Jó reggelt, jó kockulást!

 Még 1-2 év és már a kanyarban lesz a nextgen. Ez a szó pedig nem csupán azt jelenti, hogy erősebb konzolok fognak hódítani, hanem, ahogyan eddig is, a videójáték szférában is ugrás lesz. Ez az ugrás olykor hirtelen történik, máskor pedig lépésről lépésre, de előfordul, hogy egyáltalán nem a nextgen elején köszönt be. A lényeg, hogy mindig eljő és csavar egyet az iparon, új színt visz a már így is színesnek tűnő palettába. Ezt a jelenséget nem nehéz megjósolni, főleg egy generáció vége felé. Nos gamer társaim, ha minden igaz, ezúttal élménydús szintlépésnek nézünk elibe!

 Mielőtt a tárgyra térnénk, fontos egy pillanatra visszatekinteni az előző genekre és szót ejteni arról, mik voltak azok a fontos lépések, amelyek segítettek nekünk idáig gurulni. Ha nagyon durván szeretnék visszatekerni, azzal kezdeném, hogy a Spacewar és a Pong után mi következett, de maradjunk annyiban, hogy a történelem óra lényege nem a világmindenség teremtésének boncolgatása. Saját tapasztalatom felé hajolva a későbbi korszakra koncentrálnék, mondjuk a harmadik generációra, azaz a NES évekre. Előtte azonban megjegyezném, hogy mire ide jutottunk, már olyan gyökeres ugrásokon voltunk túl, mint a pixelek növelése és a műfajok megteremtése. A Nintendo masinája viszont igen komoly lépéssel kezdte: szinte minden téren hatalmasat produkált. Legyen szó látványról, kínálatról, műfajok sokaságáról vagy akár két játékost szórakoztató megoldásokról (ami nem volt oly egyirányú, mint a Pongnál). Arról nem is beszélve, hogy tulajdonképpen itt ismerhettük meg a komoly változásokon átalakult és újfajta kényelmet kínáló kontrollereket! Úgy egészében, az első családbarát, vérbeli konzolt.

 Ezután mutatkozott be a 4-ik gen, ergo a Snes/Sega dominancia. Hogy mi volt ekkor a főugrás? Nem más, mint a grafika. Bizony, az azóta sokat lerágott csont. Amikor megpillantottuk az első nextgenes játékokat, az állunkat kellett keresgélni. Soha nem felejtem el a pillanatot, amikor olyan alkotásoknak lehettem szemtanúja, mint az MK3, Aladdin, Lion King vagy épp Donkey Kong. A NES után, mintha fényéveket ugrottunk volna. Gyakorlatilag más sem történt, vagy inkább másra sem emlékszünk, mint erre a nagy grafikai különbségre. Még a játékok összetettsége sem változott. Talán született pár újabb műfaj, de ennyi. Azóta is automatikusan mekszokott dolog a szebb látvány az új gépeknél, ami lassacskán kezd a realisztikusság tortájába harapdálni.

 5-ik generáció. PS1/N64. Ezek voltak azon korszak legemlékezetesebb konzoljai. A veteránok gondolom már kitalálták mi volt az a fogaskerék, amit ennél a gennél hozott a mikulás. Ami azóta is teljesen megváltoztatta a videójátékok világát. Hát gyerekek, nem másról van szó, mint a háromdimenziós térről! Azok a fránya 3D-s játékok! Az egész még előtte kezdődött a Wolfenstein-el és a Doom-al, de kb csak ekkortájt ért be. A ötödik gen játékai csiszolták ki a csiszolatlan gyémántot. Jöttek 3D-be a platformerek, akciójátékok, rpg-k, racing és fighting stuffok, stb. Bár szép és jó volt, a grafikai megvalósítás itt még gyerekcipőben járt. Ám mi annyira elvoltunk ájulva maguktól a játékoktól, hogy gyakorlatilag fel sem tűnt a randa látvány. Engem abszolút nem zavart, míg olyan címekkel játszhattam, mint a Crash Bandicoot széria, Ridge Racer, NFS, Tekken, MGS, TR, Nightmare Creatures, Syphon Filter meg miegymás.

 Ó igen, az egyik kedvenc korszakom volt a 6-ik gen! Egészen négyfajta konzol hódított: Dreamcast/PS2/Gamecube/Xbox. Nem semmi! Volt miből válogatni. Ebből a genből igen nehéz kiemelni azt a lépést, amelyet keresünk. Úgy igazából ez csak simán egy sikeresen érett időszak volt a videójátékok érájában. Ekkor lett már jó grafikája a játékoknak, javult az irányítás, fejlődött a játékmechanika és úgy egészében szinte minden jobb lett, akárcsak anno a NES esetében. Ha viszont mégis meg kell keresnem a tűt a szénakazalban, nem kell sokat gondolkodnom, és a válasz: a slágercímek. Itt született meg vagy épp ért célba sok olyan játék, melyeknek nevei, ergo utódai máig aktívan pörögnek. Ilyen például a Call of Duty, Battlefield, God of War, Halo, GTA, Dead or Alive vagy a Splinter Cell. Plusz ezek közül ott virít ugye a GTA, ami a következő genbe csempészte be azt a bizonyos ugrást.

 A Rockstar üdvöskéje annyira népszerű lett, hogy a 7-ik generáció komolyan rágyúrt a sandboxra! Fel sem akarom sorolni mennyi ilyen cím látott napvilágot, teli mellékküldetésekkel! Napjainkban pedig egyre több és több van és lassacskán minden játék már erre a rendszerre épül. Sandbox és open world. Erről szólt a PS3/X360/Wii korszak, bár utóbbi azért kilóg a sorból, nemde? Annyira nem is, mert volt itt egy másik lépés is, mégpedig a mozgásérzékelés csodája. Ebbe mindegyik konzol beszállt a maga módján (move, kinect), nem csak a Wii. Ugyanakkor ezt mégsem tekintem ugrásnak, hisz nem lett belőle semmi komoly. Nem váltotta meg a videójátékok világát, ellenben a sandbox/ow fogalommal. Sajnos egyéb ”ugrások” is történtek, amit dlc-nek és mikrotranzakciónak hívunk, de ezek nem tekinthetők pozitív fogalomnak, vagy legalábbis nem úgy, mint ahogy azt szeretnénk. Ezenkivül itt vette kezdetét az a fő tényező, amire az egész 8-ik gen épült.

 Ez pedig nem más, mint az online multiplayer játékok ezerrel! No és nem csak a játékok, hanem maguk a konzolok is ennek a közösségi őrűletnek a népszerűsítésére lettek megtervezve. Ne essék félreértés, személyszerint ezt nagyon pozitív fejlődésnek tartom. Az már más tészta, hogy sok stúdió ezt kihasználva egyre kevesebb innovációt mutat, és szinte mind egy kaptafára építenek (br). Egymást majmolják, de szerencsére van még ott a jóból is bőven! A Nintendo megint a saját útját járja, ami jó alternatíva a PS4 és XO mellett. Szóval a jelenlegi genről nem is ejtenék több szót, mert úgyis világos a szitu.

 Most pedig jöjjön az a nagy lépés, amiről a 9-ik generáció, azaz a nextgen fog szólni! Miért tartom a fent említett ugrásokat annyira fontosnak? Mert mind hozzátett a ma ismert videójáték élményhez és aktív része lett/maradt annak. Tehát mindig bővül egy puzzle darabkával a gaming világ és emellett a már beillesztett darabka folyton fejlődik. Mint sok esetben, most is a generáció vége felé kaphattunk ízelítőt abból, ami nemsokára bekebelezi a legtöbb címet. Ennek megreformálója pedig nem más, mint a Read Dead Redemtion 2! Itt most nem a játékélményre, annak sztorijára vagy grafikájára gondolok, hanem a részletességére! Az interakciókra meg a sok-sok parányi részlet odafigyelésére és annak kidolgozására, fizikájára. Elképesztő milyen apróságokra figyeltek oda. Például az élővilág és a szimuláció realisztikussága, az hogy gyakorlatilag olyan dolgok történnek a játékban, amelyek megjósolhatatlanok. Őszintén szólva ezt nem tudom szavakba foglalni. Aki még nem játszott a cuccal, az nézze meg ezt a kis vidit, csakhogy egyértelművé válljon miről is lököm a rizsát.

                  A fenti videó csupán néhány dolgot mutat meg a több százból!

 Lehet, hogy meglepő, de nem a Rockstar kezdte el ezt az útvonalat, hanem a Naughty Dog az Uncharted 4-el. Noha ők még csak tapogatóztak ezen a téren, már így is elképesztő dolgokat produkáltak! Nézzétek csak meg magatok!

 Szóval én fogadni mernék, hogy a már beillesztett ”puzzle darabkák” fejlődésén túl, ez lesz a következő nagy lépés! Az RDR2 elindított egy fogaskereket, s meglátjátok, ezt most rengetegen fogják alkalmazni! Az is lehet, hogy még ebben a genben is viszontlátunk hasonlókat, de arra mérget vehettek, hogy a PS5 és XboxTwo éveiben ez lesz a legnagyobb fejlődés! Amit az RDR2-ben tapasztalhatunk, vakon hiszem, hogy az még csak a felszín kapargatása. Készüljetek a részletesség ördögére, mert gyakran fogjuk látni és csodálni!

 Biztosan arra is gondoltok, hogy az MI is újdonságokkal fog kecsegtetni, de én ezen a téren nem lennék annyira bizakodó. Az a probléma, hogy egyelőre még nem létezik igazi MI, csak jól megírt program. Valami azt súgja, hogy majd a 10-ik generációban ez lesz a nagy ugrás! Emlékezzetek szavaimra! Ám az az MI már arról fog szólni, hogy az npc-k saját maguk fognak döntéseket hozni az adott szituációkban, önállóan gondolkodni. Merész kijelentés, de ez is már a kanyarban van.

Vajon van még valami, amit esetleg nem látok, de Ti úgy gondoljátok az lesz a nagy ugrás? Esetleg egyetértetek velem?