A looter shooterek kétes hírneve ellenére bizalommal vártam a Bulletstorm mögött álló People Can Fly próbálkozását a műfajban. Azt a lengyel csapat igyekezett mindenki tudtára adni, hogy ők nem kívánják követni a live service modellt és inkább lesz a hangsúly a sztorin, mint akár a Destiny vagy a The Division két részének esetében. Az adott szavukhoz részben tartották is magukat. Bár az Outriders korábbi sci-fikből nagykanállal merítő története nem valószínű, hogy díjakat fog nyerni, de az egy idegen bolygón egy pusztító anomáliára magyarázatot kereső mutálódott kommandós és társainak kálváriája sokkal inkább bevont érzelmileg, mint az említett két cím. A kampány, mely végigvihető egyedül vagy akár társakkal, jó húsz órára leköt. Ez ugyan kevesebb, mint amennyit ígértek, ám így is a közepe táján azt éreztem, hogy mesterségesen igyekeznek kitolni a játékidőt. Akárhová érkezünk, minden egyes állomáson szívességeket kell teljesítenünk a továbbhaladás érdekében. Amikor kezdett ez a nyújtogatás nagyon fárasztóvá válni, a sztorival húztak egy váratlant és lényegesen összeszedettebben, sötétebbre hangoltabban és érdekesebben kezdték kibontani. A megoldástól nem érdemes semmi megdöbbentőt várni, sőt elég szimplán oldják fel a nagy rejtélyt, de az odáig tartó úton határozottan érdemes volt végigmenni.
A látszat ellenére a játékmenet nem a fedezékből tüzelésre épül, hanem a folyamatos mozgásra. A helyszínek küllemre rendben vannak, ám pályakialakításban a People Can Fly évtizedekkel le van maradva. Egy sima ágat nem lehet átlépni, mivel a tér felette üvegfalként működik, de a játéktervezők szégyenfalára való a hátráláskor felugró "nem mehetsz ide-visszaszámláló" is. Frusztráló pillanatokat okoz az utóbbi, amikor a csak lerohanásból értő ellenfelek beszorítanak a hirtelen letiltott térbe. Az átgondolatlan checkpoint rendszer és a meghülyülésre hajlamos küldetésjelző nem különben. A bosszúságok számát növeli, hogy, ha visszamegyünk egy helyszínre aktiválódhat egy korábbi misszió töredéke és vele a hordányi ellen. A nehézség változó, részben mert a szörnyekkel sokkal könnyebb elbánni, mint az emberekkel. A játék második felében általánossá válik, hogy már csak az idegesítőbb ellenfelek halmozásával tudják növelni a kihívást. A loot rendszer az, ami tanítani való. A jutalmaink minősége és az állítható világszintek jól kidolgozott szisztéma szerint vannak összehangolva. Az endgamebe való belekóstolás alapján nem hiszem, hogy hosszabb időt töltök még az Outridersszel. Az expedícióknak nevezett nem túl érdekfeszítő, időre menő akciókba társakkal érdemes nekivágni, a szerverek viszont olyan túlterheltek, hogy a matchmaking jelenleg használhatatlan. Bugok is akadnak bőséggel, az átvezetőket nem ártana újrakalibrálniuk a készítőknek. Egyszemélyes akciójátékként az Outriders nem túl változatos, de intenzív és tennivalóban gazdag szórakozás. Multiplayer mókaként sajnos egy félkész, rövid távú élmény. A looter shooterek trónja továbbra is várja méltó bajnokát.
ÉRTÉKELÉS: 65%
Örülök, hogy újra írtál :)
Pár naponta fel szoktam nézni, és mindig örömmel tölt el, mikor ismerős nevet látok. Pár hete végigolvastam több régi blogot amik 2014-15 környékén születtek. Meg néhány blogajánlót. Hiányoznak azok az idők, rengeteg jó írás és még több remek beszélgetés látott akkor napvilágot.
(egyébiránt az én bemutatkozásom, még mindig a tőled származó idézet :) )
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.