, majd megfelelő lendülettel eldobni a bábuk irányába (meglepő). Az irány és az erő természetesen sokat számít, de bevethetünk olyan trükköket is, hogy megcsavarjuk a labdát, a Kinect simán látja még a laza csuklómozgást is.


Ezen kívül még olyan apróságokat is próbálhattunk, mint a közönség hergelése; ez egy külön kis "minijáték", bár inkább csak poénnak nevezném: egy aréna nyugodt, de tettre kész közönségét a karjaink felemelésével buzdíthattuk felállásra és éljenzésre. Mindez egyébként nagyon jópofa, meg minden, de akad egy kis probléma. Emlékeztek, amikor a Microsoft E3-as konferenciája után azt mondtam, hogy ez az egész túlságosan hasonlít az EyeToyra? Csak éppen az EyeToyjal már öt évvel ezelőtt játszhattunk. Nos, a gyakorlati kipróbálás után be kell látnom, hogy sajnos tényleg igazam volt. Őszintén, a Kinectes bowling, gátfutás, meg a többi sportjáték semmivel nem nyújt többet, mint amit az EyeToy tudott a PS2-n. Néhány Kinect Adventures anyagnál lehetett érezni, hogy azért itt valamit hozzáad a teljes 3D-s érzékelés, de egyáltalán nem sokat.


Ami viszont teljesen eredeti, és valóban megmutatja, hogy mekkora lehetőségek rejlenek a technikában, az a Kinectimals. Nem, ne nevessetek, tényleg ez volt az egész délelőtt abszolút csúcspontja. Illetve konkrétabban az, amikor Koller Kata először próbálta ki a játékot, én meg nem tudtam, hogy mit nézzek, a képernyőt, vagy őt. Ha láttátok az E3-as sajtótájékoztatót, akkor tudjátok, hogy a Kinectimalsban egy kisállattal lehet játszani, ám ennél sokkal többről van szó. Először is alapvetően simogathatjuk minden oldalról: szemből a buksiját, aztán meg, ha balra vagy jobbra odébb lépünk, akkor férünk hozzá az állatka oldalához. Minden simizést megfelelően reagál le a kis drága: ha a nyakát vakargatod alulról, akkor felemeli a fejét, ha az oldalát, akkor úgy áll be, hogy minél jobban hozzáférj. Ezen kívül, mint egy kisgyerek, próbálja leutánozni a mozgásod: ha ugrasz, akkor ő is ugrik, ha feltett kézzel elkezdesz egyhelyben lépkedni, akkor ő is kétlábra áll és próbál egyensúlyozni.


Ezt még cifrázhatjuk azzal is, hogy féllábra állunk és elkezdünk dőlni valamelyik irányba, s hihetetlenül mókás, amikor a kistigris ugyanezt próbája végrehajtani, aztán hátraesik és elkezd hemperegni. Egy idő után aztán ebben a verzióban lehetőségünk nyílt átmenni egy akadálypályára: itt különböző kihívásokon vezethettük keresztül az állatkát: egyensúlyozni kellett egy platón, ugrani, futni, megállni egy helyben, leguggolni és hasonlók. A végleges játékban, ha minden igaz megtaníthatjuk kedvencünket mindenféle trükkre, dobálhatunk neki labdát, meg persze lesz egy rakás más pálya is, ahol próbára tehetjük a közösen kialakított tudását, s persze ezzel együtt saját mozgékonyságunkat. Az már most teljesen biztos, hogy a csajok kedvence lesz ez a cucc, aztán majd nézhetünk, amikor nem jutunk oda a géphez egy kicsit Halo 3-azni, mert a barátnő éppen oroszlánkölyköt nevelget.


Szóval a Kinecttel kapcsolatban jelenleg a következő a helyzet: a hardver brutális, és hihetetlenül sokat tud. Gyakorlatilag olyan motion capture technikát rakhatunk be a nappaliba 40 ezer forintért, amihez foghatót öt évvel ezelőtt még tátott szájjal néztünk a DVD filmek második lemezére tett werkfilmeken. Senkinek ne legyenek kétségei afelől, hogy iszonyatos lehetőségek rejlenek benne, s az is teljesen biztos, hogy ezeket a fejlesztők, élükön az MS belsős stúdióival, előbb-utóbb ki fogják használni. De jelenleg mindezt nem tudja megmutatni nekünk a cucc, mert a Microsoft elsősorban családi és casual játékokra koncentrál, ugyanis drasztikusan szélesíteni szeretnék az Xbox 360 felhasználók táborát. Ez nem feltétlenül baj egyébként, csak mi, akik már a megjelenés óta nyúzzuk az EyeToyt ettől már nem esünk hasra, de még csak nem is nagyon csodálkozunk rá. Hardcore Kinect játékokról meg egyelőre nincs hír vagy bejelentés –oké, ott van az a borzalmas Star Wars anyag, amit az E3-as előadáson láthattunk, de csodálkoznék, ha bármi értelmes kikerekedne belőle. De addig is, amíg az első igazán ínyünkre való játék megjön, rájöttem, miért lesz ez az egész mégis jó nekünk: ahogy a Lips megjelenésével és bővülésével többé nem kellett elővenni a PS2-t a Singstar miatt, úgy a Kinect megjelenésével már kiválthatjuk az EyeToyt is. És végre nem kell két konzolt vinni egy házibuliba.

Kapcsolódó cikkek

• Kinect Homebrew
• Kinect megateszt
• Kinect Így készült a Natal
• Kinect