Nemrég megoszthattuk veletek azt az örömteli hírt, miszerint megjelent minden idők talán legeredetibb és legforradalmibb PSP játékának a LocoRocónak második része. Itt leírtam nektek, hogy talán csak egy gamma létezik, ami felveheti vele a versenyt és ez a Patapon. Minő csoda, nem kellett olyan sokat várni, hogy ennek is megjelenjen a folytatása, lássuk hát mit sikerült ezúttal összehozni.
Azok kedvéért, akik valami szörnyű hiba következtében nem ismerik az első részt, röviden leírnám, hogy miről is szól ez a végtelenül eredeti kis játék. A Patapon első forradalmi ötlete, hogy összehozta a ritmusra nyomogatom a gombokat stílust a stratégiázással. A második, pedig maga a köntös, amiben ezt elénk tárják a készítők. A Pataponok apró pici kis lények, akik igazából nem állnak másból, csak egy hatalmas szemből, amihez tartoznak a picike lábak és kezek. Végtelenül egyszerű ősi társadalomban élő, tulajdonképpen „vademberek" ők, akiknek a zene, a ritmus a világon mindennél fontosabb. Csak akkor képesek bármit is csinálni, a parancsainkat követni, ha mi képesek vagyunk folyamatosan fenntartani az ősi dallamokat. Ehhez négy egyszerű parancsra lesz szükségünk, amiket önmagukban is ritmusra kell nyomogatnunk. Ezek sorban a következők:
pata-pata-pata-pon (négyzet, négyzet, négyzet, kör) – ezzel a paranccsal fognak előremenni a kis kedvenceink.
pon-pon-pata-pon (kör, kör, négyzet, kör) – ez lesz a támadó parancs.
chaka-chaka-pata-pon (háromszög, háromszög, négyzet, kör) – ez a védekező parancs, de ezúttal, a távolsági embereink már támadni is képesek lesznek, miközben a pajzsosok elől védik őket.
don-dondon-dondon (x,xx,xx) – ahogyan az első részben, itt is ezzel tudunk esőt idézni, mellyel elolthatjuk a Pataponok leghalálosabb ellenségét; a tüzet.
Ezekhez a parancsokhoz meg kell szereznünk az összes különleges ősi dobot, csak azután tudjuk majd velük irányítani a kis bennszülötteket. Ahogyan az első részben, itt is, ha háromszor – később majd többször – egymás után sikeresen adtuk meg a parancsokat, akkor a kis harcosok „Fever" avagy lázasan küzdő állapotba kerülnek, amikor is sokkal erősebbek és hatékonyabbak lesznek. Röviden ennyi lenne a játék lényege.
Ami változott
Gondolom sok negatív visszajelzést kaptak a készítők a Pataponok fejlődési rendszeréről, hiszen az első részben nem lehetett a már meglévő harcosainkat eltüntetni, ami miatt gyakran előfordult, hogy megtelt a lehetséges hat szabad hely és nem tudtunk erősebb és hatékonyabbakat csinálni helyettük. Ez igencsak bosszantó volt, de szerencsére itt már nem lesznek ilyen problémáink, hiszen az új rendszerben bármelyik emberünkből tudunk fejleszteni egy jobbat, erősebbet. Adott lesz egy fejlődési „fa"-rendszer, ahol már csak a nyersanyagok léte vagy nemléte szabhat határt a Pataponok gyúrásának.
Ugyancsak újdonságnak számít, hogy ezúttal már lesz egy olyan épület, ahol a barátainkkal együtt tudunk majd harcolni, a csúnya gonosz főellenfelek ellen. Ennél a fajta játéknál, a megszerzett hőseinkkel tudunk nekivágni a csatának, összesen három barátunkkal együtt. Szerencsére itt nem lehet meghalni, abban az esetben ha mégis elesünk, pár másodperc múlva újra meg fogunk jelenni. A küzdelem időre megy, tehát érdemes minél hatékonyabb stratégiát kidolgozni a cimbikkel. Ha sikerrel jártunk, akkor még jön egy rövid, dallamra nyomogatós rész, ahol ugyancsak szükség lesz mind a négyünkre. Ha teljesítettük a pályát, akkor a jutalmunk pár igencsak értékes nyersanyag lesz, amit rögtön rá is fordíthatunk valami jó erős Patapon fejlesztésre.
Végül pedig természetesen, ahogyan az egy jó folytatásban lenni szokott, több fegyvert tudunk majd összeszedni, több lesz a felszereléseink száma is, ahogyan lesz pár új minijáték, de ez legyen inkább meglepetés.
Ami nem változott
Sajnos, semmi sem lehet fenékig tejfel, minden éremnek két oldala van. Az egyetlen komoly problémám a játékkal az volt, hogy a fentebb leírt rengeteg újdonság ellenére, valahogy nem változott semmit a játék. Annak ellenére, hogy még a vadászós részeket is megspékelték pár meglepetéssel, ami miatt sokkal élvezetesebbek lettek, akárcsak az első részben még mindig nagyon unalmasak tudnak lenni egy idő után. Igaz, hogy kijavították a fejlődési rendszert, igaz, hogy ezúttal tudunk már multiban is nyomulni, de valahogy nekem olyan érzésem volt mintha ez csak egy jó bőséges patch lenne az elődhöz. Amikor az első résszel találkoztam, olyan hihetetlen játékélményben volt részem, amiről az ember nem feledkezik meg egyhamar. Tudom, hogy itt már nem lehetett meg ez az újdonságérzés, nem is erre vágytam igazán, hanem valami olyasmire, arra a spirituszra, ami az első részben megvolt és itt „csak" folytatódott. Úgy gondolom, hogy egy picit túl hamar akarták kiadni a folytatást, lehet, hogy várniuk kellett volna még egy évet, ahogyan a LocoRoco készítői tették. Az egy rendkívül jó folytatás volt, ez sajnos csak egy erős 4-est kaphat tőlem.
Véleményem szerint, a Patapon jobb játék volt mint a LocoRoco, de ezzel a folytatással már sajnos hátrébb került a ranglétrán. Ne értsetek félre, ez még mindig azt jelenti, hogy egy hihetetlenül jó játékról van szó, amit bűn kihagyni, csak egyszerűen többre számítottam, ennyi az egész. Azokat irigylem igazán, akik nem ismerték az első részt, mert azokat teljesen el fogja varázsolni az újdonság erejével ható Patapon hangulat. De azok is feltétlenül tegyenek egy próbát vele, akik már ismerik! Ki tudja? Lehet, hogy csak én vártam túl sokat…
pata-pata-pata-pon (négyzet, négyzet, négyzet, kör) – ezzel a paranccsal fognak előremenni a kis kedvenceink.
pon-pon-pata-pon (kör, kör, négyzet, kör) – ez lesz a támadó parancs.
chaka-chaka-pata-pon (háromszög, háromszög, négyzet, kör) – ez a védekező parancs, de ezúttal, a távolsági embereink már támadni is képesek lesznek, miközben a pajzsosok elől védik őket.
don-dondon-dondon (x,xx,xx) – ahogyan az első részben, itt is ezzel tudunk esőt idézni, mellyel elolthatjuk a Pataponok leghalálosabb ellenségét; a tüzet.
Ezekhez a parancsokhoz meg kell szereznünk az összes különleges ősi dobot, csak azután tudjuk majd velük irányítani a kis bennszülötteket. Ahogyan az első részben, itt is, ha háromszor – később majd többször – egymás után sikeresen adtuk meg a parancsokat, akkor a kis harcosok „Fever" avagy lázasan küzdő állapotba kerülnek, amikor is sokkal erősebbek és hatékonyabbak lesznek. Röviden ennyi lenne a játék lényege.
Ami változott
Gondolom sok negatív visszajelzést kaptak a készítők a Pataponok fejlődési rendszeréről, hiszen az első részben nem lehetett a már meglévő harcosainkat eltüntetni, ami miatt gyakran előfordult, hogy megtelt a lehetséges hat szabad hely és nem tudtunk erősebb és hatékonyabbakat csinálni helyettük. Ez igencsak bosszantó volt, de szerencsére itt már nem lesznek ilyen problémáink, hiszen az új rendszerben bármelyik emberünkből tudunk fejleszteni egy jobbat, erősebbet. Adott lesz egy fejlődési „fa"-rendszer, ahol már csak a nyersanyagok léte vagy nemléte szabhat határt a Pataponok gyúrásának.
Ugyancsak újdonságnak számít, hogy ezúttal már lesz egy olyan épület, ahol a barátainkkal együtt tudunk majd harcolni, a csúnya gonosz főellenfelek ellen. Ennél a fajta játéknál, a megszerzett hőseinkkel tudunk nekivágni a csatának, összesen három barátunkkal együtt. Szerencsére itt nem lehet meghalni, abban az esetben ha mégis elesünk, pár másodperc múlva újra meg fogunk jelenni. A küzdelem időre megy, tehát érdemes minél hatékonyabb stratégiát kidolgozni a cimbikkel. Ha sikerrel jártunk, akkor még jön egy rövid, dallamra nyomogatós rész, ahol ugyancsak szükség lesz mind a négyünkre. Ha teljesítettük a pályát, akkor a jutalmunk pár igencsak értékes nyersanyag lesz, amit rögtön rá is fordíthatunk valami jó erős Patapon fejlesztésre.
Végül pedig természetesen, ahogyan az egy jó folytatásban lenni szokott, több fegyvert tudunk majd összeszedni, több lesz a felszereléseink száma is, ahogyan lesz pár új minijáték, de ez legyen inkább meglepetés.
Ami nem változott
Sajnos, semmi sem lehet fenékig tejfel, minden éremnek két oldala van. Az egyetlen komoly problémám a játékkal az volt, hogy a fentebb leírt rengeteg újdonság ellenére, valahogy nem változott semmit a játék. Annak ellenére, hogy még a vadászós részeket is megspékelték pár meglepetéssel, ami miatt sokkal élvezetesebbek lettek, akárcsak az első részben még mindig nagyon unalmasak tudnak lenni egy idő után. Igaz, hogy kijavították a fejlődési rendszert, igaz, hogy ezúttal tudunk már multiban is nyomulni, de valahogy nekem olyan érzésem volt mintha ez csak egy jó bőséges patch lenne az elődhöz. Amikor az első résszel találkoztam, olyan hihetetlen játékélményben volt részem, amiről az ember nem feledkezik meg egyhamar. Tudom, hogy itt már nem lehetett meg ez az újdonságérzés, nem is erre vágytam igazán, hanem valami olyasmire, arra a spirituszra, ami az első részben megvolt és itt „csak" folytatódott. Úgy gondolom, hogy egy picit túl hamar akarták kiadni a folytatást, lehet, hogy várniuk kellett volna még egy évet, ahogyan a LocoRoco készítői tették. Az egy rendkívül jó folytatás volt, ez sajnos csak egy erős 4-est kaphat tőlem.
Véleményem szerint, a Patapon jobb játék volt mint a LocoRoco, de ezzel a folytatással már sajnos hátrébb került a ranglétrán. Ne értsetek félre, ez még mindig azt jelenti, hogy egy hihetetlenül jó játékról van szó, amit bűn kihagyni, csak egyszerűen többre számítottam, ennyi az egész. Azokat irigylem igazán, akik nem ismerték az első részt, mert azokat teljesen el fogja varázsolni az újdonság erejével ható Patapon hangulat. De azok is feltétlenül tegyenek egy próbát vele, akik már ismerik! Ki tudja? Lehet, hogy csak én vártam túl sokat…
Memóriakártya: 160+224KB
Wireless Kompatibilis: Igen
Game Share: Nem
Wireless Network: Nem
PSP Danger: * *
Wireless Kompatibilis: Igen
Game Share: Nem
Wireless Network: Nem
PSP Danger: * *
www.uberkonzol.hu ;)
Diego: mi vén rókák ilyenkor kezdünk csak igazán élni! ;) Én minden nap 2-3 között fekszem és 7-kor kelek! ;)
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.