Mikor az Epigenesis kidobták steam-re, úgy gondoltam, hogy "Ph, csak egy újjabb indie cucc, ami annyira nem érdekel, hogy azt ez nem lehet mondani." Aztán, mikor már az unalom kerülgetett és nem tudtam mit csinálni, úgy gondoltam, hogy megér egy próbát. Ingyen van, steam-en van, négy kecske van, mit árthat? Meg is érte a letöltést!

A játék maga nem rendelkezik semmi komoly melléktörténettel. A jövöben van egy sport, egy elég érdekes labdajáték, a célja, hogy megszerezzük a labdát és platformokon ugrálgatva bejutassuk ezt a labdát az ellen "kapujába", hogy aztán kapjunk egy genetikailag módosított magot és ezt elszórjuk a stabil platformokon, ezzel pedig segítve a győzelmünket. Ámde, az ellenfélnek is van ám dolga! Az ők céljük az, hogy elvegyék tőlünk a labdát mindenfajta ügyes húzással. A játékban egyébként különfajta power-uppok is el vannak szórva, amelyek hasznosak lehetnek a számunkra. Egy csapatban a maximális létszám öt fő.

Csapatok:

Argos: Szín: Lila. Kinézetük alapján én valamiféle gladiátornak nézném őket.

Omani: Szín: Narancs. Nyílván valami japán kultúrát képviselnek, de kinézetük nekem nem mond semmit.

A játékban a két csapatnak semmi, de az égvilágon semmi egyedi képessége nincs, csupán a színük és a kinézetük különböztetik meg egymást.

A játék amennyire hülyén hangzik épp oly érdekes és izgalmas, és bár egyszerűnek hangzik, nehéz beletanulni. Az irányítást egyszerűen még nem tudtam megszokni, a platformokon való közlekedés olyan mintha jégen csúszna az ember, nem egyszer fordult már velem elő, hogy a kapu előtt nem sokkal sikerült leesnem és ezzel nem csak egy gólt hagytam ki, hanem még spawnolhattam újra is. A levegőben se olyan egyszerű magad korrigálni, bár ez érthető.

A grafika elég szép, ha jól tudom akkor az Unreal Engine 3 dübörög alatta, ami szerintem a grafikafüggőknek sem okoz csalódást. Bár nem legszebb, amit UE3-ból ki lehet hozni, de egy indie játéknak ez épp elég.

A pályák is hangulatosak és szépek, mindegyik más és más. Adják a futurisztikus hangulatot, de ugyanakkor kicsit a visszamaradottságot is tükrözi egy-egy szakadt zászló. Látszik, hogy ez egy amolyan green jövőkép, amiben a természet és technológia szép öszhangban van, ezt az is mutatja, hogy miután bedobtuk a labdát, addig nem érhetünk a labdához, míg el nem ültettük a magot (az ültetés alatt ne ilyen 1-2 perces folyamatra gondoljatok, ledobjuk a magot a földre, utánna a természet teszi a maga dolgát).

A játék folyamatosan értékel minket, a tetteinket pontokban fejezi ki, ezeknek a pontoknak semmi értéke nincs, csupán a csapaton belűli helyezésünket tudják reflektálni.

Nagyon be tud szippantani, és bár függővé nem tesz, mégis úgy elrepül mellete az idő, hogy észre sem veszed. Megér egy próbát mindenkinek!