A hetvenes évek hajnalán az emberiség felfedezett egy kb 120-130 km átmérőjű, idegen eredetű kupolát a sivatagban. Senki sem tudta, hogy ki építette, de a hivatalos dokumentumokban Forefathers-nek (ősatyáknak) nevezték el őket. Megalakult rögtön a C.R.O.N.U.S. (Committee for Research of Objects of Non-Usual Source) nevű vállalat, aminek politikai alapokon nyugvó, kizárólagos joga volt a létesítményt vizsgálni. Épült egy város a dóm köré és megkezdődött a kutatás a bent lévő varázslatos tárgyak és jelenségek után, amiket sokszor automatizált védelmi rendszerek védtek és furcsa, idegen technológiák vettek körül. A kupola tulajdonsága, hogy miután élőlény bement alá, az erőtér megakadályozta abban, hogy valaha is kijöhessen és egy Spire nevű konstrukció volt hozzá építve, amivel az embereket befelé, illetve a bent talált leleteket kifelé szállították. A kikerülő varázstárgyak hatalmas üzleti lehetőségnek bizonyultak és nagy felbolydulást okoztak. Az emberek a képeslapokon és brosúrákon propagált jobb élet és hatalmas fizetés reményében több tízezren várták a lehetőséget, hogy csatlakozhassanak a C.R.O.N.U.S. vállalat soraihoz és bejuthassanak. Egy “nagyon szerencsés” karaktert alakítunk a játék kezdetén, akit épp most vettek fel és a befelé tartó liftben veszi fel a fonalat a játékmenet.

Első játékos csapat az orosz illetőségű Dark Crystal Games, akik egy sikeres Kickstarter kampány után 2019 végén jelentették meg az Encased-et, mint early access és 2021 szeptemberében érte el az 1.0-ás verziót. Egy klasszikus értékeken és alapokon nyugvó, top down, sci-fi, posztapokaliptikus, körökre osztott harcrendszerrel rendelkező RPG-ről beszélünk, amit a Piknik az árokparton című regény, valamint ezen regény által inspirált Stalker, illetve a Fallout 2 ihlettek. A Encased tipikus példája annak, amikor egy kis költségvetéssel rendelkező cím nem tud hatalmas marketinget és hype-ot generálni, valamint a játék származási országa is sokszor más megítélést kap mostanában. Ettől függetlenül a meglehetősen jó, de pár patch-et elbíró állapotban megjelent játék az idők alatt szinte tökéletesre csiszólódott, valamint sok Quality of Life fejlesztést, kényelmi funkciót és hibajavítást kapott megjelenése óta. Mára gyakorlatilag egy bug- és “sorjás élektől” mentes produktummal lehetünk gazdagabbak, ha letesszük voksunkat mellette.

New Game menüpont után rögtön négy nehézségi fokozat közül választhatunk a pofon egyszerű sztori módtól kezdve a kifejezetten brutális nehézségig. Karaktergenerálásnál a szokásos kinézet, statok és tulajdonságok megnézése/megválasztása mellett kiválaszthatjuk, hogy a szervezet melyik csoportjába fogunk tartozni. A fehér szárny a tudósok és kutatók csoportja, a kékek technikusok- szerelők, az ezüst szárny az adminisztráció és vezető réteg, a feketék a katonák és spéci harci egységek, míg a narancssárgák a takarító és veszélyes munkákat végző legalsó csoport, akik közül sokan bűnözők és az új élet reményében vannak itt. Mint sok, az elején megválasztható (később fejleszthető) képesség és (később nem fejleszthető) karaktertulajdonság, a hovatartozásunk is jelentősen befolyásolja a lehetőségeinket és a dialógus opciókat. A játék során minden feladatot többféle módon közelíthetünk és oldhatunk meg, például még halott NPC-k esetén is van sokszor megoldás, illetve van egy hatalmas immerzív szimulátoros beütése az egésznek.

A kifejezetten jól sikerült és megfelelő hosszúságú prológus nagyszerűen megalapozza, hogy mire számíthatunk, bemutatja a szárnyakat és a játék működését, aztán történik egy katasztrófa, ami mindent megváltoztat. Mi magunk két évvel ez után térünk magunkhoz, de teljesen RPG idegen módon nem lettünk amnéziások és nem vesztettünk el semmit a tárgyaink és képességeink közül. Az emlékezetvesztés funkcióját az tölti be, hogy a kupola alatt az óta történt fejleményekről semmit sem sejtve lépünk ki a romok közül és gyalogosan indulhatunk el a következő, emberek által lakottnak kinéző létesítmény felé. Hamarosan ráébredünk, hogy az esemény során elpusztult a Spire, így már nem jönnek új emberek, sem segítség, de az eddigi vezetés, a C.R.O.N.U.S. is összeomlott, valamint a “világ” frakciókra esett szét, akik többé-kevésbé együttműködve, de nem egy egységként próbálnak fennmaradni. A helyzet javítása érdekében a C.R.O.N.U.S volt vezetőinek egyike megpróbál egy New Committee nevű összefogást létrehozni, hogy így közös erővel próbálhassák leküzdeni a katasztrófát eredményező, még mindig létező problémát.

Ami rögtön a legelején feltűnik, hogy igencsak eltalálták az atmoszférát és a zenék nagy részét, de tovább haladva nagyon gyorsan megérezzük a játék gravitációját, mert erősebben szívja magába az egyszeri RPG kedvelőt, mint a sivatagi húsdaráló anomáliák a figyelmetlen arra járókat. A játéktér felépítése úgy néz ki, hogy van egy nagy világtérkép, amire küldetéseknél megkapjuk az új helyszínek hollétét, a többit viszont menet közben fogjuk felfedezni. Ezek lehetnek kisebb és nagyobb helyek is, mint települések, mocsár, barlang, sivatgos terep, de vannak kisebb kereszteződések és hasonlók is. Ezek mérete függ attól is, hogy éppen városban, vagy egy hat szintes földalatti létesítményben vagyunk, esetleg egy út közben felfedezett mellékes, vagy random esemény helyszínéül szolgálnak. Később, a második fejezetben lesz lehetőségünk egy járgányt szerezni magunknak, ami mobil bázisul is szolgál, addig viszont marad a gyalog caplatás. Másodpercek alatt el lehet jutni egyik helyről a másikra, de külön jelzi, hogy ez 10-20 órás út. Menet közben éheznek-szomjaznak az embereink, aminek a különböző fokozatai stat debuffot és később meghalást eredményeznek. Emellett van a játékban egy fáradtság rendszer is, de azért nem olyan szigorú, hogy túlélőjáték szinten kelljen figyelni rá. Minden esetre sok képesség és cselekedet, mint gyógyítás, zárfeltörés és hasonlók hozzáadnak a fáradtság szintünkhöz, úgyhogy egy-két óra játék után vagy aludni kell, vagy nagy erőkkel eszegetni a lootolható kávékat és energia kaját. Ez is hozzáad az immerzióhoz, de szerencsére nem olyan a cím, mint egy rendes túlélő játék, hogy percek alatt meghalunk, ha erre nem figyelünk. Enni bármikor lehet, de aludni csak a talált ágyakban, saját házainkban/szobáinkban, illetve a táborban.

A sok szabadtéri helyszín és feladat mellett a játék egyik erőssége a beltérben játszódó küldetések, legalábbis nekem ezek tetszettek jobban. Kiváló a pályatervezés és jól átlátható méretűek az egyes szintek, de a helyszínek abszolválása sokszor több emelet bejárásával teljesíthető és ehhez nagyon jól hozzájárul ilyen esetekben a narratíva jól megkomponált tempója is. A játék pár esetben vicces, vagy humoros beszélgetéseit, vagy helyzeteit néha igazi horrorba fordítja a játék egy-egy elfuserált, lepukkadt, hullarakásokkal teli elhagyott bázissal. Emellett szabad téren barangolva sem csorbul a játékélmény és ilyenkor üt be rendesen a Fallout és a Stalker ihletés. Az anomáliák egyenesen az utóbbiból vannak és több félével is találkozhatunk a pályákon. Ilyenkor, a megszokott módon, egy csavar jól irányzott dobásával kisüthetjük őket és amíg ártalmatlanok, addig elszaladhatunk mellettük. Vagy akár ott is maradhatunk lootolgatni, ládák zárait feltörni, mert nyilván az ilyen helyekre mindig érdemes benézni egy kis jutalomért. Ugyan így Stalker ihletés, a karaktereinkre felszerésként felaggatható artifact-ek, amik különböző plusszokat adnak, de mínuszokat is nyerünk velük. A Fallout oldalról érkeznek a játékba a felvehető Servoshell-ek, (power armor), amik több szintűek lehetnek és fejleszthetjük, használhatjuk őket kedvünkre – de akár ezek nélkül is gond nélkül lehet érvényesülni.

Saját rendszert használ a játék a körökre osztott harchoz és a képességleírások egyértelműen megadják, hogy mi mit csinál/okoz és az is ott van, hogy milyen képlettel számol a program. Ilyen rendszernek nem kifejezetten bonyolult, sőt mondhatni ezek közül egy egyszerűbb példány az Encased-ben található, de pont annyi összetettség azért van benne, hogy ne legyen unalmas. Karaktergenerálásnál a biuld-ünk meghatározza, hogy mennyi pontot kapunk szintlépéskor és ezek közül oszthatunk különböző fegyvernemekre, mint könnyű, nehéz, vagy hi-tech fegyverek, illetve szabad kezes, vagy kézi fegyveres közelharc (illetve a varázslásnak megfelelő psyonic vonal). Ezek a pontozások nyilván a sebzést is növelik, de így nyithatjuk meg az adott fegyvernemhez tartozó képességeket is. Érdekes fűszerezés a képességek mibenléte és egy kiragadott példával lehet talán jól bemutatni. A pisztoly, a shotgun, a gépkarabély és a géppisztoly mind könnyű fegyvernek minősülnek ebben a játékban. Ahogy növekszik az ide vonatkozó skillünk, a sebzés nő, de 30 rárakott pontonként nyílik meg mindegyik szerszámhoz egy új képesség. Hogy melyik jelenik meg az action bar-on, az attól függ, hogy milyen fegyver van a kezünkben.

Két fegyver lehet nálunk egyszerre, ezért lehet úgy menni, hogy pl távolra géppityu, közelre shoti és ezek között bármikor válthatunk harc közben. Ilyenkor vált a képesség lista is és nem használunk erre egy action pontot sem, szóval rendesen kihasználhatjuk a lehetőségeinket, természetesen különböző fegyvernemek esetében is. Minden kategóriában hasonlóan alakul a dolog, pl psyonic karakternél egy kesztyű a fegyver és abból is megvan, hogy az adott darab fagyasztó, égési, pszichológiai, vagy elektromos jellegű sebzést okoz. Természetesen megvan az összes kategória, mint AOE, DOT, DPS, tehát területi sebzések/hatások, minden körben sebzést kiváltó képességek, kábítások, gyengítések, robbantások. A fegyverenkénti, mondhatni kisebb számú aktív skill jól össze van csiszolva a különböző embereink képességei között. Mondjuk a közelharcos és a high-tech-es is tud fáradtságot okozó támadásokat (is) bevinni, amit egy adott kábultsági szint után egy psyonic karakter instant kill formájában tud értékesíteni. Nem tudom, mennyire tűnik ez egyszerűnek, de az a lényeg, hogy fegyver függvényében mindenkinek kevés, könnyen megjegyezhető és átlátható képessége van, de ezek jól kombinálhatók egymással, mintegy annyi mélységet adva a harcrendszernek, hogy a gördülékenység mellet ne váljon unalmassá.

Külön nem volt róla említés, de a mellékelt betűhalmazból látjuk, hogy lehetnek csapattársaink is, szám szerint hat darab. Bár a játék nem fektet rájuk különösebb hangsúlyt és mélységet, azért elmondható, hogy kábé egyik sem normális. Van itt rendes börtöntöltelék bunyós, aki azért jön velünk, hogy legyen bármilyen oka erőszakhoz folyamodni, de van hatalmas kalapáccsal rohangáló alkoholista színész és tudathasadásos, álarcos ketrecharcos is... Túlfűtott western igazságosztóval, kislánynak kinéző gyilkos robottal és kissé zavarodott tudós csajjal fűszerezve, akinek saját elmondása alapján nem volt még abortusza. Közülük kettő lehet velünk egyszerre, de válthatunk köztük kedvünkre, csak el kell menni értük a tartózkodási helyükre. Ők saját maguk pontozzák a képességeiket szintlépéskor, viszont bármikor használhatjuk őket szükség esetén. Ha mi nem tudunk berúgni egy ajtót mert kevés a muscle, vagy nem tudjuk kinyitni, mert kevés a lockpick, esetleg nem tudunk gyógyítani, mert kevés a medic skill, akkor őket irányítva ez abszolválható. Van a játékban egy reputation rendszer a frakciókhoz és a csapattársakhoz is és ennek fejlődésével tudunk megnyitni velük újabb beszélgetéseket, de ennél mélyebbre nem megy a játék ezzel kapcsolatban, tehát nem érdemes Mass Effect szintű mélységeket várni.

A játék sztorija 4 fejezetre van bontva, mint prológus és a három további egység, de ahogy a prológus is rövidebb a többihez képest, úgy az Act 3 is már csak a végjáték. Így az Act 1 és Act 2 teszik ki a játék lényegét és gerincét. Ezt azért emeltem ki, mert ezt a játékot az Act 2 elején szokták az emberek abbahagyni. Itt valami nagyobb gondot lehetne sejteni, de igazából nincs semmi egetrengető, csak egy kicsit furán jött ki a tempó. Az első fejezetben kapunk egy nagyobb sztori feladatot, ami több részfeladatból áll össze és ehhez körbekalandozzuk a világtérkép északi felét. Valamint ebben az első fejezetben és ezeken a helyszíneken van a mellékküldetések nagy része is és bár megmaradnak és rendelkezésre állnak teljesítésre az Act 2-ben is, mégiscsak több, mint kétharmaduk a játék első felében van. A játékos jól belemerül a dologba és közben összejön a fő sztori quest is, ami után, mint egy újabb nagyobb lépés, kezdődik az Act 2, ahol a lényegében a térkép déli részét lehet körbekalandozni. Ezen a ponton van egy kis egy-két órás hangulatesés sokaknál, mert megint olyan, mint ha előről kéne kezdeni. Itt meg kell látogatnunk az összes frakciót és mindegyiktől kell nekünk valami és többet kell caplatni a térképen, mire újra összeáll. De aztán újra felépül a több questből álló napirend, ami hajtja a hasonló játékokat és megfogja az embert.

Mindent összevetve meglepően jó játék az Encased. A grafika és zene nagyon jó hangulatot teremt és mindez jól összepasszol a játékmenettel és a sztorival. A fentebb részletesen nem boncolgatott nem harci képességek, mint zárfeltörés, hackelés, technikai és tudományos, stb készségek használata ilyen, vagy olyan módon mindig szembejönnek a játék során és sűrűn ki lehet használni őket, ily módon megfelelően jutalmazva a játékost. A sztori végig misztikus sci-fi, ahogy a Piknik az árokparton és a Stalker örökség sejteti és bár a csapattársak nem kifejezetten kaptak nagy hangsúlyt, annyi jól megvan bennük, hogy jól használhatók a beszólogatásaik és véleményeik miatt kedvelhetők. Szolid világépítés, reaktív világ, meglepően jól összerakott RPG. Tech szempontból elmondható, hogy jól kikupálódott a játék az 1.0 verzió óta és meglepetésemre én egyetlen buggal sem találkoztam játék közben. A játéknak 14 különböző befejezése van és a pacifista karaktertől kezdve a pszichopata, minden frakciót lemészároló gyilkos menetig a sztori döntéseinknek megfelelően kapjuk meg őket, úgyhogy talán ennek és a nagyon könnyűtől kifejezetten nehézig terjedő nehézségnek köszönhetően mindenki megtalálhatja a számítását. A játékidő a 25-30 órától talán 60-70 óráig terjed attól függöen, hogy mennyire merülünk bele és mennyit szüttyögünk. Ha valaki alkalmanként fél órát is elszórakozik az inventory és a saját láda pimpelésével, valamint a tárgyeladásokkal, mint én annak legalább 60 óra. Valamint említendő, hogy ha minden mellékküldetést és XP-t adó dolgot szorgosan csinálunk, akkor nagyon owerpoered-ek leszünk a játék végére. Meglehetősen jó volt kicsit újra belecsúszni egy igazi klasszikus értékeket és Fallout emlékeket pedzegető CRPG-be.

Az Epic-en ingyen osztogatott verziót játszottam , de van Steam-en is a cím. Az ünnepek alatt 6€ volt Steam-en, most újra 30€, ahogy Epic-en is, de Eneba.com-on talán 2€ alatt is van Steam-es verzió, google a barátunk. Három gépen játszottam vele és elmondható, hogy nincs egyáltalán nagy igénye a játéknak. Az első 6 órát a Ryzen3+Vega Laptopomon játszottam, ami bár durván harmatgyenge és nagyon semmire sem jó, mégis jól játszható volt HD felbontásban a dolog. Néha benézett a 20 fps max grafikán, de a körökre osztottság miatt elment végül is. Ezek után Steam Deck-en (linuxon) vettem szemügyre Heroic Games Launcher-rel és nagy részét ezen is játszottam. WINE segítségével szerintem simán szalad a többi disztróval is. Controller támogatás van, de azért kényelmesebb volt egérrel. 800P-ben kézben fogva max 45-50 fps a játék full grafon és aprók a betűk, ezért asztali módban jobb játszani. Itt 1366x768 + FSR mellett nagyon szép volt TV-n és mivel ugrált 30-40 fps között, így először 30 fps-re korlátozva, majd később 1080p felbontás+FSR mellett játszottam 30 fps korláttal 1440p monitoron. (Hozzáteszem az FSR nincs benne a játékban, azt a Deck tudja mindenre rálőni). Harmadszorra pedig feltelepítettem az asztali gépemre, de ott azért megbírkozott vele a 3080-as, hát nincs mit mondani, hibát nem tapasztaltam.

Minden idők nagyszerű CRPG-i között mérve a játékot 7 vagy 8 lehetne az értékelés. Aki szerette a Fallout 2-t, annak 8.