Az Avengers elképesztő anyagi és kritikai sikere után, hatalmas várakozás előzte meg a Phase 2, vagyis a következő Avengers filmig tartó szakasz kezdetét, az Iron Man 3-at, bár történt egy aggodalomra okot adó változás, ugyanis Jon Favreau átadta a rendezői széket Shane Blacknek, de nem hagyta el teljesen a projektet és  producerként részt vett a munkálatokban,  valamint Happy szerepében a vásznon is feltűnik. Az előzetesek azonban a legtöbb kétséget eloszlatták, még bennem is, és tényleg úgy tűnt a Marvel  tovább tudja tartani Josh Whedon remek művének színvonalát.

A történet az Avengers eseményei után veszi fel a fonalat. Tony poszttraumatikus stressz szindrómával küzd, ugyanis  elég nehezen tudja feldolgozni a történteket( istenek, földönkívüliek, ráadásul majdnem meg is halt), álmatlanságban szenved és szinte minden idejét  a műhelyében tölti, ahol újabb és újabb páncél változatokat készít. Eközben feltűnik egy Mandarin nevű terroristavezér aki robbantásos merényletei révén egyre inkább a figyelem központjába kerül. Az egyik támadás során a Stark vállalatának biztonsági fönökévé előléptetett Happy is életveszélyesen megsérül. Ezután Tony élő adásban fenyegeti meg Mandarint, aki válaszul egy helikopteres támadás során elpusztítja Stark házát. Tony azonban életben marad, viszont a páncélja nélkül kell leszámolnia a terroristavezérrel, így talán választ kaphat a kérdésre, hogy vajon csak a páncél teszi-e őt hőssé.

Bevallom nekem  komoly csalódás volt a film, pedig egyáltalán nem rossz, vannak benne jó ötletek, de ettől csak még bosszantóbb mennyire közepes  lett az Iron Man 3. Először kezdjük a pozitívumokkal. Az előzetes és maga a felütés teljesen más koncepciót sejtetett mint amilyen a film a második felére vált. Az első része a filmnek, egészen kiváló lett, Tony belső vívódása, a kialvatlansága, egyszóval az eleje tényleg remek volt, ezt tartott addig a döbbenetesen látványos és jól megírt jelenetig, amikor a helikopterek elpusztítják Stark otthonát. Onnantól viszont, főleg a kisgyerek megjelenésével elindul a lejtőn a film és az élmény is.A látvány brutális, főleg a már említett jelenet, amikor lerombolják a házat, egészen döbbenetes.  Ami még tetszett az természetesen Robert Downey játéka, de ezt azt hiszem már ki sem kell emelni, egyszerűen lubickol Tony szerepében, egyértelműen a leghűbben és leghitelesebben vászonra vitt képregény karaktert alkotta meg. A többi rutinos szereplő is kitesz magért, ráadásul a poénok egy része is ül, de hát ez sem meglepetés Robert Downey csípőből hozza ezeket.

„- Is that all you've got? A cheap trick and a cheesy one-liner?

 - Sweetheart, that could be the name of my autobiography!”

És akkor ami nem tetszett. Először is a film semmilyen tekintetben nem reflektál az Avengersben történtekre. Igen, tudom, Tony pánik rohamai, a depressziója stb., de ez mind a felvezetése, a felütése a filmnek, végső soron olyan mintha meg se történt volna New York, a világra semmilyen hatása nincs, az írók mintha tudomást se vettek volna róla, illetve arról a tényről, hogy több szuperhős is van a világon. Azt is megértem, hogy ez a film Tonyról szól, nem is azt várom, hogy minden jelentere jusson egy cameo valamelyik hőstől, de az viszont igenis elfogadhatatlan, hogy tudomás se vegyenek róluk, ez szerintem így nem fog működni az elkövetkező filmekben. Végig olyan érzésem volt, mintha ez egy „stand alone” sci-fi akciófilm lenne, egész konkrétan 0 Marvel hangulata volt, még az első film is ahol szó se volt még más hősökről, is köröket ver rá ebben a tekintetben (is).

Oké, ez a film Tony belső vívódásáról szól, ez idáig rendben van, ahogy írtam ezt a film elején remekül felfestik, és tényleg mélységet adnak a karakternek,  közelebb hozzák a nézőhöz. Azonban ez ennyiben ki is merül, semmilyen eredménye nincs, nem tűnik válságnak, őszintén leginkább semminek nem tűnik, csak egy hangzatos marketinghúzásnak. Amekkora ötlet volt Tony-t a páncélja nélkül, sebezhetőnek és emberinek bemutatni, akkora csalódás ez a része a filmnek, nagyon felszínesnek tűnik, rosszindulatúan azt is mondhatnám, hogy Disney-s lett, még egy képregényfilmhez képest is. Ezt leginkább azért bánom, mert ezek után ezt már nem lehet újra ellőni,tehát hiába jönne valaki, aki jobb ízléssel nyúlna a témához és hozna egy sztorit amiben Tony valóban megjárja a poklot, mondjuk az alkoholizmusa kapcsán, csak legyinteni fognak, hogy ezt már megcsinálták.

Elég zavarónak, sőt kifejezetten idegesítőnek találtam a gyerekszereplő beleerőltetését a filmbe. Semmi szerepe nem volt, semmi hatása nem volt Tonyra, nem lendítette előre a film cselekményét, Robert Downey persze próbálta kihozni ezekből a jelenetekből a maximumot. Nagyon remélem, hogy ez nem a Disney nyomására került a filmbe, mert akkor bizony lehet, hogy ősszel Thor egy aranyszőrű labradorral az oldalán fog csatába indulni. Ugyanígy felesleges volt a karácsony erőletetése is, akármennyire is ez valamiféle védjegye Shane Blacknek( más rendezőknek meg a jó filmek a védjegyei), az egész év egynegyede már így is a karácsonyról szól, legalább a nyári blockbuster filmekből hagyják már ki könyörgöm. Ezzel el is érkeztünk a rendezőhöz, akinek a kiválasztása szerintem a Marvel első komoly baklövése hosszú évek óta. Egyszerűen nem illik a stílusa egy ilyen filmhez.

Ki szeretnék még térni egy részére a filmnek, igen, a „Mandarin fordulatra”. Nem voltam elájulva ettől sem, kétségkívül merész húzás volt, viszont a megvalósítás nem sikerült, nem tartom magam különösebben okos embernek, de már mikor Tony és Rhodes megérkezik a házhoz és belépnek, már egyértelmű volt a dolog. Mégse ez a problémám vele, hanem hogy a Marvel filmek számomra talán legkedvesebb hagyományával megy teljesen szembe. Mégpedig azzal, hogy idősebb, igazi veterán, de zseniális színészeket hívnak meg egy-egy mellékszerepre vagy főszerepre, erre pont Sir Ben Kisgsley kap egy ilyen jelentéktelen pojáca szerepet, hát bevallom én erre is húztam a számat.

A film egyértelmű mélypontja a finálé, a végső akció jelenet. Ez valami olyan szinten sikerült elszúrni, hogy az nem is igaz. Az egészre igaz, hogy gyakorlatilag semmi Marveles nem volt benne, ez a jelenet mintha bármelyik közepes akciófilmben elment volna. Különösen nevetséges volt az extremis által megfertőzött Pepper, aki szupererős lett, oké ez még belefért volna de a megavalósítás kritikán aluli volt. Nem beszélve arról, hogy szinte minden hősiességet elvett Tonytól, hiszen a páncélok remekül boldogultak nélküle is , Pepper meg ráadásul erősebb is lett mint ő Vasemberként valaha is. Nem lehet rá mást mondani, ez konkrétan  gagyi volt, nagyjából a Fantasztikus Négyes filmek színvonala.

Kicsit úgy éreztem, lehet hogy olyan lettem a képregényekkel, mint a folyton fanyalgó hardcore geek-ek akiknek soha nem tetszik semmi ami a kedvenceikkel történik, és tetszik a nagyközönségnek. Lehet tényleg érzékeny vagyok a Vasemberrel kapcsolatban, hiszen az első rész után kezdtem el újra képregényeket olvasni, tehát nekem Tony Stark és Robert Downey is fontos oka a képregény rajongásomnak. Aztán eszembe jutott amit a 2009-es Star Trek rendezői kommentárjában J. J. Abrams, Damon Lindelof, és a többi Bad Robot-os srác mondtak, hogy amikor legelőször leültek megtervezni a filmet, az első kérdés amit feltettek az volt hogy „Hogyan vegyük rá a feleségeinket, hogy beüljenek erre a filmre?”. És azt hiszem ez teljesen jó hozzállás egy ilyen szuperprodukcióhoz, azonban ez nem mehet a történet és hangulat rovására. Nekik sikerült is megoldani ezt beleerőltetett kisgyerek, kutya és karácsony nélkül, és ennek a legfőbb oka az, hogy nem nézték le a nézőket. Szerintem itt bukott el a Vasember 3.

A film lezárása is vegyes érzéseket váltott ki hiszen, gyorsan meggyógyították Tony-t, és ezzel mintha lezárták volna a trilógiát. Ez egyébként a képregényekben is megtörtént, ha jól tudom nem is egyszer, tehát ez még nem jelent semmi véglegeset, bár a néző kedvét pont sikerült lehúzni ezzel a húzással. Bár a film totális siker volt, és már most több mint 1 milliárd dollárt termelt a kasszáknál, egyelőre kétséges Robert Downey visszatért –e a folytatásra, szerintem ha már erőltettetnek érezné a dolgot akkor nem fogja vállalni. Ezzel együtt a szerződések miatt komoly gondok vannak a Phase 2 munkálataival, de ennek külön szeretnék egy posztott szentelni, mert szerintem érdemes. Tehát Downey-val vagy nélküle (de mindenképp Shane Black nélkül), várom a folytatást de ez most sajnos csak 6/10