DeathSpank: Thongs of Virtue teszt

Hát újra itt vagy… itt vagy, hogy többet megtudjál Halálfenekelőről, a gonoszság felett győzedelmeskedő, az igazság magvát elszóró, eltiportak bajnokáról. Ősidőkkel ezelőtt a Végzet begyében, a tüzesen lángoló szalonnák között készültek el az Erény Tangái. Nagy varázserejű tangák voltak ezek, melyek viselőjüket különlegesen nagy hatalommal ruházták fel. Eme becses kincseket azon hat ember között osztották el, akik erre a nehéz feladatra a legmegfelelőbbnek bizonyultak. De az emberek szíve csalfa volt és mindenekfelett hatalomra vágytak… Így történhetett meg, hogy a Tangák viselői korrupttá váltak, még a nagylelkűség Tangájának viselője is, akit sokan csak Mikulásként ismertek. Sőt! Ő lett a leggonoszabb, mindenek felett, s célja nem kisebb, mint örök nyomorba taszítani az emberiséget…


Nem telt el még olyan sok idő, szóval úgy vélem, mindenkiben élénken él még az emlék, hogy milyen érzés is volt először játszani ezzel a játékkal. Aki tudja, az tudja, aki nem, az nem, de tény, hogy meglehetősen nagy hatással volt az emberre, mind az egyedi megjelenítés, mind a végtelenül fejlett humor, és persze az addiktív játékmenet miatt. Még igazából fel se tudtuk dolgozni azt a sokkot, amit nyújtani tudott – persze pozitív értelemben véve –, amikor már hallani lehetett róla, hogy jön a folytatás. Ilyenkor a vén róka teszter szomorúan lehajtja fejét, és már előre tudja, hogy ennek bizony nem lehet túl jó vége. Legfőképpen azért, mert ennyi idő alatt nem lehet túlságosan sok új dolgot belerakni egy játékba ahhoz, hogy kellően sikeres lehessen.


Úgy gondolom, hogy Ron Gilbertéknek nem is ez volt a célja. Egyszerűen csak arról van itt szó kérem szépen, hogy adott volt rengeteg ötlet, és a végére egyre jobban szűkült a határidő, nem tudtak mindent belerakni, amit szerettek volna. Innen jöhetett az ötlet, hogy amint tudják, folytatják a történetet. Ezt persze fel lehet fogni hatalmas nagy lehúzásnak is, hiszen az ára még mindig súlyos 1200 pont, ismerek is olyan embert, aki bár nem az a pénzt megfogós fajta, és nagyon szerette az előző fejezetet is, de mégse vette meg… Minek? Majd ha lemegy az ára. Talán éppen ezért fog némi csalódást okozni azoknak az embereknek, akik mégis költöttek rá, és valahol abban reménykedtek, hogy valami újdonságot mégiscsak találnak benne.


Pedig újdonságból természetesen lesz bőven, még ha nem is olyan formában amilyenre számítottunk. Ahogyan az előző fejezet végéből kiderült, a sötét középkori fantasy világból hirtelen egyfajta első világháborús környezetbe csöppenünk, ami kissé a klasszikus Monthy Pythonos humort idézi fel bennünk, de ez nem olyan nagy bűn szerintem. Az ellenfeleink továbbra is orkok -legalábbis eleinte-, akik ezúttal komoly fegyverzettel próbálják megkeseríteni életünket. Fegyverekből tehát akad bőven, hiszen a szokásos elementáris és Justice csúzlikon kívül kibővült a repertoár mindenféle géppityuval, rakétavetőkkel, és persze gránátokkal is. Ellenfeleink sokkal erősebbek, komiszabbak, és gonoszabbak mint valaha. A páncéljaink olyan viccesek, hogy már az is külön megérne egy misét, ahogyan a párbeszédek és küldetések is rekeszizmot szaggatóak.


Az egyedüli komoly gond csak azzal van, hogy sajnos ezúttal már nem lesz ránk olyan nagy hatással, mint két hónappal ezelőtt, ugyanis elmúlt az újdonság varázsa, amit legfőképpen csak pár új játékelemmel lehetett volna feldobni. Azok az emberek viszont, akik először találkoznak a címmel, pontosan olyan nagy élményre számíthatnak, mint mi korábban. Akik viszont már ismerik ezt az univerzumot, azoknak némi hiányérzetük lesz. Persze az addiktív játékmenet és a felhőtlen kacagások most is meglesznek, csak már nem olyan nagy erővel hatnak ránk, mint korábban.


Én amondó vagyok, hogy ti is várjatok még a vásárlással pár hónapot, hiszen manapság igazán nem szűkölködünk nagy címekben. Ha mondjuk fél év múlva veszitek meg olcsóbban, sokkal jobban fogjátok élvezni. A Death Spank - Thongs of Virtue ugyanis nem egy második rész, hanem csak egy újabb fejezet, pár extra fegyverrel és küldetéssel megtoldva, hiszen még a zenék is maradtak a régiek -ami bevallom kissé zavaró volt a számomra. A játékideje egyébként egy picivel hosszabb, mint az elődnek, köszönhető ez a jóval több küldetésnek és a kicsit nehezebb játékmenetnek. 


A pontozásnál nagy bajban voltam, hiszen nem adhattam rá annyit, mint az előző fejezetre, így alakult ki a végleges pontszám. Viszont ha valakinek ez az első kaland, akkor biztos vagyok benne, hogy plusz egy pontot érni fog neki az élmény, és ő ki ne hagyja.