Kevés olyan popkultúrális ikon maradt meg a hatvanas évekből, mint James Bond karaktere. Tucatszám jöttek a filmek, a szerep sztárról sztárra vándorolt, s gyerekek egész generációi játszottak bondosat a sulis szünetekben. Ami pedig népszerű, az előbb vagy utóbb a játékpalettán köt ki, s az esetek túlnyomó részében nem talál túl jó értékelésekre a szakmabeliek között. Mindez azonban nem igaz Mr. Bondra, aki a Goldeneye-jal több mint egy évtizede játéktörténelmet írt.
Nevem Bond... de ezt már mondtam párszor
Azóta viszont nem kis idő eltelt már, és úgy nézett ki, hogy senkinek sem sikerül megismételnie a hihetetlen sikert. Mikor először hallottam, hogy a Treyarch kezébe kerül a Quantum csendje film játékadaptációja, felhúztam a szemöldökömet. A csapat főleg a 2006-ban (kizárólag konzolokra) megjelent Call of Duty 3-al lett ismert, s az idei ötödik részt (World at War) is ők jegyzik, hála a korábbi sikernek. Nem rossz referencia, és az új Bond játék se egy botrányosan rossz eresztés, de a rég áhított trónfosztás ezúttal is elmaradt.
A történet közvetlenül a Casino Royale után folytatódik. Bondnak ezúttal egy rejtőzködő terrorszervezettel, a Quantummal kell felvennie a harcot, az aktuális hölgyszereplő(k) megjelenésével, de minden más korábbi, bondos sallang abszolút elhagyása mellett. Többet nem is igen mondok a sztoriról, hisz felesleges (akit a film érdekel, az olvassa el Ca$h apó kritikáját itt az oldalon), ugyanakkor annyit megjegyzek, hogy nem kell félni, ha még nem láttátok a filmet, de ki akarjátok próbálni a Quantum of Solace-t. Igaz ugyan, hogy némi spoiler nélkül nem ússza meg az ember, de a játék kusza és néha abszolút követhetetlen forgatókönyve tesz róla, hogy ne ronthassuk el a mozi nyújtotta élményt. Ha már forgatókönyv, tudni kell, hogy a Quantum of Solace a címe ellenére tartalmazza az előző film eseményeit is, visszaemlékezésként. Valahol jó dolog, hisz az új pályákkal a játékidő is exponenciálisan megnő, mégis kicsit átverés szaga van a dolognak, ha már az új résszel akarják eladni a programot. Ráadásul a már így is kaotikus történetmesélés végképp kudarcba torkollik az epizódok ügyefogyott összefűzésekor.
"Looopni, megyünk looopni..."
A Quantum of Solace érdekessége, hogy bár elvileg FPS, a gyakorlatban a Treyarch tervezői láthatóan igyekeztek lenyúlni minden olyan játékelemet, ami sikerre vitte a konkurenciát, függetlenül attól, milyen stílusról is van szó. Az első és legnyilvánvalóbb nyúlás a Gears of War fedezék alapú játékmenete. Ha forró a talaj, álljunk oda egy nagyobb tárgyhoz vagy falhoz, nyomjuk meg a space-t, és lám, Daniel Craig poligonmása immár külső, TPS nézetből osztja az áldást az aktuális rosszfiúkra. Az ötlet elsőre jól hangzik, és még a játékban is tetszetős, de azt azért megjegyezném, hogy Bond nem egyszer "ragadt bele" ebbe a kameraállásba. Ilyenkor nincs más hátra, mint csapkodni a billentyűket mint egy eszelős, és várni, hogy újra first person nézetbe váltson a játék.
Ha már sikerjátékok, akkor ugye a lopakodás sem maradhat ki a repertoárból. A Quantum of Solace nem kevés ilyen résszel örvendeztetne meg minket, ha lenne tétje a dolognak. De nincs. A lopakodás kimerül abban, hogy amíg csak hangtompítós pisztollyal gyilkolászunk, és igyekszünk egy lövéssel leteríteni az áldozatot, minden rendben megy. Ha viszont elszúrjuk, game over, vagy valami extra megvonása helyett mindössze pár keményebb legénnyel kell elrendezni a sorokat. Az egyszeri játékos rövid úton eljut oda, hogy fene essen ebbe a hülye bujkálásba, és inkább a már klasszikus "jön a szemétláda és én szétlövöm a fejét" stílusban viszi végig a pályát.
Persze lehet lopni ügyesen is, és igaz, hogy a Quantum of Solace máshonnét implantált elemei meglepően jól illenek össze, sajnos velejár a koncepcióval, hogy így a játék elveszti minden eredetiségét. Hiába a jópofa átvezető animációk és a - megint csak máshonnét kölcsönvett - "nyomd meg X gombot időben a folytatáshoz" típusú interaktív filmes megoldások, ha nem érezzük úgy, hogy tényleg James Bond bőrébe bújtunk. Amit látunk, az millió scriptelt jelenet, nulla mesterséges intelligencia, és egy rakás tökegyforma ellenfél, akiket a vége felé már ásítozva lövünk halomra. Az pedig nagyon rossz ómen egy játéknak, ha már a rövid, 6-8 órás végigjátszása ellenére is unalmassá válik. A multiplayer még megmenthetné a programot, de mivel csak egy butított Call of Duty 4 az egész, semmi innovatívat nem találunk benne. A pályák unalmasak, a játékmódok szokványosak, az pedig, hogy pontokat nem kapunk, igazi öngól. Egy-egy órát elleszünk majd a szervereken a végigjátszás után, de idővel mindenki visszatér majd a Goldeneye Source modhoz.
A jóképű kém
Mivel a játék - mily meglepően - a Call of Duty 4 motorját használja, sok panaszunk nem lehet a kinézetre. Craig modellje nagyon igényes és jól animált, ahogy a többi szereplőé is. A pályák általánosságban megfelelnek a kor elvárásainak és egy-egy alacsonyabb felbontású textúrát leszámítva nem is igen láttam csúnya részt a játékban.
Mindehhez havoc fizika társul, rongybabahullákkal és szanaszét repkedő tereptárgyakkal. A legjobb viszont a hang és a zene kiváló installációja. A színészek hangalámondásai nem szenvedtek hiányt beleélésben, és a megfelelő melódiák épp jókor történő felcsendülése is sokat dobott az összképen.
Végső soron nem egy rossz játék a Quantum of Solace, de láttam már sokkal-sokkal jobbat is. Újrajátszhatósági értéke nulla (ugyan lehet gyűjteni cuccokat, de aligha hiszem, hogy ez ösztönzően hatna), a játékmenete pedig nélkülöz minden egyéniséget. A bondos kütyük száműzése meg egyenesen baklövés. A filmben értem, de a játékban nagyon megérezzük a hiányukat, és ha nem figyelünk oda a sztorira (ami úgyis érthetetlen), el is felejthetjük, hogy épp egy James Bond játékkal játszunk. Csak akkor foglalkozzatok vele, ha minden jobbat végigtoltatok már, máskülönben jut jobb is a fa alá.
Azóta viszont nem kis idő eltelt már, és úgy nézett ki, hogy senkinek sem sikerül megismételnie a hihetetlen sikert. Mikor először hallottam, hogy a Treyarch kezébe kerül a Quantum csendje film játékadaptációja, felhúztam a szemöldökömet. A csapat főleg a 2006-ban (kizárólag konzolokra) megjelent Call of Duty 3-al lett ismert, s az idei ötödik részt (World at War) is ők jegyzik, hála a korábbi sikernek. Nem rossz referencia, és az új Bond játék se egy botrányosan rossz eresztés, de a rég áhított trónfosztás ezúttal is elmaradt.
A történet közvetlenül a Casino Royale után folytatódik. Bondnak ezúttal egy rejtőzködő terrorszervezettel, a Quantummal kell felvennie a harcot, az aktuális hölgyszereplő(k) megjelenésével, de minden más korábbi, bondos sallang abszolút elhagyása mellett. Többet nem is igen mondok a sztoriról, hisz felesleges (akit a film érdekel, az olvassa el Ca$h apó kritikáját itt az oldalon), ugyanakkor annyit megjegyzek, hogy nem kell félni, ha még nem láttátok a filmet, de ki akarjátok próbálni a Quantum of Solace-t. Igaz ugyan, hogy némi spoiler nélkül nem ússza meg az ember, de a játék kusza és néha abszolút követhetetlen forgatókönyve tesz róla, hogy ne ronthassuk el a mozi nyújtotta élményt. Ha már forgatókönyv, tudni kell, hogy a Quantum of Solace a címe ellenére tartalmazza az előző film eseményeit is, visszaemlékezésként. Valahol jó dolog, hisz az új pályákkal a játékidő is exponenciálisan megnő, mégis kicsit átverés szaga van a dolognak, ha már az új résszel akarják eladni a programot. Ráadásul a már így is kaotikus történetmesélés végképp kudarcba torkollik az epizódok ügyefogyott összefűzésekor.
"Looopni, megyünk looopni..."
A Quantum of Solace érdekessége, hogy bár elvileg FPS, a gyakorlatban a Treyarch tervezői láthatóan igyekeztek lenyúlni minden olyan játékelemet, ami sikerre vitte a konkurenciát, függetlenül attól, milyen stílusról is van szó. Az első és legnyilvánvalóbb nyúlás a Gears of War fedezék alapú játékmenete. Ha forró a talaj, álljunk oda egy nagyobb tárgyhoz vagy falhoz, nyomjuk meg a space-t, és lám, Daniel Craig poligonmása immár külső, TPS nézetből osztja az áldást az aktuális rosszfiúkra. Az ötlet elsőre jól hangzik, és még a játékban is tetszetős, de azt azért megjegyezném, hogy Bond nem egyszer "ragadt bele" ebbe a kameraállásba. Ilyenkor nincs más hátra, mint csapkodni a billentyűket mint egy eszelős, és várni, hogy újra first person nézetbe váltson a játék.
Ha már sikerjátékok, akkor ugye a lopakodás sem maradhat ki a repertoárból. A Quantum of Solace nem kevés ilyen résszel örvendeztetne meg minket, ha lenne tétje a dolognak. De nincs. A lopakodás kimerül abban, hogy amíg csak hangtompítós pisztollyal gyilkolászunk, és igyekszünk egy lövéssel leteríteni az áldozatot, minden rendben megy. Ha viszont elszúrjuk, game over, vagy valami extra megvonása helyett mindössze pár keményebb legénnyel kell elrendezni a sorokat. Az egyszeri játékos rövid úton eljut oda, hogy fene essen ebbe a hülye bujkálásba, és inkább a már klasszikus "jön a szemétláda és én szétlövöm a fejét" stílusban viszi végig a pályát.
Persze lehet lopni ügyesen is, és igaz, hogy a Quantum of Solace máshonnét implantált elemei meglepően jól illenek össze, sajnos velejár a koncepcióval, hogy így a játék elveszti minden eredetiségét. Hiába a jópofa átvezető animációk és a - megint csak máshonnét kölcsönvett - "nyomd meg X gombot időben a folytatáshoz" típusú interaktív filmes megoldások, ha nem érezzük úgy, hogy tényleg James Bond bőrébe bújtunk. Amit látunk, az millió scriptelt jelenet, nulla mesterséges intelligencia, és egy rakás tökegyforma ellenfél, akiket a vége felé már ásítozva lövünk halomra. Az pedig nagyon rossz ómen egy játéknak, ha már a rövid, 6-8 órás végigjátszása ellenére is unalmassá válik. A multiplayer még megmenthetné a programot, de mivel csak egy butított Call of Duty 4 az egész, semmi innovatívat nem találunk benne. A pályák unalmasak, a játékmódok szokványosak, az pedig, hogy pontokat nem kapunk, igazi öngól. Egy-egy órát elleszünk majd a szervereken a végigjátszás után, de idővel mindenki visszatér majd a Goldeneye Source modhoz.
A jóképű kém
Mivel a játék - mily meglepően - a Call of Duty 4 motorját használja, sok panaszunk nem lehet a kinézetre. Craig modellje nagyon igényes és jól animált, ahogy a többi szereplőé is. A pályák általánosságban megfelelnek a kor elvárásainak és egy-egy alacsonyabb felbontású textúrát leszámítva nem is igen láttam csúnya részt a játékban.
Mindehhez havoc fizika társul, rongybabahullákkal és szanaszét repkedő tereptárgyakkal. A legjobb viszont a hang és a zene kiváló installációja. A színészek hangalámondásai nem szenvedtek hiányt beleélésben, és a megfelelő melódiák épp jókor történő felcsendülése is sokat dobott az összképen.
Végső soron nem egy rossz játék a Quantum of Solace, de láttam már sokkal-sokkal jobbat is. Újrajátszhatósági értéke nulla (ugyan lehet gyűjteni cuccokat, de aligha hiszem, hogy ez ösztönzően hatna), a játékmenete pedig nélkülöz minden egyéniséget. A bondos kütyük száműzése meg egyenesen baklövés. A filmben értem, de a játékban nagyon megérezzük a hiányukat, és ha nem figyelünk oda a sztorira (ami úgyis érthetetlen), el is felejthetjük, hogy épp egy James Bond játékkal játszunk. Csak akkor foglalkozzatok vele, ha minden jobbat végigtoltatok már, máskülönben jut jobb is a fa alá.
Kapcsolódó cikk
:D Hasonlót a demóban én is tapasztaltam. Bár nem vagyok Bond fan, de jókat mulatok egy-egy filmen - öszintén, van aki komolyan tudja venni? Ha az egész játék olyan, mint a demója volt, akkor tényleg nem egy Év Játéka. Ritka demók egyike, amit nem volt türelmem végig vinni. :(
meg rövid... de a többi nagyoin jo! az egész filmet lemásolja, ugyértem visszaadja zt a feelinget
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.