Hyper Scape próbakör

A Hyper Scape tehát egy újabb battle royale-jövevény, ahol egyszerre 100 játékos küzdhet a végső győzelemért, miközben a felszerelésükről maguknak kell gondoskodni, a pálya pedig egyre csak szűkül. Az alapok tehát nem ismeretlenek, azonban a sok bejáratott rendszer mellé próbáltak valami újat csempészni a franciák, méghozzá úgy tűnik, sikerrel. A már mindenki számára elérhető nyílt béta hatalmas népszerűségnek örvend, ez pedig leginkább a korábban még nem igazán tapasztalt megközelítésnek köszönhető, aminek hála bárki beleugorhat egy-egy menetbe, hogy aztán percek múlva már profinak képzelve magát szelje a kék eget. A játék tehát egyszerűnek tűnik, viszont ennek ellenére is meglehetősen komplex, így szólítva meg kezdőket és profikat egyaránt, akik aztán a futurisztikus Párizsra hajazó város virtuális építményei között keseríthetik meg egymás életét.

A játék szerinti jövőben ugyanis a valódi világ már romokban hever, és az egyetlen kitörési lehetőség, ha virtuális szemüveget húzva benevezünk a Hyper Scape által kínált versenyekre, így haladva előre a valós ranglétrán. A kicsit Ready Player One-szerű felütésnek hála a fejlesztők elengedhették a gyeplőt, hiszen itt bármi megtörténhet és bizony meg is fog történni. Miután kiválasztottuk avatárunkat, és körbenéztünk a menüként funkcionáló gyakorlótérben, már indulhatunk is az első komolyabb bevetésre, hogy aztán pár pillanattal később rácsodálkozzunk a játék eszeveszett tempójára.

A játékmenet ugyanis elképesztően gyors lett, és a beépített parkourrendszernek hála nemcsak horizontálisan suhanhatunk az épületeken kívül-belül, hanem akár vertikálisan is, és mivel nem sebződünk, ha elvétenénk egy kiszögellést, bátran próbálkozhatunk mindenféle elborult trükkös mozdulatsorral. Dupla ugrás, falon mászás, megannyi jump pad, van itt minden, ami a 2000-es évek FPS-felhozatalából hátramaradt, emiatt pedig a sok játékban gondot okozó kempelés itt nem igazán érhető tetten. Ez utóbbi már csak azért sem célravezető, mert a kerületekre osztott pályarészek egyrészt véletlenszerűen tűnnek el, másrészt a veszélyeztetett területek szó szerint alkotóelemeikre bomlanak szét, szóval, akik kint ragadnak, azok fedezékek nélkül kénytelenek életben maradni. Ekkor pedig kezdetét is veheti az agyaggalamb lövészet, amihez azonban nem árt pár komolyabb csúzli sem.

Szerencsére a lootolás nem igazán okozhat problémát senkinek, hiszen a pálya csak úgy hemzseg a hasznosabbnál hasznosabb gyilokeszközöktől, amiket akár fejleszthetünk is. Ehhez csupán találnunk kell még pár ugyanolyat belőlük, és szimplán felkapni azokat a földről, aminek hála nem kell folyamatosan az inventoryban kotorásznunk mindenféle extra kiegészítők után. A pajzzsal, valamint az életünkkel sem kell igazán foglalkoznunk, mivel előbbi teljesen ismeretlen fogalom, utóbbi pedig egy kis sebzés elszenvedése után szimplán visszatöltődik. Viszont nemcsak fegyvereket szerezhetünk a pörgős csaták szüneteiben, hanem különféle skilleket is, amiket itt hackelésnek hívnak, és fejleszthetjük is őket a fentebb már említett metódus szerint. Ezek szintúgy elég változatosra sikeredtek, találhatunk például olyat, amivel falat húzva menekülhetünk meg a haláltól, láthatatlanná válhatunk, gyógyíthatunk, de akár egy óriási pattogó labdává is átalakulhatunk, hogy így oldjunk kereket a neccesebb helyzetekből. Szigorúan vett kasztok nem kaptak helyet a játékban, ezeket a képességeket kedvünk szerint keverhetjük.

Ha esetleg ennek ellenére mégis utolérne minket az elkerülhető vég, akkor sincs minden veszve, feltéve, hogy él még legalább egyvalaki a három fős csapatunkból. Ilyenkor úgynevezett Echóvá alakulunk át, és bár így nem harcolhatunk, mozoghatunk tovább a pályán, sőt ebben az állapotban még meg is tudunk jelölni másokat a többiek számára, így téve hasznossá magunkat a túlvilágról. A megjelölt arcok megölése után akár vissza is térhetünk az élők sorába, igaz, csak egyetlen közelharci husángunk társaságában. Ahogy észrevettem, ez a lehetőség egyelőre nincs korlátozva, azaz akárhányszor feléleszthetjük meghalt társainkat, ami elsőre kissé furának hat, bár ez később még változhat.

A finomítás egyébként pár mordályra is igazán ráférne, mivel akad közöttük egy-két igencsak erős halálosztó. A gépágyúval például egész könnyedén oszthatjuk a sebzést, a mesterlövészpuska pedig maximumszinten akár egyetlen lövéssel végezhet azzal, aki a célkeresztjébe téved. Ez azonban csak így leírva egyszerű, ugyanis a folyamatos mozgás miatt nagyon nehéz eltalálni az ellenfeleket, aminek rendszerint egy őrült haláltánc lesz a vége. Ezen az sem segít, hogy a játékosok alapélete elég magas, így egyes összecsapások akár hosszú percekig is elnyúlhatnak, amik már sokszor inkább komikusak, mintsem izgalmasak.

Azonban nem kell feltétlen mindenkit megölnünk, sőt akár úgy is nyerhetünk, ha egyáltalán nem keveredünk harcba. Miután már a játéktér nagy része eltűnt a süllyesztőben, megjelenik egy korona, amit huzamosabb ideig birtokolva egyetlen élet kioltása nélkül győzhetünk. A fejlesztők egyébként későbbre további játékmódokat is beígértek a háromfős csapatalapú, valamint a már most elérhető és köddel borított pályával operáló szólómód mellé: a Turbo módban a sebességen lesz a hangsúly, míg a Hack Runnerben a különféle hackelések kapják majd a főszerepet.

A Hyper Scape a manapság oly divatos Twitch-integrációt is megkapta, aminek hála úgyis beleszólhatunk a menetekbe, hogy csak nézőként vagyunk jelen. Időnként ugyanis szavazhatunk, hogy milyen véletlenszerű módosítót zúdítunk az aktuális parti játékosaira, ami lehet végtelen töltény, alacsonyabb gravitáció, de akár felgyorsított sebesség is. Ha azonban épp semmilyen streamer nem tartózkodik a játékunkban, akkor sem ússzuk meg a jóságokat, mivel ilyen esetekben a gép maga dönti el, hogy milyen extrával bolygatja meg az amúgy sem eseménytelen meccseket.

A korábban már többször említett egyszerűség viszont nemcsak a játékmenetre igaz, hanem magára a látványra is. A letisztult városi látkép kellemes a szemnek, és ugyan a grafikuskártyákat nem igazán fogja megizzasztani, legalább gyengébb gépeken is elfut, sőt a konzolra portolás sem okoz majd problémát. A nagy egész leginkább a Deus Exet juttathatja eszünkbe, ami annyira nem rossz ajánlólevél, a kissé glitchelt és hackelt stílus pedig remekül hozza a kellemes, futurisztikus hangulatot, ráadásul a játék már most, bétás állapotában is atomstabilan fut.

Mivel a játék free-to-play, ezért nyilván itt is helyet kapnak a különféle vásárolható extra tartalmak, de nem kell aggódni, ezek csupán a kozmetikai vonalat erősítik. A Battle Passt szintén nem ússzuk meg, aminek tartalma nagyrészt ingyenes, és csak a szaftosabb dolgokért kell fizetni, de szerencsére ez szintén csak opcionális lehetőségként van jelen.

A Ubisoft marketingesei ezúttal sem hibáztak, hiszen a Hyper Scape konkrétan a semmiből robbant be a köztudatba, hogy pár héttel később már mindenki a játékról beszéljen. Ugyan még csak open béta, az alapok már most is hibátlanul működnek, az egyszerűsített elemek, valamint a letisztult látványvilág pedig bárki számára csalogatók lehetnek. Ha a jövőben kicsit megbütykölik a fegyverek és a különféle képességek jellemzőit, valamint folyamatosan fejlesztik és bővítik a játékot, ahogy azt a kiadó többi multis címénél már láthattuk, akkor akár egy újabb név is bekerülhet a battle royale műfaj meglehetősen szűk elitjébe.

A Hyper Scape PC-re, PS4-re és Xbox One-ra készül, de jelenleg csak PC-n játszható.