E3 2015: Idén sem lesz Dishonored II-bejelentés?

#17: Igazat adok abban, hogy remekül teremt meg egy nyomasztó, kilátástalan világot, csak számomra a karakterek viselkedése elveszi ennek az élét. Nem a karikatúra szerű ábrázolásra gondolok (a Valiant Hearts-ban is láthattuk, hogy a kedves, rajzolt megjelenítéssel is meg lehet teremteni a háború igazi atmoszféráját), hanem, mint már említettem, az érzelemmentes karakterekre. És igen, a szöveges információk, azok adtak hozzá az élményhez, mert ha egy könyvet olvasol jobban át tudod élni, el tudod képzelni. Viszont ez én előttem még jobban kiemelte, hogy a fejlesztők lerázzák magukról a szereplők érzelmekkel való felruházásának terhét, azzal, hogy pár nyomasztóan reális sort elénk vetnek. Neked lehet, hogy ez pont egy remek élménnyé állt össze, számomra viszont, egyik ütötte a másikat. De hát nem vagyunk egyformák. És örülök, hogy normálisan cserélhettünk véleményt épeszű érvekkel és ellenérvekkel, nem pedig savas nyál fröcsögése közben, rontottál rám, hogy: "Hat az tokeletrsen latszi, hogy nem a jatekkal volt gond hanem azzal, hogy rohanok azt lovok agyatlansagokat szereted..."
Köszönöm a tartalmas eszmecserét.

#16: Dunwall történései, kis cetlijei, eléggé nyomasztóak és morbidok, de mindezt egy karikatúra szerű stílussal teszi ami ellensúlyozza azt a nyomasztó hangulatot, szerintem pont üdítően hogy ne kelljen túlságosan eret vágni. Egy házban például ott fekszenek bezsákolva a gyerekek, felnőttek és egy naplóban le van írva, ahogy az apa kinyírja a családját. A hullákat szórják le a vasúti sínről, egy külön erre kialakított szerelvényből, miközben a burzsujok páncélozotott kocsival mennek mulatni a város korrupt szereplőivel. Szerintem nagyon telitalálat a játék, sokan mondják, hogy Bioshock klón, de sem stílusában, sem a képességek természetével nem hasonlít rá (a játékmenet apró half-life-osságáról nem is beszélve, ami szintén teljesen más). A youtube-on millió fragmovie, hogy milyen sokrétűen lehet gyilkolászni. A lopakodás eszközhiányairól pedig csak annyit, hogy Corvo nem egy mestertolvaj, nem egy assasin, és nem egy fürge goblin, hanem egy kőrözés alatt álló katona, akinek muszáj lapulnia, többnyire profi eszközök nélkül, de ettől függetlenül a rendszer és a lehetőségek kiválóak, a helyszínek szintúgy. A katonákról annyit, hogy a játékot csak very hard-on érdemes játszani, akkor elég éberek és elég szépen kitisztul a látásuk, ami nekem tetszett, mert én is felfigyelnék egy alakra ami egy hordó mögött mozog a sötétben. Nyílván szíved joga, hogy nem a kedvenc játékod, de én meg pont azt mondom, hogy egy remek próbálkozás volt, ami bejött abban az időben amikor rohadtul csak a szaros folytatások mennek, a pénzről szól a játékipar és nincs egy eredeti ötlet, valami ütős és látványos játékmenettel, és valami kilátástalan hangulattal. Egyébként még annyit hozzátennék, hogy a környezet, a fertőzöttek száma, a csónakos hozzád állása mind mind máshogy fest a játékstílusod alapján, és hidd el legnehezebb fokozaton nagyon nehéz elérni, hogy soha ne vegyenek észre.

#15: Oké lehet, igazad van, tény, hogy belőlem hiányzik az empátia, viszont a megfigyelőképességem nem olyan rossz. Emily személyisége csak a játék végeztével kap formát, addig csak egy kislány, aki erőszakos, zavaros környezetben nevelkedik. A fürdős jelenetnél, én bementem a szobába, miután beszéltem a fickóval, és semmi sikítás illetve repkedő tárgyak a hirtelen meglepetéstől, persze nem teljesen reakciómentes találkozás, de meglehetősen ingerszegény. Valamint, mikor az egyik cselédlány (lehet ugyanez) megkér, mentsem meg az apját, akkor is fapofával végigmondja a mellékküldetést (melyeket szintén keveselltem), semmi bánat, semmi érzelem. Ezért számomra furcsa volt, hogy egy ilyen nyomasztó, kilátástalan világban mindenki olyan, mint egy robot. Elhiszem, hogy van aki beletörődik a sorsába, és napról napra létezik, de nem mindenki. A játékmenetet nem találtam kiegyensúlyozottnak: eszközeink és képességeink inkább a gyilkosságokra fókuszálnak, ahhoz adnak segítséget. Például egy nem várt összecsapásból csak akkor tudok gyilkosság nélkül kiszabadulni, ha altatónyíl van a tarsolyomban. A lopakodást lebutítottnak éreztem, a fény-árnyék kihasználatlan maradt, az őrök látószöge szűk, stb.
Azt nem mondom, hogy a hangulattal baj van. Sőt, a megalkotott világ hozza is a hangulatot, azt a nyomasztó érzést, amit elvárunk, viszont a Dunwall-ban élő emberek ezt az érzést nem építik tovább, épp hogy rombolják. A legérdekesebb szereplő, aki miatt nem adtam fel a játékot, még ha csak villanásnyi jelenetei is voltak, az Outsider. Ő az aki rávilágít, hogy a jó és rossz fogalmak nem olyan tisztán elválaszthatóak, a filozófiai megnyilvánulásai tették igazán értékelhető karakterré. Szabadság terén pedig számomra nem nyújtott többet, mint az új Thief. A Styx, na az nyújt szabadságot. Bár itt inkább nem mennék bele a hasonlóságokba és különbségekbe.

#11: Ezt cáfolnám, nekem pont azért tetszett a játék, mert a hangulata, a témája a kitalált kis Dunwall-ja mind mind remek hangulatot sugároz. Csak Elizabeth fogott meg jobban a Bioshock: Infinite-be mint Emily a Dishonoredben. Érdemes játszani, van cél, ha egy kis empátia is van benned akkor megszereted a karaktereket, mint azt hogy asszem Pietro kukkolja a fullos cselédlányt ahogy fürdik. Odamész és megbeszéled vele mi legyen. Apróság, de szerintem odafigyelt, korekt munka a játék. A játékmenet szintúgy, ami elég sokrétű, szabad, attól függetlenül, hogy egy részeken át haladó játékkal játszol. Nagyon érezhető rajta annak a pár Half-life-os srácnak a keze nyoma, és ez jó.

egynek jo volt, semmi extra, atlag fps a ds1

#11: Bocs hazudtam, legutóbb a Metro 2033-mal játszotam, és az még úgy is kihívást jelentett, hogy mehettem és lőhettem amit akartam. De persze amikor esélyt kaptam, akkor is a legóvatosabb módot választottam (dobókés mindenek felett).

#9: Csak annyira lőttél mellé, mintha a céltáblával ellentétes irányba céloznál. Az AC-t sem szeretem, FPS-ekkel gyakorlatilag már évek óta nem játszottam. És igen egyik kedvenc trilógiám az eredeti Thief széria, ami persze arról híres, hogy csak mész és gyilkolsz. A Dishonoreddel az volt a problémám, hogy bugos, legnehezebb fokozaton is olyan könnyű volt végiglopózni akárhol, mintha vakok lennének az őrök, történet terén kiszámítható, lopható tárgyak terén messze elmarad az bűnrossz Thieftől, bizonyos láthatatlan falak, stb. Kapásból csak ennyi jutott eszembe, ja meg a főhős gondolom csak jelbeszéddel tud kommunikálni, mert még a legutolsó cselédnek is van hangja, viszont személyisége senkinek sincs.

#5: Te beszelsz nekem szinvonalrol tegyelek a piros 16-osra?
"Fojtatjak" mi?

#8: Hat az tokeletrsen latszi, hogy nem a jatekkal volt gond hanem azzal, hogy rohanok azt lovok agyatlansagokat szereted meg gondolom az ac sorozatot (ami egy vicc minden tekintetetben ha tudjuk hogyan is dolgoztak az assassainok).
Csak azt nem ertem mi a fasznak jatszol olyannal amit nem szeretsz.
En ruhellem a gta-t,ega watch dogsot mega tobbi ilyen nyiltvilagu minuszjatek bovlit mert mindegyik bun szarul van osszerakva es eppen ezert nem is jatszok veluk...

Januárban játszottam végig az első részt, és nagyot csalódtam. Mindenhol csak a dicséretek, de számomra nem tűnt semmiben sem kiemelkedőnek (mondjuk a zenék nagyon ott vannak). Közvetlen utána játszottam az új Thief-fel, na az volt aztán az igazi borzalom, még így is, hogy szinte elvárások nélkül mentem neki. De vissza a tárgyhoz, attól tartok engem a folytatás nem fog érdekelni, viszont ha már jönnek hírek a készültéről, akkor ne b@sszák már át a rajongókat. Ezt rühellem az ilyen cégeknél nagyon: vagy csinálják vagy kussoljanak.

Most elővettem az 1-est,nekimegyek megint!

Nagyon tetszett az első része, nemrég játszottam ki. :)

Szerintem nem is fogják. Siker lett az Arx is mégsem fojtatták.

#1: Tokeletesen egyetertek.
+1

Sajnálnám, ugyanis már régóta várom a folytatást. Előző generáció egyik legjobb címe volt, melyet a remek kiegészítők csak fokoztak.

Imádtam az első részt, valamint a Daud-os pakk a kedvenc DLC csomagom. Várjuk!