Pálinkás Vasárnapot GK tagok, és nem GK tagok!Mivel ezen a tavaszi Vasárnapon elkapott a tömény unalom, ezért úgy döntöttem, hogy ideje lefoglalni magam, és írni egy nem mindennapi tesztet....jobban mondva teszteket. Viszont ez a duplateszt blog nem csak emiatt különleges, már ami az Én szemszögemet illeti. Ugyanis hála egy ''enyhe'' bakinak, ezúttal ezek a tesztek most a PS2-es portot fogják tükrözni. Ugyanis szegény PSP-m úgy döntött, hogy sztenderdre rakja magát. Most per pillanat szervizben van, amíg ki nem küszöbölik a hibát a szakemberek. Addig is PS2 tesztek fognak érkezni tőlem, kinek javára, kinek bánatára. Na mindegy vágjunk is bele a tesztekbe:

Bevezetés:Ubisoft...a jó drága Ubisoft. Nem hinném, hogy lenne olyan gamer, aki életében nem hallott volna erről a kiadóról. Ugyanis rengeteg címet köszönhetünk nekik. Ott vannak a Splinter Cellek, az Assassin's Creedek, esetleg a Rayman is (ha most nem, akkor régebben biztos), meg még esetleg egy két finom produktum a múltból. Most ezekből levadásztam kettő remek alkotást,végigjátszottam mindkettőt, és most górcső alá is veszem őket. Kezdjük az első játékkal, mégpedig a... Brothers in Arms: Road to Hill 30

Régebben sok ember mondogatta magába, illetve kifejtette egy-egy hozzászólásban, hogy a Második Világháborúból már szinte lehetetlenség újat felmutatni. Mondjuk azóta, mióta beköszöntött a hetedik generáció, egy-két kivétellel nem igazán született kiemelkedő alkotás, mivel az egész FPS zsánert átköltöztették a Modern hadviselésbe, és a II.VH már szó szerint a múlté lett. A mai napokban nem tudom, hogy hogyan tarolna a műfaj rajongói közt egy Világháborús FPS, de ha valaki nagyonis vevő lenne rá az feltétlen jelezze kommentbe. Na mostmár tényleg térjünk rá a lényegre, az elemzésbe.

Nézzük is a történetet. Háhá, Történet. Ez kissé meglepően hangzik egy FPS játék esetében, nem? meglepő módon tökéletesen illeszkedik a történelem történéseihez. A játék a normandiai partraszállás előtti estén veszi kezdetét, egy csapatszállító repülőgépen. Mi Matt Baker szakaszparancsnokot alakítjuk az 502-es ejtőernyős hadosztályból. Igen,szakaszparancsnok. Mi kaptuk a megtiszteltetést, hogy vezessünk egy 12 emberből álló szakaszt. Feladatunk, hogy a német vonalak mögött megakadályozzuk a németek utánpótlását, és megritkítsuk a terepet az érkező amerikai haderőknek. Ez lenne tehát a zökkenőmentes terv. Lenne, ha a gépet a kiugrás pillanatában nem találnák telibe a fritzek, és nem szétszóródva esnénk le az egész szakasszal együtt. Innentől kezdve elsődleges feladatunk, hogy összeszedjük a szakaszunk szétszóródott tagjait, majd árkon-bokron, falvakon, bozótosokon keresztül-kasul bevegyük a 30-as dombot. Ok, lehet hogy nem a legtartalmasabb, és a legösszeszedetteb történet amivel valaha dolgunk volt, nekünk gamereknek, de a legtöbb FPS játékban még ennyi történet sem szokott lenni. Mivel a történet önmagában hű a történelemhez, ezért nem tudtak egetrengető fordulatokat, robbantásokat, meg miegyebeket belepakolni. Helyette kapunk egy teljesen történethű, 7 napig tartó történetet. Ezalatt a 7 nap alatt teljesen megismerhetjük a szakaszunkban résztvevő embereket (Mac, Hartshock, Legget, Allen, stb), mi motiválja őket igazán, satöbbi. Minden küldetés előtt Baker (személyiségünk) egy pár perces történetmesélést tart nekünk hangulatfokozásként, hogy miként tekint a szakaszára, mi az elsődleges célja, és nagyjából a háttértörténetét is megismerhetjük. Hihetetlen, hogy mennyire odafigyeltek erre a szempontra. Ráadásul a hangulat ezt csak fokozni tudja. Puskazörejek, lánctalpak nyikorgása, németek hangoskodásai, légvédelmi ágyúk, és repülők. Olyan mintha tényleg ottlennénk mind a 12 emberünkkel, és harcolnánk Európa felszabadításáért. Bele tudjuk élni magunkat a történésekbe, és ez a lényeg. Tehát a közel 8-10 órás történet (fokozattól+ügyességtől függően persze) bőven fog nekünk meglepetéseket tartogatni.

Miben mutatott újat a BiA, a konkurenciához képest? Aki azt hiszi, hogy csak úgy kirambózhat a fedezékek mögül, és tökéletesen, vagy nyolcvan méterről milliméter pontossággal osztogathatja a fejlövéseket, azzal sajnálattal kell tudatnom azt a tényt, hogy bizony rossz játékot vásárolt meg. Ez a játék még barátok közt sem nevezhető Call of Dutynak. Ha nem vonulunk fedezéke, akkor 2-3 lövéstől könnyen vízszintesben találhatjuk magunkat. Az eddig rendben van, hogy megbújunk egy-egy tereptárgy mögött, de ettől sajnos még nem fog megoldódni az a problémánk, hogy a távolból 2-4 náci katona az áldását szórja ránk. Szerencsére a harcmezőn nem vagyunk egyedül. Ahogyan haladunk előre a történetben, úgy lesz egyre több egység elérhető a szolgálatunkra. Alapesetben van egy tüzérségi, és egy bekerítő csapatunk, amik 2-2 vagy 3-3 embert szoktak kitenni. Ezeknek a csapatoknak oszthatunk 4 parancsot, mint pl: fedezékbe, kövessetek, lőjjetek, és rohanjátok le. Ahhoz, hogy sikerrel, sérülésmentesen kiküszöböljük az adott helyzetet, a fejünkbe kell vésnünk a receptet: Elsősőrban (mondjuk ez a hivatalos recepben nincsen benne, de szerintem fontos) ilyenkor felértékelődik a taktikai nézet: Előhozásával madártávlatból tekinthetjük meg a katonáink pozícióját, elsődleges feladatunk célját, ellenfeleink helyzetét, és a lehetséges bekerítő útvonalakat is. Majd következik a fedezékbe vonulás, utána tüzeléssel sakkban tartani őket, ezekután bekeríteni őket, majd végül hátulról/oldalról jól rájukküldeni egy-két skulót. Az egészben az tetszik, hogy amit elképzelünk, azt megis tudjuk csinálni, legalábbis a legtöbb esetben. Jut eszembe (lásd 1-2 sorral feljebb), a célzás sem a megszokott CoD/MoH féleséget képviseli. Ez sok mindentől függ hogy mennyire tudunk pontosan lőni ebben a játékban. Elsősorban például a poziciónktől (álló, és guggoló), meg például az álltalunk kiválasztott mordáyltól, elvégre egy M20-as Thomson közel sem lő olyan pontosan, mint mondjuk az M1 Garand. Ha sokat futunk, akkor a pulzusnak és a légzésnek köszönhetően egy tizedmásodperce sem marad nyugton Bakerünk keze, ami igencsak megnehezíti a célzást. Ha viszont hagyjuk lenyugodni, és pihenünk egy kicsit, úgy lesz egyre biztosabb a kezünk, és ennek köszönhetően pontosabban is fogunk lőni egy kicsit. Tehát a készítők törekedtek minél valósághűbben megcsinálni a játékot.

Még a fegyvereknek is vannak jelentőségeik. Nem mindegy, hogy melyiket alkalmazzuk, és az sem hogy mikor. Egyébként a játékban pont megfelelő számú fegyver található, egyáltalán nincsen olyan érzésünk, hogy egy pár még belefért volna. Nem számoltam meg pontosan, de ha tippelnem kéne, úgy 10-15 fegyver biztosan található benne. Na visszatérve a jelentőségekre: Például egyes gépfegyverek gyorsabban szórják az ólmot a többi gépfegyvernél, viszont annál pontatlanabbak. Ez ugyanúgy igaz a puskákra, a félautomata egy kicsit pontatlanabb, viszont gyorsabb. Tehát nem csak úgy vannak a játékban, hogy mindegyikkel, ugyanolyan távolságból, ugyanolyan pontossággal szedhetjük le a németeket, hanem mindeggyike fontos taktikai elemet képvisel.

Mi a helyzet a grafikával, meg hasonlókkal? Ezt egy kissé nehéz megmondani, mivel nem egy mai darab a produktum. Viszont sok helyen lehet olvasni, hogy korához képest igencsak gyönyörűen fest. Ezt Én is megtudom erősíteni! Tény, hogy az Unreal Engine 2 felett is eljárt az idő, de szerintem egy rossz szavunk nem lehet erről a 2005-ös játékról. Mivel a legtöbb hely erdős, és bokros, ezért az álltalános szín a zöld lesz, szinte mindenhol az fog dominálni. Legalábbis a legtöbb helyen...azthiszem. Minden pálya, és helyszín rendesen kivan dolgozva, a fegyvermodellek hozzák az elvárhatót, a karaktermodellekkel eggyüttvéve. Folyamatos a mozgásuk, nem darabosak, ezek is jól festenek. Komolyan mondom így minden a helyén van. Viszont (ha már itt tartunk a technikai oldalon) zenéket egyáltalán nem fogunk hallani, csak a főmenüben. Bizony, kénytelenek leszünk megelégedni a háttérzajokkal. Ezt embere válogatja, de szívem szerint ez már Nálam alapnak számított, hogy miközben írtom a németeket, akkor közben szól is valami muzsika. Feketepont.

Illetve ottvan még a mesterséges intelligencia. Ez sajnos egy kicsit bugos. Az ellenfelek többnyire jól befészkelik magukat, és centiméter pontossággal tudnak célozni. Az eddig oké, de hogy ez a mi katonáinkról csak néhanapján mondható el, az botrányos. Van, hogy a fedezékek rossz oldalára fészkelik be magukat, van hogy teljesen ''elfelejtenek'' rálőni a németekre, de még ha lőnek, akkorsem pontosan, és a parancsinkra sem reagálnak egyből. Nem hiszem el, hogy erre nem tudtak odafigyelni. Vagy direkt így csinálták?? Kitudja? Mindegy, az MI ''felemásságának'' köszönhetően egy erős negatívum.

Van nekünk Multiplayer módunk is. Megtisztelő volt, mikor az egyik ismerősöm önkéntesen vállalkozott arra, hogy leül mellém, és tolunk egy-két meccset. Komolyan mondom, bárcsak ne tette volna. Ez sokmindennek köszönhető. Kezdeném azzal, hogy a két kezemen megtudom számolni a pályafelhozatalt. Másrészt pedig, hogy az egésznek tizedannyi lelke sincsen, mint a Story Módnak.(Nem rosszból mondom, mert a Storynak van lelke, nem is kevés) Van egy kevés lehetőség 1v1-1v2-2v2 játékmódokik. Minden játékos kap maga mellé egy-egy csapatot, majd a pályán szétszórva az egyik csapatnak teljesítenie kell egyes feladatokat, eközben a másik csapatnak ezt megkell akadályozni. Úgy fél óráig még élvezhető az egész, utána már az egészet úgy éled meg, mint egy év-végi bukást matekból, vagy kémiából. Ezt pedig négyzetre is emeli az, hogy mivel PS2-es port, így semmiféle móddal-és patchel nem tudsz ezen javítani...borzalmas.

Sajnos nem csak itt vérzik el a játék. Ugyebár ottvan a muzsika hiánya, amit személy szerint Én rettenetesen hiányolok, és a mesterséges intelligencia felemássága is. Sajnos nem csak ezek a problémák merülnek fel. Én végigjátszottam a terjedelmes történetet, ezzel egyáltalán nincsen bajom. Viszont amikor a történet végére érkeztem, és visszatértem a főmenübe, egyáltalán nem éreztem semmiféle motivációt, hogy esetleg mégegyszer belevágjak az 502-esek történetébe. Bizony, semmiféle motivációt nem éreztem...egy enyhe szikrát sem. A játék egy végigjátszás alatt elvesztette majdhogynem minden varázsát, és ez erősen rányomja a bélyeget az egész koncepcióra. Nem rossz játék, sőt mi több, kifejezetten kellemes kikapcsolódást nyújt az egész, de mégiscsak bánt, hogy egyszer kiakasztok valamit, aztán kész és kimúlik minden. Ez amúgy csak engem zavar? Mindegy, még az a szerencse, hogy a negatívumokbó' sokkalta kevesebb található a játékban, mint pozitívum, hála a jó édes Istennek. Ennek örülök....

Végül elérkeztünk az értékeléshez. Most nagyon nagy bajban vagyok, mivel nagyon jól szórakoztam a gammával, viszont nem egy sebből vérzik az egész. Ott van a teljesen magával ragadó történet, ami tökéletesen jóra, és élvezetesre sikerült, majdhogynem élethű az egész, és még rengetegeget tudnék erről írni. Viszont ott vannak a vérző sebek, mint például a multi, a zenéknek a teljes hiánya, és az újrajátszhatósági ráta meglepően alacsonyra sikeredett sajnos. Viszont a hibái elllenére én nagyon jól elvoltam vele. Az Ubisoft új műfajt teremtett anno az FPS zsáneren belül, ami teljesen új szemszögből közelíti meg a műfajt, méghozzá nem is gyengén. Minden FPS rajongónak bátran merem ajánlani, még a hibái ellenére is.

Értékelés: 8,7/10

Pro:

- Valósághű történet

- Végre van történet

- Remek grafikai megvalósítás

- Teljesen jól működő taktikai részek

- Gondolkodni is kell

- Realisztikus játékmenet

Kontra:

- Multiplayer felemássága

- Zenék nélkülözése

- Gyenge újrajátszhatósági rátaNa akkor ennyi jutott volna a mai napra...ja, majdnem elfelejtettem, ezt most egy duplateszt. Most, hogy elemeztem egy FPS játékot, ideje, hogy más műfaj után kutakodjunk. Ennek a játéknak max csak annyi köze van a fentebb lévő FPS játékhoz, hogy az is Ubisoft játék. Ennyivel ki is merült az egész. Na de pontosan miről van szó? A fenti FPS játék megjelenésétől tekerjük vissza 2 egész évet. Kitaláltátok már, hogy melyik ez a játék? Jólvan, nem szivatlak titeket, ideje hogy elmondjam. A duplateszt második alanya a.... Prince of Persia: The Sands of Time

Bizony, bizony. Nem is gondoltátok volna mi? A legtöbb ember minden bizonyára csak úgy emlékszik rá, mint minden idők EGYIK legjobb kalandjátékára. Legalábbis Én ezeket szoktam olvasgatni a legtöbb fórumon. Mi tagadás, egyrészt jóra is sikeredett, másrészt nem, vagy csak aligha létezett versenytársa, maximum a Tomb Raider sorozat, de ez igazából két külön kategória. Mindegy vágjunk bele az elemzésbe. Kezdeném a megszokottal, a történettel.

A történet a Perzsa Birodalomban játszódik, a középkori Perzsiában. Egy nap Sharaman (a herceg apja) a perzsa hadseregével lerohanja az Indiai Maharadzsa palotáját, amit szivből-lélekből ki is fosztanak, hála a Vezírnek, aki elárulta az Indiai Maharadzsát. Főszereplőnk, (akit csak így ismerünk: Prince) Sharaman király fia, ezt az alkalmat ki is használja, mivel egyik nap szépen belopakodik a palotába, és ellopja az Idő Tőrét, hogy bebizonyítsa az öregének, hogy méltó a trónöröklésre. A kastély kirámolása során találnak egy méretes homokórát, ami az Idő Homokjával van tele. Ezzel az órával, a többi kinccsel, meg a Maharadzsa lányával, Farah-val eggyütt hazatérnek Azadba a szultánhoz. Majd egy kis cseverészés után a Herceg az Idő Tőrével kinyitja az Idő Homokját, és egyszercsak elszabadul a pokol: Az egész Perzsa Birodalom rémisztő homokszörnnyé változik, a Herceg, a Vezír, és Farah kivételével. A történtek után a Herceg a fejébe veszi, hogy végez a Vezírrel. És el is kezdődik a közel 7-8 órás történet, ami tele lesz fordulatokkal, tömény akciókkal, platformozgatásokkal, változatos helyszínekkel, és logikai feladványokkal. A változatos helyszínek (pl.A birodalom állatkertje, fürdőzők, barlangok, ésatöbbi) színt visznek a játékmenetbe, mint hangulatilag, mint játékmenetileg: mire megunnánk az egyik helyszínt, már jön is egy másik terem, és helység, ahhol kétszer annyi ellenfél, és sokkalta másabb platformrészek várnak arra, hogy szerény Hercegünk felülkerekedjen rajtuk. Szerintem nem túl bonyolult történet a Sands of Time, könnyen megérthető még a fiatalabb korosztálynak is, ezt garantálom. Na akkor menjünk is tovább.

Milyen recept alapján készült a játékmenet? Nem túl bonyolult, azt kell hogy mondjam... alapesetben a Herceget irányítjuk, akinek az útja nem igazán akciómentes, meg platformmentes. Ugyanis a játékmenetben legtöbbször ezekkel az elemekkel fogunk találkozni. Nézzük meg a platformozgatásokat. Hercegünk nem egy mindennapi átlagos ember, ezt már bizonyára tudjátok. Képesek leszünk a falon futni, akrobatikázni ide-oda, fel-és alá ugra-bugrálni, tehát a küldetés sikeréhez minden megadatott, már ami ezeket a részeket illeti. Amikor éppen nem azon fogjuk törni a fejünket, hogy hogyan végezzük ki az ellenfeleket, akkor többnyire el kell jutnunk bizonyos A pontból B pontba, a fentebb említett parkour-mutatványainkkal. Oszlopmászás, csapdák kikerülése, falon futás, kötélen átlendülés, szó szerint mindent belepakoltak, szóval nem fogunk unatkozni. Amikor meg éppen hogy megunnánk az ugra-bugrát, már le is váltja az akciózás, ami nem mellesleg rendkívűl egyszerűre és kézreállóra sikeredett. Ugyebár a Herceg mit sem érne kard nélkül, ezért egy ilyen szablya képezi az elsődleges fegyverünket. Ez a fegyverünk a játék során fokozatosan frissülni fog, mivel a történet során pár helyen igen komoly pengékre fogunk lelni. A másik kezünk sem marad üres, ugyanis a másik kezünkben az Idő Tőre ékesedik. Enélkül sem érnénk sokmindent, lévén a sorozat védjegyévé vált megszokott időlassítást, fagyasztást, idővisszatekerést és még sokminden ficsőrt ezzel tudunk végrehajtani. Ráadásul az ellenfeleket is ezzel az eszközzel tudjuk véglek az álomföldekre küldeni, úgyhogy a tőrre feltétlen szükségünk lesz. Ha már ellenfelek: erre fel kell készülni mindenkinek, ugyanis büszkén merem kijelenteni, hogy rohadtul sokan vannak ezek a kreálmányok. Méghozzá eléggé változatosak is az ellenfelek, van amelyik láncfegyverrel, van amelyik lándzsával próbál minket megállítani, úgyhogy változatosság bőven lesz a játékban, már ami az ellenfeleket illeti. Egyébként a fennt említett tőrben nem mellesleg raktározhatunk el homokot, amire szükség is lesz, ha helyt akarunk állni a harcmezőn. Szerencsére nem leszünk egyedül, jut eszembe a harcmezőről, mivel Farah, az indiai Maharadzsa lánya mindenhol, legalábbis a legtöbb helyen a segítségünkre lesz. Segíteni fog a kreálmányok leküzdésében, még ha nem is sokat, de a szándék a fontos ugyebár. Illetve az itt-ott található platformbeli akadályokat is segít leküzdeni, amiken egyedül képtelenség lenne átjutni. Viszont arra feltétlen vigyázni kell, hogy nem csak a Hercegünk egészségi állapotára kell odafigyelni, hanem hűséges társunkra, Farah-ra is ügyelnünk kell. Ha valamelyikünk otthagyja a fogát, akkor kezdhetünk mindent az elejéről.Na ennyit a fegyverekről, meg az ellenfelekről, meg miegyebekről, nézzük a harcrendszert. Hála Istennek, a készítők nem sakkoztak a fejlesztés során, így temérdek lehetőséget, és kombókat pakoltak a játékba. A leleményesebbek kisérletezgethetnek a terep adottságaival is, ha esetleg kifogynánk a kombókból. Bátran kihasználhatjunk a falakat is akár, vagy egy kiálló oszlopot, és akkor még csak ezt a kettőt soroltam fel a számtalan lehetőség közül. Hihetetlen, hogy akkoriban ekkora odafiyeléssel alkották meg ezeket a játékmenetbeli dolgokat. Nekem legalábbis teljesen elnyerte a tetszésemet. Az pedig külön tetszett, hogy minden egyes mentési pontnál egy látomásszerű útbaigazítást ad nekünk a játék, hogy merre haladjunk tovább. Elakadtál valahol? Szépen visszabattyogsz a mentési ponthoz, és megnézed ezeket a látomásokat. Na mindegy, megvolt a véleménnyilvánítás, haladjunk is tovább.

Hát, ez most egy kicsit kényes szempont egy 11 éves játéknál, de azért megpróbálom objektívan megfogalmazni a vizuáls elemeket, meg a hangelemeket. Mivel 11 éves játékról hablatyolok, ezért mai szemmel nézve nyílvánvalóan meglátszik rajta az idő vasfoga. Itt ott pixelesnek, kopottasnak hat a grafika, a karaktereken is meglátszik az a 11 év, tehát rendesen látszik az egészen, hogy eljárt az egészen az idő. A karakterek mozgási-animációi felettébb darabosak, és nem igazán folyamatosak. Viszont, ha akkori szemmel nézzük, akkor ez egy igenis szép játék. Legalább olyan szép (lehet túlozni fogok), mint napjainkban a Crysis 3, vagy valami más hasonló játék. A hangelemek itt ott azért elcsúsznak, illetve kihagynak, de legalább jól csinálták meg őket. Tökéletes odaadással, meg minden. Ugyanaz a helyzet a zenékkel is, ami nem mellesleg pont passzol az egész koncepcióhoz. Felpezsdítő érzés, mikor harc közben felcsendül egy ilyen muzsika, és gondolom nem csak Én vagyok ezen a véleményen. Az átvezető animációk szépen megvannak csinálva, legalábbis akkori szemmel nézve. Elmesélik a történetet, részletezik a Herceg, meg Farah viszonyát, ahogyan a kezdeti nézeteltérésekből szoros kapcsolat szövődik, és még rengeteget tudnék még erről írni, de legyen ennyi elég, mert nem igazán akarok spoilerezni. Na ezek az elemek rendkívűl kényesek egy ilyen játéknál, legalábbis Én úgy gondolom. Pontosan úgy, mint a mesterséges intelligencia, ami felettéb gyenguska volt már abban az időben is. Ok, mivel közelharc van a játékban, ezért nem tudok olyanokat mondani, hogy még fedezékbe vonulni is hűlyék, de akkor is. Egyáltalán nem dolgoznak össze. Vagy 30x annyian vannak egy-egy harc alkalmával, mint szegény Herceg meg Farah eggyüttvéve, mégig a leggyengébb szikrályát sem látom bennük, hogy el akarnak intézni minket. Nem próbálnak sarokba szorítani, vagy esetleg bekeríteni, csak jönnek, és próbálkoznak ott megütni minket, ahhol csak tudnak. Botrányos...ok, mit várjak el egy ilyen öreg játéktól, de szerintem nem lett volna egetrengető mutatvány jól megalkotni az MI-t. Majdnem minden illeszkedik az összképhez, miért kellett ezt így elrontani? Nem is értem. Menjünk tovább a sarkalatos pontokhoz.

Csodák csodájára nem igazán tudtam több hibát felróni. Fenntebb vannak az ilyen betegségek, mint a hangoknak az ide oda csúszása, illetve kihagyása, meg a mesterséges intelligencia hanyagolása. Itt ott találkozhatunk játékmenetbeli bugokkal, meg technikai bakikkal, például itt ott beakadunk a semmibe, és nem tudunk továbbmenni, vagy a szeretett Hercegünk ''elfelejt belekapaszkodni'' ominózus tereptárgyakba, és ha nincsen a tőrünkbe homok, akkor b***hatjuk az egészet, és restartolhatunk mindent. Szerencsére ezek igencsak elenyésző számban találhatók meg a játékban, szinte egy kezemen megtudom számolni ezeket. Más hibákat nem igazán tudok felróni...vagy csak Én játszottam csukott szemmel?

Ez a játék lenyűgoző. Minden megtalálható benne, ami a legtöbb kalandjátékba benne kell hogy legyen. Egy jó, és könnyen érthető töténet, kiváló játékmenetbeli elemek, akkori szemmel lenyűgöző grafika, mi kell még? Mondjuk ha egy kicsit jobban odafigyeltek volna aZ MI-re, meg a ritkán felmerülő bakikra, akkor lehet hogy a játék játszi könnyedséggel elérte volna a maximálisan megadható 10-es pontszámot, nem csak Nálam, hanem világszerte is. Mindenesetre aki egy jó kalandjátékot keres, és nem mellesleg egy kicsit retrózni is akar, annak meleg szívvel tudom ajánlani. 200%-ig biztos vagyok benne, hogy az illető még mai szemmel nézve sem fog csalódni ebben a játékban. Az Ubisoft akkoriban nagyot alkotott ezzel a játékkal. Régi, meg minden, de szerintem a mai napig az egyik legjobb kalandjáték. Bátran ajánlom mindenkinek!

Értékelés: 9/10

Pro:

- Történet: jó, és könnyen érthető

- Játékmenetbeli elemek

- Viszonylag hosszú játékidő

- Felettéb változatos

- Hangulatos zenék

- Remek grafika...

Kontra:

- ...akkori szemmel nézve

- apróbb technikai bakik

- elhanyagolt MINos, ennyi fért volna a mai napi duplatesztembe! Remélem mindenki jól szórakozott!

A képeknek a többsége az IGN.com-tól származik!

Megjegyzés: Mondjuk ezt feljebb már egyszer leírtam, de leírom mégegyszer. Amíg meg nem oldódik a problémám a PSP-vel, addig PS2 játéktesztek fognak érkezni! A kellemetlenségekért pedig elnézést kérek Mindenkitől!

UI: Illetve a sortörésért is elnézést!

További Kellemes Vasárnapot Mindenkinek, és köszönöm a lehetőséget!

G