A szlovák fejlesztő, Jozef Pavelka, Vlado Ganaj történetíróval és a zenéért felelős Marcel Gidote's Holy Crabbal kiegészült egyszemélyes projektje tehát amellett, hogy egy játékokban kissé alul reprezentált történelmi időszakot mutat be, nem fél mindezt jókora humorral nyakon önteni, aminek hála hiába érezzük folyamatosan a torkunkon a török hadsereg lándzsáit, lépten-nyomon idétlen és elképesztően röhejes szituációkba keveredhetünk. Ez a megközelítés hihetetlenül jól áll a játéknak, hiszen amellett, hogy nem veszi el a külső fenyegetés élét és folyton ott lebegteti azt a távolban, tisztában van a saját helyzeteinek komikumával is, emiatt pedig nem esik szét a narratíva, sőt, inkább maga mellé invitál minket, kér nekünk egy pofa sört és hatalmas röhögések közepette meséli el a kalandjait. Ráadásul mindezt megannyi vicces kikacsintással teszi, melyek között jócskán akad majd olyan, amit csak mi, magyarok érthetünk, kezdve az ismerősen csengő nevekkel, egészen az ízes, már-már röhejesen túlcsavart káromkodásokig.
Ugyan a régi angol dialektus miatt gyakran érezhetjük majd úgy magunkat, mint akinek fogalma sincs arról, hogy éppen mit olvas, de higgyétek el, megéri odafigyelni és itt-ott szótárazni kicsit, mert olyan aranyköpésekkel leszünk gazdagabbak, amiket utána bármikor, mindenféle lelkiismeret-furdalás nélkül dobhatunk be egy haveri beszélgetés kellős közepébe. Az olyan csodálatos szállóigék, mint például a „Nőjön gitár a hasadba és a rák pengesse!!!”, vagy épp a klasszikusabb „Ó, hogy bassza meg egy talicska apró majom!” garantált röhögésbe torkollnak majd, főleg, mivel a Felvidek valósággal sportot űz abból, hogy mindenféle előrejelzés nélkül, váratlanul küld el minket oda, ahová csak ő tud. Ezt legtöbbször egyébként Jozef, az egyik hozzánk szegődő társunk teszi meg velünk, de a többieket sem kell félteni, legyen szó akár Matejről, egy kimért és folyton a vallásról papoló papról, vagy magáról a főszereplőről, Pavolról, aki még a nyilvánvaló alkoholizmusa ellenére is egy szerethető figura a maga módján.
Színes brigád gyűlik tehát majd össze a kalandunk alatt, akik egytől-egyig egyedi jellemek és természetesen ez a sokszínűség a képességeikben és a tulajdonságaikban is kiütközik, amiket leginkább a különféle összecsapások alatt kamatoztathatunk a leginkább. Mivel a Felvidek egy RPG Makerrel készült szerepjáték, ezért a rengeteg beszélgetés és felfedezés közben időnként harcolni is fogunk, ahol már nem lesz elég annyi, hogy Jozef mindenféle cifra káromkodást dob be a közösbe. Szócsaták helyett egy ismerős elemekből táplálkozó körökre osztott harcrendszert kapunk, aminél a korábban látott izometrikus kameraállást belsőnézetre cseréli a játék és nekünk így, testközelből kell levágnunk az elénk tornyosuló ellenfeleket. Támadhatunk, képességeket, illetve tárgyakat használhatunk, valamint elmenekülhetünk, ha szorulna a hurok, hogy aztán később, pár mellékküldetést követően megerősödve térjünk vissza újra megmérettetni magunkat.
Aki viszont abban bízik, hogy majd szétgrindolja magát és túlhúzott szinttel végig rongyol a Felvidéken az csalódni fog, ugyanis a játék teljesen máshogy közelíti meg a karakterek fejlődését. Egyrészről nincsen tapasztalati pont, tehát erősödni kizárólag csak a csatákból, ládákból és a küldetésekért kapott pénzből megvásárolt eszközökkel tudunk, másrészt az összecsapások helye és az ellenfelek fajtája fix, azaz hiába szaladgálnánk a magas fűben (egyébként nem tudunk) véletlenszerűen sosem kerülhetünk bajba, ezáltal kigyomlálva a farmolás legapróbb csíráját is a rendszerből. Aki tehát könnyíteni szeretne magán, illetve a harcokon, az jobban teszi, ha felvesz minden mellékküldetést és alaposan körbe néz a helyszíneken, mert csakis ily módon érhető el a valódi fejlődés. A megszerzett koronákból pedig jobb vérteket, fegyvereket és mindenféle támogató tárgyakat vásárolhatunk a csapatunk számára, amikre szükségünk is lesz, mivel a játék nehézségi görbéje néha indokolatlanul képes kilengeni hol az egyik, hol pedig a másik irányba.
Az alapos felfedezés azonban egyáltalán nem teher, a játék ugyanis olyan művészeti stílussal van megáldva, amire bármelyik pillanatában öröm ránézni. A 16 színnel operáló EGA-monitorok látványát idéző megvalósítás egészen elképesztően fest, ami leginkább az átvezetők és a belsőnézetes összecsapások alatt csúcsosodik ki. Előbbiből ugyan nincs sok, de ami van, az lehengerlően néz ki, a haddelhaddok esetében pedig olyan részletes animációkat kapunk, amik még sokadjára is elvarázsolják az ilyesfajta gyönyörökre fogékony játékosokat. Ugyanakkor ez sajnos az ellenfelekre már korántsem igaz, hiszen azok csak mélán, mozdulatlanul állnak előttünk, az arcukra fagyott mosolyt azonban remekül kompenzálják az általunk forgatott fegyverek és varázskönyvek spritejai. Mindehhez a kifogástalan összképhez pedig olyan csodaszép dallamok társulnak, amiket meghallva pillanatok alatt ott érezzük magunkat a 15. század kellős közepén.
A Felvidek egy hatalmas meglepetés volt számomra, hiszen egy elsőjátékos fejlesztővel a háta mögött (a zenénél és a történetnél azért besegítettek neki) korántsem vártam ilyesfajta minőséget, főleg, ha belevesszük, hogy Jozef Pavelka ezt az egészet az RPG Makerrel hozta össze. Egyszerűen hihetetlen, mennyi mindent sikerült kipréselnie a lehetőségeiből és azt hiszem nyugodtan kijelenthetjük, hogy talán ez az eddigi legjobb szerepjáték, ami ezzel a keretrendszerrel készült. Stílusos, gyönyörű, élvezetes és elképesztően humoros, ráadásul mindösszesen 10 euróba kerül az egész, ezek mellett a pozitívumok mellett pedig még az is eltörpül, hogy olyannyira rövid, mint Szlovákia történelme.
A Felvidek március 29. jelent meg, kizárólag Steamen.
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.