„…ez a game is, megint csak egy casual fos, de úgy látszik erre van igény…”
Főleg a hardcore gamerektől jönnek a kritikák. De ki számít hardcore gamernek, és ki a casual gamer? Én 3 csoportba soroltam őket. Kritika, és önkritika következik. Egyéni, szubjektív vélemény, ahogyan én látom:
Casual vs Hardcore games (gamers) Avagy: A jó, a rossz, és a csúf
A JÓ:
A fanyalgó, elégedetlen hardcore gamer: A teljesség igénye nélkül, nem szó szerint, de lényegét tekintve nagyjából ezek miatt fanyalog:
Gyenge a sztori, nem hitelesek a karakterek, gyenge a szinkron, fantáziátlanok a küldetések, idegesítő mini játékok, monoton játékmenet, csili-vili grafika, de tartalom nulla, nem olyan jó, mint az elődje volt, semmi fejlődés az előző részhez képest, agyatlan hentelés az egész, nem hiteles, nem életszerű dolgok, amik illúzió rombolóak... Ez nem igazi Max Payne, ez nem igazi Resident evil… Nem lenne rossz, ha nem ez lenne a címe…előre szkriptelt cső-FPS, egy nagy rakás casual fos…
Továbbá: „Rohadt nagy nyíl mutatja merre kell menni, minden világít, amivel lehet csinálni valamit. Bezzeg régen…”
Nem tudom az mitől volt hitelesebb a régebbi játékokban, hogy pl. állandóan, minden 2. ajtó zárva volt, és persze a kulcs a pálya másik végén van, amit nem jelöl semmi. Találd meg egy olyan labirintus jellegű helyen, ahol szinte művészet nem eltévedni. Aztán ha megvan a kulcs, akkor 5-10 perc múlva megint zárva lesz egy másik ajtó, aminek a kulcsa…na hol van? …Na hol? A pálya másik végén…. :) A csúnya előre scriptelt cső-FPS, az a gagyi egyes fanyalgók szerint. Az nem volt az, amikor monoton, ismétlődő textúrákból felépített pályán a játék hülyét csinált belőlünk, és oda-vissza, keresztül-kasul, 26x megjárkáltatott minket mindenféle keycardok, kulcsok, medálok darabjai, és egyéb idióta kütyük miatt?
Ismétlődő feladatok, monoton a játékmenet? Általában az FPS-TPS akció játéknak ez a lényege: ide-oda küldözget, hogy ezt csináld, azt csináld, ezt hozd el, azt hozd el (kulcs, keycard, gyémánt, sárga rubin, kék rubin, medál, térkép, titkos irat, tervrajz, bizonyíték, rádió, nyúlláb, kutya füle, elemmel működő 2 Ft-os, távirányítású papír zsebkendő, stb.) Aztán, ha az megvan, akkor menj oda, ahova azt be kell dugni, hogy kinyíljon, aminek ki kell nyílnia, és te behatolhass rajta… (ajtóra, és hozzá a kulcsra gondoltam :)) Minden akció játék lénye ez: ide-oda küldözgetnek, mindenféle „indokokkal”. Ezek az indokok alkotják a story-t.
Nem hiteles, nem életszerű, és túl könnyű, casual fos
Fegyverek, örök lőszer csalás? Húúú, ez aztán elítélendő. Nem is gamer az ilyen, aki cheat-el... Csak azt nem tudom, hogy az mitől jobb, vagy életszerűbb, hogy 5 méterenként van a földön elszórva töltény, és mi meg hajlongunk érte, apránként felszedegetjük. Ja bocs nem is: elsétálunk fölötte, mire az a zsebünkbe ugrik :) Szerintem ez is ugyan olyan életszerűtlen, mint cheat-et használni. Vagy a fegyverek: nem életszerű, hogy a farzsebünkből előhúzunk egy ak-47-est, miután eltettük az ingzsebünkbe a rakétavetőt. Igaz, nem életszerű, de nem biztos, hogy mindenki élvezné, ha egy pisztollyal kellene végig puffogtatni a játékot. De a fanyalgónak tök mindegy, úgyis beleköt: egyik játékban az a baj, hogy túl sok a lőszer, és a fegyver, máskor meg az a baja, hogy túl kevés…
Újratöltődő élet. A régi módszer mitől volt hitelesebb? Amikor minden sarkon elsősegély csomag felvétele után hirtelen meggyógyultál, és semmi bajod nem volt, hiába kaptál addig 58 golyót. Való igaz, hogy az sem hiteles, hogy beléd lőnek egy tárat, és te egy kicsit rosszul leszel, de pár másodperc pihegés a fedezékben, és már jól is vagy…
Viszont nem hinném, hogy sokan örülnének, ha pl. ilyen hitelességet kapnának:
egy lövés=„megsérültél. Kb. egy hónap múlva próbálkozz újra, addigra talán meggyógyulsz...”
vagy: „meghaltál. Start a new game” vagy: „Meghaltál. Ezzel a játékkal nem játszhatsz többet, mert meghalt a karakter.”
Túl könnyű? Erre a problémára van egy ötletem. Én szinte minden játékot így játszok már jó ideje, ezért csak javasolni tudom: Ne használj elsősegély csomagot. Felejtsd el a „heal” gombot, és/vagy ha van skill upgrade, akkor az életedet ne max-ra upgrade-eld, ne „vegyél” meg minden képességet, főleg, ami az életedet befolyásolja. Én a legtöbb játékot így játszom. (természetesen a játék hard fokozatra állítása az alap…)
A fanyalgó hardcore gamer mindent akar, de semmi nem elég jó neki…
A játékoktól lényegében azt várná el, az előző részhez képest legyen benne újítás, de közben mégis legyen olyan, mint az előző volt… Összetett legyen, de mégis egyszerű. Ne legyenek ismétlődő játékelemek, de ne legyenek benne felesleges dolgok sem. Izgalmas legyen, akcióval tele, de ne legyen monoton, és agyatlan hentelés. Ne legyen monoton amiatt sem, hogy a nagy, nyílt játéktérben sokat kell utazni A-ból B-be. Ha meg csak egy irányba tudsz menni (cső-FPS), akkor azt még inkább utálják: azok a csúnya, előre scriptelt, casual fos CoD, BF… Természetesen elvárja, hogy bug mentes legyen, és a játékidő legyen nagyon hosszú.
A story, hiteles karakterek, és szinkronhangok tekintetében pedig sokszor olyan elvárásai vannak, hogy kb. többszörös Oscar-díjas, hollywood-i színészek, rendezők, forgatókönyv írók kellenének ahhoz, hogy meg tudjanak felelni eme elvárásnak.
Végül pedig még egy elvárás: bár egy ilyen játék minimum dupla fejlesztési időt, embert, energiát=pénzt igényelne, mint a casual, kevesebb tartalommal bíró játékok, de mégse kerüljön többe azoknál egy fillérrel sem. (mert már így is felháborítóan magasak az árak).
Vajon (vagy margarinon :) miért nem csinálnak sok ilyen játékot a kiadók?
Talán mert a vásárlók nagy többsége casual gamer, akinek nem ilyen magasak az elvárásai. A hardcore gamerek pedig a kisebbség, egy szűk réteg, ezért is ez a nevük: keménymag. Kevés százaléka a vásárlóknak, és csak azért nem fogják a fejlesztési időt, és a játék készítésébe belefektetett pénzt megtöbbszörözni, csak hogy eme szűk réteg igényeit is kielégítsék. Mindezt ráadásul az alap áron, nem drágábban, mit eddig.
Magasak a játék árak? Senki nem kényszerít arra, hogy a játékokat rögtön a megjelenéskor vegyük meg teljes áron. Mindenkinek meg van a lehetősége arra, hogy várjon addig, amíg a játék ára le nem csökken arra a szintre, amiért már szerinte érdemes megvenni. Tapasztalataim szerint sajnos konzolon sokkal inkább jellemző a magasabb ár, akkor is, ha egy játék már 1-2 éves, mint pc-n, de senkit nem kényszerítenek arra sem, hogy konzolon játsszon. Egyébként pont ezért olcsóbb a konzoloknál maga a gép, a hardver. Ezzel szemben Pc-n meg hardverre megy el több pénz… Szóval tök mindegy. Ne kezdjünk el konzol vs pc vitát.
Egyébként pedig a fanyalgóknak igazuk van! Ezért ők a „JÓ” gamerek. A fentebb felsorolt kritikák mind jogosak. Minden játékban van hiba, és hiányosság! Minden játékra igaz, hogy jobb is lehetett volna, másképp is lehetett volna, ezt is, azt is beletehették volna, ezt-azt kivehettek volna, ezt-azt nem úgy kellett volna, csiszolhatták volna még, és talán nem is lett volna nagy fáradság, nem került volna többe…. Ha az a volna ott nem volna….
Tökéletes játék nincs! Ezért az ilyen fanyalgó hadcore gamerek soha nem lesznek semmivel sem megelégedve, amíg ők maguk meg nem tanulják a következőt: „Elégedjetek meg azzal, amitek van”
A ROSSZ:
Az igazi casual gamer:
Ki a casual gamer? Nehéz meghatározni, mindenki más dolgok miatt tart egy gamert casual-nak. Szerintem az a casual, aki csak alkalmi (casual) szórakozásnak tekinti a videojátékokat, amivel néha, ritkán, rövid időre jól esik kikapcsolódni. Ezért inkább sok játékot megvesz, és váltogatja őket. Csak ritkán van olyan, amit végig tolna. Nem merül bele nagyon a részletekbe, csak alkalmilag, felületesen játszik, ezért a fanyalgó hardcore gamer fanyalgásának okait ő észre sem veszi, átsiklik felettük. Amiken más hardcore gamer olyan sokat sír, azt ő észre sem veszi, vagy lexarja, nem zavarja, sőt: nevet rajta, és legyint egyet, mondván: „ilyen hülyeségeket idegeskedni….hiszen csak játék…”. A véleményét azonban ritkán tudhatjuk, mert nem szokott kommentelni gamer portálokon, hiszen az egész neki csak egy mellékes, nem fontos, alkalmi szórakozás.
Mivel csak ritkán, és rövid időre ül le játszani, ezért a túl bonyolult, nagyon összetett játékok legtöbbször nem kötik le, ahogyan a story sem érdekli általában. Leginkább a pörgős, nem túl bonyolult játékok tetszenek neki, mert gyorsan akar játszani, és gyorsan akar a játékban előre haladni. Talán ennek is köszönhető, hogy a Modern Warfare 3 megjelenése után 16 nappal elért 1 milliárd dollárja az Avatar rekordját is megdöntötte. Mert igenis a casual gamerek vannak többségben, ezért a kiadók is az ő igényeiket próbálják meg kielégíteni, mert ők hozzák a nagyobb bevételt.
A CSÚF
A félvér: az igényes hardcore gamer, aki félig casual (és esetleg nem fanyalog állandóan)
Azért casual félig, mert nem rendszeresen, nem minden nap játszik. Nem biztos, hogy azért, mert ő így akarja. Lehet, hogy csak azért, mert nincs rá ideje. Suli, edzés, vagy meló, sok meló, még több meló, család, bevásárlás, ügyintézés, egyéb kötelezettségek. Plusz a játékok mellett vannak esetleg haverok, filmek, tv sorozatok, és egyéb más dolog is az életében.
Hasonlít esetleg a
fanyalgó hardcore gamerhez. Észreveszi a játékok hiányosságait, és hibáit,
de tudja, hogy nincs értelme fanyalogni, inkább próbál örülni annak, ami van. Esetleg
arra végképp nincs ideje, hogy itt kommenteljen, vagy blogoljon. Vagy ha lenne
is ideje, akkor sem fogja arra fordítani, hogy felesleges, gyerekes vitákat
folytatasson a játékokról, platformokról, vagy fanyalogjon, köpködjön
játékokat, és vitázzon róluk…
Igényes. Kevés ideje van játszani, ezért jól meggondolja, hogy milyen játékra fordítja azt.
Minőség a mennyiség helyett. Általában kevés játékkal játszik, és megpróbál olyan játékot választani, ami biztosítja számára a minőségi, igényes, és tartalmas kikapcsolódást arra a kevés időre, amit erre tud fordítani.
Milyen a jó játék?
Mindenkinek más. Tartozzon az a gamer a JÓ, vagy a ROSSZ, vagy akár a CSÚF kategóriába. Mindenkinek más tulajdonságai miatt lesz egy játék kedvenc, ami számára, az ő igényeinek, az ő ízlésének megfelel, és így biztosítja neki a remek szórakozást.
Van, akinek a multiplayer FPS, van akinek a RTS, MMO. Van, akinek inkább a tartalmas, jó sztorival rendelkező game. Van, akinek az agyatlan hentelés is bejön, vagy egy egészen egyszerű 2D-s Mario is képes biztosítani számára a remek szórakozást (ugye, Norbiii :) Van, akinek a Forza, van, akinek a GT, de van akinek az NFS, Grid, stb. stb.
Vannak, akiknek tökéletesen megfelel a konzol. Fotelben hátradőlve, nagy tv előtt játszani.
Vannak, akiknek azonban lehet akármilyen jó egy játék, a lag miatt egyszerűen nem tudják élvezni. Plusz vannak, akiket az is zavar, ha nem stabil 60FPS a framerate, vagy az alacsony felbontás, gyenge grafika, elmosott textúrák. Esetleg semmilyen FPS-t nem tudnak élvezni kontrollerrel. Ők a pc-s gamerek. A konzol tulajdonosokat a fent említett dolgok nem zavarják, ezért tökéletesen megfelel nekik a konzol.
Nem vagyunk egyformák. Mindenkinek egyéni ízléstől függően más játék a kedvenc, más platform a neki leginkább megfelelő. Ezeket a különböző gamer csoportokat elemeztem egy 3 részből álló blog sorozatban:
Konzol vs Pc, Arcade vs Szimulátor, és ez a befejező rész: Casual vs Hardcore.
Persze lehetne még folytatni: PS vs Box, GTA vs Watch Dogs, CoD vs BF, stb.
A különböző nézeteket valló gamer csoportok között állandóan megy a vita. Ezt a 3 részből álló blog sorozatot azért írtam, hogy megpróbáljak rávilágítani ennek értelmetlenségére. Ezért most a vitázó kommentelőkhöz szólnék:
Kedves kötözködő, állandóan vitázó GK tag, és kommentelő! Miért kell támadni a másik gamert ha ő nem ugyan azt a játékot tartja jobbnak, mint te? Ha nem ugyan azzal szeret játszani, mint te? Ha nem ugyanazt a stílust, műfajt kedveli, mint te? Ha nem ugyan azon a platformon szeret játszani, mint te? Mitől gondolod azt, hogy csak az a jó játék, amit te annak tartasz, és miért próbálod minden áron ezt bizonygatni? Miért próbálod bizonygatni állandóan, hogy csak azzal a konzollal (vagy pc-vel) érdemes játszani, amit te annak tartasz? Miért kötözködsz azokkal, akik nem a te kedvenc játékaidat tartják a legjobbnak, és akik nem a te kedvenc platformodon játszanak? Miért kell lenézni, gúnyosan, kioktatóan, lekezelően beszélni azokkal, és azokról, akik nem osztják a te véleményedet? Miért gondolod azt, hogy mindenkinek úgy kellene vélekednie, mint neked, és mindenki hülye, aki nem a te véleményedet osztja?
Közben eme viselkedésedről miért gondolod, hogy az kulturált, intelligens eszme csere, amit te csinálsz? Csak mert éppen nem anyázol konkrétan, attól még.....
Miért kell állandóan vitázni, vitatkozni, mindenen?
Mire jó ez? Miért jó ez? Miért kell állandóan vitázni, és szókaratét vívni? Azt hiszed ezzel vagy nagy fiú, kemény csávó, hogy beszólsz, kioktatsz, majd te aztán megmondod a tutit. Az egyetlen, és szent igazságot, amit csak te tudhatsz, és mindenkivel vitába szállsz, aki nem ért veled egyet….
Ezzel csak saját magadról állítasz ki szegénységi bizonyítványt.
Egy jó tanácsot fogadjatok meg egy öreg gamertől: Csak játszatok szépen gyerekek, és ne veszekedjetek.
Napról napra látom, olvasom, hogy újabb, és újabb értelmetlen viták vannak. Széthúzás, indulatok, ellenségeskedés, kötözködés, veszekedés…
Nem értem mire jó ez...Nem értem miért… Egyik kedvenc zenei előadómnak egy dalának szövege, és dallama jutott szembe erről:
I don't, I don't understand why so much hate…. It's mad, insane, I don't understand…. Why can't we live in freedom, Without hunger, with no war? I don't, I don't understand….
Én ezzel a dallal zárom ezt a 3 részes blog sorozatot.
Köszönöm a figyelmet. Kíváncsi vagyok Nektek mi a véleményetek a támáról.
Na ezt nem jelentettem volna ki így a helyedben! Ez hatalmas tévedés! Semmi nem hibádzik a végén. Már helyenként így is túlmagyarázták az egészet. Ha többször végigjátszottad(összes DLC-vel együtt), valamint ha odafigyeltél minden fontos szereplővel való beszélgetésedre, akkor olyan nincs, hogy ne tudd értelmesen összerakni a darabkákat. Egyetlen baja van a trilógiának, hogy a DLC-k kronológiailag nem úgy helyezkednek el, ahogy kellene. Például a Mass Effect 2 Arrival DLC-je is elméletben a végjáték után kéne, hogy kezdődjön, pontosan, ahogy a Lair of the Shadow Broker-nek is. Ezekre mondták, hogy a 2. és a 3. rész közti eseményeket dolgozzák fel. De mivel nem akarták, hogy az emberek azért sírjanak, hogy a végén tudnak csak játszani, ezért megoldották, hogy a végjáték előtt is belekezdhessenek. Ennek köszönhetően pedig nem mondhatod, hogy az emberi Reaper, Sovereign pótlására készült, pedig azért készült, hiszen látszik, hogy a Collector bázis pusztulása után indulnak meg a többiek.
Nah...sikerült megint a ME témába csöppennem.
Az alapvető különbség, hogy a casual játékos szórakozni akar, nem veszi annyira rossz néven például, ha egy játék befejezése ostobaság, ha egyébként jól szórakozik vele.
A casual nem hőbörög, csak mert a Mass Effect 3 utolsó öt perce ostobaság, mert a Duke Nukem Foreverből zagyva konzolportot csináltak, vagy mert az Aliens Colonial Marines nem azt nyújtja, amit az Aliens (a film) fojtatásától remélnénk.
Örülök, hogy egyezik az álláspontunk :)
Igen, én is ezt vallom, és emlékszem, hogy Te is említetted már, hogy örüljünk annak, hogy van mivel játszani, van választási lehetőség, van miből válogatni.
Úgy látom a mi álláspontunk megegyezik( csak én nem tudom így, ilyen jól megfogalmazni mint te ) : )
Az írásod szerint én "csúf " vagyok egy kis "igényes" beütéssel! : )
A veszekedőket én sem értem soha.......mire jó az!?
( vélemény nyilvánítás normális módon természetesen nem gond ) : )
Erre van egy mondat( már máshol is írtam ):
Őrüljünk annak ami / amink van, és annak, hogy van választási lehetőségünk!
Vannak jó, kevésbé jó, és rossz játékok is......de vannak! : )
( ugyan ez igaz a pc-konzol , konzol-konzol témához is )
És igen, igazad van, egyet értek veled abban, amit írtál.
Én is inkább a csúf vagyok :) A vitatkozásokat szívből utálom, de néha akkora s*ggfejek vannak itt a GK-n, hogy az ember olykor akaratlanul is leírja nekik a véleményét. Szinte már én szoktam szégyelni magam egyesek miatt.
Sokan igyekeznek manapság olyan játékokat kiadni, hogy mind a casual, mind a hardcore rétegnek megfeleljenek. Pl az opciókban minden segítséget ki lehet kapcsolni. A baj az, hogy ezek a játékok nagyon szegényes felhozatalban "büszkélkedhetnek".
A gyógyulást eddig az MGS3-ban oldották meg a legjobban. Magadat gyógyítottad, mindenféle ehhez szükséges kellékekkel. És különféle sebzést, különféle módszerekkel kezelhettél. Volt lőttseb, karcolás, csonttörés, mérgezés, égési sebek stb. Persze nem mindenki akar az ilyennel vacakolni, de a legtöbb embernek bejött. De lehetne mondjuk egy opció, amelynek a kikapcsolásával a főhős automatikusan magát gyógyítja. Na akkor nem lenne panasz ezen a téren!
Örülök, hogy tanúja lehettem, ennek a 3 részes blogsorozatnak! Szép munka kollega!
A következő blogomban egy teljesen új oldalamról fogok bemutatkozni Nektek...
A blogról csak annyi a véleményem, hogy hoztad az eddigi, remek formád, Franck. De komolyan, akármit írsz, teljesen igazad van, és eddig nem jött ki semmi hanyag munka a kezed közül. Végezetül annyit; mi lesz a következő blog témája? Vagy az titkos? Az biztos jogy nagyon várom. :)
Köszönöm! Én is csúf vagyok, de én is így szeretem :)
Ez a lényeg: mindenki játsszon azzal, amivel akar, úgy ahogy akar, csak az a lényeg, hogy ne támadjuk egymást, és próbáljunk meg örülni annak, ami van…
A hardcore szónak én eddig úgy tudtam, hogy két jelentése van: Egyik jelentése, hogy hosszú órákig játszik, a másik, hogy nehéz, kemény a játék. Én az utóbbira esküszöm. A viták természetesek, de sokszor indokolatlanok, és hülyeségekből jönnek össze. Mindenki játsszon azzal, amivel szeretne!
Köszönjük a blogot! :)
Mindketten amit írtatok, abban sok igazság van, és egyet értek veletek.
Nagyon érdekes, nagyon igaz, és jogos észrevételekről írtatok.
Köszönöm, hogy megosztottátok ezeket a hasznos, és tanulságos gondolatokat.
A narratívától sok függ. Ha érdekesek a karakterek, és jól megírt dialógussal adják elő a gondjukat, akkor nem (annyira) szúr szemet a dolog.
Vesd össze:
"Hogy mondod, Malik, gyanús körülmények között halt meg egy régi barátnőd és a rendőrség el akarja tussolni az ügyet? Hát persze, hogy segítek!"
"Üdv a Bárdok Kollégiumában, itt már a harmadik mondattal megkapod a fetchquestet!"
(oké, picit sarkított példa, de remélem a lényeg átjött...)
"Újratöltődő élet. A régi módszer mitől volt hitelesebb?"
Nem a hitelesség a lényeg.
A HP egy erőforrás, amivel gazdálkodi kell.
A régi, medikites rendszernek van hosszútávú vetülete, a játékosnak többet kell gondolkodnia ("mi van, ha a következő csata után nem találok medikitet?"). A regenes rendszerben csak rövidtávú következmény van, hiszen elég csak valami fedezék mögött megbújni egy picit.
A fejlesztők részéről jókora adag pályatervezést és -tesztelést lehet megspórolni azzal, hogy nem kell hosszabb távra gondolkodnia a játékosnak.
Szvsz itt a vegyes rendszerek jó kompromisszumot jelentenek, pl. Deus Ex: Human Revolution, Max Payne. Esetleg vegyük elő a CoC:DCotE rendszerét :P
"Túl könnyű?"
Nekem akkor van bajom ezzel, ha kizárólag statokkal ügyködnek a nehézségi szintek megalkotásánál.
A Skyrimben a nehézségi szint kimerül két sebzés-szorzóban; egyet te kapsz, a másikat meg mindenki más. Nehezbb fokon te kevesebbet ütsz, az ellen meg többet.
A fejlesztők részéről ezeket a statváltóztatós nehézségi szinteket a legkönyebb megvalósítani, nem is csoda, hogy gyakran csak ezt a módszert használják.
A Mass Effect 2 is alkalmazza ezt, de Hard és Veteran nehézség között jelentkezik egy érdekes különbség is: utóbbin minden vacak kis tucatellenségen megjelenik valami védelem-forma: pajzs, páncél vagy barrier. A játékos által használt képességek a különféle védelemmel ellátott ellenségen máshogy (vagy egyáltalán nem) működnek: ergo, a játékosnak taktikát kell váltania a két nehézségi szint között.
A Half-life 2-ben a statos ügyködés szintén jelen van, de kiegészül az AI döntéshozási-idejének csökkentésével. Hardon sokkal hamarabb megcsinálják a bekerítést, simán bevágják a gránátot az ajtón az ész nélküli berohanás helyett, etc... (arról nem is beszélve, hogy a HL2 AI-ját sok mai FPS is megirígyelheti...)
Sokkal, de sokkal szívesebben játszok olyan játékkal nehezebb fokozaton, ahol a gépi ellenfél jobban játszik, ahelyett, hogy csak nagyobbat üt...
Egyet értek veled, engem is zavarnak az állandóan vitázó emberek az oldalon.
Ahogy pedig észreveszem egyre több ilyen ember van sajnos pl.: minden 2. AC hírnél van egy fanyalgó akinek nem tetszik a sorozat. Ezt még meg is értem, hisz nem vagyunk egyformák, de azt nem, hogy miért kell ezt harmincszor elmondani.
A casual gamereket teljesen megértem, hiszen régebben én is kevesebbet játszottam. Viszont attól, hogy a vásárlók nagy része ők, még nem kell elhanyagolni egy játékot bizonyos szempontokból. Nyilván a kiadónak és a fejlesztőnek is jó, hogy ha a játék nem csak jó eladásokat produkál hanem jó híre is van, hiszen ez lehet számára egy reklám. Meg persze lehetnek olyan problémák a játékban amin még egy casual gamernak is megakad a szeme (pl. az autó motorháztetőjéből kiáll egy fa amiről egy háromfejű ember lóg) és ha ezek a hibák felhalmozódnak akkor elég valószínű, hogy a játék esetleges következő részét (habár manapság szinte minden ötletből csinálnak egy sorozatot) nem fogja megvenni Persze más kérdés, hogy ez mibe kerül.
Személy szerint engem is tudnak kicsit zavarni a hibák, de játék függő. Feltűnik, hogy egy adott játéknak gagyi a története, de nem érdekel, hogy ha a harcolás benne iszonyú élvezetes. Ugyanígy egy közepes játékmenetű játék is érdekelhet, ha a sztori odaköt a gép elé.
Példák következnek:
Aki a megjelenés óta ismeri a Dragon Age: Origins című szerepjátékot, az tudja, hogy milyen szintre lett belőve a nehézsége. Mondanom sem kell, a legnehezebb szinthez aztán tényleg kellett idegzet és persze nem kevés tudás is, valamint rákényszerültél, hogy (!)használd a játékmenet adta lehetőségeket( csapdakészítés, összetevők begyűjtése, relikviák felkutatása, rengeteg stb.), mert ugye ezek nélkül a továbbjutás, szóba se jöhetett volna! Erre mi történik? A hivatalos fórumok elkezdtek izzani, a sok elégedetlenkedő játékos miatt, akik a nehézségi szint leredukálását követelték. A HC játékosok szerint, ez pont jó volt úgy ahogy volt, mert mindenki megtalálhatta a Neki megfelelő szintet, de a fejlesztőknek muszáj volt lépniük(mivel ugye a többség dönt), így a következő patch-ben gyakorlatilag felére csökkentették az összes nehézségi szintet. Kérdezem én, aki nem jártas annyira a szerepjátékokban, az miért játszik rögtön nehéz szinten? Miért nem veszi lejjebb a nehézséget? Most az a néhány ember, aki tényleg kihívást akar, az most ezek miatt az emberek miatt szívjon? Mert ők onnantól már nem évezhették úgy a játékot, ahogy akarták.
Következő példa: Far Cry 3 pénzgyűjtés. Valaki elmondaná, hogy mi értelme van ott a pénznek? Semmi! Értéktelen. Aki átrohan a játékon, annak persze, hogy egy idő után elfogy a lóvéja, de aki felfedez minden zugot, egy idő után azt veszi észre, hogy jujj, de jó ez a sok gyűjtögetés, de nincs semmi haszna. Na ez itt a baj! Ma már sok olyan játék van, amiben opcionális lehetőségekkel is foglalkozhatsz, de nincs értelmük, mert semmi komolyabb előnyöd nem származik belőle, csak ezzel húzzák ki a játékidőt. A Mass Effect 3-ban például a fegyverfejlesztésnek, semmi de semmi értelme nincs, azonban foglalkozhatsz vele, viszont még a legnehezebb szinten is gond nélkül átjutsz a fejlesztések nélkül. Értitek a problémát?
Harmadik példa: Hogy a sztoriról is legyen valami. Most nem azért, de a Crysis az ékes példája annak, hogyan kell egy jó ötletet, ilyen egyszerűen elpazarolni. Abból a játékból, sokkal nagyobb durranás is lehetett volna, de nem az volt a cél!!! Haverom szerint a Bioshock Infinite sztorija egy érthetetlen katyvasz, míg a Crysis-é az "überkirály". De ezt is csak azért mondja, mert utóbbit, sokkal könnyebb volt felfognia, no meg azért, mert részletesebb és élethűbb volt a grafikája. Szerintem az új Bioshock egy különlegesség. Az ilyenekből pedig nagyon kevés van. Mégsem ezek lesznek sikeresebbek. Egy CoD, vagy egy Battlefield például sokkal nagyobb bevételt hoz, mivel ott van a többjátékos mód, amiben nem kell nagyon gondolkozni és jó kikapcsolódást nyújt egy rakat embernek. Semmi baj, hogy vannak ilyen játékok, de azért a nagy kiadók, néha gondolhatnának a kisebb tömegre is, nem?
Egyelőre ennyi! :)
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.