A második Thor mondjuk nem pótlás volt, elballagtunk a moziba érte, de mindegy is.
Szóval szükségtelen a felvezetés, tudjuk az előzményeket, tudjuk a következményeket, ezek közé beesett egy Thor kaland. Ezzel össze is foglaltam az egészet, nagyjából így született meg az új Marvel film. Ezt leginkább a semmiből előkerülő ellenséges fajból érezni, másodjára már nem veszi be az ember gyomra a 'hát egy fajt egyszer elüldöztünk, de vagy ezer éve volt ezért nem beszéltünk róluk, most meg megint itt vannak' felvezetést. Ha már olyan franchise-t épít ki egy stúdió, amelynek részei ennyire egymársa épülnek, sőt, ez a tulajdonképpeni védjegye, akkor ne egy bűvészkalapból előrántott alapvetéssel indítsanak egy újabb egységet útnak (megint).
Túl sok volt a feladat ahhoz, hogy maradjon idő és fantázia Thor saját világát építeni. Ezért hiába kapunk kicsit több Asgardot, kicsit átalakult karakterviszonyokat, ezek csak a maradék kitöltése. Elvégre Loki is csak azért van egyáltalán a filmben, hogy legyen létjogosultsága a Bosszúállók 2-ben, plusz amúgy is rábukott a nép. Nem tagadom, szórakoztató jelenség a csávó, bár valahol sajnálatos is milyen népszerűségre és elismerésre tehet szert ha csak egy kicsit is árnyaltabb karakter kerül egy ilyen gépezet fogaskerekeinek támasztékai közé. Pedig szerintem sokkal nagyobb bravúr maga Thor karakterének (apró) fejlődése, az első és a második rész közvetlen egymás utáni nézése jól szemlélteti.
Akik a Marvel-éra köpenye alól kibúvó szalagmunkák láttán tapsikolnak (ez csúnyábban hangzik szeirntem, mint amilyennek gondolom) simán élvezik az aktuális darabot is. Akik nem, megszámolják a poénokat, biccentenek a filmvégi akciószekvenciának majd segget fordítva a tv-nek alszanak.

Ha már eleve úgy promózod a saját filmed, hogy csak éppen nem mondod ki "ez egy MIB spin off", akkor legalább már előre be tudjuk lőni a popcorn faktort és vélhetően csalódás nem ér. Legalább is én így jártam. Persze, vágom hogy nem egy stúdió égisze alatt készültek, de talán pont ezért nem is így harangozták be.
Viszont a fenti állítás végül nem is lett teljesen igaz, szerintem pont ez lett a veszte az RIPD-nek. Megpróbáltak mélyíteni a történeten, egy túlvilágon is tartó szerelemmel, és hogy ne tűnjön ez sem feleslegesnek mindent egy kicsit összefüggővé gyalultak.
Ha itt sincs se kutyája, se macskája a főkarakternek, mint J ügynök esetében, akkor végig az a laza hangulatú, könnyed látvány mozi lehetett volna ami néha-néha meg is villan. De nem, neki kurvára szerelmesnek kell lennie. Így a MIB-ben baromira működő dinamikus duóhoz viszonyítva ezek csak a gyöpös, vörhenyes furcsagyerek, aki menő, de csak a kirekesztett nyomigyerekek világában.
Pedig a páros egyik fele (a Jeff Bridges által alakított) tetszett. Az instant-klasszik cowboy csóka, aki nem idomult bele a modern világba csak elfogadta azt, furcsán erőteljes bokafétise ellenére is igazi macsó. A másik meg? Szerelmes. Ez minden ami elmondható róla, pedig egy jobban összeollózott zöldfülű archetípussal tényleg jó pillanatokat szerezhettek volna.
Valaki ezt 3D-ban nézte a moziban? Ha igen, pár szóban kifejthetné milyen volt. Mert az előzetest én 3D-ben láttam, egész jónak tűnt. A filmet nézve meg a színek, az cgi és a kamera beállítások úgy tűntek végig számoltak a 3D-vel forgatás közben.

A Tűzgyűrű kapcsán az első dolog ami meglepett, az az iMDb pontozás. Ilyen filmeket elvből nem engednek a felhasználók 7 pont fölé. Ennyire jó lenne? A megnézése után agyalnom kellet egy kicsit ezen, de végül összeraktam. Ez egy szar film, de mégis megértem a 7 (meg egy kicsi) pontot. Tudom, paradoxon de komolyan gondolom.
Az egész agyatlanságát és következetlenségét nem ecsetelem, akiknek böki a csőrét az ilyen úgyis kiszúrta ezeket, és elmormolta a saját "nabazdmeg"-jait. Mert Del Toro ide vagy oda, csúnya fércmunka az egész.
A negatív vélemények a filmről akkurátusan felhozzák a célközönség korát, és maximum 12-ben határozzák meg általában. Pedig ez rohadt nagy tévedés, ez a korosztály csak a második célcsoport. Az alapkoncepció a húszas évei közepén járókra és kicsit idősebbre kacsint. Ugyanis a keleti médiakultúrában már akkor is bőven hódító giant mecha műfajból ezeknek az embereknek szivárgott be többek között a Power Ranger sorozat. Márpedig akkori kiskölyökként nem lehetet elképzelni vagányabb dolgot, minthogy öt haver egy baszom-nagy robotot irányít, és a karton-filc kombinációjából készült felhőkarcolók között írtják a monsztákat. Sok időnek kellett eltelnie mire a CGI megengedte ezt átültetni 'reális' látvány mögé, de a Tűzgyűrű bezony erre a nosztalgiával vegyes szekunder ösztönre apellál. Az amúgy Del Torora nem jellemző kidolgozatlanság ennek tudható be. Mindegy honnan vagy miért jöttek a kaijuk, óriás robotokkal kell kocsmai 1v1-ben letolni, se hadsereg, se bombázás meg miegymás.
Ezen élmények felidézése miatt lehet népszerű, és viszonylag elismert a film.
Amúgy valaki vágja, hogy miért ez a címe vagy csak nekem nem sikerült összerakni?

Érdekel a bűvészvilág és az illuzionisták tevékenysége. Semmilyen szinten nem űzöm ezeket, de szívesen elbámészkodom, belemerülök mások ilyen jellegű munkájának figyelésébe és hagyom magam átverni. Akik hozzám hasonlóan viszonyulnak az átverés művészetéhez valószínűleg a túlzó CGI-t és a cyber trükközés dominanciáját vetik fel hibaként a Szemfényvesztők esetében. Engem konkrétan ezek nem zavartak, ma már 40 perces reality sorozatokban beszarás műsorszámokat tolnak, nagyot kellett álmodni ha ezeket felül akarták múlni. A négy lovasnak nevezett csapat volt nagyon unszimpatikus. Nem a színészek, a karakterek. Rohadtul nem érződött egy percig sem a bűvészet iránti alázatuk vagy rajongásuk. Nem voltak különbek egy irodai könyvelő csapatnál, akik a húzzák az ipart parancsszóra az előléptetés reményében.
Innentől halott az ügy, hiába egy végre érdekes (bár hanyagolt) karakter Michael Caine-nek, egy szintén szokatlan Morgan Freemannek vagy egy fordulatosnak szánt történetmenet.