Gears of War 2

Múlt hét szerda óta, amikor drága barátommal, Dakssal abban a megtiszteltetésben részesültünk, hogy részt vehettünk a Gears2 ünnepélyes launch party-ján, igazi kínszenvedés volt kivárni azt a két napot, míg végre kezembe vehettem a saját példányomat. Lángoló bakancsokkal rohantam pénteken az Überkonzolba, hogy megkaparintsam a Collectors Editiont, és a hozzá járó ajándék pólót. Olyan ünnepi hangulatba kerültem, hogy még egy fotót is készítettem nektek magamról, egy Lancerrel a kezemben (nem röhögni rajta).

Nem tudom, hogy hányan vannak közületek, akik olyan régi motorosnak számítanak X360-ból, hogy megélhették az első résznek a megjelenését, vagy akár az előtte lévő hatalmas hipe-özönt. Aki olvasta az akkori cikkemet, tudja, hogy én például az első promóciós trailernek köszönhetem, hogy méreg drágán megvettem az első nagyképernyős HDTV-met. Ha ebben a kis országban ilyen hatást tudott elérni ez a játék, akkor gondolhatjátok, hogy szerte a világon milyen sikereket könyvelhetett el magának. Hatalmas lett a rajongótábora, elnyerte az év legjobb X360-as játékért járó címet, és a Live folyamatosan izzott a GoW rajongóktól. Éppen ezért volt hatalmas a nyomás és a felelősség a készítőkön, hogy vajon hogyan lesznek képesek überelni ezt az amúgy is hatalmas sikert. Gyerekek… lelövöm így előre a poént… sikerült!

Az újdonságok

A Gears második részét leginkább csak - így stílusosan - a kettes szorzóval tudnám illetni (x2). Mindent, amit szerettünk benne, szorozzatok meg kettővel, plusz majdnem száz százalékos bizonyossággal jelenthetem ki nektek, hogy a legtöbb hibát ki is javították benne. Sokan úgy gondolták, hogy a kampány rövidsége, a történet harmatgyengesége, a kevés járművezetős rész illetve az eléggé gyér fizikai motor a legfőbb hiányosságai a stuffnak. Ebből szinte mindent ki sikerült pipálni az Epices kölköknek. Egyedül talán a fizikával vannak kisebb gondok, például még mindig minden betonbiztosan ott van a képernyőn, tehát ha mondjuk belelövünk egy tolószékbe, az meg sem mozdul. Vagy a sérülés-modellezéssel is vannak gondok, mert csak ott oldották meg a valódi látványos roncsolódásokat, ahová úgy gondolták, hogy tényleg lőni fogunk. Ezek legfőképpen a fedezékül szolgáló területek. De például a padló egyáltalán nem sérül, és ha kicsit messzebb megyünk a csatatértől, akkor már semmi sem. Csupán golyónyomokat fogunk látni, amik ráadásul idővel el is tűnnek.

Azt hiszem ezzel be is lehet fejezni a negatívumok sorolását, mert innentől fogva már csak csillogó szemmel tudom dicsérni ezt a remekművet. Először lássuk a játékmenetben és az irányításban fellelhető újdonságokat. Lehet, hogy csak a profi játékosok fogják észrevenni, de a fedezékbe vonulós játékmeneten rengeteget javítottak. Sokkal intelligensebben, és az adott helyzethez megfelelően érzékeli a program, hogy mi éppen mit is szeretnénk csinálni. Ritkábban fordul elő, hogy mondjuk futni szeretnénk, ehelyett Marcus fedezékbe vonul és nem arra néz amerre kéne. Persze multizás közben még mindig adódhatnak kellemetlen helyzetek, de én ezt inkább már a játékos amatőrködésének tudnám be. Sokak kedvence volt az első részben a kivégző mozdulat, amikor eltapossuk ellenfelünk fejét, miközben a földön szenved. Ezt ezúttal 11 különböző animációra bővítették, ami mindig attól függ, hogy milyen fegyver van a kezünkben, és hogy az „Y"-t vagy a „B"-t nyomjuk éppen meg. Lehetőségünk van arra, hogy a földön kúszó (igen ezúttal már mozogni is tudunk) magatehetetlen ellenfelünket, az „A"- gomb megnyomásával élő pajzsként használjuk a saját bőrünk megmentésére. Mindenki nagy kedvencének, a gránátnak két új opciója is lett. Az egyik, hogy most már nem csak az ellenfelünkre tudjuk rátapasztani a „B" megnyomásával, hanem bármilyen falra is, illetve abban az esetben, ha éppen ez volt a kezünkben és lekerültünk a földre, akkor képesek vagyunk magunkat a jobb ravasszal felrobbantani, ezzel a közelben lévő elleneket természetesen az örök vadászmezőkre küldve.

Természetesen fegyvereink száma is bőségesen megnőtt. Kezdve azzal, hogy lesz egy új gránátunk, ami mérgező füstfelhőt bocsát ki magából. Aztán ott lesz az igencsak kellemetlen ellenfélnek bizonyuló, hatalmas buzogányos Locust, akit ha sikerül megölnünk, szert tehetünk a testét védő pajzsra. Ezzel új harci stílust dolgozhatunk ki magunknak, a majdnem teljes sérthetetlenséget biztosító védettségének köszönhetően. Aztán ott lesz még a lángszóró, amivel a sarkon megbúvó ellenfeleket is ropogósra tudjuk sütni, vagy a golyószóró gépágyú, amit bármilyen sík felületre fel tudunk helyezni, ezzel tulajdonképpen egy mobil tornyot biztosítva magunknak. Ne feledkezzünk meg persze a nehéztüzérségi aknavetőről sem, amivel ha eltaláljuk a megfelelő távolságot, egyszerre több ellenfélből is húspástétomot tudunk csinálni. Plusz még lesz egy golyószóró pisztolyunk is, ami párosítva a pajzzsal halálos ellenféllé tesz majd minket.

Mint azt minden rajongó tudja, a Gears talán legnagyobb erőssége a multizás volt. Én személy szerint sajnos rühelltem, mert nem az a típusú játékos vagyok, aki ha egyszer meghal, képes fél órán keresztül nézni, ahogy a többiek egymással küzdenek. Nem mintha a hozzám hasonló emberekből lett volna a több, hiszen egészen a múlt hétig még mindig rengetegen tolták az első rész többjátékos pályáit. De szerencsére ezúttal gondoltak rám is, hiszen több hihetetlenül ötletes lehetőséget is beleraktak az Epices srácok. Kezdjük azzal, hogy a konzolos játékokhoz képest egészen forradalmi módon, (a PC-sek már megszokhatták) lehetőségünk lesz arra, hogy botok ellen gyakoroljunk mielőtt élő emberekkel mérnénk össze tudásunkat.

Aztán több ötletes játékmóddal is bővítették az eddigi arzenált, amiből kettőt ki is emelnék nektek. Az egyik ilyen a Horde, ahol ötödmagunkkal kell visszavernünk a minket folyamatosan rohamozó, és egyre jobban erősödő Locustokat. A Horde összesen 50 rohamból áll, igencsak nagy kihívást jelent az összest visszaverni, de nem kell csüggednünk, mert szerencsére a gép megjegyzi, hogy meddig sikerült eljutnunk és bármikor folytathatjuk innen a játékot. A másik nagyon ötletes típus a MeatFlag, ahol tulajdonképpen Capture the Flaget tudunk tolni, de ezúttal a zászló egy élő ember lesz. Történetesen egy tetovált, rasztafrizurás négergyerek, akinek nagyon nem tetszik, hogy ő a zászló, éppen ezért minden úton-módon próbálja megvédeni magát. Ha elkaptuk, nem győz minket trágár szavakkal illetni (sokkal inkább szórakoztatni), közben persze kapálózik, de igazából marha jó fej. Ez a két új ötlet már bőven elég lenne ahhoz, hogy mindenki megtalálja a számára legjobban fekvő multis módokat, de ezeken kívül még lesz King of the Hill, területfoglalós meccs és persze mindenki nagy kedvence a Halo3-ból; a 2v2 (egyszerre akár 5 összeszokott pár is küzdhet egymás ellen).

Úgy gondolom, és nem hiszem, hogy egyedül vagyok a véleményemmel, a Gears2 méltó folytatása egy legendás játéknak, méltó középső része egy epikus történetnek. Olyan magas szintre emelte ezt a címet, hogy már csak attól félek, képtelenség lesz a harmadik részből ennél jobbat kihozni. Persze ezeket a gyerekeket ott az Epicnél nem kell félteni, szerintem már most tudják, hogy mivel fognak előrukkolni nekünk kb. 2 év múlva. Jómagam PS3 tulaj is vagyok egyben, és bevallom imádom a kis fekete dobozomat, de ezúttal vérzik a szívem a Playstationös tesók miatt, hogy egy ilyen élményt ki kell hagyniuk. Remélem van a közelben egy 100-as papírzsepi, amivel ezt a végtelen nagy veszteséget orvosolni tudják majd...