A KÖNYV:

Két nap alatt olvastam ki a könyvet, mégis csak négy pontot adtam rá, mivel kicsit átverve érzem magam. Azt vártam (és gondolom ezzel nem vagyok egyedül), hogy na majd a végén kiderül a nagy összefüggés, de ez elmaradt, mivel az csak illúzió volt, mondhatni az író tudatosan átvert minket azzal, hogy a hat (egyébként jó) kis regényét ilyen formán írta meg. Oké, a téma ugyanaz (az ember hatalomvágya, bűnei, tegyél jót ma és majd a következő életedben visszakapod stb), de azt sejtette az anyajeggyel és művek feldarabolásával, hogy itt valami nagy rácsodálkozás lesz a végén. Meg lettem fosztva egy nagy katarzistól. Sajnálatos, így nem tudom mindenkinek nagyon jó szívvel ajánlani, bár könnyű olvasmány, de a többféle stílus és történet nem fog mindenkinek tetszeni. Azt elismerem, hogy a mesterien vannak megírva a különböző korok, bár nem érzem, hogy a csúcspont a könyv végén lett volna, ahogy ezt illenék. Sok remek üzenet van, de kicsit talán túl erősen ki vannak ezek emelve. Mindenesetre nem azért adtam rá öt pontot, mivel, hogy rossz könyv lenne, sőt.
Ha szigorúak vagyunk és nem egybe nézzük a könyvet, hanem művekként, akkor már nem állna ilyen jól a Felhőatlasz pontozása.

Az első történet, ami egyben a legutolsó is ér, a legkevesebbet, a legunalmasabb. Kevés dolog történik benne az első felében, a másodikban pedig előjön a közös motívum, az emberiség többsége rohadék, a kicsit megeszi a nagy, de ez csúnya dolog, a rabszolgaság rossz, de ha jót teszel, jót kapsz vissza és érdemes küzdeni.
Kettes történet: a művészlélek bemutatása nagyszerű, a vége miatt piros pont, de egyébként semmihez nem tesz hozzá semmit. Okítás: hm, volt benne? Biztos túlfutottam rajta. Persze van, de nem annyira általános és nincs az arcunkba tolva.
Harmadik történet: remek kis krimi, kár hogy nagyon hamar lerántja a leplet az író arról, hogy mire megy ki a játék. Kicsit talán túlzásba is esik az akciók és az emberölések száma. Túl rövid, ezt jobban és ügyesebben, több háttérbeli intrikával és csavarosabb megoldással is meg lehetett volna írni. Okítás: az emberek bárkit feláldoznak a hatalomért. Különálló novellaként is élveztem volna, ha a hibák nem lennének benne.
Negyedik történet: Az öregek harca. Nagyszerű, vicces, mulatságos, remek kalamajka. Okítás: mindig küzdj és soha ne add fel. Különálló novellaként is élveztem volna.
Ötödik történet: klónok. Tetszett a jövőkép, a karakterek, a világ bemutatása (erről olvastam volna bővebben is és mélyebben. Hogy kicsit szőrszálhasogató lennék, ebből a részből egy külön könyvet kellett volna írni és így sokkal jobban ellehetett volna benne rejteni a jelenkori társadalmi kritikákat. Hűha, na ez egy jó, öt pontos könyv is lehetett volna nálam.), a történet és a vég is, bár én szerintem nem nyertek, mert ha nyertek volna, akkor nem olyan lenne az ötödik rész világképe amilyen. Okítás: hatalomittas emberek mindre készek a profit érdekében. A jövő sem fényesebb, mint a jelen, sőt. Különálló novellaként is élveztem volna.
Hatodik történet: a törzsek. Remek felfedezősdi, van benne kaland rendesen és nem tudni mit hoz a vég. A karakterek és a rejtély tetszenek. Lehetett szorítani a civilizációért. Okítás: a legvadabb emberek között is lehet civilizált ember, és amíg élünk, reménykedjünk, hogy végül ők lesznek többen. Nos, a történet mondjuk épp az ellenkezőjéről győz meg. Különálló novellaként is élveztem volna.

Persze nem vagyok egy nagy szimbolika kutató, de azt hiszem átlagolvasóként nem is kell annak lennem. Mindenesetre olvasd el a könyvet, szerintem tetszeni fog neked is. Azért írtam szigorúbbra a kritikát, hogy ne csak a sok öt pontos, a világ legjobb könyve kritika legyen. Lássuk a hibákat is emberek :)

A FILM:

A film három órás, de kell is ennyi, mivel hat történetet mesél el. Ha számolunk, akkor kijön, hogy történetenként fél óra. Így már nem is sok, igaz? Persze van amit erősen megvágtak a könyvhöz képest (a hajósat például, de az meg is érdemelte a vágást), párat kicsit átírtak, szerencsére általában jól és nem annyira zavaróan. A könyv egyik legnagyobb hibájának rovom fel, hogy maszlag a minden mindennel összefügg szöveg és ez igaz a filmre is, bár itt megpróbálták ezt picit javítani a sok karma szöveggel. Ennek ellenére öt pontos film! Nagyon jók a történetbeli váltások (kb tíz percenként átugrunk egy másik helyszínre, de van, hogy sűrűbben), végig izgalmas és drámai, szép a zene, gyönyörű a látvány, néhol tele van látványos akcióval is. Viszont ismétlem, nincs tényleges összefüggés, nincs a végén rácsodálkozás!!! Erre készülj fel és akkor kapsz egy szép utazást, tele mondanivalóval (aminek a nagyja szájbarágós ugyan, de legalább üzennek valamit). Tessék megnézni, jó film lett ez. Bár, mondjuk azt nem tudom, hogy a könyv ismerete nélkül mennyire lehet követni a sok sok szálat.
Ui: drága Hollywood! A végéért nem bocsájtok meg. Átírták az egészet igazi happy endre, míg a könyvben ez nem egyértelmű, sőt!

KÖNYV vs FILM:

SPOILER lesz végig! A történet különbségeit akarok most leírni, főleg az fogja értékelni aki nem olvasta a könyvet, nem is akarja, viszont érdekli, hogy miben más (aki olvasta a könyvet az úgyis megnézi a filmet).

Első mese, a hajósé: a filmben nincs benne az a rész amikor kikötnek egy kis faluban ahol misszionárius expedíció működik. A főszereplő (és mi is) megtudjuk, hogy gyakorlatilag ezek a vallási vezetők is sima rabszolgának kezelik a bennszülötteket, csak a vallás álcája mögé rejtik, mintha jót tennének velük. Fontos különbség még, hogy nem tudni mi lett a méregkeverővel. Nem ölték meg. A főhősnek épp, hogy nincs sok pénze, a ládája irattal van teli. A filmben szerintem nem volt jó döntés, hogy a főszereplő öli meg a gonoszt, aki épp a négert fojtogatja. Pont az volt a fontos, hogy a néger menti meg őt (persze így is a néger mentette meg, de így a hangsúly picit eltolódott).

Második mese, a zenész: a film nem tudta átadni, de a főszereplő nagyon tehetséges zeneszerző. A filmben nem kap hangsúlyt az, hogy a feleséggel lefekszik, valamint teljesen kivágtak egy szerelmi szálat, a feleség lányával. Nem, nem volt szerelmes az öregbe, általában inkább utálta. Nem is lőtt rá. Fontos, amit a filmben is mondanak, de utána nem lehet érteni teljesen, hogy nem szerelmi csalódás miatt ölte meg magát. Volt nagy csalódás (nem a pasi, bár abba is tényleg szerelmes volt), de az igazi ok amiért megölte magát az az, hogy az elkészült művel úgy érezte üressé vált számára a világ. Ennél jobbat soha se tudott volna összehozni. Neki a zene volt az igazi szerelme, az élete és most, hogy kész a főműve, nem látta értelmét tovább élni. A filmben ki se derül igazán miért ölte meg magát.

Harmadik mese, a krimi: a film itt jó felé változtatott. A könyvben hamar kiderül, hogy mire megy ki a játék. A filmben ezt kicsit elhúzzák, valamint okosították azzal, hogy igazából az olajkartellek vannak az egész mögött mivel ők robbanást akarnak. A könyvből, szerintem, ez nem derül ki. A többi nagyjából okés, bár a könyvben még több akció, még több halál volt.

Negyedik mese, az öregek: az öreg egyszer agyvérzést kap, amíg bent volt, de ez nem akadályozta meg, hogy miután magához tér, ne próbáljon megszökni. Megszökni pedig azért akart, mivel a testvére nem álnok módon zárta be oda, hanem meghalt és így senki se tudta, hogy az öreg oda be lett zárva viccből. Ettől eltekintve nincs nagy különbbség.

Ötödik mese, a klónok: fontos különbség, hogy a könyvben igazából pont a hatalom használta ki a főszereplőt, ugyanis minden ami megesett vele, azt a hatalom akarta. Egy színjáték volt, hogy az embereknek legyen ellenségképük és hogy így ők a hatalmon maradjanak. Egyedül azt nem vették figyelembe, hogy a kinyilatkoztatásoknak rengeteg híve lett. A könyvben a világ is jobban van bemutatva, mivel több helyszínre is eljut a klón.

Hatodik mese, a törzsek: Nagyjából minden ugyanaz. Kivéve, hogy nem csak azt az egy falut támadták meg hanem az egész környéket, egy nagyobb várost is, de ilyen apróságokon ne akadjunk fenn (meg az apját ölték meg, a testvérét rabszolgának vitték igazából). A nagyon fontos lényegi különbség az, hogy szó sincs földönkívüli emberlakta településekről. Igen, felmásznak a hegyre, megtalálják azt, de nem üzemelik be, nem küldenek jelent. Az a fontos, hogy a Tudós csaj népe bajban van, valami kór fenyegeti őket, ahogy a Föld nagy részét is és kerestek egy helyet ahol letudnának telepedni. Nos, ez nem jött össze nekik, mivel a hajójuk és az egyetlen városuk teljesen kihal a betegség miatt. Egyedül a nő és másik négy társa éli túl, mivel ők ugye épp kiküldetésben voltak és nem, nem hagyták el a Földet, csak egy másik szigetre, egy másik törzshöz utaztak. Bár ennek a résznek elvileg azt kellett volna hangsúlyozni, hogy bár nagy a barbárság, de amíg egy ember is él, addig van esély a felemelkedésre. Nem tudom, de nekem ez nem nagyon jött át. Öt tudós maradt, csak ők emlékeznek a régi tudásra, de haláluk után már ők se. A törzsek meg tudatlanok maradnak. Az hogy a barbár törzsek emelkedtek felül az egész környéken inkább pesszimista hangvétel, de mondom, az üzenet az, hogy mindig van remény, ha csak egy csepp is.

Nagyjából ennyi lenne. Remélem nem voltam túl hosszú.