Stílusosan egy 3+ órás „Relaxing” Silent Hill Music összeállítást hallgattam írás közben, mert  ilyen filmek után kell egy kis relakszing.

Nem az a valódi probléma, ha egy mű kikapcsolja az agyadat, inkább az, ha megtekintés után KI KELL kapcsolnod az agyadat. Azt meg tudjuk, hogy nem lehetséges, elvégre maguk a zombik sem teljesen agyhalottak. Így marad a mentális csap megnyitása, hogy másokkal (azzal a három időmilliomos felhasználóval, aki ezt majd elolvassa) osztozzak a borzalomban.

Az öreg ghosty nevű YT felhasználó szavaival élve, még két évvel korábbról egy Infinite Darkness kritika hozzászólásom kapcsán: most mélyelemzést végzek, hogy levezessem a tyúkszaros életem minden frusztrációját.
Természetesen, mint korábban, most is a nosztalgiát félretéve, teljesen pártatlanul, objektíven, és a spoilerveszély legkisebb gyanúja nélkül írok, ám ezúttal is csak saját felelősségre javasolt a folytatás.

A művészi oldalról

Szóval itt van ez a Haláli Sziget alcímen futó újabb Gonosz Rezidens epizód.
Valahogy sosem voltam igazán kibékülve az animációs Capcom x Sony részleggel, mert rajongóként azt érzem, hogy a filmjeik se nem szívvel készültek, se nem hozzáértéssel. Továbbmegyek: Igazából nincs mit elmondaniuk. Ugyanis Capcony-nál mindig igyekeznek visszanyúlni a régi elemekhez, hogy előhívják az olcsó nosztalgiát, jó példa erre az opening-montázs-izé, amiben még az utolsó csodásnak mondható részből, az Outbreak File 2-ből is helyet kaptak apró jelenetmorzsák. Miközben igazából az újabb generációs rajongókat veszik célba, akiknek az ilyesmi jó eséllyel is csak semmitmondó. A nosztalgia természetesen sosem baj, ha jól kezelik. Itt viszont az SW 7-9 jelenség játszott, amolyan durr bele, vigyünk át egész jeleneteket egyben, aztán hadd szóljon, biztos ez is tetszeni fog annak, aki még nem látta módon. Hello RE3R Nemesis final bossfight.
Nincs baj, Barry majd megmenti a showt, ha az elfajulna.

A probléma valójában annyi, hogy 2008 óta önmaguk klónjai ezek a filmek, és ez minden aspektusára igaz. Így már láttuk ezt, csak pepitában. De tényleg! Nézzük végig az eddigi részek hét fázisát tagadástól az elfogadásig, és hogy szerepelnek-e az új részben.

1. Rejtélyes kitörés egy elszigeteltebb környezetben? Check.

2. Hánytatott sorsú főgenya, akinél ötperces visszaemlékezés keretében ál-motivációkkal alapozzák meg a gonoszkodás miértjét? Check.

3. Ötperces nyomozás után szagot fognak hőseink, hogy siessenek rendet tenni, mielőtt lemegy a műsoridő? Check.

4. Leon kínos, de legalább sótlan egysorosai (pedig a játékban olyan jól működnek)? Check.

5. Na de hol van Barry? Check.

6. A főgenya belövi magának az aktuális abc betűjellel ellátott vírust, hogy ő legyen a kocsonya főellen? Check.

7. A kocsonya próbája az evés elv mentén jól megrakétavetőzik, mert az nosztalgikus és nem igényel kreativitást? Check.

Bizony, aki látta a degenerált első epizódtól kezdve a szériát, az bármelyiket felismerheti az összegző alapján. Ilyen szempontból, talán még a második rész volt a legváltozatosabb. Belegondolva ugyanezt nagyrészt ráhúzhatjuk a játékokra 2004 óta, hiszen szinte semmiben nem tér el Leon vagy Chris kalandja a hét fázistól. Wesker, mint genya se végezte máshogy, mint az imént ecsetelt pudingok, annyi különbséggel, hogy az ő gyökerei mélyebbre nyúltak egy ötperces visszaemlékezésnél. Kivéve annak, aki a 4. rész előtti kánont egyáltalán nem ismeri. Meg mert összességében a filmekkel ellentétben az újvonalas játékokat valahol még lehet is élvezni.

Persze nem a hatodikat. Azt büntetésből készítette a Capcom, amiért rasszistának bélyegezték őket az 5 miatt. Tudjátok, ahol fiatal afrikai munkanélkülieket kellett kisorolni a helyi munkahivatal megbízásából, hogy jól mutassanak a ráták. Nem lehet magas a munkanélküliség, ha nincs munkanélküli. (Hello Szlovákia 2015).

Nem titkolom tovább. Elárulom, hogy melyik rész volt eddig a kedvencem, illetve a miérteket is kifejtem röviden. Vendetta. Bár ez hajazott legkevésbé a RE szellemiségre, mégis ez volt a legjobb film mind közül.

Egyrészt ekkor láttunk először három őskaraktert -ráadásul ilyen kombinációban- együtt a képernyőn. Ami a sorozatra jellemző felületesség ellenére is bírt némi súllyal egy rajongó számára.

Másrészt Leon itt egy pillanatig végre igazi kisfiúvá változatot. Nem a szükségtelenül keménykedő menőcsávó, ahogy az előző, és utána lévő filmekben ábrázolták. Pontosan ilyennek tudnék elképzelni egy kiégett ügynököt, aki ennyi megpróbáltatáson ment keresztül. Sajnos ez is csak egy gyors megálló volt a filmben, és hamar túlléptek rajta, hogy megint fixre faragott frizurájú Pinokkió legyen belőle.

Harmadrészt a helyszínek megválasztása, amit a Nemesis és az Outbreak részek óta annyira, de annyira hiányolok a sorozatból. Volt itt RE1-re hajazó kúria, egyetem, coloradoi kiruccanás, hogy végül megkoronázzák egy New York-i akciózással.

Negyedrészt pedig maguk az akciók, amik egészen rendezettre sikerültek. Nyilván minden Resident érzést mellőztek, de nem kevésbé mint Neo Wesker ugir-bugri a rasszista 5. részben. Ezt az egyet pedig menősége okán már neki is elnéztem a maga idejében.

Nem is értem, hogy a Vendetta után, hogyan tudtak összehozni egy akkora szabadesést, mint a rá következő ID „sorozat” (értsd feleslegesen 4 részre vágott film). Habár az igazsághoz hozzátartozik, hogy a Vendettát se szerettem első megtekintésre. Talán az ID és a DI ugyanígy változni fog a szememben, ám jelenleg nem érzek túl nagy ingert a repetához.

Szóval mérsékelt lelkesedéssel vártam a soron következő filmet, mint hitvány és felesleges életem néhány pislákoló fénypontjának egyikét. Elvégre minden adott volt egy következő Vendettához. Felsorakoztatták az összes őskaraktert. Van itt nekünk Rebecca, Claire, Chris, Barry, Leon és JILL. Civilizált börtönös helyszín (so-so). Remélhetőleg a harcok se maradnak el a Vendetta színvonaltól. Az külön vágyfokozó, hogy végre figyelmet szentelnek Jillnek. Én már 2008 óta ezért fohászkodom.

Mi baj lehet? Hangzik a kisemberek utolsó mondatai rovat klasszikus kérdése. Igazából sok rossz nem történhet, elvégre írókon, és animátorokon kívül mindenki jelen volt a készítés során. Talán még a rendező is. Volt rendező?

Sajnálatos, hogy csak mostanra sikerült elbírálni a kérésemet Jill irányába. Hát a mennybéli adminisztráció alig gyorsabb a földinél... Viszont egy kicsit elévült a dolog, mert közben kijött a RE3R így aztán megspórolva egy csomó munkát, az ottani Jill lett alapul véve. Emiatt kissé felemásra sikeredett a nagy belépő. Még mindig jobb, mint a Revelations vagy Chronicles mutáns milf pornós Angelina Jolie ábrázata. Egy RE3OG vagy egy Julia Voth viszont jobb lett volna, csak azzal dolgozni kellene. A karakterek összeboronálásával járó nagy bumm szintén elmaradt. Habár Leon és Jill 4 perces közös jelenetében a kétéltű korcs lickerekkel, mintha pislákolt volna az örökláng ott a távolban, de nem tekerték fel a termosztátot, így sajnos a börtön se lett kifűtve.

Az akcióból is visszavettek az egyszerűség jegyében, amitől egy kicsit megint földhözragadtabbá, és ezzel együtt unalmasabbá vált. Tudnám az ilyesmit értékelni, ha a régi játékok szellemiségében készülnének a filmek, de ha már ennyire elrugaszkodunk tőlük, akkor legalább egy Vendetta túlpörgést elvárnék, néhány új cirkuszi mutatványt Leontól, meg az ottani már-már nevetséges tűzharcokat.

Sajnos a szereplők ruhatárát pont annyira gyarapították, mint a jellemüket szokás, így Jill a rimékből már jól ismert acélkék asszonyverőben smúzol, de annak elnézzük, aki nem/lassan öregszik (hivatalosan megerősített háttérinfó), míg Claire a piros kabátkája ezredik variációját hordja, hogy őt is felismerjük. Egyedül Chris mutatott némi haladást, hiszen a Vendetta óta ugyan ő sem öltözött át, ott is csak az afrikai pólóra kapott fel egy vasalókból összekovácsolt bombaálló mellényét, amit most a huszadik percben egy könnyedebb hawaii ingre cserélt.

Ahogy már említettem, elmesélni nem akartak semmit, így csak simán előhúzták a klasszikus nehéz múltú bosszúállót, akinek a szerepére ezúttal Kevin Bacon jelentkezett. Annyit csavartak rajta, hogy az „áldozat” egy volt Umbrella kommandós. Rögtön felcsillant a szemem, hiszen máris egy Raccoon City nyitányt kaptunk. Talán némi Umbrella építkezést? Á, dehogy a névtáblánál félbe is vágtak a jelenetet, ahogy azt kell, majd valamiféle hűtőházba teleportálták a megfáradt és fertőzött egységet kimúlni. Ekkora ziccert kihagyni, te jó ég! Simán mutathatták volna még tíz percig, amiben ecsetelik, hogy mitől ment szarrá a küldetés, vagy kapjunk egy kóstolót RC másik oldalából. Ez lett volna a valódi nosztalgia! Akár azonosulni is megpróbálhattunk volna az öreg Kevinnel, de nem. Cut! Next Scene! A darabszámnak MEG. KELL. LENNIE.

Sajnos ezek a hirtelen, értelmezhetetlen vágások a film végéig kitartanak. Mintha dugdosnának valahol egy rendezői változatot, amit majd jól időzítve kiadnak a RE9 előtt, hogy megmagyarázza az ott felbukkanó földönkívüli robotmutánsok relevanciáját, hiszen a mitikus lényeket már ellőtték a RE4 ver. 0.8 Village epizódban.
Mert bizony itt távirányított robotszúnyogok fertőznek. A főgenya ezt a sok energiát fektethette volna robotméhek kifejlesztésébe is, hogy valami hasznosat csináljon inkább. Vagy semmit, és akkor kihalnánk B.O.W. bevetése nélkül is. A méhek amúgy is felejtősek, mert úgy esélyes volt a plágiumvád Black Mirrorék részéről.

Szóval mindenkit megcsíptek az átkozott szúnyogok, még Barryt is. Egyedül Jill képez kivételt.
Na, ezen a ponton már kezdtem gyanakodni. Az összes erős fehér alfa kidőlt, csak a hirtelen behozott hapa Jill marad talpon? Mondjuk az ő esetében azt még nem is bánnám, sőt. Kedvenc karakterem. Mármint nem ez a zugkrán imposztor, hanem az eredeti, enyhén mandulaszemű japán-francia egyveleg a RE1-3OG idejéből, de azért az aktuálisnak meg van egyfajta szimpatikus chaturbate kisugárzása. Szóval nyugodtan adják csak az ívet a többieknek az ő javára, mert Leon például eleget volt a rivaldafényben. Ráfér az aprítás a répafejére, hogy ne kanászodjon el teljesen. Egyedül Barryt sajnálom. Végre feltűnik az a méltatlanul elfeledett mackósan kedves, kedvesen mackós családapa, erre egy szúnyog áldozatává válik?

Mint később kiderült, tévedtem. Jillnek nem az a sorsa, hogy megmentse az alomnyi férfitársát, ő inkább egyenesen rámegy a bossra. Talán kicsit már paranoiássá tesznek a közelmúltban bevett szokások. A zakatoló girlpowa', a nem- és színváltó mágia használata, és miegymás. Tévedtem bizony, ugyanis Rebecca jön, és menti meg a tekintélyes hímeket! Persze előtte az egész, állig felfegyverzett (szintén férfiakból álló) kíséretét már a kikötő deszkáira lépve, nulla perc alatt leöli a nagy fehér cápa. Még csak nem is volt meglepetésszerű támadás, hiszen látták a radaron. Ezek a mellékszereplők úgyis csak hentesárunak kerülnek be, így legalább hamar túlestünk rajta. Kizárt, hogy egyetlen is túlélje a statiszták közül. Az ellentmondana a cheesy törvénynek, akkor meg már a gravitáció törvényeit is egyből szegjük meg, nem? A lényeg, hogy Reb beadja a sebtében összedobott ellenszert. Valódi embereken tesztelve, cov19 mintájára. Lesz, ami lesz. Mondjuk Barryt nem féltem, hiszen kemény, mint rinocérosz segge partján a bőr. Ő még az ellenszer nélkül is kihúzná. Elvégre nem ő számolt le Weskernével? Ja, nem. Visszanéztem videón. Claire volt a bűnös.

Na szóval most, hogy mindenki makkegészséges, kiosztják a munkát. A maradék Jill után ered, a nagy szájhős Leon pedig megy leszámolni a Vendettából áthozott másodhegedűs gonosz rezidenssel, azzal a Heather Mason karakterrel. Végre akkora lángost kap a lánykától, hogy nem győzi hazáig sózni. A show fénypontja.
Utána jól meg is veri, mint a lovat, de hát azért mégis egy gyenge nőről van szó, Leont meg védi a plotshield, így kivégzi, hogy Heather újból az apcival lehessen, akit már a Vendettában a B.O.W. mennyországba küldtek.
Mindeközben Jill utánanéz, hogy Kevin miben sántikál, aki sosem látott váratlan fordulattal élve beinjekciózza magába az aktuális betűjelű vírust, és egybeolvad a nagy fehér cápával, hogy eljussunk a már említett Nemesis final stage bossfight-ig. Közben megérkezett a maradék. Még Leon is, akit az előbb vertek bucira. Most már teljes erőbedobással indulhat a végső leszámolás. Azt hitted, hogy majd itt is a rakétavető lesz a megoldás? Azt hitted, hogy túlzok a Nemesis bossfighttal? Pedig még a chargolós FINGeR (railcannon) ágyú hordozhatóbb verziója is előkerül, hogy Jill megsüsse vele Kevin Bacont reggelire. Nem jött össze. Még Barry se volt elég ütőképes, hogy leterítse. Végül azért mégis Jill mentette meg a napot, mert megetet a döggel egy piknikes kosárnyi gránátot. Úgy gondolta, hogy belülről sebezhetőbb. Bejött a számítása. Igazi The Boys rajongó ez a Jilla Jovovich. Aztán egy gyors jelenet az alcatrazi napfelkeltében, néhány banális beköpéssel, majd az ekkorra már megszokott hirtelen vágással váltunk a stáblistára, ahol végét vetik a Resinek. S hazamennek a legények.

A technikai oldalról

Röviden: Pontosan ugyanazt kapjuk, amit 2008-ban.

Terjengősen: Aki még emlékszik a degeneráltak ébredésére, és az emlékei nem hazudozzák szépre a látottakat, az pontosan tudja, hogy a karakterek mozgása mennyire esetlen volt. Úgy jár-kel minden szereplő, mint az az évekkel ezelőtt látott, sokat megélt alkesz. Az, amelyik hazafelé vánszorogva a nadrágján keresztül, egy marék frissen tépett fűvel akarta kitörölni magának. Tudom én, hogy a zombikra hegyezték ki ezt a suta mozgáskultúrát, de amíg a hőseink ezzel a tehetséggel rendelkeznek, addig a zombik pókember módjára zsonglőrködnek az új részben (nem vicc, ez a módosított T-Vírus egyik hatása).
Tehát a mozgás elnagyolt, de legalább teljesen plasztikusak a szereplők. A ruhájuk fröccsöntött műanyag, mint a mozgatható végtagú akciófigurákon. Minden gyűrődés fixálva van a Jill tepsiseggére öntött nadrágon. Mondhatni mindegyik karakter legnagyobb ellensége a saját viselete, ami szemernyi együttműködést sem mutat 2008 óta. Nem csoda, hiszen ugyanazt hordják lassan két évtizede. Kimerevedtek már a sok rétegnyi B.O.W. nyáltól és agyvelőtől. Így belegondolva érthető, hogy olyan merev a mozgásuk. Apróságnak tűnik, de igencsak szembeötlő bizonyos akciójelenetek közben.

Az eltérések pedig konkrétan üvöltenek más karakterekhez viszonyítva. Van egy jelenet, amikor Chris a csapata élén behatol egy házba. Mindenki bokától tokáig felszerelésben, ő meg hegyomlás módjára egy fejjel magasodva mindenki fölé veret a kis vasalós izompólóban egy szál karabéllyal.  Értem én, hogy ki kell emelni a fontos szereplőket, de a RE7 imposztor Chrisnél is működött, hogy ránézésre csak egy jól felszerelt tagja volt az osztagnak. Ugyanez Leon a Mátrixból kölcsönzött autópályás mocizós jelenetben. Kedvenc felöltőjében randalírozott mindenféle védőfelszerelés nélkül. Még a másodlagos gonosz rezidens Trinity is betartotta az előírásokat, és bukósisakban agyabugyálta el. Nyilván csak a rejtély miatt viselte, de mindegy, mert nyomban elárulta a Vendettából áthozott latexruhája, hiszen ő is ad a látszatra, csak nem szeret változatosan öltözködni.

Küllemben egyedül az arcokon tetten érhető némi fejlődés, de ez is felemás. Míg Jill belépőjére láthatóan nagyobb hangsúlyt fektettek, és Chris is jóképű táskás szemű adonisz lett (érezhetően közelítve a RE8 idővonalához), akinek az arcán számolgatni lehet a pórusokat, addig Rebecca hátraarc volt a Vendettához képest. Leon hozza a szokásos, kiégett borostás Nick Carter imázst, de Mr. közönségkedvencnél ez csak a kötelező minimum. Hát, Barry meg tudjátok. Ő Barry. Egy jelenség. Nem sokat változott a kezdetektől. A többiek csak felhozták magukat hozzá a húszéves lemaradásból. Hogy mi? Ja, Claire? Ő is szerepelt? Már nem emlékszem, hogyan nézett ki a filmben. Szegényt nagyon elhanyagolják, amikor épp nincs egy párhuzamos nyomozgatós szál, vagy egy gombokkal teli irányítóterem, ahova az írók beékelhetik.

A környezetre is igaz a vegyes látvány. Míg a belterek és a városi jelenetek egészen szépek (de nem fejlődtek), addig a rurálisabb helyszínekről bődületesen üvölt az igénytelenség, az ismétlődő textúrák. A fegyverekre fókuszáló jelenetek gyönyörűen kidolgozottak. Közben az olyan közeli képek, ahol a rosszban sántikáló Kevin Bacon botja végét mutatják (nem úgy!), ott a padlólemez egyenesen pixeles az sd felbontástól. Hacsak nem valamiféle nosztalgia ez is, idézve a klasszikus részek 3D modelljeinek részletességét, akkor ezért ám fontos volt a HDR 4k minőség.

A vágást már említettem, és őszintén nem értem, hogy mi történt. Itt is csak kapkodás volt tetten érhető.
A raccooni jelenet hirtelen vágása, a Nemesis bossfight, amikor először kilövik, de pont nem mutatják, ahogy kidől a roppant monstrum. Jill első jelenetét csak úgy hirtelen bedobják Claire bálnavadász belépője után. Egy sötét házban elemlámpával elmorzézi az előző részek tartalmát, miközben a néző azt se tudja, hogy mi van. Mit csinál? Ez valami gyakorlat, hogy visszarázódjon a Rasszista Evil 5 traumáiból, vagy élesben kutat valamit? Bizony, mindenféle előzmény nélkül zombikat keres egy házban. Később Chris le is korholja, amiért egyedül előre ment. Mégis mit tehetett volna, ha ennyire hiányos a forgatókönyv? És tele van ilyenekkel az a röpke másfél óra.
Ugyanazt a jelenetet meg kétszer eljátszották, hogy Jill egy árnyékot követ a csatornában.

Legalább szép karakterívet ír le a végére. Míg az elején azon sajnálkozik, hogy ártatlan embereket használnak fel a bioterroristák önös céljaik érdekében, a végére már azon viccelődik, hogy hány segget rúgtak szét megint (miután többet is szitává lőtt az említett áldozatok közül). Mondhatni, hogy az írás áldozata lett. Ezzel együtt még mindig többet foglalkoztak vele, mint szegény Claire karakterével, aki teljesen jelentéktelen apróddá vált. Egyszerűen túl sok karakterrel akartak foglalkozni. Bezzeg Barry. Őt jól felépítették, méltó visszatérése volt. Továbbra is ő a legjobb arc, aki méltósággal tűrte a megpróbáltatásokat. Némasággal adózott az elhunytak emlékének. Nem csoda, ha a többiek eltöpörödnek az árnyékában, hiszen az egész írói vénát felnyitották a kedvéért. El is véreztek rajta, mert egymagában túl nagy falatnak bizonyult.

Az ilyen apróságok, mint a szegényes mozgás, vagy a műanyag érzet 2008-ban még belefértek a nagy átlagba, amellett is, hogy 2005-ben már volt nekünk egy jó kis Advent Childrenünk, viszont a Degeneration óta eltelte 15 év. Hatalmasat fejlődött az animációs szegmens, így talán a készítők előtt se teljesen idegen már például a motion capture kifejezés, ha már a hangulatra, és a történetre (vagy legalább a rohadt zenére) nem szeretnének energiát fecsérelni. De jóvanazúgy. Igaz, Capcony?

Olyan érzés kerülget, mintha gyorsan le akartak volna tudni valami filmet a kvóták kedvéért, mert van egy lyukas évük RE megjelenés szempontjából, de siettek, így még idén kiadták, mert aztán valami hasznossal is foglalkozhatnak végre. Talán ezért áraszt ilyen félvállról vett, kapkodó benyomást az egész. Én továbbra is reménykedem abban, hogy egyszer végül nem olyan RE adaptációt kapunk, amilyet megérdemlünk, hanem inkább, amilyet szeretnénk. Legyen az animációs, vagy élőszerepős. Valószínűleg álom marad, mint egy igazi Resident Evil játék, vagy egy körökre osztott Final Fantasy.

A fent említett okokból kifolyólag, sajnos 10 bioveszély szimbólumból, csak 5 bioveszély szimbólumra tudom értékelni az új filmet.