EA Sports WRC teszt

Ha a négykerekű sárdagasztás videojátékos leképezéséről van szó, akkor kevés tapasztaltabb stúdiót sorolhatunk fel a Codemastersnél. A brit fejlesztőbrigád a legendás, 1998-as Colin McRae Rally óta gyártja a sportág játékait, korábban a skót versenypilóta nevével, később pedig a DiRT címmel fémjelezve. Az idei év azonban nagy fordulópontot jelöl a veterán csapat életében, az Electronic Arts ernyője alatt munkálva ugyanis végre náluk landolt a hatalmas presztízsű rali-világbajnokság, avagy a WRC hivatalos licence. A tét tehát minden eddiginél nagyobb, hiszen nemcsak a FIA döntéshozói és az EA részvényesei előtt kell kiemelten jól szerepelniük, de a globális játékosközösség előtt is, elvégre egy teljesen új széria évekre szóló megítélése forog kockán.

Éppen ezért olyan sajnálatos, hogy az EA Sports WRC alig több egy többnyire korrekt, de az elődjeihez hasonlítva több szempontból is csalódást keltő ralijátéknál. Temetni azért nem kell az új címet, a Codies szakértelme át-átcsillan a sáros szélvédőn, az elmúlt néhány év fergeteges felhozatala után azonban bőven hagy kívánnivalót maga után ez a rajt. A tavalyi WRC Generations gyönyörű hattyúdalként búcsúztatta a Kylotonn korszakát, a Codemasters legutóbbi komolyabb ralijátéka, a DiRT Rally 2.0 pedig felfogható gyakorlatilag a teljes zsáner csúcspontjaként is. Ilyen címekkel a hátunk mögött aligha lehet őszinte a mosolyunk, amikor már a rajtvonalhoz állva szembesülnünk kell azzal, hogy a brit stúdió az új kezdettel lesöpört szinte minden olyan apró elemet az asztalról, amitől kiemelkedő volt a korábbi ralisorozatuk. 

Kezdjük a látvánnyal, hiszen ez az, ami legelsőként arcon csap bennünket a játék összes platformján. Félreértés ne essék: az EA Sports WRC-t önmagában túlzás lenne csúnyának nevezni, nagyvonalakban hozza a jelen generáció kötelező szintjét, de az biztos, hogy a prezentáció határozott visszalépést mutat a stúdió korábbi alkotásaihoz képest. Habár a környezet a legtöbb helyszínen egész alaposan kidolgozott, beleértve a pályaszélt tarkító növényzetet és a felgyűrődött földutak geometriáját is, az összkép valahogy még sincs egészen rendben. Nehéz eldönteni, hogy a hiányos árnyékolás, a természetellenesnek ható színek vagy a képernyőre bizonyos helyszíneken ráboruló fakító filterek a legnagyobb bűntettesek, de látvány egy furcsán mesterkélt, műanyagvilág összhatását kelti.

Könnyen meglehet persze, hogy csak a személyes ízlésficamom, hogy nem sikerült teljesen kibékélnem az EA Sports WRC művészeti irányával, az azonban már egészen más tészta, amikor komplett bokrok ágastul-bogastul köszönnek be az autó belterébe a kasztnin és szélvédőn át, ha kissé lecsúszunk a salakról - márpedig az ilyesmi előfordul egy ralijátékban. Hosszasan ostorozhatnám még a visszapillantó tükörben látható gyalázatot (csekk a lenti képet!), a folyamatos pop-int és azt, hogy a játék PC-n igazi hardvergyilkos, konzolokon pedig még 1080p-s felbontás környékén is hajlamos félmásodperces fagyásokra, de számomra mégsem ez a Codemasters legnagyobb baklövése. 

A fentieknél sokkal kiábrándítóbb, hogy mennyivel élettelenebb lett a játék azzal, hogy a fejlesztők elvetették a DiRT Rally 2.0 apró, dinamikus eseményeit. Minden egyes raliverseny egy olyan életveszélyes tánc a pengeélen, amely teljes koncentrációt igényel a versenyzőktől. Talán épp ezért volt mindig megmosolyogtató, ha a futamok során egy alacsonyan szálló drón, egy elugró őz vagy egy pályaszélen lerobbant vetélytárs autója sodródott a látóterünkbe a korábbi címekben. Ezek a véletlenszerű események maradéktalanul eltűntek, a WRC pályái teljesen statikusak, és habár a motorhangok egészen tisztességesek az új címben, tovább fokozza az élettelen sterilitást, hogy még a felpattanó, majd a kasztniról lepergő apró kavicsok hangját sem lehet hallani igazán az új játékban.

Ezek az apró, de feltűnő hiányosságok, a grafikát és teljesítményt érintő problémák, illetve fizikai modell sajátosságai (ezekre hamarosan kitérek) bizonyára az Ego Engine leváltásának köszönhetők. A britek ahelyett, hogy a már meglévő, 2007 óta használt és fejlesztett vázra építették volna a WRC-t, úgy döntöttek, hogy a 2023-ban már lassacskán kiöregedőnek nevezhető Unreal Engine 4-re alapozzák az új sorozat rajtját. Az Epic Games játékmotora egy híresen jól kezelhető, robusztus eszköztár, ám nem szabad elfelejteni: a Codemasters saját engine-je fantasztikus szolgálatot tett az elmúlt bő másfél évtized versenyjátékai alatt, beleértve az idén megjelent F1 23-at is. A váltásra azonban előbb-utóbb mindenképp szükség volt, hiszen csak így készülhettek el a minden eddiginél hosszabb, néha közel 30 km-es pályák, amelyek minden apróbb hiányosságuk ellenére is igazán meggyőző újdonságként hatnak.

Csakúgy, mint egy valódi garázsban, egy komplett motorcsere a videojátékok világában is hajlamos alaposan átszabni a járművek viselkedését. Így történt ez az EA Sports WRC esetében is, a változások azonban sokak számára megosztóak lehetnek. A stúdió ért a versenyjátékokhoz, ezt kár lenne vitatni, és a WRC járműkezelése is reszponzív, élvezetes, könnyű belerázódni, de bizonyára több száz óra után is teret enged a fejlődésnek. Egy nagyon korrekt fizikai modellezés érezteti velünk az autónk súlyáttételét a kanyarokban, a változó pályakörülményeket, illetve a fokozatosan elhasználódó vagy a balesetek során hirtelen sérülő alkatrészek szeszélyességét. 

Földön, sárban és salakon, illetve a hófödte utakon szinte kifogástalan a vezetési élmény, egyedül talán csak a “legegyszerűbb” felületeken, a hagyományos aszfalton tűnik kissé különösnek a raliautók irányítása. A helyzet ugyanis az, hogy az EA Sports WRC összes verdája, a kerékmeghajtás típusától és a motor elhelyezésétől teljesen függetlenül, mind szörnyen túlkormányzott, a gumik pedig valami megmagyarázhatatlan oknál fogva annál jobban tapadnak, minél élesebben fordítjuk el a kormányt a kanyarokban. Természetes, hogy egy raliszimulátorban fontos a gyors és reszponzív járműmozgás, de az EA Sports WRC irányítása mégis szokatlanul “videojátékos” érzést kelt, a kanyarokban érzékelt úttartás pedig gyakran szöges ellentétben áll a valóságban vártakkal.  

Ha azonban hajlandók vagyunk kibékülni ezekkel a furcsaságokkal és elfogadjuk, hogy az EA Sports WRC nem egy vérbeli szimulátor, csak egy komoly kihívásokat tartogató videojáték, akkor máris eloszlanak az esőfellegek. Lazább autós videojátékként ugyanis remekül vizsgázik a Codies legújabb alkotása. Számos érdekes játékmód közül válogathatunk, kezdve a kihagyhatatlan karriermóddal, ami éves szezonok alatt farag belőlünk WRC, WRC2 vagy Junior WRC bajnokot. A karriermód hozza a kötelezőket, és még annál valamivel többet is: teljesen új versenytípusként köszön be például a Regularity Rally, melynek lényege, hogy egy előre megadott sebességtempót kell tartanunk a pálya teljes hossza alatt. A karriermódban egyébként heti bontásban válogathatunk a véletlenszerűen érkező események közt, nem túl mélyen ugyan, de menedzselhetjük az istállónk mérnökeit is, ráadásul ezúttal nemcsak a hivatalos ralijárgányok közül válogathatunk, de ha kedvünk tartja, alkatrészenként megépíthetjük a saját autónkat is. 

Az EA Sports WRC egyik legnagyobb új különlegességeként hirdetett Builders-opció lényege, hogy minden fontosabb alkatrészt (motor, annak elhelyezése az alvázon, felfüggesztések, féktárcsák, hűtés, turbó, kasztni, miegymás) magunk válogathatjuk össze - ez a gyakorlatban laikusként is könnyen kivitelezhető, jóval egyszerűbb művelet annál, mint amilyennek elsőre hangzik. Határt csak a csapatbüdzsé és a szponzorok felajánlásai szabhatnak, az elérhető alkatrészek pedig kellően változatosak ahhoz, hogy egyedi, a saját stílusunknak megfelelő járgányt alkothassunk. A koncepció fantasztikus, a megvalósítás azonban itt is hagy némi kívánnivalót maga után. Mivel a külső alkatrészek egytől-egyig fantáziaelemek, és legfeljebb csak hunyorítva hasonlítanak a valódi gyártók formáira, a végeredmény rendszerint úgy fest, mintha egy távolkeleti garázsban összeeszkábált korcsjárgánnyal gördülnénk ki a rajtvonalhoz. Az összképen az arcpirítóan felületes festés és matricázás rendszere sem segít sokat.

A WRC-licenc hozományaként azonban egészen tisztességes a hivatalos járműfelhozatal: a 60-as évektől egészen a napjainkig megtaláljuk a sportág legfontosabb modelljeit, a megjelenéskor összesen 78 darabot. Ennél is impozánsabb azonban a komplett WRC-kalendáriumot felölelő pályaválaszték, amely több mint 200 futam bő 600 kilométernyi terepét hozza el a nappalinkba. Kissé sajnálatos ugyan, hogy jelenleg épp a közép-európai futamok késnek egy keveset – ezeket később ingyenes frissítésként kapjuk majd meg. 

A három fő kategória és az egyéb, jellemzően történelmi versenyek járműveit természetesen bevihetjük az offline és online is játszható Quickplay meccsekre, ám aki ennél komolyabb és szervezettebb időmérőkre vágyik, az a Clubs menüpontja alatt találhatja meg a számítását. A Codemasters gyakorlatilag egy-az-egyben átemelte a népszerű játékmódot a DiRT Rally 2.0-ból, ennek pedig csak örülni tudunk. Az offline játék kedvelői a fentiek mellé kapnak egy Moments névre keresztelt opciót is – ez hamar az új személyes kedvencemmé vált. Egy rendszeresen frissülő kihívássorozatról van szó, amely lehetőséget ad arra, hogy átéljük a ralitörténelem legizgalmasabb pillanatait. 

Az EA Sports WRC-től tehát nem vehetjük el, hogy tartogat határozottan érdekes ötleteket és javarészt a vezetési élmény is a helyén van. Az összkép azonban mégsem áll úgy össze, mint a Codemasters korábbi ralijátékaiban. Valójában éppen ez a tesztalanyunk legnagyobb problémája: az elmúlt évek kiváló ralijátékai túlontúl hatalmas árnyékot vetnek az új sorozat első üdvöskéjére, a feltűnő hiányosságok és komoly technikai problémák pedig nem feledtetik velünk, hogy a zsáner egyszer már csúcsra ért. Vállalható, de leginkább csak középszerűnek nevezhető rajtot vett tehát az új raliszéria - a következő néhány év folytatásainak lesz min javítaniuk.

Az EA Sports WRC PC-n, Xbox Series X/S-en és PlayStation 5-ön jelent meg. Mi Xbox Series X-en teszteltük a játékot.