Hamarosan érkezik a legújabb játék, ezért, mint évtizetedes rajongó, megragadnám az alkalmat, hogy picit lelkendezzek mind az eredeti műről, mind az abból készült adaptációkról.

1989-ben Kentarou Miura a világra szabadított egy történetet, egy máig zajló csatát, manga köteteket, amik később rajzfilmként, játékként törtek a felszínre megzavarni a fantasy időszakosan bemocsarasodó vizeit. Vér, dráma, belső szervek, más síkok szülöttei és még több vér itatja át a sztorit, ahol a nemesek és harcosok mindennapjai is legalább olyan ijesztőnek hatnak, mint a felismerhetetlen, torzszülött lények kaparászása a sötétben.

A főszereplő, Guts, zsoldosok között nőtt fel, zsoldosként éli mindennapjait a kemény, zord középkori feudális, európai jellegű világban, amit Midlandnek neveznek. Tizenévesen vett részt élete első csatájában egy felnőtt ember kardjával, azóta is vér festi minden mozdulatát.

A másik főszereplő Griffith, a Band of the Hawk (újabb fordításban Band of the Falcon) zsoldoscsapat vezére pedig mindennek a tökéletes ellentéte. Nemes, kimért, finom mozgású jól nevelt harcos, akit az álmai hajtanak egy saját királyság felé, és ezért mindent hajlandó megadni, legyen az pénz, szívesség, emberi élet. Jártas a politikában, a hadviselésben, végtelenül művelt és megnyerő férfi, aki elé a sors szinte tálcán kínálja a legjobb harcosát Guts személyében. A kettőjük közötti bizalom nagyon gyenge lábakon áll, Griffith eszközként tekint rá, Guts pedig kihívást lát benne, ami elől nem hajlandó megfutamodni.

Griffith-tel együtt a képbe kerül Casca, aki az életét köszönheti a Sólymok vezérének. Számára Guts egy faragatlan veszett farkas, akitől minél előbb meg kéne szabadulni, de mivel Griffithnek szüksége van rá, így fél szemét mindig rajta tartva fúj rá olyan messziről, amennyire csak lehet. Persze Guts jól szórakozik ezen, közben pedig mindent megtesz, hogy megvédje a nőt a folyton settenkedő biztos haláltól (bizony, nem szerencsés, ha az ember lánya a csatatéren éppen menstruál).

Guts mindig is magányosan élte az életét, nem függött senkitől, nem számított senkire, soha sem bízott meg senkiben egy másodpercig sem, itt azonban, a Sólymok csapatában akarata ellenére is megtanítják együttműködni társaival. Hamarosan beilleszkedik, barátokat szerez, Cascaba teljesen beleszeret, Griffithért pedig a biztos halálba is elsőként vágtat be. A zsoldoscsapat hírnevet szerez, és ez fenyegetni kezdi a helytartók hatalmát, hiszen a föld fel van osztva, ha a mitugrász is földet akar, akkor valakitől el kell vennie. Tipikus politikai fondorlatosság, gyilkossági kísérletek, bosszúk, királylányok kerülnek a képbe, és egy tojás, egy ékszer, ami csak a legerősebbnek mutatkozik, és mindent megad, amit tulajdonosa szíve kíván. Természetesen nem ingyen.

A berserk régóta futó mangája hosszú történetet foglal magába, itt-ott unalmasabb vagy éppen elnagyoltabb részekkel, de minden oldala gondos munkával készült. A képkockák stílusa kicsit eltér a mangákban megszokottól, inkább emlékeztet az európai stílusú fantasy munkákra, komoly középkori tanulmányok nyomaival, egy-egy páncél részletes gonddal kidolgozva, de továbbra is megtartva az ázsiai képregények dinamikus elemeit, amitől az oldalak pörögnek az ember kezei alatt és szinte egyetlen statikus ábrázolás sem látható az egész sztori mentén. Az évek során a művész stílusa változott - egyesek szerint csiszolódott, mások szerint szétcsúszott - valamint időszakosan “inasokkal” készítteti a rajzokat, de az eredeti hangulat, a sötét, szöttyös, aberrált légkör továbbra is jelen van még a mai kötetekben is. Még most is fut a manga, jelenleg a 344-ik részt várjuk, szóval aki úgy gondolja hogy az elejéről elkezdi olvasni, nos, kösse fel kérem a gatyáját.

Az animéből pedig több próbálkozás is világot látott. Az első sorozattal 1997-ben, 25 résszel sajnos nem jutottak sokáig a manga történetében és a befektetett pénz hiánya miatt sem a világ legjobb élménye, de a zene (Susumu Hirasawa) és az alap történet miatt mindenképpen megér egy kört, részemről még mindig jó érzésekkel emlékezem vissza rá. Erőteljesen nyomasztó és lenyűgöző benyomást tett rám akkoriban.

A második próbálkozás már napjainkban, 2012-ben érkezett Berserk - The Golden Arc címmel, amit a híres-hirhedt Studio 4°C készített és a zenészt is lecserélték ( az opening még mindig Susumu Hirasawa keze munkája). Ez a sorozat három darab 77 perces résszel ismét megpróbálkozott az előző animében lévő eseményeket feldolgozni, és összességében nagyon megosztotta a nézők véleményét.
Na, de itt következik a jó hír - 2016. július elsejével érkezik a legújabb sorozat első része, ami végre nem újradolgozza a történetet, hanem folytatja! (édesistenem de rég vártam erre)

Készültek játékok is. Hát persze, hogy készültek játékok, ezekről később még szeretnék írni pár sort, mert ugyan eddig csak az egyiket tudtam kipróbálni (ami ráadásul csak japánul érhető el), de azt hiszem eléggé beteg ahhoz, hogy többet foglalkozzon vele az ember.

Itt és most mindenkinek jelezném, ez a sztori mindenképpen felnőtteknek szól. Az hogy én összefutottam vele tizenkét évesen, na az egy szép baleset volt, de minden rendben, túléltem, köszönöm. Annyi vér, aberráció, enyhe pornó és ráutalás, annyi beteg dolog van benne, ami nem biztos, hogy szükséges egy fiatal, fejlődő szervezet számára. Mondjuk ezt írhattam volna az elején is. Mindegy. Felnőttként pedig még egy olyan szépen kiteljesedett fantasy kultúrában, mint ami manapság körénk fejlődött (Game of Thrones, Dark Souls, stb.), is tud újat mutatni szerintem.