Kevés olyan játék van, aminek a megjelenését ekkora várakozás és hipe előzne meg, az utóbbi időkben talán csak a Halo 3 büszkélkedhetett eme érdemmel. Eljött az idő, végre itt van, Altair kalandjai az Assassins Creedben megkezdődtek. Lássuk hogy milyen eredménnyel teljesít, a GK szemüvegén keresztül.
Az orvgyilkosok csak három szabályban hisznek, számukra ez a vallás, ez az isten, ezeknek megfelelni az életük nagy célja, ez az Assassins Creed avagy az orvgyilkos hitvallása:
Altair az ifjú, becsvággyal teli, ígéretes orvgyilkos egy küldetés alatt, sőt igazából pár pillanat leforgása alatt megszegte mind a hármat. Ennek következtében a hódító templomosok megtalálták a főhadiszállást és sokaknak kellett meghalnia mire a rohamot visszaverték. A büntetés minden képzeletet felülmúlt, Altairtől elvették minden fegyverét, megtiltották neki hogy használja képességeit, újra kellett kezdenie az oktatást, elvesztett mindent, csaknem az életét is.
Nagyjából ezek után kezdődik a várva várt játéknak a sava borsa, persze ezeket az eseményeket még eléggé sok minden megelőzi, amiket direkt nem osztok meg veletek, hiszen számomra is nagy meglepetést okoztak, nem akarok senkit sem megfosztani az élménytől. Lényeg a lényeg, végül azoknak lett igaza, akik a trailereket alaposan megnézve, eléggé szokatlan és különleges dolgokat véltek felfedezni. Hát kérem szépen ezeknek oka volt, akit érdekel vegye meg, nem hiszem hogy meg fogja bánni!
Szabadság mindenek felett
Ahogyan azt a készítők előre megígérték, az Assassins Creedben teljesen szabad kezet kapunk kalandjaink során. Mi döntjük el hogy lopakodni szeretnénk-e elvegyülve a tömegben, vagy esetlegesen fanatikus akrobata módjára házról házra ugrálva közlekedni, de ha akarunk akkor éppenséggel őrült berserker módjára is nekimehetünk a város összes őrének. A választás a miénk, senki sem akadályoz meg minket semmiben, de a cselekedeteink után vállalnunk kell a következményeket. Ugyanis a városok teljesen saját életet élnek, és ha mi ezt kizökkentjük a sablonos kerékvágásból, akkor annak mi fogjuk meginni a levét. Itt arra gondolok, hogy a járókelőket érdemes békén hagyni, maximum csak lágyan félrelökni lehet őket, mert ha túlságosan feltűnően viselkedünk, akkor nem elég hogy hívják az őröket de még nekünk is támadhatnak, ami néha nagyon kellemetlen tud lenni. Ne felejtsük el a három szabályt, ahogyan azt sem, hogy lehetünk bármilyen képzett harcosok, mi egyedül leszünk mindig, ők meg több ezren vannak. Ahogyan a városokon belül úgy azokon kívül is teljesen szabadon bóklászhatunk, itt már szerencsére számtalan helyen fogunk találni lovakat, amiknek a hátán lerövidíthetjük a meglepően hatalmas távolságokat. Néha azonban érdemes megállni egy-egy pillanatra, esetlegesen felmászni egy torony tetejére és megcsodálni azt a fantasztikus munkát amit ezek srácok ott az Ubisoftnál véghez vittek nekünk. Nem elég hogy az egész város él és lélegzik, saját egyénisége van. Ezen felül a textúrák, a hangok, a fizika, minden egyszerűen csodálatos. Nem kell hozzá sok idő és teljesen magába fog szippantani minket ez a látvány, ezek a hangok, ez az élmény és képtelenek leszünk elszakadni tőle.
Direkt a végére hagytam azt a hihetetlen szabadságérzetet, amit Altair akrobata képességeinek köszönhetően átélhetünk. Ha bajba kerültünk, elég csak a jobb ravaszt nyomva tartani, néha nyomni egy „A"-t (ugrás) és ő mindenhova fel fog mászni nekünk, szinte mindenhonnan talál magának egy pontot amin meg tud kapaszkodni, ugyanez vonatkozik az ugrálásra is, hiszen nem sok olyan rúd vagy párkány van, ahonnan ne tudna tovább ugrálni kedvenc orvgyilkosunk, és akkor még nem is beszéltem a meglehetősen látványosra sikeredett halálos sólyom ugrásról, amit mindenhonnan végre tudunk hajtani ahol alattunk látni lehet egy szénakazalt. Természetesen számtalan helyre el tudunk bújni, amennyiben az őrök a nyomunkban vannak, ezek közül is a kedvenceim az utcákat járó szerzetesek, akiknek ha elnyertük a szimpátiáját, bármikor segíteni fognak nekünk ha el akarunk vegyülni az általuk képviselt mini közösségben. Szabadság mindenek felett, ez kellet nektek? Hát megkaptátok!
Ez a harc lesz a végső
Gondolom mindenki kíváncsian várta hogy milyen módon fogják megoldani a harcrendszert, mivel ahogyan minden mást ezt is nagyon büszkén közhírré tették az Ubisoftosok; azt mondták hogy ha egyszer megtanuljuk imádni fogjuk. Lássuk hogy igazuk volt-e. Az egész nagyon egyszerűen és kényelmesen lett megoldva. A bal ravasszal tudjuk bejelölni az éppen aktuális ellenfelünket, ha folyamatosan lenyomva tartjuk, akkor pedig Altair teljesen rááll és mindenhova követni fogja. A jobb ravasz lesz a legfontosabb a játékban, ugyanis ezzel tudunk váltani a lopakodó illetve az agresszív támadási mozdulatok között. Vegyünk egy példát: ha kiválasztjuk a D-Padon a rejtett pengénket, és befogunk egy ellenfelet, akkor az „X" megnyomásával kellően közel kerülve egy villámgyors és halálos szúrást tudunk produkálni, amit majdnem biztos hogy senki sem fog észrevenni még az sem aki közvetlenül az áldozat mellett állt. Ha viszont ugyanehhez a mozdulathoz nyomva tartottuk a jobb ravaszt is, akkor egy igencsak látványos, de mindenki által észrevehető akrobata támadást fogunk végrehajtani. Ezt nem ajánlom senkinek, maximum akkor ha éppen menekülésben vagyunk. Ahogyan azt korában írtam a D-Paddal a fegyvereink között tudunk váltogatni, ezek sorban; a dobótőr, a rejtett penge, a kardunk és a puszta kezünk. Mindegyik nagyon hatékony tud lenni a megfelelő helyzetben és kellő tudással alkalmazva. Természetesen lehetőségünk van és néha kikerülhetetlen lesz a nyílt harc használata, ami ugyancsak profin ki van dolgozva a gammában. Igazából csak három gombot kell majd használnunk, a jobb ravasszal fogunk védekezni és ennek segítségével tudjuk végrehajtani a halálos ellentámadásokat is. A „B"-vel tudjuk elkapni ellenfelünket és jól meglökni, ez is egy nagyon hasznos dolog, főleg ha körbe vagyunk véve és az egyik őrt elkapva nekivágjuk szerencsétlent a többinek. Az „X"-el tudunk támadni, természetesen több fajta módon, de én mindenkinek a kombózást ajánlom, amit nehéz megtanulni, de ha beleéljük magunkat abba a helyzetbe hogy mi egy hidegvérű gyilkos vagyunk nem pedig holmi hadakozó barbár, akkor egy kis gyakorlással már mi sem őrült módjára fogjuk nyomogatni a gombot, hanem mindig pontosan akkor amikor a kardunk nekicsapódott az ellenfél kardjának, ezt 3-4-szer végigcsinálva egy nagyon látványos és hatékony fegyverré válhat a kezünkben a kard.
Az orvgyilkos élete
Mint ahogyan azt a cikk elején írtam nektek, sajnos a játékot úgy fogjuk kezdeni hogy semmi fegyverrel és képességgel nem rendelkezünk. Előrehaladva a történetben természetesen visszakapunk mindent, de ahhoz hogy a lehető leghalálosabbak legyünk és az energiánk is elérje a maximumot, minden egyes mellékküldetést meg kell csinálnunk. Ezek általában egyes emberek beszélgetésének a kifülelése, árulók kihallgatása, zsebtolvajlás, járókelők megmentése és végül de nem utolsó sorba természetesen maga az orvgyilkosság szoktak lenni. Ha minden egyes városban teljesítjük az összes küldetést akkor nem csak különböző achievmentekkel fognak megjutalmazni minket, hanem egy hosszabb vége animációval is, illetve nagyobb életerő csíkkal, ami természetesen nagyon jól tud jönni, tekintettel arra, hogy a történet végefelé már nem ritka a 15-20 perces folyamatos harcjelenet sem. Ezeken felül érdemes kihasználni azt a szabadságot amivel megjutalmaztak minket a készítők, ellátogatni a királyság minden egyes fertályához és jól körülnézni, nemcsak a látvány miatt, hanem a gyűjtögethető zászlók megtalálásának érdekében is.
Minden jó ha a vége jó
Ami sajnos ebben az esetben nem mondható el, mivel a játéknak a vége meglehetősen frusztrálóra sikeredett, de sebaj mivel benne van a lehetőség egy lehetséges folytatásra, aminek gondolom mindenki örülne. Viszont abban biztos vagyok, hogy mire eljutunk a végére mindenkiben olyan mély nyomot fog hagyni ez a stuff, amit csak a barátoknak való folyamatos meséléssel tudunk majd enyhíteni. Az Assassins Creed ékes példája annak, hogy időnként megesik ebben a bizniszben, hogy a hatalmas hipe és ajnározás igaznak minősült. Mert nem vagyok egyedül azzal a véleményemmel, hogy ez a gamma hihetetlenül jó lett, és erre nincsen más szó. Szégyen kihagyni, szégyen nem beszerezni a gyűjteménybe, végül pedig a Prince of Persia rajongóknak üzenem, hogy én is azt hittem, hogy ez csak egy klón lesz, de NEM mert új legenda született. A hercegnek sajnos nagyon fel kell kötnie a gatyáját, ha a negyedik részben, ezek után valami maradandót akar produkálni, de az UbiSoftot nem kell félteni ők sosem nyúlnak félre!
1. Sose bánts ártatlan embert!
2. Sose kelts feltűnést, a lehető legdiszkrétebb legyél
még a legnagyobb veszélyben is!
3. Semmi esetre se hozd a klánt kompromitáló helyzetbe!
2. Sose kelts feltűnést, a lehető legdiszkrétebb legyél
még a legnagyobb veszélyben is!
3. Semmi esetre se hozd a klánt kompromitáló helyzetbe!
Altair az ifjú, becsvággyal teli, ígéretes orvgyilkos egy küldetés alatt, sőt igazából pár pillanat leforgása alatt megszegte mind a hármat. Ennek következtében a hódító templomosok megtalálták a főhadiszállást és sokaknak kellett meghalnia mire a rohamot visszaverték. A büntetés minden képzeletet felülmúlt, Altairtől elvették minden fegyverét, megtiltották neki hogy használja képességeit, újra kellett kezdenie az oktatást, elvesztett mindent, csaknem az életét is.
Nagyjából ezek után kezdődik a várva várt játéknak a sava borsa, persze ezeket az eseményeket még eléggé sok minden megelőzi, amiket direkt nem osztok meg veletek, hiszen számomra is nagy meglepetést okoztak, nem akarok senkit sem megfosztani az élménytől. Lényeg a lényeg, végül azoknak lett igaza, akik a trailereket alaposan megnézve, eléggé szokatlan és különleges dolgokat véltek felfedezni. Hát kérem szépen ezeknek oka volt, akit érdekel vegye meg, nem hiszem hogy meg fogja bánni!
Szabadság mindenek felett
Ahogyan azt a készítők előre megígérték, az Assassins Creedben teljesen szabad kezet kapunk kalandjaink során. Mi döntjük el hogy lopakodni szeretnénk-e elvegyülve a tömegben, vagy esetlegesen fanatikus akrobata módjára házról házra ugrálva közlekedni, de ha akarunk akkor éppenséggel őrült berserker módjára is nekimehetünk a város összes őrének. A választás a miénk, senki sem akadályoz meg minket semmiben, de a cselekedeteink után vállalnunk kell a következményeket. Ugyanis a városok teljesen saját életet élnek, és ha mi ezt kizökkentjük a sablonos kerékvágásból, akkor annak mi fogjuk meginni a levét. Itt arra gondolok, hogy a járókelőket érdemes békén hagyni, maximum csak lágyan félrelökni lehet őket, mert ha túlságosan feltűnően viselkedünk, akkor nem elég hogy hívják az őröket de még nekünk is támadhatnak, ami néha nagyon kellemetlen tud lenni. Ne felejtsük el a három szabályt, ahogyan azt sem, hogy lehetünk bármilyen képzett harcosok, mi egyedül leszünk mindig, ők meg több ezren vannak. Ahogyan a városokon belül úgy azokon kívül is teljesen szabadon bóklászhatunk, itt már szerencsére számtalan helyen fogunk találni lovakat, amiknek a hátán lerövidíthetjük a meglepően hatalmas távolságokat. Néha azonban érdemes megállni egy-egy pillanatra, esetlegesen felmászni egy torony tetejére és megcsodálni azt a fantasztikus munkát amit ezek srácok ott az Ubisoftnál véghez vittek nekünk. Nem elég hogy az egész város él és lélegzik, saját egyénisége van. Ezen felül a textúrák, a hangok, a fizika, minden egyszerűen csodálatos. Nem kell hozzá sok idő és teljesen magába fog szippantani minket ez a látvány, ezek a hangok, ez az élmény és képtelenek leszünk elszakadni tőle.
Direkt a végére hagytam azt a hihetetlen szabadságérzetet, amit Altair akrobata képességeinek köszönhetően átélhetünk. Ha bajba kerültünk, elég csak a jobb ravaszt nyomva tartani, néha nyomni egy „A"-t (ugrás) és ő mindenhova fel fog mászni nekünk, szinte mindenhonnan talál magának egy pontot amin meg tud kapaszkodni, ugyanez vonatkozik az ugrálásra is, hiszen nem sok olyan rúd vagy párkány van, ahonnan ne tudna tovább ugrálni kedvenc orvgyilkosunk, és akkor még nem is beszéltem a meglehetősen látványosra sikeredett halálos sólyom ugrásról, amit mindenhonnan végre tudunk hajtani ahol alattunk látni lehet egy szénakazalt. Természetesen számtalan helyre el tudunk bújni, amennyiben az őrök a nyomunkban vannak, ezek közül is a kedvenceim az utcákat járó szerzetesek, akiknek ha elnyertük a szimpátiáját, bármikor segíteni fognak nekünk ha el akarunk vegyülni az általuk képviselt mini közösségben. Szabadság mindenek felett, ez kellet nektek? Hát megkaptátok!
Ez a harc lesz a végső
Gondolom mindenki kíváncsian várta hogy milyen módon fogják megoldani a harcrendszert, mivel ahogyan minden mást ezt is nagyon büszkén közhírré tették az Ubisoftosok; azt mondták hogy ha egyszer megtanuljuk imádni fogjuk. Lássuk hogy igazuk volt-e. Az egész nagyon egyszerűen és kényelmesen lett megoldva. A bal ravasszal tudjuk bejelölni az éppen aktuális ellenfelünket, ha folyamatosan lenyomva tartjuk, akkor pedig Altair teljesen rááll és mindenhova követni fogja. A jobb ravasz lesz a legfontosabb a játékban, ugyanis ezzel tudunk váltani a lopakodó illetve az agresszív támadási mozdulatok között. Vegyünk egy példát: ha kiválasztjuk a D-Padon a rejtett pengénket, és befogunk egy ellenfelet, akkor az „X" megnyomásával kellően közel kerülve egy villámgyors és halálos szúrást tudunk produkálni, amit majdnem biztos hogy senki sem fog észrevenni még az sem aki közvetlenül az áldozat mellett állt. Ha viszont ugyanehhez a mozdulathoz nyomva tartottuk a jobb ravaszt is, akkor egy igencsak látványos, de mindenki által észrevehető akrobata támadást fogunk végrehajtani. Ezt nem ajánlom senkinek, maximum akkor ha éppen menekülésben vagyunk. Ahogyan azt korában írtam a D-Paddal a fegyvereink között tudunk váltogatni, ezek sorban; a dobótőr, a rejtett penge, a kardunk és a puszta kezünk. Mindegyik nagyon hatékony tud lenni a megfelelő helyzetben és kellő tudással alkalmazva. Természetesen lehetőségünk van és néha kikerülhetetlen lesz a nyílt harc használata, ami ugyancsak profin ki van dolgozva a gammában. Igazából csak három gombot kell majd használnunk, a jobb ravasszal fogunk védekezni és ennek segítségével tudjuk végrehajtani a halálos ellentámadásokat is. A „B"-vel tudjuk elkapni ellenfelünket és jól meglökni, ez is egy nagyon hasznos dolog, főleg ha körbe vagyunk véve és az egyik őrt elkapva nekivágjuk szerencsétlent a többinek. Az „X"-el tudunk támadni, természetesen több fajta módon, de én mindenkinek a kombózást ajánlom, amit nehéz megtanulni, de ha beleéljük magunkat abba a helyzetbe hogy mi egy hidegvérű gyilkos vagyunk nem pedig holmi hadakozó barbár, akkor egy kis gyakorlással már mi sem őrült módjára fogjuk nyomogatni a gombot, hanem mindig pontosan akkor amikor a kardunk nekicsapódott az ellenfél kardjának, ezt 3-4-szer végigcsinálva egy nagyon látványos és hatékony fegyverré válhat a kezünkben a kard.
Az orvgyilkos élete
Mint ahogyan azt a cikk elején írtam nektek, sajnos a játékot úgy fogjuk kezdeni hogy semmi fegyverrel és képességgel nem rendelkezünk. Előrehaladva a történetben természetesen visszakapunk mindent, de ahhoz hogy a lehető leghalálosabbak legyünk és az energiánk is elérje a maximumot, minden egyes mellékküldetést meg kell csinálnunk. Ezek általában egyes emberek beszélgetésének a kifülelése, árulók kihallgatása, zsebtolvajlás, járókelők megmentése és végül de nem utolsó sorba természetesen maga az orvgyilkosság szoktak lenni. Ha minden egyes városban teljesítjük az összes küldetést akkor nem csak különböző achievmentekkel fognak megjutalmazni minket, hanem egy hosszabb vége animációval is, illetve nagyobb életerő csíkkal, ami természetesen nagyon jól tud jönni, tekintettel arra, hogy a történet végefelé már nem ritka a 15-20 perces folyamatos harcjelenet sem. Ezeken felül érdemes kihasználni azt a szabadságot amivel megjutalmaztak minket a készítők, ellátogatni a királyság minden egyes fertályához és jól körülnézni, nemcsak a látvány miatt, hanem a gyűjtögethető zászlók megtalálásának érdekében is.
Minden jó ha a vége jó
Ami sajnos ebben az esetben nem mondható el, mivel a játéknak a vége meglehetősen frusztrálóra sikeredett, de sebaj mivel benne van a lehetőség egy lehetséges folytatásra, aminek gondolom mindenki örülne. Viszont abban biztos vagyok, hogy mire eljutunk a végére mindenkiben olyan mély nyomot fog hagyni ez a stuff, amit csak a barátoknak való folyamatos meséléssel tudunk majd enyhíteni. Az Assassins Creed ékes példája annak, hogy időnként megesik ebben a bizniszben, hogy a hatalmas hipe és ajnározás igaznak minősült. Mert nem vagyok egyedül azzal a véleményemmel, hogy ez a gamma hihetetlenül jó lett, és erre nincsen más szó. Szégyen kihagyni, szégyen nem beszerezni a gyűjteménybe, végül pedig a Prince of Persia rajongóknak üzenem, hogy én is azt hittem, hogy ez csak egy klón lesz, de NEM mert új legenda született. A hercegnek sajnos nagyon fel kell kötnie a gatyáját, ha a negyedik részben, ezek után valami maradandót akar produkálni, de az UbiSoftot nem kell félteni ők sosem nyúlnak félre!
Konzolos értékelés: 9.9
PC-s értékelés: 8.1
Köszönet az Überkonzolnak a tesztpéldányért!
www.uberkonzol.hu
www.uberkonzol.hu
Kapcsolódó cikkek
aztán eltekertem az uncsi tesóhoz mert nekik van 1 atom erőművűk hogy rá tudjanak menni a youtubra és vittem az ac ét na és ott majd bexszartam olyan jó volt
http://www.xbox360achievements.org/forum/showthread.php?t=45350
A városokban viszont kemény dió lesz....
Cash , ha érdekel van térképem, bár még nem használtam , de a városban lehet hogy előveszem, ha csak ezek fognak hiányozni az 1000 ponthoz.
A zászlókat nem jelzi sajnos semmi, rengeteg idő és türelem kell a megtalálásukhoz. Nekem a Masyafesek megvannak, a múltkor a Kingdomosokat kezdtem el keresni, minden egyes sarokba benéztem, de csak 94-et sikerült találnom, úgyhogy nem könnyű a dolog, sok sikert hozzá! :)))
A cikk az tényleg jó de ezt már megszokhattuk Ca$h bácsitól!
ja míg eszemben van...írtad a végén Ca$h h végre egy játék ami azt nyujtja amit vártunk tőle...vagy valami ilyesmi...apszolút nem b@szogatásként kérdezem de ezekszerint neked sem azt nyujtotta a HALO3 amire számítottál???
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.